Korábban teljesen egyetértett a keresztény világ abban, hogy Jézus péntek délután halt meg, és a rákövetkező vasárnap hajnalán támadt fel. Egy idő óta azonban egyesek azt állítják, hogy amikor Jézus azt mondta, hogy “az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában” (Mát. 12,40.), akkor ez alatt azt értette, hogy három teljes huszonnégy órából álló napot fog a sírban lenni, vagyis 72 órán át lesz ott. E feltételezés alapján olyan számításokat végeztek, aminek eredményeként Jézus halálát szerdai napra tették, míg a feltámadás idejét pedig a szombat naplementét követő időszakra.

Sajnálatos tény, hogy az evangélium írói nem beszélnek elég pontosan Jézus halálának körülményeiről úgy, hogy az időpontot pontosabban körül írnák. Valószínűleg azért, mert írásaikban, magához az eseményhez viszonyítva ezt egy mellékes dolognak tekintették. E felmerült ellentétes nézetek miatt a Szentírás kutatói és tudósai azon fáradoznak, hogy az evangéliumban közölt adatok, vagy más zsidó történeti támpontok, illetve a csillagászati számítások segítségével a lehető legpontosabban tudják meghatározni Jézus halálának és feltámadásának az időpontját.

Amikor Jézus saját haláláról és feltámadásáról beszélt, akkor többféle kifejezést használt az időmeghatározásra: “három nap és három éjjel” (Mát. 12,40.) “harmadnapra” (Márk. 8,31.) “harmadnapon” (Luk. 24,46.) “három nap alatt” (Ján. 2,19.) A mai európai ember gondolkozásában ezek a kifejezések már nem igazán rakhatók egymás mellé, nem húzható közéjük egyenlőség jel. Ha ugyanis egy esemény után még három napról beszélünk, akkor három teljes 24 órás napot értünk alatta. A harmadnapon kifejezés azonban már nem foglalhat magába három 24 órás napot, mert minimum a harmadik nap rövidebb lesz a történés szempontjából, de lehet, hogy az első a kezdő nap is.

Hacsak nem vádoljuk Jézust azzal, hogy ellent mond önmagának, akkor el kell fogadnunk, hogy az Ő idejében ezek a kifejezések ugyanazt az időmeghatározást jelentették. Még a főpapok is, akik Jézus szavait idézték, hogy “három nap múlva” feltámad, arra kérték Pilátust, hogy őriztesse a sírt “a harmadik napig” (Mát. 27,62-64.), és nem a harmadik napot követő idő bizonyos részéig. Nyilvánvalóan úgy értették, hogy ez a két kifejezés ugyanazt jelenti.

A mi problémánk tehát egyáltalán nem az, hogy ezek a kifejezések mit jelentenek nekünk mai embereknek, hanem az, hogy akkor és ott közel-keleten mit értettek alatta Jézus kortársai.

Jézus idejében olyan kifejezéseket használtak, amelyek már nem ugyanazt jelentik nekünk. A “nappal” szó például abban az időben mindíg egy 12 egyenlő részre osztott időegységet jelentett, függetlenül attól, hogy a napkelte és napnyugta között az évszakok függvényében állandóan eltérő volt ennek az időegységnek a hossza. Ezért a “három nap és három éjjel” kifejezést is aszerint kell értelmeznünk, amit ez a kijelentés akkor jelentett, nem pedig a mi jelenlegi fogalmaink szerint. Mindenek előtt azt a tényt kell kimondani, hogy a Biblia nyelvezetében ez a kifejezés csupán három naptári napot jelent, miként a teremtéstörténet leírásában is. Jézus tehát ekkor egyszerűen csak azt akarta mondani a korabeli kifejezési módot használva, hogy három nap lesz a halál fogságában.

Semmi sem indokolja viszont azt, hogy Jézus kijelentése alatt azt kellene értenünk, hogy három teljes nappalt és három teljes éjszakát fog a sírban tölteni. Ilyen értelmezés szerint nem lehetne mit kezdeni azzal a csonka nappallal, ami Jézus halála és a naplemente közötti időre esik. Jézus ugyanis az akkori időszámítás szerinti 9 órakor halt meg, ami a mi időszámításunk délutánjának a 3-4. órájának felel meg.

