A második advent előjelei

I. Bevezetés	II. A természet világában	III. A tudomány világában	IV. A nemzetközi politikai életben
V. A társadalmi életben	VI. A vallások világában	VII. Isten népe között

I. Bevezetés

1.     Miért mondja el Jézus a visszajövetelét megelőző eseményeket, mi volt a célja azzal, hogy ezeket megismerteti velünk?

– Azért tette, hogy ne maradjunk tudatlanságban a prófétai időket illetőleg, ne érjen meglepetésszerűen és váratlanul a beteljesedés, hanem időben felkészülhessünk minden eseményre, így Jézus dicsőséges visszajövetelére is.

–   „Azért legyetek készen ti is, mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia."  Mt. 24,44.

–  Az emberek előtt ugyanis kilátástalanságba és a bizonytalanság homályába burkolózik a jövő, ezért tele vannak félelemmel és szorongással.

–   Ésaiás próféta éppen ezért úgy mutatja be azt a történelmi kort, amelyben élünk, hogy „sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket”.  És. 60,2.

–  Ebbe a bennünket körülvevő sötét homályba világít bele az Istentől adott prófétai üzenet, mint az autós számára a reflektor fénye az éjszaka sötétjébe. 2Pét. 1,19.

–  A prófétai ismereteket azért adta Isten, hogy ne kelljen tapogatóznunk, ne kelljen bizonytalanságban lennünk a jövőt illetően.

–   Amire szükségünk van, azt mind elmondta és kinyilatkoztatta Isten, nekünk csak meg kell ismernünk ezeket az isteni üzeneteket.

2.     A próféciákban adott kijelentésekkel kapcsolatban mire figyelmeztet Isten Péter apostol által?

–  Mivel „sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szentlélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei”, ezért „jól teszitek, ha figyelmeztek” mindarra, amit Isten kinyilatkoztatott. 2Pét. 1,20-21.

–   Ennek ellenére mindig voltak olyan emberek, akik a biztos prófétai beszéd helyett az emberi meséket és elképzeléseket részesítették előnyben.

–   Ahogy az első advent idején, úgy most a második adventhez közeledve is vannak, akik inkább a kitalált meséket részesítik előnyben, mint a biztos prófétai szót.

–   Vannak, akik csak gúnyolódnak felette, mert bolondságnak tartják még a gondolatát is, hogy Jézus vissza jön. 2Pét. 3,3-5.

–   Vannak, akik hisznek ugyan benne, csak éppen a messze jövőbe képzelik el az egész eseményt: „Halogatja még az én uram a hazajövetelt”. Mt. 24,48.

–   De vannak olyanok is, akik úgy hisznek benne, hogy Jézus már visszajött, és itt van az emberek között, csak éppen láthatatlan módon. (pl: Jehova Tanúi)

–   Sátánnak teljesen mindegy, mivel tudja becsapni és megtéveszteni az embereket, csak ne ismerjék meg a tiszta igazságot, és ne készüljenek el a beteljesedés idejére.

3.     Mit mutat be lelki életünkről az a megnyilatkozás, ahogyan reagálunk az előttünk beteljesedő próféciákra?

–   A lelki életünk tükörképét mutatja be, ezért jó lenne figyelnünk erre a jelzésre, hiszen az őszinte önvizsgálat elengedhetetlen eszköze lehet számunkra.

–  Jézus a Noé és Lót napjaiban élők példájával szemléltette azt a valós veszélyt, ami a dicsőséges visszajövetelének idején élőket fogja megkörnyékezni. Lk. 17,26-30.

–   Az akkor élő emberek, hozzánk hasonlóan minden ismerettel rendelkeztek, amire szükségük volt ahhoz, hogy megmeneküljenek a közelgő isteni ítélettől.

–   De nem engedték, hogy a szívükre és a lelkiismeretükre hasson a figyelmeztetés, ezért Isten úgy minősíti őket, mintha „nem vettek volna észre semmit”. Mt. 24,39.

–   A mi reagálásunk is kifejezi a szívünk igazi állapotát, akkor is, ha egyáltalán nem figyelünk oda, hogy mennyire hiszünk komolyan a prófétai üzenetben.

–   Pál apostol szerint „akiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül”, mint bennünket is, azoktól Isten tetteket vár.  Zsid. 12,1.

