a végidő eseményei – 2.

A hangos kiáltás mozgalma I. rész

I. Bevezetés

II. A hangos kiáltást végzők

III. A hangos kiáltás első üzenete

IV. Hirdesd népemnek bűneit

 

Tartalomjegyzék

Összesítőlap

Főoldal

I. Bevezetés

1.     A második advent beteljesedése szempontjából melyik prófétikus eseményt kell a legfontosabb és legmeghatározóbb eseménynek tartanunk?

      Minden egyéb prófétikus esemény csak a hangos kiáltás eredményességétől függően teljesedhet be, amikor Isten országának evangéliuma hirdetve lesz mindenkinek, mert csak „akkor jön el a vég”. Mt. 24,14.

      Ennek első fázisaként Isten népe között kell egy lelki megújulásnak történni, minden ettől függ, vagyis a végidő közelségét jelző többi esemény beteljesedése csak közvetett jelentőséggel bír. 2Pét. 3,9.

2.     Milyen prófétikus eseményt nevezünk hangos kiáltásnak, honnan származik ez az elnevezés?

      A Jelenések könyve 18. fejezetében bemutatott angyal üzenetét, és a hirdetésének módját nevezzük hangos kiáltásnak, vagyis azt, ahogyan ezt az üzenetet hirdetni kell.

      János apostol háromszorosan is hangsúlyozza az üzenet hirdetésének erőteljes voltát.Kiálta -  teljes erejéből - nagy szóval mondván…” Jel. 18,2/a.

      Erre a prófétikus eseményre már Ésaiás próféta könyvében is találunk utalást, ami szintén a végidő eseményeit nyilatkoztatja ki: „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat”. Ésa. 58,1.

3.     A Jelenések 18. fejezetében bemutatásra kerülő angyalt egy valóságos mennyei angyalként kell tekinteni, vagy jelképes értelemben vett angyalról van szó?

      A Bibliában az angyal „angelos” szó azt jelenti, hogy küldött, követ ‒ ami lehet egy mennyei lény vagy egy földi ember is, ‒ ezért akik részt vesznek ennek az üzenetnek a hirdetésében, azok Istennek küldötteiként végzik az üzenet hirdetését. Mal. 2,7;  3,1.

      Ebből következik, hogy ez a bemutatás elsődlegesen egy valóságos, Istentől küldött mennyei lényre, azaz angyalra vonatkozó kijelentés, akinek az a feladata, hogy felügyelje és irányítsa ezt az egész Földet átfogó utolsó nagy munkát.

      „Egy hatalmas angyal megbízást kapott, hogy leszálljon a Földre, hogy egyesítse hangját a harmadik angyaléval, és adjon nagyobb erőt és súlyt üzenetének.” (T.L. 239.)

      Mivel azonban Isten általában az emberi eszközei által végzi az evangélium hirdetését, ezért ez az angyal jelképes jelentőségű is, az embereknek egy speciális csoportját is szemlélteti.

      „Istennek még vannak gyermekei Babilonban. A büntető ítélet végrehajtása előtt e hűségeseket ki kell onnan hívni, hogy ne legyenek részesek Babilon bűneiben, és ne érjék őket a Babilont sújtó csapások. Értük van az a mozgalom, amelyet az a mennyből leszálló, és a földet dicsőségével beragyogó angyal szimbolizál, aki hangosan kiált, és közhírré teszi Babilon bűneit.” (N.K. 558.)

      „Ez az angyal szemlélteti a hangos kiáltás hirdetését, amit azok fognak hallatni, akik előkészülnek arra, hogy hatalmasan és teljes erővel kiáltsanak.” (1Sel.Mes. 412.)

      A Jelenések könyvében a gyülekezeti korszakok angyalai csillagok által is vannak jelképezve, ez pedig arra utal, hogy Jézus a kezében tartja őket, vagyis akiket jelképez, azok a munkájuk közben Jézus oltalmát és védelmét élvezik. Jel. 1,20.

      A Jel. 18. fejezet által bemutatott angyal, az embereknek egy csoportját szemlélteti Isten népe között, és akik ehhez a mozgalomhoz fognak tartozni, azok majd „teljes erőből kiáltanak, és nagy szóval mondják” el a rájuk bízott isteni üzenetet.

4.     Miért van arra szükség, hogy a Jelenések 14. fejezetének három angyala által hirdetett üzenethez még egy negyedik angyal is csatlakozzon?

      A prófétai kinyilatkoztatások arra utalnak, hogy a három angyal által jelképezett mozgalom ebben az időben nem végzi úgy a rábízott munkát, ahogy Isten elvárná azt tőle, ezért Isten a maga módján segítséget és erősítést küld.

      A laodiceai korszakhoz küldött üzenetből is kiderül, hogy a végidő választott népének lelki állapota elerődtelenedik, langymeleggé válik, ezért egy Istentől származó közbeavatkozásra és segítségre van szükség. Jel. 3,16.

