Már én is találkoztam ezzel a kérdéssel többször is. Először rám is a meglepetés erejével hatott, el is szégyeltem magam, hiszen én is használtam ezt a kifejezést szinte rendszeresen. Miután azonban nyugodt körülmények között végig gondoltam és másokkal is megbeszéltem, ezután helyreállt a lelki nyugalmam.

Ezt a szót valóban lehet negatív felhanggal is használni, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki ilyen minőségben használja. A magyar nyelvben nagyon sok olyan szót és kifejezést használunk, amit lehet negatív tartalommal használni. Ilyen az is, amikor az egyik ember letegezi a másikat. Esetenként a megalázás, a leminősítés eszközévé válik, a tisztelet adás hiányáról tesz bizonyságot. Vannak olyan emberek, akik meg nem engednék a gyermeküknek, hogy tegezze őket, mert az ő tudatukban nagyfokú tiszteletlenségnek számít az, ha a gyerek tegezi a szüleit. Az így gondolkodó embereknek tiszteletben tartjuk a véleményét és a kialakított szokásait, de ettől mi még gondolkodhatunk másként is, és ezt neki is tiszteletben kell tartania.  A tegezés még nem jelenti azt, hogy nem akarunk tiszteletet adni az embertársunknak, hiszen Istent is tegezzük, de tisztelve tesszük ezt. Bár lehet tiszteletlenül is tegezni Istent, de ettől még nem kell abbahagynunk a tegezést és helyette magázva beszélni Hozzá. Isten Igéjének egy-egy részletére szintén lehet tisztelettel hivatkozni, miközben egy szövegre teszünk hivatkozást.

A magyar nyelv ugyanis szövegnek mond minden nyelvtanilag megformált beszédet és leírt mondatot, ebből következően minden írott szó szövegnek számít. Ennek a szónak a kiiktatásával szegényebb lenne a vallásos magyar nyelv, mindenképpen nagyon sokat veszítenénk. A Bibliával kapcsolatban is használunk olyan kifejezéseket, amiket nem lehet másik szóval pótolni, én legalábbis nem találok megfelelő szót helyettük. Példaként hadd említsek néhányat: szövegkörnyezet, szövegelemzés, szöveggyüjtemény, szövegösszefüggés, stb. Természetesen ezeket a szavakat is ki lehetne iktatni, hiszen másként is el tudnánk mondani amit akarunk, meg tudnánk magyarázni, körbe tudnánk írni a mondanivalónkat, de az előbbi szavak nélkül nem lenne olyan gördülékeny, frappáns és egyszerűségében is gazdag a beszédünk.

Személyes véleményem szerint a problémát soha nem ez a szó jelenti, hanem az a személy, aki tiszteletlenül használja. Az Isten Igéjével szemben megnyilatkozó tiszteletlenségnek viszont nagyon sok másfajta megnyilatkozási formája is van. Találkoztam már elég sok öntelt, nagyképű emberrel, akik a Bibliára hivatkoztak, Isten Igéjéből idéztek, de semmi alázatot nem láttam bennük, szinte sütütt belőlük a szeretetlenség, az embertársa iránti tisztelet hiánya. Ha viszont valaki nem tudja tisztelni az embertársát, akit lát, akkor az hogyan tisztelheti az Istent, akit nem lát (I. Ján. 4,20). Az Isten Igéjével szembeni tiszteletünket azzal tudjuk legjobban kifejezni, ha a magunk számára meghalljuk benne az Isten hangját, a feddéseit, az előírásait, a tanácsait, az ígéreteit. Ha viszont az életünket nem Isten Igéje irányítja, akkor használhatunk bármilyen kifejezést, akkor sem tudjuk vele helyettesíteni a mulasztásunkat.  Kérdésedre válaszként tehát azt mondhatom, hogy magát a szóhasználatot nem tartom tiszteletlenségnek Isten szavával szemben. Az én szóhasználatomban ehhez a szóhoz semmi tiszteletlenség sem társul. Aki viszont nem tudja elvonatkoztatni ezt a szót a tiszteletlenség fogalmától, az ne használja a saját gyakorlatában, ehhez szabadsága van, de ezt nem tekintheti kötelezőnek másra.

Azt viszont elképzelhetőnek tartom, hogy amennyiben valakiről tudomásomra jut, hogy őt zavarja ez a kifejezés, akkor a jelenlétében igyekszem tiszteletben tartani ezt. Ezt a speciális másikra figyelést viszont csak bizonyos határok között vagyok kész szem előtt tartani, mert a másiknak is el kell fogadni azt, hogy ebben a kérdésben nem egyformán gondolkozunk, ebből következően a legjobb igyekezetem ellenére is megtörténhet, hogy előtte is fogom ezt a szóhasználatot alkalmazni.