–   Azoknak félre kell tenni minden akadályt életükből.

–   Azoknak kitartóknak kell lenniük a lelki élet küzdőterén.

–   Azoknak mindenek előtt Jézust kell életük példaképéül választaniuk.

–   Ezt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha azt a tanácsot is elfogadjuk Páltól, hogy „Nézzünk a hitnek fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra”. Zsid. 12,2.

–   Ne felejtsük el, a lelki életünk egy hangos bizonyságtétel arról, hogy valóban várjuk-e Jézus közeli visszajövetelét.

4.     Isten a prófétai beszédet csupán egy szenzációt keltő érdekes olvasmánynak szánta, esetleg a hívő emberek különleges irodalmának?

–   Isten arra szánta a próféciákban adott kinyilatkoztatásait, hogy világító szövétnek legyen a körülöttünk történő események közötti bizonytalanságunkban.

–  Azt akarja, hogy a prófétai üzenet megértése által a hajnali félhomályból, nappali fény támadjon fel bennünk, a gondolkodásunkban, ami késztessen cselekvésre.

–  A második adventtel kapcsolatban azért adott jeleket, hogy védelmet nyújtson Sátán megtévesztő szándékaival szemben, és megerősítse hitünket Isten ígéreteiben.

–  Isten, aki előre ismeri a jövőt, bizonyos eseményeket kijelent belőle: „A régiek beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek”. Ésa. 42,9.

–  Mivel Jézus visszajövetelének időpontját nem ismerhetjük, ezért Isten olyan eseményekre irányítja figyelmünket, amiknek Jézus visszajövetele előtt kell megtörténniük.

–   „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.” Mt. 24,42.

–    „Amikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.” Mt. 24,33.

–   „Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.”   Mt. 24,44.

–      A beteljesedett jövendölések, előhírnökei és egyben garanciái a még előttünk álló, eddig még be nem teljesedett eseményeknek.

II. A természet világában

1.     Honnan tudható az, hogy a természet világában is lesznek olyan jelenségek, amik Jézus dicsőséges visszajövetelének előhírnökei lesznek?

–   Jézus a végidőre mutató tanításában hívja fel a figyelmünket erre, miszerint „lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban”. Lk. 21,25.

–   Ezért amikor a történelem folyamán ilyen jellegű jelenségek történtek, akkor a Bibliát ismerő emberek egyértelműen a vég idejének jeleként fogták fel.

2.     Milyen rendkívüli természeti jelenségeket jövendölt Jézus a visszajövetelét megelőző időszakra?

–    „Földindulások mindenfelé.” 1755 november 1-én Lisszabont rombadöntötte egy földrengés, és ezzel elindult egy állandóan erősödő folyamat. Mt. 24,7.

–   A korabeli tudósításokban olvashatunk erről a rendkívüli eseményről:

–  „Azon földrengések közül, melyek a történelem folyamán Portugáliát sújtották, a legrémesebb az volt, amely 1755 november 1-én Lisszabon városát romba döntötte. Ez a földrengés 60 ezer embert pusztított el 6 perc alatt… A földrengés 4 millió angol négyszögmérföldnyi területre terjedt ki… Európa lakosai heteken át álltak a rettenetes események hatása alatt. Este remegve feküdtek le, s reggel megkönnyebbülve látták, hogy Isten ismét egy nappal tovább megóvta őket Lisszabon sorsától.” (Spicer W.A: Korunk és a világ sorsa 134-135. old.)

–   Napjainkban a kijelentésnek már a második része is megvalósult, hiszen napjainkban már „mindenfelé” történik földrengés, azért már nem is számít különleges eseménynek.

–   „A Nap elsötétedik és a Hold nem fénylik…” 1780 május 19-én teljesedett. Mt. 24,29.

–   „Kilenc óra felé a felhőréteg elvékonyodott és rézszínűvé vált. A föld, a sziklák és az épületek, a víz és az emberek kinézete megváltozott e különös földöntúli fénytől. Néhány perccel később súlyos fekete felhő takarta el az egész égboltot, a horizont egy keskeny szegélyét kivéve. Olyan sötét lett, mint nyári estéken kilenc óra körül szokott lenni… Az embereken egyre jobban erőt vett a félelem, az aggodalom és a döbbenet. Az asszonyok az ajtóban állva figyelték a sötét tájat; a férfiak visszatértek a mezőről; az ács otthagyta szerszámait, a kovács a műhelyét, a boltos a pultját. Az iskolák bezártak, és a gyerekek remegve szaladtak haza. Az úton levők a legközelebbi tanyán szálltak meg. Most mi lesz? - kérdezte minden ajak és szív. Mintha hurrikán akarna végigsöpörni a tájon, vagy pedig a vég érkezett volna el!?” (Nagy Küzd.  274,2-3.)