-      Noha az előző angyalok által jelképezett emberek is megpróbálták „nagy szóval” hirdetni a rájuk bízott üzenetet, de mégsem sikerült ezt úgy megvalósítani, ahogyan Isten szerette volna. Jel. 14,7. 9.

      Ezért Isten szükségesnek látja, hogy egy újabb angyalt bocsásson el, hogy egyesítse hangját az előző angyalok üzenetével, és azt végre hangos kiáltássá erősítse fel.

      „Egy hatalmas angyal megbízást kapott, hogy leszálljon a földre, és egyesítse hangját a harmadik angyaléval, és adjon nagyobb erőt és súlyt az üzenetének…  és azt hangos kiáltássá növelje. Isten népe így készül elő…” (TL. 239,2;  240,f.)

      Ez a csatlakozó angyal már „kiált -  teljes erejéből, - nagy szóval mondja” mindazt, amit Isten rábízott. Jel. 18,2.

-      Az angyal üzenetében azonban semmilyen új kiegészítést sem találunk, csupán az előző üzenetek hirdetését erősíti fel hangos kiáltássá.

5.     A hangos kiáltást és a késői eső kiárasztását azonos eseménynek kell tekintenünk?

      Bár részben közel azonos időben történő eseményről van szó, mégis külön kell választani ezt a két eseményt.

      Mivel a hangos kiáltás több fázisban teljesedik, és csak a második része esik egybe a késői eső kiárasztásával.

       Először ugyanis még Isten népe között van szükség egy hangos, ébresztő kiáltásra, és ennek még a Szentlélek kiárasztása előtt kell megtörténni.  Ésa. 60,1-2.

      „Akik komolyan kutatnak világosság után, és akik az Ő szent Igéjéből az isteni megvilágításnak minden sugarát örömmel fogadják, egyedül csak nekik fog világosságot adni. Általuk fogja Isten azt a világosságot és hatalmat kinyilvánítani, amely által az egész föld be lesz ragyogtatva Isten dicsőségével.” (5Test. 729,2.)

      Ekkor, és csak ekkor jön a Szentlélek kiárasztása az angyal segítségére, hogy erőt adjon neki ahhoz a munkához, amit a világ érdekében végeznie kell.

      „Ebben az időben árad ki a késői eső, illetve jő el a felüdülés az Úr színe elől, hogy erőt adjon a harmadik angyal hangos szavának…”  (T.L. 72,f.)

II. A hangos kiáltást végzők

1.     Van arra vonatkozó kijelentés, hogy mikor és kik lesznek azok, akik az örökkévaló evangéliumnak ezt az utolsó, erőteljes hirdetését fogják végezni?

      Ennek megválaszolásához meg kell különböztetni egymástól a hangos kiáltás különböző fázisait, mivel nem egyetlen eseményben teljesedik, hiszen a hangos kiáltás különböző területen, különböző tartalommal, és különböző céllal fog hangozni.

      Először Isten népe között  -  Azután a „más aklokban” lévők felé  -  Végül pedig az egész világ felé fog hangozni a hangos kiáltás üzenete.

      Isten népe között az ébresztés és a lelki élet megújulását kezdeményező és szorgalmazó munkát kell elvégezni, (ehhez a felházi állapotnak kell kialakulni). Csel. 2,42-47;  4,32.

      Később a látható és a láthatatlan egyházrészekben lévőknek kell egymásra találni, hogy egyesítsék erejüket, és együtt dolgozzanak Isten „szőlőjében”, ‒ az Úr munkájához ekkor csatlakoznak az „utolsó órás munkások”. Jn. 10,16;  Mt. 20,1-6.

      Végül az egész világot meg kell szólítani, mert a végső nagy aratásban hatalmas tömeg fog majd Isten mellett dönteni. Mt. 9,37-38.

      „Isten szolgái szent lelkesedéstől fénylő arccal sietnek egyik helyről a másikra, hogy hirdessék a menny üzenetét. Az egész földön ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés. Csodálatos dolgok fognak történni… Az igazság ellen szövetkező erőkkel szemben sokan az Úr oldalára állnak.” (NK. 544-545. old.)

2.     Miért kell a negyedik angyal hangos kiáltásának mindenekelőtt Isten népe között kezdeményezni és munkálni az ébredést és lelki megújulást?

      Mert az angyal munkája csak akkor fordulhat tovább, újabb területre, amikor Isten népén már feltámadt az Úr dicsősége, és az mások által is látható.

      Ennek a beteljesedése előfeltételként jelenik meg a próféciákban, mert ennek hiányában Isten nem hozhatja a megtérőket népe közé. 60,1-2.  Ésa. 58,1.  Jel. 18,1.

      Mivel Isten egy hatalmas feladatot szeretne népére bízni, ezért előbb alkalmassá kell tegye őket erre a feladatra, ehhez a feladathoz ugyanis a megszentelt élet jeleinek láthatóvá kell válni az életükben.

