8.  BOLDOGOK, AKIK HÁBORÚSÁGOT SZENVEDNEK AZ IGAZSÁGÉRT

I. A háborúságról

1. Mi az, hogy háborúság, egy esemény vagy egy állapot?

• A békesség és nyugalom hiánya, amikor az alantas indulatok elszabadulnak, és eredményeként veszekedés, marakodás és a másikat sértő és bántó szándékok szabadulnak el az emberek kapcsolataiban.
• A háborúságot állapotnak is és eseménynek is lehet minősíteni, de mindig az adott esemény alapján lehet megállapítani.
• Minden háborúság egy esemény, bármilyen rövid ideig tart.
• De állapottá csak akkor fejlődik, ha nem lehet megállítani, ha a háborúskodásnak nem lehetett véget vetni.

2. Mi az, amit szenvedésnek nevezhetünk?

• A szenvedés a bűn világának a terméke, ezért csak addig létezik, amíg a bűn is jelen van az életünkben.
• A megváltott embereknek adott isteni ígéretek egyike éppen ezért az, hogy Isten eltöröl minden szenvedést, és vele együtt mindent, ami szenvedést okozhat (Jel 21:4).
• A szenvedés egy olyan történésnek vagy állapotnak tekinthető, amikor valakinek el kell viselni valamilyen megállíthatatlan fájdalomhullámot.
• Ennek a szenvedésnek lehet ő maga is az előidézője, pl.: helytelen életmód, figyelmetlenségből származó baleset, rossz természetével kiváltott körülmények, stb.
• Származhat viszont olyan helyről is, ami tőle független körülmények és szándékok miatt támad.

3. Mit érint bennünk az, amitől szenvedünk, hogyan érzékeljük a szenvedést?

• Az ember mindhárom alkotóelemét érinti, – test, lélek, szellem – és érzékeljük is mindhárommal.
• Mindig a szenvedés és a fájdalom jellegétől függ, hogy hol és milyen mértékben érzékeljük jobban.
• Másként érzékeljük és éljük meg a fogfájást, a szerelmünk hűtlenségét vagy elvesztését, vagy éppen a munkahelyünk elvesztését.
• A bennünket érő szenvedések kölcsönhatásban működnek a test, lélek és szellem között.
• A testi szenvedés például befolyásolhatja a lélek megjobbulását.
• A lélek szenvedése rombolhatja a test egészségét (Péld 15:30, 17:22).
• A bennünket érő szenvedés jellegénél fogva lehet negatív és pozitív is, viszont mindkettő csak a bűn világának a jelensége.
• Pozitívnak mondhatjuk azt a szenvedést, aminek értelme és célja van, amit a szenvedő fél akár önként is kész vállalni.
• Jézus is így szenvedett a kereszten, az édesanya is így indul el a szülőszobába, és ilyen indítékkal vetjük alá magunkat egy fájdalmas vizsgálatnak is.
• Negatívnak mondjuk viszont azt a szenvedést, ami értelmetlen, amit csupán a bűn okozta erőszak vált ki.

II. Akik háborúságot szenvednek

1. Mi az az igazság, ami miatt Isten gyermekeit háborúság éri?

• Ez az igazság nem más, mint a testté lett Ige és az írott Ige (Jn 14:6, 17:17).
• Amikor Jézus erről beszélt, akkor ezt úgy fogalmazta meg, hogy “én érettem és az evangéliumért”, fogja érni az övéit ez a körülmény (Mk 8:35/b).

2. Mit kell érteni azon, hogy “háborúságot szenvednek”, jelentheti ez azt is, hogy háborúságot viselve szenvednek?

• A Biblia szerint ez mindenek előtt zaklatást, bántást és megaláztatást jelent attól a világtól, amelyik szembe áll Istennel és az örökkévaló érdekekkel és célokkal.
• Mindig az agresszíven erősebb fél igazságtalan háborgatása és elnyomása okozza a szenvedést.
• Sátán leginkább a lelkünkben és a gondolatainkban háborgat bennünket a kísértő sugallataival, ami olyan mértékű lehet, hogy már szenvedünk tőle.
• A háborúság a bennünk lévő kettős természet küzdelme miatt is lehetséges, vagyis a belső állapotunk következménye.
• Ezt a küzdelmet és háborúskodást a természetünk mindkét oldala kezdeményezheti (Gal 5:17).
• A bennünk lakozó bűn állandó hadviselést folytat az Istennel kapcsolatban lévő lelki lényünk ellen (1 Pét 2:11).
• Viszont a lelki lényünk is hadviselést folytat a testies vágyak és kívánságok legyőzése érdekében (Róm 8:13/b, Kol 2:5).

3. Mikor tudja valaki krisztusi lelkülettel elszenvedni a háborúságot?

• Ha békesség van a szívében, nem evilági, hanem Krisztus békéje (Jn 14:27).
• Ha kapcsolatban van a békesség Fejedelmével, Jézussal (Ésa 9:6/b, Jn 15:5/b).

