Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa
az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Ő pedig elküldvén azt
az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak,
A ki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről,
mindenről, a mit látott.
Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit,
és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert az idő közel van.
János a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség
attól, a ki van, a ki vala és a ki eljövendő; és a hét lélektől, a mely
az ő királyiszéke előtt van,
És a Jézus Krisztustól, a ki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az
elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, a ki minket szeretett,
és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által,
És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak
dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen.
Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által
szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.
Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki
van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható.
Én János, a ki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus
szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, a mely Páthmósnak
neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért.
Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót,
mint egy trombitáét,
A mely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó;
és: A mit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, a mely
Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban,
Filadelfiában és Laodiczeában.
Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván
pedig, láték hét arany gyertyatartót;
És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába
öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve.
Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó;
és a szemei olyanok, mint a tűzláng;
És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érczhez, mintha kemenczében
tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása.
Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard
jő vala ki; és az ő orczája, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében.
Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám
veté az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó,
És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam
vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.
Írd meg, a miket láttál és a mik vannak és a mik ezek után lesznek:
A hét csillag titkát, a melyet láttál az én jobb kezemben, és a hét
arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala, és a mely
hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet.
Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, a ki
az ő jobbkezében tartja a hét csillagot, a ki jár a hét arany gyertyatartó
között:
Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat
nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, a kik apostoloknak mondják
magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket;
És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és
nem fáradtál el.
De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.
Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket
cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat
kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.
De az megvan benned, hogy a Nikolaiták cselekedeteit gyűlölöd, a melyeket
én is gyűlölök.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek
enni adok az élet fájáról, a mely az Isten paradicsomának közepette van.
A Smirnabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Első
és Utolsó, a ki halott vala és él:
Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag
vagy), és azoknak káromkodását, a kik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem
azok, hanem a Sátán zsinagógája.
Semmit ne félj azoktól, a miket szenvedned kell: Ímé a Sátán egynéhányat
ti közületek a tömlöczbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz
napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek
koronáját.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A ki győz,
annak nem árt a második halál.
A Pergámumbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, a kinél
a kétélű éles kard van:
Tudom a te dolgaidat, és hogy hol lakol, a hol a Sátán királyiszéke
van; és az én nevemet megtartod, és az én hitemet nem tagadtad meg Antipásnak,
az én hű bizonyságomnak napjaiban sem, a ki megöleték nálatok, a hol a
Sátán lakik.
De van valami kevés panaszom ellened, mert vannak ott nálad, a kik a
Bálám tanítását tartják, a ki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet
az Izráel fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból, és paráználkodjanak.
Így vannak nálad is, a kik a Nikolaiták tanítását tartják, a mit gyűlölök.
Térj meg: ha pedig nem, ellened megyek hamar, és vívok azok ellen számnak
kardjával.
A kinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek
enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén
új írott nevet, a melyet senki nem tud, csak az, a ki kapja.
A Thiatirabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Isten
Fia, a kinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és a kinek lábai hasonlók
az ízzó fényű érczhez:
Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és
tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél.
De van valami kevés panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak,
Jézabelnek, a ki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az
én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek.
Adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért
meg.
Íme én ágyba vetem őt, és azokat, a kik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba,
ha meg nem térnek az ő cselekedeteikből.
És az ő fiait megölöm halállal; és megtudják a gyülekezetek mind, hogy
én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és mindeniteknek megfizetek a ti
cselekedeteitek szerint.
Néktek pedig azt mondom és mind a többi Thiatirabelieknek is, a kiknél
nincsen e tudomány, és a kik nem ismerik a Sátán mélységeit, a mint ők
nevezik: nem vetek reátok más terhet,
Hanem a mi nálatok van, azt tartsátok meg addig, míg eljövök.
És a ki győz, és a ki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak
hatalmat adok a pogányokon;
És uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek;
a miképen én is vettem az én Atyámtól:
És adom annak a hajnalcsillagot.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, a kinél
van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az
a neved, hogy élsz, és halott vagy.
Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, a kik haló félben vannak; mert
nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.
Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj
meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem
tudod, mely órában megyek hozzád.
De van Sárdisban egy kevés neved, azoké a kik nem fertőztették meg a
ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra.
A ki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az
élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az
ő angyalai előtt.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent,
az Igaz, a kinél a Dávid kulcsa van, a ki megnyitja és senki be nem zárja,
és bezárja és senki meg nem nyitja:
Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, a melyet senki
be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet,
és nem tagadtad meg az én nevemet.
Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják
magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek
és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.
Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak
téged a megpróbáltatás idején, a mely az egész világra eljő, hogy megpróbálja
e föld lakosait.
Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye
a te koronádat.
A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé
onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem
városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égből száll alá az én Istenemtől,
és az én új nevemet.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen,
a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete:
Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg
volnál, vagy hév.
Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.
Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs
szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény
és vak és mezítelen:
Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy
gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék
ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te
szemeidet, hogy láss.
A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért,
és térj meg.
Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat
és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a
mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
Ezek után látám, és ímé egy megnyílt ajtó vala a mennyben, és az első
szó, a melyet mint egy velem beszélő trombitának szavát hallék, ezt mondja
vala: Jőjj fel ide, és megmutatom néked, a miknek meg kell lenni ezután.
És azonnal elragadtatám lélekben: és ímé egy királyiszék vala letéve
a mennyben, és üle valaki a királyiszékben;
És a ki üle, tekintetére nézve hasonló vala a jáspis és sárdius kőhöz;
és a királyiszék körül szivárvány vala, látszatra smaragdhoz hasonló.
És a királyiszék körül huszonnégy királyiszék vala; és a királyiszékekben
látám ülni a huszonnégy Vénet fehér ruhákba öltözve: és a fejökön arany
koronák valának.
A királyiszékből pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jőnek
vala ki. És hét tűzlámpás ég vala a királyiszék előtt, a mely az Istennek
hét lelke;
És a királyiszék előtt üvegtenger vala, hasonló a kristályhoz; és a
királyiszék közepette és a királyiszék körül négy lelkes állat, szemekkel
teljesek elől és hátul.
És az első lelkes állat hasonló vala az oroszlánhoz, és a második lelkes
állat hasonló a borjúhoz, és a harmadik lelkes állatnak olyan arcza vala,
mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonló vala a repülő sashoz.
És a négy lelkes állat, a melyek közül mindeniknek hat-hat szárnya vala,
köröskörül és belül teljes vala szemekkel; és meg nem szűnik vala nappal
és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, a
ki vala és a ki van és a ki eljövendő,
És mikor a lelkes állatok dicsőséget, tisztességet és hálát adnak annak,
a ki a királyiszékben ül, annak, a ki örökkön örökké él,
Leesik a huszonnégy Vén az előtt, a ki a királyiszékben ül, és imádja
azt, a ki örökkön örökké él, és az ő koronáit a királyiszék elé teszi,
mondván:
Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert
te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.
És láték annak jobbkezében, a ki a királyiszékben üle, egy könyvet,
a mely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel.
És láték egy erős angyalt, a ki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra,
hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit?
És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet
felnyitni, sem ránézni.
Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv
felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem:
És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből
való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak
hét pecsétét.
És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között
egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala,
a mi az Istennek hét Lelke, a mely elküldetett az egész földre.
És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülőnek jobbkezéből.
És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula
a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal
tele, a mik a szentek imádságai.
És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és
megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek
a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből,
És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk
a földön.
És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül
sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer
vala;
Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt
és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget
és áldást.
Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a
földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt
mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség
és dicsőség és hatalom örökkön örökké.
És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és
imádá az örökkön örökké élőt.
És látám, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallám,
hogy a négy lelkes állat közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával:
Jőjj és lásd.
És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték
néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.
És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallám, hogy a második lelkes
állat ezt mondá: Jőjj és lásd.
És előjőve egy másik, veres ló, és a ki azon üle, megadaték annak, hogy
a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék; és adaték
annak egy nagy kard.
És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes
állat mondá: Jőjj és lásd. Látám azért, és ímé egy fekete ló; és annak,
a ki azon üle, egy mérleg vala kezében.
És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, a mely ezt mondja vala:
A búzának mérczéje egy dénár, és az árpának három mérczéje egy dénár; de
a bort és az olajt ne bántsd.
És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallám a negyedik lelkes állat
szavát, a mely ezt mondja vala: Jőjj és lásd.
És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és a ki rajta üle, annak a neve
halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek
negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek
fenevadai által.
És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak
lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért,
a melyet kaptak.
És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem
ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön
laknak?
Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy
még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak,
mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is
megölettek.
Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és ímé nagy földindulás
lőn, és a nap feketévé lőn mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn,
mint a vér;
És az ég csillagai a földre hullának, miképen a fügefa hullatja éretlen
gyümölcseit, mikor nagy szél rázza.