      A megszentelt élet mesterkéletlen, öntudatlan befolyása a legmeggyőzőbb prédikáció a kereszténység mellett.” (AT 418,2.)

      „A világnak adandó kegyelmi fény utolsó sugara, s a könyörület utolsó üzenete legyen kinyilatkoztatása Isten jellemének, ami; a szeretet. Nyilvánítsák ki Isten gyermekei az Ő dicsőségét. Életükben és jellemükben mutassák meg, hogy mit tett érettük az Isten nagy kegyelme.”  (K.P. 310,4.)

      Krisztus és egymás iránti szeretet fogja meggyőzni a világot arról, hogy Jézussal voltunk és tőle tanultunk. Akkor fog a harmadik angyali üzenet hangos kiáltásként hangzani, és az egész földet beragyogni az Úr dicsőségével.” (6Test. 401,2.)

      „Egy ébredésnek és reformációnak kell történnie a Szentlélek vezetése alatt… Isten népe elveszítette az első szeretetet, ezért nekik meg kell térniük, előre kell haladniuk a szentség útján… Összes szükségleteink között a legnagyobb és a legsürgősebb az, hogy egy igazi kegyességre való felébredés történjen közöttünk.” (RaH. 1887. Márc. 22.)

      Amíg csak azért hirdetnénk Babilon bűneit, és a belőle való kifutás üzenetét, mert nem szeretünk a saját bűneinkkel szembenézni, és belőle megtérni, addig nem vagyunk alkalmasak arra, hogy az Isten üzenetét hirdessük hangos kiáltással a világ felé.

      „Nem az istentelen világot, hanem amelyet az Úr ‘népem’-nek jelöl meg, azt kell bűneiért rendre utasítani… Itt olyan emberek vannak bemutatva, akik igaznak gondolják magukat, és nagy buzgóságot látszanak kinyilvánítani Isten ügyéért; azonban annak komoly és ünnepélyes dorgálása, aki a szíveket fürkészi, bizonyítja, hogy ők az isteni előírásokat lábbal tapossák.” (N.K. 403,2.)

3.     Tudhatunk valamit arról, hogy a hangos kiáltás első fázisának hirdetésében kik lesznek Isten eszközei, kikre bízza rá népének felébresztését?

      Mindenekelőtt a hit és az ima emberei képezik Isten népe soraiban ezt a mozgalmat, akik a Szentlélek által vannak előkészítve arra a munkára, amit ekkor végezni fog ez a jelképes angyal. Ésa. 60,1-3.

      „Amikor az az idő eljön, hogy a hármas angyali üzenet a legnagyobb erővel legyen közölve, akkor az Úr alázatos eszközök által fog működni, amennyiben azok értelmét, akik szolgálatába szentelik magukat, Ő vezeti. A munkások inkább a Szentlélek felkenetése által lesznek elkészítve, mint az irodalmi intézetek kiképzése által. A hit és ima emberei indíttatva lesznek szent buzgósággal fellépni, hogy azokat az igéket hirdessék, melyeket Istentől nyernek.”  (N.K. 540,1.)

      „Isten úgy fog munkálkodni, ahogyan kevesen feltételezik. Olyan embereket nevel és magasztal majd fel, akiket Lelkének kenetével tanít, nem pedig a tudományos intézetek külsőséges nevelésével. Nem szabad megvetnünk vagy elítélnünk ezeket a lehetőségeket; Isten rendelte el őket. Ezek azonban csak külsőséges minősítést tudnak nyújtani. Isten nyilvánvalóvá teszi majd, hogy nem függ a művelt, önhitt halandóktól.”  (5Test. 82,4.)

      Egy nagy mozgalom volt folyamatban; a feléledés munkája ment végbe sok helyen. Isten felhívásának engedelmeskedve, népünk munkára sorakozott. Isten azokat bízza meg a reformáció munkájának vezetésével, akik megengedik, hogy őket a Szentlélek vezérelje.  (Idő és munka: 26,1.)

      Azok tartozhatnak ehhez a mozgalomhoz, akik a kapott világossággal összhangban élnek, és engedik, hogy a megismert igazság megszentelje az életüket, hogy az így feltámadó dicsőség mások által is láthatóvá legyen rajtuk. Jel. 18,1/b.  Ésa. 60,1-3.

      Csak „azok fogják a világot inteni és egy jobb útra tanítani, akiknek nagy világosságuk van, s azáltal megszentelődtek, és most ragyogtatják világosságukat, hogy mások is lássák az ő jó cselekedeteiket és dicsőítsék az Istent.”  (5Test. 278,2.)