4. A történelmi tapasztalatok hátterén mit bizonyítanak azok a körülmények, amikor a hívőket üldözések és bántások érik?

• “Mihelyt az ember Istennel való összhangra törekszik, azonnal tapasztalja, hogy a kereszt terhe továbbra is ránehezedik. A levegőbeli hatalmak, fejedelemségek és a gonosz szellemek azonnal készek harcolni azok ellen, akik engedelmeskedni akarnak a Menny törvényeinek. Ezért az üldözések – szomorúság helyett – örömére szolgáljanak Krisztus tanítványainak, mert ezek a legfőbb bizonyítékai, hogy Mesterük lábnyomában haladnak” (GHB 34,1).
• “Akiknek életében Krisztus szeretete és a szentség szépsége megnyilvánul, az Sátántól elragadja alattvalóit; ezért támad ellene minden erejével a gonoszság fejedelme. Megaláztatás és üldöztetés éri mindazokat, akikben Krisztus Lelke él” (GHB 332,2).

5. Az üldöztetések ideje alatt vajon kiszolgáltatott helyzetben vannak Istennek gyermekei?

• “Aki Krisztusért jut a gyötrelmek tüzes kemencéjébe, annak oldalán ott áll Jézus, miként Babilonban is mellette állt a három hűséges tanúbizonyság mellett” (GHB 34,2).
• Jézus védelme azonban nem jelenti minden esetben a test oltalmazását, hanem csak a lélek oltalmát az üdvösségre.
• Viszont soha nem enged annál erősebb megpróbáltatást, mint amit el tudunk viselni (1 Kor 10:13).

6. Miért engedi meg Jézus azt, hogy a Benne hívő emberek háborúságot szenvedjenek el?

• A szenvedés Krisztus iskolája, ami által nevel bennünket.
• A szenvedés és nyomor tüzes kemencéjében megtisztít bennünket.
• Eközben megtanulhatjuk a nyomort és a szenvedést okozó bűnt meggyűlölni.
• Eközben részt veszünk Krisztus szenvedéseiben, vagyis jobban megérthetjük, hogy mit tett értünk és mit viselt el értünk Jézus (2 Tim 2:12).

III. Akiket szidalmaznak

1. Mi motiválja az embereket, milyen cél érdekében történik a hívők szidalmazása és zaklatása, kinek és miért jó ez?

• Sátán kezdettől fogva hamis színben akarja feltüntetni Istent és az ő gyermekeit is.
• A bűntől vezetett emberek a saját lelkiismeretüket is megnyugtatják azzal, hogy elhitetik magukkal is és másokkal is, hogy a problémák okozói azok az emberek, akik nem hajlandók úgy gondolkodni és élni, mint ők.

2. Miként viszonyuljunk az ilyen emberekhez és az ilyen körülményekhez?

• Nem ők az igazi ellenfeleink, ők csak eszközök, akiket Sátán alkalmanként fel tud használni ellenünk.
• “Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelke ellen, melyek a magasságban vannak” (Ef 6:12).
• Az ilyen lelkületű emberekhez való viszonyulásunk kétféle módon történhet.
• A botor vitatkozások és értelmetlen küzdelmek elől bölcsen kitérhetünk, mint Jézus, amikor Názáretben az Őt megölni akaró tömeg között észrevétlenül átment.
• Viszont a lélek menekülésének és vereségének tekinthető az, ha elmenekülünk a háborgatás és a küzdelem elől, Istennel és az ügyével sem törődve, csupán azért, mert veszélyt érzünk.
• A szidalmak és háborgatások közben gyakorolt türelmes magatartás egy megtérésre segítő példa is lehet másoknak, esetleg éppen a háborgatónak vagy a szidalmazónak.
• Pál apostol megtérésének gyökere István megkövezésének eseményéhez nyúlik vissza, ebből adódóan számára is felejthetetlen élmény volt István magatartása és rendíthetetlen hűsége (Csel 7:58, 22:20).

3. Milyen szinten gyakorol befolyást Isten gyermekeire az emberek szidalma és háborgatása, milyen mértékben lehet az ártalmas számukra?

• Félelmet, aggodalmat, esetenként akár kétségbeesést is kiválthat egy ilyen körülmény.
• Isten azonban azzal biztat és bátorít, hogy “ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!” (Ésa 51:7/b).
• “Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak” (Zsolt 37:31).
• A történelem folyamán viszont mindig az ilyen körülmények váltották ki, hogy Isten gyermekei az üldözés elől menekülve szétszóródtak.
• Emberi oldaláról nézve nyugalmat és békességet keresve, isteni oldaláról nézve viszont így teremtették meg annak a lehetőségét, hogy minél több helyen terjedjen az evangélium.

IV. A jutalomról

1. Mivel vigasztalja Jézus azokat, akik háborúságot és szidalmazást viselnek el Érette és az evangéliumért?

• “Mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak” (Mt 5:12/b)
• “Például vegyétek atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak 5:10, Zsid 11:33-38).
• “Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek. Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az Ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek. Boldogok vagytok, ha a Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, amit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1 Pét 4:12-14).

2. Milyen jutalmat ígér azoknak, akik mindezt elviselik az igazságért?

• “Mert övék a mennyeknek országa” – “Mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben”.
• “Amiket szem nem látott, fül nem hallott és az embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek” (1 Kor 2:9).