A modern bibliamagyarázók félreértik az ősi számolási módszert, amely pedig az egész Biblián végig vonul, és éppen ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezt a módszert INKLUZÍV (benne foglalt) számolási rendszernek nevezzük. Ez a módszer magába foglalja egy adott nap vagy év teljes idejét, függetlenül attól, hogy az esemény ténylegesen mennyit vett igénybe a napból vagy az évből. A Biblia számos olyan “három napos” időszakot sorol fel, amely szerint a három nap a harmadik nap alatt és nem a harmadik nap után ért véget, és ezért egy 24 órás napnál rövidebb ideig tartott az esemény szempontjából. (lásd: I. Kir. 12,5. 12. - II. Krón. 10,5. 12)

Egy héber csecsemőt “nyolcnapos” korában metélték körül Isten rendelkezése szerint (I. Móz. 17,12). Ez azonban nem azt jelentette, hogy miután betöltötte a nyolcadik napot, hanem azt, hogy a “nyolcadik napon” (III. Móz. 12,3), “nyolcad napon” (Luk. 1,59). A korabeli gondolkodás szerint viszont ezt úgy is lehet mondani, hogy “amikor betölt a nyolc nap” (Luk. 2,21). Ugyanilyen alapon mondja a Biblia Noét “hatszáz esztendős”-nek életének “hatszázadik esztendejében” (I. Móz. 7,6. 11).

A mai Japánban amíg a MacArthur kormány meg nem változtatta a számítási rendszert, egy decemberben született gyermeket is egy évesnek tekintettek, január 1-től pedig két évesnek számított. Ez a “két éves idő” azt jelentette nekik, hogy már két naptári év ideje alatt élt, tekintet nélkül arra, hogy az érintett évekből mennyi telt el felette. Kínában hasonlóképpen számolják a gyermekek életkorát.

Mivel tehát ez az inkluzív (benne foglalt) számítás szokása jól bizonyítható a zsidóság körében az egész Biblián keresztül, de más ősi nemzeteknél is, főként Keleten még a mai napig is él ez a gyakorlat, ezért teljesen ésszerűtlen Jézusnak a három napos időszakról mondott szavait a mai nyugati világ gondolkodása és számítási rendje alapján értelmezni.

Isten ebben a problémás kérdésben sem hagy magunkra, ezért nem kell csupán következtetésekre és tudományos vizsgálatokra hagyatkoznunk. Hogy mit értett Jézus a “három nap és három éjjel” kifejezés alatt, azt először is Ő maga értelmezi egyéb helyen közölt kijelentései által, illetve az apostolok írásaiban adott kijelentések által.

Jézus egyértelmű bizonyságát adja annak, hogy Ő az inkluzív (benne foglalt) időszámítás szerint gondolkodott. Ez tűnik ki a Heródeshez küldött üzenetéből is. “Elmenvén mondjátok meg annak a rókának; Imé ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem” (Luk. 13,32). A harmadik napot tehát egyenlőnek tekintette a holnaputánnal, ebbe a kijelentésébe bele értette a harmadik napot is.

Később a feltámadása után, amikor az Emmausba vezető úton találkozott két tanítványával, a velük folytatott párbeszédben teljesen világossá lett, hogy a feltámadásnak nem a harmadik nap után kellett bekövetkezni, hanem a harmadik napon. A tanítványai ugyanis azt mondták, hogy éppen “ma van harmadnapja, hogy ezek lettek” (Luk. 24,21). Jézus magyarázatából pedig újra annak a megerősítését kapjuk, hogy Neki nem a harmadik nap után kellett feltámadnia, - még a jövendölések szerint sem - hanem a harmadik napon. “Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjüket, hogy értsék az Írásokat. És monda nékik; Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon” (Luk. 24,45-46).

Később Pál apostol is az inkluzív időszámítási módszer szerint gondolkodva emlékezik vissza a Jézus halála és feltámadása közötti időre. “És hogy eltemettetett; és feltámadott a harmadik napon az írások szerint” (I. Kor. 15,4).

Mindezek alapján tehát azt mondhatjuk, hogy minden olyan számítás és értelmezés, amely 72 órás időszakban gondolkodik Jézus halálával kapcsolatban, ellentétben áll a Biblia kijelentéseivel, mert a korabeli kifejezéseket a mai jelentésük alapján akarja értelmezni. Ezt azonban nem lehet!