      „Hamarosan ébredés lesz, amely sokakat meglep. Akik nem végzik a szükséges tennivalókat, azokat mellőzik és a mennyei hírnökök egyszerű emberekkel fognak dolgozni, akiket alkalmassá tesznek az igazság hirdetésére.” (UNE. 144,1)

      Akiknek élete nincs összhangban a kapott világossággal, azoknak Isten nem ad részt abban a munkában, amit a harmadik angyal hangos kiáltása fog elvégezni.

      „A lélek fegyelme, a szív és gondolat tisztasága az, amire szükség van. Ez nagyobb értékű a ragyogó tehetségnél, tapintatnál vagy tudásnál. Egy átlagos értelmű személy, aki megtanulta, hogy engedelmeskedjen az ’így szól az Úr’-nak, alkalmasabb Isten munkájára, mint az, akinek tehetsége van, de nem használja azt helyesen.” (RaH. 1900. nov. 27.)

      „A nagy szükség idején Isten nem használ olyan férfiakat, akik kétfelé sántikálnak. Neki olyan férfiakra van szüksége, akik rá merik tenni kezüket az igazságtalan dolgokra azt mondván; ‘Ez nincs összhangban Isten akaratával!’.” (Ért.Figy. 9,2.)

      „Gyorsan közeledik az az idő, amikor nagy lesz a bizonytalanság és a fejetlenség. Sátán világosság angyalának ruhájába öltözik majd, hogy ha lehetséges, elhitesse még a választottakat is… Fújni fog a tanításnak mindenféle szele… Akik nem tartanak lépést a világossággal, akik megbízhatatlanoknak bizonyultak, azokra nem bízzák rá többé a nyájat. Kevés kiváló ember vesz majd részt az utolsó, komoly munkában. Mivel önhittek és istentől függetlenek, ezért nem tudja őket felhasználni.  (5Test. 80.)

III. A hangos kiáltás első üzenete

1.     Tudhatunk valamit arról, hogy a hangos kiáltás üzenete konkrétan mit akar elmondani Isten népe között, mi az, ami megfogalmazásra kerül benne ekkor?

      Három nagyon komoly és fontos kijelentést ismerhetünk a Bibliából arra vonatkozóan, hogy az Isten népe közötti megújulás érdekében mit szeretne Isten megvalósítani.

      Ésaiás ébredésre szólítja fel ennek érdekében Isten népét, olyan ébredésre, amit gyakorlati megmozdulás követ, vagyis „kelj fel”. Ésa. 60,1.

      Pál apostol viszont arról ír, hogy a lelki alvásból való felébredést követően egy rendkívüli esemény következik be: „és felragyog tenéked a Krisztus”. Eféz. 5,14.

      „Azt tanácsolom, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a szemeidet, hogy láss.” Jel. 3,18.

      A negyedik angyal az előző három angyalhoz csatlakozik, és az ő üzenetüket erősíti fel hangos kiáltássá, ezeknek pedig az örökkévaló evangéliumot kellett volna hirdetniük, aminek középpontjában mindig Jézus Krisztus kell álljon.

      Vagyis a negyedik angyalnak olyan üzenetet kell „teljes erejéből” hirdetni, aminek középpontjában Jézus Krisztus áll, eredményében pedig az Isten dicsőségének, vagyis az Ő jellemének kell visszatükröződni az üzenetet elfogadókon.

      Egyházunk történelméből ismerhetjük, hogy 1888-ban a hit általi megigazulás evangéliuma volt az az üzenet Egyházunkban, amivel meg kellett volna kezdődjön a hangos kiáltás, vagyis a negyedik angyal munkája.

      „Az Úr az Ő nagy kegyelméből rendkívül értékes üzenetet küldött népének… Ez az üzenet hivatva van a leghatásosabb módon bemutatni a világnak a keresztre feszített Megváltót és az egész világ bűnéért hozott engesztelő áldozatát.”  (BT Préd. rész. 84,1.)

      Krisztus igazságosságának üzenete hangozni fog a föld egyik végétől a másik végéig, hogy előkészítse az Úr útját. Ez Isten dicsősége, amely a harmadik angyal munkáját befejezi.” (6Test. 19,1.)

2.     Mi a hit általi megigazulás üzenetének a lényege, aminek az a rendeltetése, hogy Krisztust magasztalja fel a gondolkodásunkban és az életünkben egyaránt?

      Valódi értelme és jelentősége szerint a hit általi megigazulás nem elméleti ismeret, hanem egy tapasztalat, egy életbevágó fordulat, amely a Krisztusban hívő ember lelkében megy végbe.

      Ha valaki nem próbálja ki a gyakorlati életében azt, amit megismert, akkor egy idő után értéktelenné válik számára, egy üres tananyaggá.

      Annak az embernek viszont, aki alkalmazza életében az isteni tanácsokat, az Istentől jövő világosságból a legkisebbnek látszó gondolat is hatalmas jelentőségű lehet.

