Az “Isten országának evangéliuma” meghatározás mindig ugyanazt jelentette kezdettől fogva, hiszen az emberi család megmentését csupán egy örömhír, egyetlen evangélium biztosítja. Más evangélium nem volt és nem is lesz soha. Ez az evangélium lesz érvényben mindaddig, amíg csak egyetlen ember is létezik, aki megmentésre szorul. A megfeszített és feltámadt, majd az Isten jobbján trónoló Krisztusról szóló hír ugyanaz, mint az utolsó időben ítéletet tartó és eljövendő királyok Királyáról szóló üzenet. Ugyanakkor mégis elmondható, hogy bár Isten szolgái minden korszakban tanították az örökkévaló evangéliumot, de minden korban mégis volt egy sajátos, ahhoz a történelmi korhoz szóló tartalma, és mindig ezzel a különleges kiegészítéssel alkalmazva kellett hirdetni.

Ha szövegkörnyezetében vesszük figyelembe Jézus kijelentését, akkor is több következtetésre juthatunk az evangélium hirdetésével kapcsolatban.

1. Mivel Jézus a végidő eseményeiről beszél az Őt hallgató tanítványai előtt, ezért Jézus kijelentését értelmezhetjük úgy, hogy az örökkévaló evangélium hirdetése a végidőre való figyelmeztetést jelenti. Az emberek figyelmét fel kell hívni azokra a különleges eseményekre, amik a vég közeledtét hirdetik, mint előre megjövendölt jelek, hogy még időben megtérhessenek bűneikből Istenhez. Ez volt a feladata Noénak is a maga korában, és Jézus néhány verssel később szintén párhuzamot von a két történelmi idő között: “Amiképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is” Mt. 24,37.

2. Az örökkévaló evangélium részét képezi az is, hogy a tiszta, minden emberi torzítástól mentes isteni üzenetet kell hirdetni ebben az időben, mert amint Jézus mondja: “Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket… Mert sokan jönnek majd az én nevemben… és sokakat elhitetnek”. Mt. 24,4-5. Ahogy Jézus küldetésének is az volt az egyik célja, hogy a tiszta Igét megtisztítsa a korszakok alatt rárakódott hagyományoktól és tévtanításoktól. Így kell a vég idején is hirdettetni az egész világon a tiszta igének.

3. Az örökkévaló evangélium középpontjában mindig a Messiás áll, hiszen Róla szól, Őt kell benne felmagasztalni az emberek előtt. Ezért a végidő evangélium-hirdetésében is Jézusnak kell a középpontban állni, Róla kell beszéljünk az embereknek, Őt kell megismerjék, hiszen egyedül Őrá van szükségük. Olyan korban élünk, amikor nagyon sokféle Jézus-képet mutatnak be a különböző vallási irányzatok, ezzel mintegy azt hirdetve, hogy Krisztus velük és közöttük van, de nagyon sok keserű csalódás fog ebből következni. Úgy gondolom, hogy az örökkévaló evangélium hirdetése azt jelenti, hogy rajtunk keresztül Isten Lelke mutathassa be Jézust úgy, ahogyan Ő szeretne az emberek előtt ismertté lenni.

4. Jézus kijelentését értelmezhetjük úgy is, hogy nem az evangélium mibenlétét hangsúlyozza a kijelentésében, hanem azt, hogy ez az evangélium az egész világon hirdetve lesz, bizonyságul mindenki előtt. Vagyis akkor már senki sem mondhatja, hogy ő nem hallott róla semmit, neki nincs ismerete az Isten felszólításáról. A mindenki előtt meghirdetett evangélium bizonyság lesz Isten ítéletében azok ellen, akik visszautasították, akik nem akartak elszakadni a bűnös életmódjuktól, nem akartak megtérni Istenhez.

A bizonyságtételünk viszont történhet úgy is, hogy azt mondjuk el Krisztusról, amit személyesen tett értünk. Ez már az átélt tapasztalatok bizonyságtétele fog lenni, ezt sokkal meggyőzőbben fogjuk átadni az embereknek, mint az előzőt, és az emberekre gyakorolt hatása is hitelesebb fog lenni.

De történhet a bizonyságtételünk úgy is, hogy semmit sem mondunk, de úgy élünk, hogy a környezetünkben élő emberek a cselekedeteinkből és egész életünkből Krisztust ismerhessék meg: “Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Mt. 5,16. Vagyis az életünkből meglátott mozaikok alapján támadjon fel bennük is, az ő szívükben is az a vágy, hogy ők is szeretnének úgy élni, ahogyan mi, hogy velünk együtt dicsőítsék a mi mennyei Atyánkat. Jn. 13,35.