–   „A lakásokban  nappal gyertyákat gyújtottak, a szárnyasok elpihentek, a madarak esti dalaikat énekelték és azután elcsendesedtek. Az egyes tárgyak között csak közvetlen közelről lehetett különbséget tenni. Minden olyan volt, mintha valóságos éjszaka borult volna a tájra.” (Spicer W.A: Korunk és a világ sorsa 137-138.)

–   „A nappali sűrű sötétség után, az est beállta előtt egy-két órával itt-ott kiderült az ég és feltűnt a Nap, de még mindig homályos volt a sűrű sötét ködtől. Napnyugta után ismét felhők tornyosultak, és hamarosan besötétedett. Az éjjeli sötétség sem volt kevésbé szokatlan és ijesztő, mint a nappali. A majdnem telihold ellenére, a tárgyakat csak mesterséges fénynél

lehetett felismerni, és ez a fény bizonyos távolságból - a szomszédos házból vagy máshonnan - nézve olyan volt, mintha a sugarakat majdnem áthatolhatatlan, egyiptomi sötétség venné körül.’Egy szemtanú ezt mondta: Akaratlanul is arra gondoltam, hogy akkor sem lehetne sötétebb, ha a világmindenség minden világítóteste áthatolhatatlan homályba burkolózna, vagy megszűnne létezni.’Habár azon az estén kilenc órakor felkelt a telihold, ‘legkevésbé sem tudta eloszlatni a halálos árnyakat. Éjfél után a sötétség elmúlt, és a Hold amikor feltűnt, olyannak látszott, mint a vér.”  (Nagy Küzd.  275-276.)

–   „A csillagok az égről lehullanak…”  Mt. 24,29. 1833 november 12-én és a rá következő éjszaka teljesedett.  (174-175)

–   „Az 1833 november 12-ről 13-ra virradó éjjel a csillagok egész zápora hullott alá a földre. Különösen Észak-Amerika volt a színhelye ennek az eseménynek. Míg a hasadó hajnal nagy nehezen véget vetett a magasztos színjátéknak, a mexikói öböltől egész Halifaxig mindent a repülő világítótestek ragyogtak be,”  (Spicer W.A: Korunk és a világ sorsa 142.)

–   „Azon kiáltásnál: Tekints ki az ablakon! - gyorsan felébredtem az álomból és bámulattal szemléltem, miként volt a keleti égbolt a hajnal pirkadásával és meteorokkal bevilágítva. Felébresztettem feleségemet is, hogy ő is lássa ezt. Mialatt öltözködött, így kiáltott fel: ’Imé, hogy hullanak a csillagok!’ Ez egy csoda - feleltem én - és úgy éreztük szívünkben, hogy ez a világ végének egy jele volt. Mert az ég csillagai valóban a földre hullottak, ’miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza’. A prófétának ez a kifejezésmódja mindig jelképes beszédnek volt tekintve. A tegnapi napon azonban ez betűszerit beteljesedett.” (Uriash Smith: Gondolatok a jelenések könyve felett, - Jel. 6,12-17-hoz vonatkozó részben)

–    „Lesznek éhségek és döghalálok…  mindenfelé.”  Mt. 24,7.

–   Helyenként a természet világában bekövetkezett változások miatt alakulnak ki ilyen állapotok mindenfelé.

–  Máshol viszont a gazdasági életben uralkodó kegyetlenség, a javak igazságtalan szétosztása eredményez tömeges elszegényedést. egészen tragikus méretekben.

–   Erről az állapotról az internet világában hiteles beszámolókat lehet találni.

3.     Milyen prófétai előrejelzéssel találják szembe magukat a növénytermesztésben foglalkozó emberek?

–   Az újabb és újabb kártevők pusztítása a növényvilágban,  amik elle szinte már nem is lehet védekezni.