      „Nekünk tehát teljesen ébernek kellene lennünk, hogy megragadjuk a világosság minden sugarát, mely attól az angyaltól ragyog ránk, akinek dicsőségével be lesz világítva az egész Föld.”  (3SM. 425.)

      Ellen White nagyon tömören, három pontban foglalja össze, hogy mi a hit általi megigazulás, és mi annak a lényege.

      *Isten műve, midőn *porba hullatja az emberi dicsőséget, és *véghez viszi az emberért azt, amire önmagáért, a saját erejéből nem képes.” (EGW: RaH. 1902. szept. 16)

      Vagyis nem az ember produktumaként jön létre, hanem Isten újjáteremtő műveként, a megtérésünk és az újjászületésünk által.

      Akinek az életében ez bekövetkezik, az rádöbben a bűnösségére, és ettől porba hull előtte a saját dicsősége, és minden érdeme.

      Az ezután bekövetkező változást is Isten végzi el bennünk, hiszen „Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből”, csak Isten képes folyamatosan munkálni bennünk a megszentelődésünket. Fil. 2,13.

3.     Miért és hogyan lehetséges az, hogy Istennek a végidőben élő népe számára újra ilyen alapvető igazságról kellett üzenetet küldeni, mint a hit általi megigazulás, annak érdekében, hogy felébressze őket?

      Mert általában csak elméleti síkon ismerték azt, hogy mit jelent a hit általi megigazulás, és mi a lényege, de a saját életükből, mint megtapasztalt élmény, hiányzott.

      „Száz közül nincs egy, aki megérti a maga részére a Bibliának ezt a tanítását, amely pedig annyira fontos a földi és az öröklétünk vonatkozásában.”  (RaH 1889. szept. 3)

      Népünk azért jutott ide, mert Isten igazságáról való gondolkodás dogmatikussá vált, száraz tantételeket fogadtak be, és képviseltek az emberek felé, Krisztus nélkül.

      A hirdetett igazság képviselete csak a fejeket célozta meg, és nem a szíveket, mivel a hirdetőnek is csak a fejét érintette meg, a szíve pedig zárva maradt előtte.

      „Sok prédikátorunk csak beszédeket tartott, bizonyítékokat adott elő bibliai tárgyakról, és alig említette a Megváltó megmentő erejét. Bizonyságuk így nélkülözte Krisztus megtisztító vérét. Áldozatuk Kain áldozatához hasonló. Ő elhozta a föld termését az Úrnak, amely önmagában véve elfogadható lett volna Isten szemében. Maga a gyümölcs valóban nagyon jó volt, azonban hiányzott belőle az áldozatbemutatás erkölcsi ereje - a megölt Bárány vére - amely Krisztus vérét jelképezi. Ehhez hasonlít a Krisztus nélküli prédikáció. Nem találja el a szívet, nem kelti életre azt a kérdést; ‘Mit cselekedjek, ha üdvözülni akarok?’… A bűnös tekintetét a Golgotára kell irányítanunk, hogy a kisgyermek egyszerű hitével bízhasson Krisztus érdemeiben, hogy elfogadja igazságát és higgyen kegyelmében.” (Evang.Szolg. 98,1-2.)

4.     Ha egyszer már elkezdődött 1888-ban a hangos kiáltás üzenetének meghirdetése, akkor miért emlékezünk most rá úgy, mint ami még ezután fog megtörténni?

      Mert az üzenet meghirdetése alkalmával a többség részéről ellenállásba ütközött.

      Ez az állapot azért alakulhatott ki, mert az 1888 előtti években már két részre szakadt a vezető lelkészek tábora, két bibliai téma értelmezése miatt.

      Az egyik téma a Gal. 3,19-25-ben található törvény értelmezésével kapcsolatos, vagyis Pál írásában a ceremoniális törvényről van szó, vagy az erkölcsi törvényről?

      A másik téma pedig Dán. 7,20-24-ben bemutatott „tíz szarv” értelmezésével kapcsolatos, vagyis a Római Birodalom területén melyik európai nemzeteket mutatja be ez a prófétikus jelkép?

      A hit általi megigazulásra vonatkozó előadásokat már eleve beárnyékolta az előző évek egyet nem értése, illetve az a feszültség, ami a két táborhoz tartozókat jellemezte.

      Noha Isten szerette volna elindítani a hangos kiáltás munkáját és mozgalmát, de az emberi hozzáállás miatt ez nem teljesedhetett be, ezért ennek az isteni kezdeményezésnek valamikor majd újból fel kell támadni, és el kell jönni Isten népe közé.

      „Minneapolisban 1888-ban megtartott Generál Konferenciára a Jelenések 18. fejezet angyala lejött, hogy megtegye munkáját, de azt kigúnyolták, megbírálták és visszautasították. S ha az üzenet, amelyet újból fog hozni, hangos kiáltássá növekszik, akkor a többség ismét ki fogja gúnyolni, ellene fog beszélni, és meg fogja azt tagadni.” (W. L. Brisbin vén idézi E.G.W-tól „Teljesítik a Heted-Nap Adventisták Isten akaratát?” 10. oldal)

5.     Mi volt az új abban, ahogyan 1888-ban lett meghirdetve a hit általi megigazulás, amit azoknak is szem előtt kell tartaniuk, akik végre teljes erővel tudják majd képviselni Isten népe között ezt az üzenetet?

      Mivel a negyedik angyal a harmadik angyal üzenetét jött felerősíteni, ezért azt kell megvizsgálni, hogy mi volt a harmadik üzenet hirdetésében az, ami ellaposodott, és nem lett úgy képviselve, ahogyan azt Isten elvárta volna népétől.

      Az előző három angyal üzenetének „örökkévaló evangélium”-ként kellett volna hangozni, de sokkal inkább üres és száraz próféciaiként lett képviselve.

      Az evangélium hirdetése közben Jézus Krisztust, az igazi „hajnalcsillag”-ot kellett volna az emberek figyelmének középpontjába állítani, nem mást. 2Pét. 1,19.

      A harmadik angyal üzenetében együtt találjuk az „Isten parancsolatainak megtartására” utaló kijelentést, és „a Jézus hitére” való hivatkozást. Jel. 14,12.

      A történelem folyamán azonban inkább csak a parancsolatok megtartásának fontossága lett képviselve, a második kijelentés viszont már kevésbé.

      „Ebben az üzenetben tárjuk világosabban a világ elé a felemeltetett Üdvözítőt, hogy fogadják el az egész világ bűneiért hozott áldozatát. Elénk tárta a megigazulást hit által, a Kezesben: meghívja az embereket, hogy fogadják el Krisztus igazságát, szentségét, aminek bizonyítéka, az engedelmesség Isten minden parancsolata iránt. Jézust sokan szemük elől tévesztették. Szükséges, hogy tekintetük isteni személyére szegeződjék, érdemeire, az emberi család iránt érzett változatlan szeretetére… Ez a harmadik angyal üzenete, amit hangosan kell hirdetni. (BT lelk. rész. 91-92. old.)

      A bennünket megkülönböztető igazság képviselete annyira a törvényre irányította az igehirdetők figyelmét, hogy egy idő után már élettelen és száraz tantétellé vált.

      „Mint nép, addig hirdettük a törvényt, amíg olyan szárazak lettünk, mint Gilboa hegyei, melyek sem esőt, sem harmatot nem kaptak. Nekünk Krisztust kell prédikálnunk a törvényben, és akkor majd lesz nedv és táplálék a prédikációban, az Isten éhező nyája számára.” (Kr. a mi Ig. 43,3;  ‒ RaH. 1890. márc. 11.)

      Az üzenethirdetésünk újdonsága az kell legyen, hogy Krisztus központú kell legyen minden tanításunk és igehirdetésünk.

      Még a törvényről, a szombatról való tanításunkban is Krisztust kell bemutatnunk.

      Beszélhetünk a „szombat Uráról”, a szeretet Istenéről, hiszen a „a törvény betöltése a szeretet”. Mk. 2,28.;  Róm. 13,10.

      Jézus az, aki a megszentelésünket is munkálja a törvénnyel. Ezék. 20,12.

      Jézus az, aki igazi nyugalmat és békességet adhat nekünk a szombat által. Mt. 11,28;  Zsid. 4,4-11.

6.     Hogyan lehet az Istentől küldött üzenetet hangos kiáltással hirdetni?

      Ez az isteni kijelentés arra vonatkozik, hogy tisztán, világosan, határozott hangon és módon hirdessük Isten üzenetét, úgy az Egyházban, mint később a kívülvalók felé.

      „Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra?” 1Kor. 14,8.

      Vannak azonban olyan élethelyzetek is, amikor rá kiálthatsz az emberekre az Isten akaratával összhangban lévő életed példaadásával is, mert a megélt cselekedeteinknek mindig nagyobb hatása van, mint a beszédünknek. 1Tim. 4,12;  1Kor. 11,1.

      „A megszentelt élet mesterkéletlen, öntudatlan befolyása a legmeggyőzőbb prédikáció a kereszténység mellett.” (AT 418,2.)

      „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”   Mt. 5,16.

      Amikor Isten azt mondja, hogy kiáltsd és hirdesd, akkor viszont ezzel azt is szeretné hangsúlyozni, hogy ne köveket dobálj a másikra, hanem csak beszélj neki, és élj összhangban azzal, amit szeretnél elmondani.

IV. Hirdesd népemnek bűneit

1.     Ésaiás szerint a hangos kiáltás első fázisában Isten népének a bűneit kell hirdetni, de vajon nekünk kell összeállítanunk a meghirdetésére szánt bűnöket? Ésa. 58,1.