–   „Amit a sáska meghagyott, megette a szöcskő; és amit a szöcskő meghagyott, megette a cserebogár; és amit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó.”   Jóel 1,4.

III. A tudomány világában

1.     Milyen előrejelzést találunk a Bibliában a tudományos világra vonatkozóan?

–   Dániel arról jövendöl, hogy naggyá lesz a tudás. Dán. 12,4.

–   Ez a jövendölés elsősorban az Isten Igéjéből vett ismeretek tudományára vonatkozik, de alkalmazható a világi tudományokra is.

–   Jézus is adott olyan kijelentést, ami közvetett módon a tudomány fejlettségi szintjére vonatkoztatható: „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről.”  Mt. 24,6.

–   A korábbi időkben csak hónapok múltával jutott el egy-egy hír az emberekhez, addig ma már negyedóránként halljuk a legfrissebb híreket az egész világról.

–   Ezzel tulajdonképpen a tömegkommunikációs technika fejletségi szintjét mondta el előre ebben a kijelentésében.

IV. A nemzetközi politikai életben

1.     Milyen lelkület uralja az embereket a politika világában?

–   A nemzetek egymás elleni gyűlölete háborús cselekményekbe csap át „megharagudtak a pogányok…”, olvashatjuk az Igében. Jel. 11,18.

–   „Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen.” Mt. 24,7.

–   A hitetlen világ mindenhol harcra készül valaki ellen.

–   „Hirdessétek ezt a pogányok között: készüljetek harcra; indítsátok fel a hősöket... jöjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak…” Jóel. 3,9-14.

–   Az állandó feszült körülmények miatt az emberek tele vannak szorongással és a jövőtől való félelemmel.

–   „A pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog. Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik a föld kerekségére következnek.” Lk. 21,25-26. (27-28.)

2.     Hogyan próbálják megoldani ezt a nehéz helyzetet a komolyabban gondolkodó politikusok?

–   Békemozgalmakat szerveznek, törekvések a hadseregek leszerelésére, és nagy erejű fegyverek megsemmisítésére.

–   „Lészen az utolsó időkben… eljőnek sok népek, mondván… csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.”  Ésa. 2,2-4.

–   Amikor már-már elérni látják a béketörekvéseik célját, akkor egy váratlan esemény hirtelen mindent felborít, mivel a szívek nem változtak meg. 1Thess. 5,3.

–   „Pontosan akkor, amikor a világ gúnyosan azt kérdezgeti: ’Hol van az Ő eljövetelének az ígérete?’ (2Pt 3:4) pontosan akkor a jelek beteljesednek. Mialatt ezt kiáltják: ’Békesség és biztonság’ (lThess 5:3) hirtelen megérkezik a megsemmisítés… akkor Krisztus tolvajként érkezik meg.” (JÉ. 540,1.)

V. A társadalmi életben

1.     Milyennek írja le a Szentírás az emberek lelkületét és egymáshoz való viszonyát az utolsó időre vonatkozóan?

–   Jézus az özönvíz előtti idők erkölcsi állapotával hasonlítja össze az utolsó időket, rávilágítva arra, hogy mi áll az emberek életének középpontjában, éppen ezért nem természetes módon gyakorolják azokat. Mt. 24,38.

–   „Mert amiképpen az özönvíz előtti napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne.”

–   Nem lehetett volna pontosabban jellemezni, mint ahogyan Pál írásában olvashatunk az embereknek egymáshoz való viszonyulásáról.

–   „Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.” 2Tim. 3,2-4.

2.     Mit jelez a Szentírás a kereskedelemben felhalmozott értékekkel kapcsolatban?

–   A pénzsóvárgó lelkület oda vezeti az embereket, hogy mások kizsákmányolásán keresztül is képesek a földi kincseiket gyűjteni és felhalmozni.

–   „Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban! Imé a ti mezőiteket learató munkások bére, amit ti elfogtatok…”  Jak. 5,3-4.

–   Előttünk álló eseményként várhatjuk, hogy a kereskedelemben felhalmozott értékek elveszítik értéküket és tönkremennek.

–   „Gazdagságotok megrothadt, és ruháitokat moly ette meg. Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek.” Jak. 5,2-3.