      Ésaiás próféta szerint a hangos kiáltás üzenetében valami olyan üzenetnek kell hangozni, ami Isten népe között olyan reakciót vált ki, ami a felkészüléshez segíti őket, hogy „feltámadjon rajta az Úr, és dicsőségét meglássák az emberek”, és végül az egész föld beteljen a rajtuk feltámadt isteni dicsőséggel. Ésa. 60,1-3;  Jel. 18,1.

      De ha valaki megáll a próféta üzenetének első versénél, és saját bölcsességére hagyatkozva akarja összeállítani Isten népének bűnlistáját, akkor a lista sorát talán soha nem zárhatnánk le, mert mindig találnánk újabb bűnöket.

      A különböző pártállású adventisták éppen erre az igére hivatkozva éreznek bátorságot arra, hogy az Egyházunk bűneit listázzák, és hirdessék mindenkinek.

      Viszont minden így gondolkodónak tudni kellene, hogy a próféta üzenetét tovább kell olvasni, mert csak így lehet meghatározni azt a bűnt, amit teljes torokkal kell kiáltanunk, mint Isten népének bűnét.

2.     Mi található Ésaiás kijelentésében, amiből egyérterművé válhat, hogy nekünk az Isten népe közötti ébredés és megújulás érdekében nem egy hagyományos értelemben vett bűn listát kell leleplezni és meghirdetni?

      Figyeljétek meg, hogy az üzenetre való felszólítás után milyen pozitív jellemzést ad Isten arról a népről, akinek pedig a bűneit kellene meghirdetni. Ésa. 58,2.

      „Ők mindennap keresnek engem”

      „Tudni kívánják útaimat.”

      „Oly nép, amely igazságot cselekedett.”

      „Oly nép, amely Istene törvényét el nem hagyta.”

       „Kérik tőlem az igazságnak ítéleteit.”

      „Istennek elközelgését kívánják.”

      Úgy gondolom, hogy ennél jobb minősítést nem is nagyon lehetne adni egy népről, bár mindannyian elmondhatnánk, hogy a jellemzésnek ezek a pontjai a mi életünkben is megvalósulnak és jelen vannak.

      De akkor hol a hiba, hol a bűn, hiszen Isten határozottan arra szólítja fel szolgáit, hogy „hirdesd népemnek bűneit”.

3.     Milyen segítséget találhatunk a Bibliában azzal kapcsolatban, hogy végre mi is azt lássuk bűnnek az Egyházban, amit Isten szeretne a figyelmünkbe ajánlani?

      Isten a Jelenések könyvében mondja el azt a végidőre szóló üzenetét, ami által segít ennek a látszólagos ellentmondásnak a megértésében. Jel. 3,17.

      A laodiceai üzenetből érthetjük meg, hogy ezt a pozitív értékelést csak a nép mondja el önmagáról, Istennek azonban teljesen más a véleménye.

      Ésaiás üzenetében is, az első vers szerint Isten ítéli meg népét, a nép viszont a második vers szerint minősíti önmagát.

      Ebből következően az egyik ilyen bűn, ami miatt határozott hangon kell meginteni Isten népét, az az önelégültség és a képmutatás bűne.

      „Itt olyan emberek vannak bemutatva, akik igaznak gondolják magukat, és nagy buzgóságot látszanak kinyilvánítani Isten ügyéért. De annak komoly és ünnepélyes dorgálása, aki  a szíveket vizsgálja, bizonyíja, hogy ők az isteni előírásokat lábbal tapossák.”  (N.K. 403,2)

      „Olyan néphez szól ez, amelynek magasztos a hitvallása, akiknek szokása az imádság, és akik szeretik a vallásgyakorlatokat; mégis hiányzik belőle valami… Bár vallják, hogy istenfélők, mégsem teremnek gyümölcsöt az Isten dicsőségére. Nem megfelelő a viselkedésük. Kifejezett kötelességeket hanyagolnak el.”   (2Test. 147,1.)

      „Sokan vallják ugyan, hogy az Úr oldalán állnak, mégsem ezt teszik. Cselekedeteik nagy része az ellenség oldalán esik latba. Minek az alapján dönthetjük el, hogy kinek az oldalán állunk? - Kiért lángol a szívünk? Kinél időznek gondolataink? Kiről szeretünk beszélgetni? Kit szeretünk a legjobban, kinek adjuk az erőnk színejavát? Ha az Úr oldalán állunk, akkor Vele lesznek a gondolataink, Róla elmélkedünk legszívesebben. Ez esetben nem tartunk fenn közösséget a világgal, hanem Istennek szenteljük mindazt, amink van, és amik vagyunk. Arra vágyunk, hogy az Ő pecsétjét viseljük magunkon, az Ő lelkületét árasszuk, az Ő akaratát cselekedjük, s mindenben az Ő kedvében járjunk.”   (2Test. 262,2.)

      Először tehát a képmutatás bűnét szeretné Isten meggyógyítani népe életében.