–   „És a föld kalmárai is siratják és jajgatják őt, mert az ő árúikat immár senki sem veszi.” Jel. 18,11. (-15-ig)

VI. A vallások világában

1.     Hogyan jellemzi és mutatja be a Biblia azt a korszakot, amikor a kereszténység reménysége, azaz Jézus dicsőséges visszajövetele beteljesedik?

–    Pál apostol arról beszél, hogy egyfajta látszat-kereszténység fogja jellemezni azt a korszakot, amikor Jézus visszajön. 2Tim. 3,1-5.

–   Ezek az emberek is kereszténynek vallják ugyan magukat, csak éppen az életük nem arról tesz bizonyságot, mert inkább szeretik a világot és annak kívánságait, mint Istent és az Ő országának elveit.

–    Jézus hasonló képet festett a visszajövetelét megelőző időszakról: „Az embernek Fia mikor eljön, avagy talál-e hitet a Földön”.  Lk. 18,8.

–   Itt azonban nem olyan hitről van szó, hogy valaki hisz-e vagy nem az Isten létezésében és a Biblia többi állításaiban, ilyen hite még az ördögöknek is van.  Jak. 2,19.

–   Jézus olyan hit hiányáról beszél, amely az Isten akaratával megegyező cselekedetekkel párosul.  Jak. 2, 17-18.

–   A többség csak gúnyolódik azon, hogy vannak akik hisznek Jézus visszajövetelében.

–   „Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolódók támadnak… És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete?”   2Pét. 3,3-4.

2.     Hogyan lehetne jellemezni az utolsó időben élő keresztény világot, a Biblia alapján?

–   Legtöbben csak a keresztény nevet igénylik maguk számára, annak elvei és törvényei nélkül.

–   „Inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.” 2Tim. 3,4.

–   Mások megelégszenek a látszat kereszténységgel, az alkalomszerű kereszténységgel.

–   „Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét.” Tim. 3,5.

–   A látszat kereszténység viszont szeretet nélkül valókká teszi az embereket, és ez minden egyéb gonoszság melegágyává válik.

–   „Mivel a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” Mt. 24,12,

–   „Lesznek az emberek magukat szeretők… szeretet nélkül valók."   2Tim. 3,2-3.

VII. Isten népe között

1.     Milyen állapotot és körülményt jelez a prófécia Jézus a dicsőséges visszajövetelére váró Egyházában?

–   Mindenek előtt azt teszi világossá, hogy nem lesz általános megújulás a vég idején sem, hanem nagyon vegyes összetételű emberek fogják az Egyházat alkotni.

–   Még a visszajövetelének idején is lesznek a „gonosznak fiai”. Mt. 13,38.  (36-43)

–   Még a visszajövetelének idején is lesznek benne „balga szüzek”, akik készületlenek a Jézussal való találkozásra. Mt. 25,1-13.

–   Még a visszajövetelének idején is lesznek benne „gonosz szolgák”, akikre pedig az Isten házának gondviselése lett bízva. Mt. 24,45-51.

2.     Miért alakul ki ilyen állapot a vég idején a Jézus visszajövetelére váró nép között?

–   Azért alakulhat ki ilyen állapot, mert Jézus szerint a rá várakozók mindegyikén erőt vesz a lelki belefáradás: „mindannyian elszunnyadának és aluvának”. Mt. 25,5.

–   Ebben az állapotban viszont sebezhetővé válik, amit Sátán, az ősellenség ki is használ.

–   Sátán „a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával” fog támadni „azok között, akik elvesznek”.  2Thess. 2,9-10.

–   Sátán azért tudja megtéveszteni a választottakat is, mert „nem fogadták be az igazságnak szeretetét” - mert nem szerették az igazságot. 2Thess. 2,10.

–   A bibliai kijelentések arra figyelmeztetnek, hogy Isten népe számára nem a kívülről jövő támadások jelentik a veszélyt, hanem belülről jön a megtévesztés.

–   Ez a veszély kétféle módon támad, és környékezi meg Isten népét Pál szerint:

–   „Jönnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak”, de „ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják”. Csel. 20,29-30.

–   „Az egész egyház megújulásában reménykedünk? Az az idő sohasem jön el. Az egyházban vannak meg nem tért személyek, akik nem egyesülnek komoly, győzelmes imában. Egyénenként kell dolgoznunk! Többet kell imádkoznunk és kevesebbet beszélnünk.” (Az utolsó napok eseményei: 138,2 - 1SM 122 (1887)