      „Mivel ez a nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgyhogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lőn.” Ésa: 29,13.

4.     Csak képmutatásból következhet be olyan állapot valakinek az életében, hogy az ajkak vallomásával közeledik Istenhez, miközben a szíve még távol marad Tőle, ‒ mi lehet ez a bűn?

      Ez az állapot a kegyes élet megszokott, formális cselekvésének eredményeként is jelentkezhet, „a kegyesség látszata”. 2Tim. 3,5.

      Ha a szív távol van Istentől, akkor abban az esetben csak Istentől elszakadt állapotról beszélhetünk, ez pedig a bűn állapota.

      Mert a bűn nem más, mint az Istentől elszakadt állapotunk, a bűnös cselekedetek csak ennek az állapotnak a következményei.

      Amikor Isten azt mondja: „Kiáltsd teljes torokkal… és hirdesd  népemnek bűneit”, akkor azt is várja, hogy erre az Istentől elszakadt állapotára döbbentsd rá az ő népét.

      Mivel a hangos kiáltást hirdető angyal a hármas angyali üzenethez csatlakozik, és az ő üzenetüket esősíti fel hangos kiáltássá, a három angyal üzenete viszont az „örökkévaló evangélium”. Jel. 14,6.

      Ebből annak kell következni, hogy az előzőekkel párhuzamosan hirdetned kell számára az Istenhez való visszatalálás evangéliumát is.

      Ha viszont csak a lelki testvéred bűneire akarsz rámutatni, de nem képviseled felé a visszatalálás evangéliumát, akkor számodra nem érvényes Istennek az előzőekre vonatkozó megbízatása sem.

5.     Milyen megítélés alá kerül az, amikor valaki a saját görcsös erőfeszítései által akar visszatérni Istenhez, lehetséges ez, vagy ezzel éppen azt éri el, hogy mégis távol marad Istentől?

      Ha valaki azt hiszi, hogy az általa felmutatott jócselekedetei elégségesek ahhoz, hogy megbékélt állapotba jusson Istennel, akkor nagyot téved.

      Sátán hajlamosítani akarja az embert arra, hogy elfeledkezzen arról, mi semmit sem tudunk tenni az üdvösségünkért. Jn: 15,5.

      Sok ember számára megalázónak látszik, hogy csak kegyelemből lehet örök életet nyerni, a saját cselekedeteinknek ilyen vonatkozásban nincs jelentőségük. Ef. 2,8-9.

      Ezért mindent megtesz, hogy minél kevésbé szoruljon rá erre a kegyelemre, ez volt a farizeusok igazsága is, amire Jézus azt mondta, hogy nem elég az üdvösséghez.

      Ésaiás prófétának ez az üzenete éppen egy ilyen ember problémáját akarja megvilágítani és felfedni.

      Hiszen ez az ember minden nap keresi az Urat.

      Olyan ember ő, aki igazságot cselekszik, és Istene törvényét nem akarja elhagyni.

      Aki várja az Istenének a megjelenését, azaz Jézus dicsőséges visszajövetelét.

      De mindaz amit tesz, nem elégíti ki, nem ad megnyugvást részére, mert hiányzik az Istennel szerzett élmény, az Isten személyes jelenlétéből fakadó békesség és nyugalom.

      Enélkül pedig csak nyugtalanság és bizonytalanság van, mert Isten nélkül csak a bűn állapotáról beszélhetünk.

      Nem feltétlenül bűnös cselekedetekről, hanem csak a bűn állapotáról.

      És ebben a helyzetben csak Krisztus hozhat és jelenthet megoldást. Jn. 15,5/b.

6.     Hogyan összegezhetnénk annak az üzenetnek a lényegét, amit Isten népe között hangos kiáltásként kell meghirdetni?

      Ésaiás próféta szerint a Jézussal való személyes kapcsolat hiányára döbbentsék rá Isten népét.

      Ne csak szájukkal közeledjenek Istenhez, hanem engedjék be szívükbe is Jézust, a Megváltót.  Eféz: 3,17.

      Mert a Jézussal való élő közösség nélkül csak a bűn állapota létezik.

      „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld, mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneit, és Jákób házának vétkeit”, mondja az Úr.

      Hirdesd az önigazultság és a képmutatás bűnét, hirdesd azt, hogy Istent keresni csak szívből fakadó vággyal lehet.

      Hirdesd a kegyesség látszatának a bűnét, a gépiessé vált cselekedetek formális gyakorlatát.

      Emeld fel hangodat az elbizakodás bűne ellen, azok ellen, akik azt hiszik, hogy a saját cselekedeteik által fogják kiérdemelni az üdvösséget.

      Isten népe csak akkor áll készen arra a hatalmas munkára, amivel Isten szeretné megbízni, ha engedi, hogy a Szentlélek megszólítsa, ha megnyitja a szívét Isten előtt, ha végre élő közösségben akar élni Jézussal.