És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik;
és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték.
És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és
a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba
és a hegyeknek kőszikláiba;
És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek
el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától:
Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?
Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek
négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi
élőfára.
És láték más angyalt feljőni napkelet felől, a kinek kezében vala az
élő Istennek pecséte; és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, a kinek adatott,
hogy ártson a földnek és a tengernek,
Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig,
míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon.
És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak
minden nemzetségéből elpecsételve.
A Júda nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt vala; a Ruben nemzetségéből
tizenkétezer elpecsételt; a Gád nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
Az Áser nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Nafthali nemzetségéből
tizenkétezer elpecsételt; a Manassé nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
A Simeon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Lévi nemzetségéből
tizenkétezer elpecsételt; az Izsakhár nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
A Zebulon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a József nemzetségéből
tizenkétezer elpecsételt; a Benjámin nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt.
Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott,
minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék
előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben
pálmaágak;
És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, a ki
a királyiszékben ül, és a Bárányé!
Az angyalok pedig mindnyájan a királyiszék, a Vének és a négy lelkes
állat körül állnak vala, és a királyiszék előtt arczczal leborulának, és
imádák az Istent,
Ezt mondván: Ámen: áldás és dicsőség és bölcseség és hálaadás és tisztesség
és hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen.
Akkor felele egy a Vének közül, és monda nékem: Ezek, a kik a fehér
ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek?
És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, a kik jöttek
a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat
a Bárány vérében.
Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és
nappal az ő templomában; és a ki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát
felettök.
Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájok,
sem semmi hőség:
Mert a Bárány, a ki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket,
és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről
minden könyet.
És mikor felnyitotta a hetedik pecsétet, lőn nagy csendesség a mennyben,
mintegy fél óráig.
És látám azt a hét angyalt, a ki az Isten előtt álla; és adaték nékik
hét trombita.
És jöve egy másik angyal, és megálla az oltárnál, arany tömjénezőt tartva;
és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez
az arany oltárra, a mely a királyiszék előtt vala.
És felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből
az Isten elébe.
Azután vevé az angyal a tömjénezőt; és megtölté azt az oltárnak tüzével,
és leveté a földre; és lőnek mennydörgések és szózatok és villámlások és
földindulás.
És a hét angyal, a kinél a hét trombita vala, készüle a trombitáláshoz.
Az első angyal azért trombitála, és lőn jégeső és tűz, vérrel elegy,
és vetteték a földre; és a földnek harmadrésze megége, és az élőfáknak
harmadrésze megége, és minden zöldelő fű megége.
A második angyal is trombitált, és mint egy tűzzel égő nagy hegy vetteték
a tengerbe; és a tengernek harmadrésze vérré lőn;
És meghala a tengerben lévő teremtett állatoknak harmadrésze, a melyekben
élet vala; és a hajóknak harmadrésze elvesze.
A harmadik angyal is trombitált, és leesék az égről egy nagy csillag,
égve, mint egy fáklya, és esék a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek
forrásaira;
A csillagnak neve pedig üröm: változék azért a folyóvizek harmadrésze
ürömmé; és sok ember meghala a vizektől, mivel keserűkké lőnek.
A negyedik angyal is trombitált, és megvereték a napnak harmadrésze,
és a holdnak harmadrésze, és a csillagoknak harmadrésze; hogy meghomályosodjék
azoknak harmadrésze, és a nap az ő harmadrészében ne fényljék, és az éjszaka
hasonlóképen.
És láték és hallék az égnek közepette egy angyalt repülni, a ki ezt
mondja vala nagy szóval: Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak a három angyal
trombitájának többi szavai miatt, a kik még trombitálni fognak.
Az ötödik angyal is trombitált, és látám, hogy egy csillag esett le
az égről a földre, és adaték annak a mélység kútjának kulcsa.
Megnyitá azért a mélységnek kútját: és füst jöve fel a kútból, mint
egy nagy kemenczének füstje; és meghomályosodék a nap és a levegőég a kút
füstje miatt.
A füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom,
mint hatalmuk van a föld skorpióinak.
És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldelőt,
se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, a kiknek homlokukon nincsen
az Istennek pecséte.
És adaték azoknak, hogy meg ne öljék őket, hanem hogy kínoztassanak
öt hónapig; és azoknak kínzása olyan, mint a skorpió kínzása, mikor megmarja
az embert.
Annakokáért azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják
meg azt; és kívánnának meghalni, de a halál elmegy előlük.
A sáskáknak formája pedig hasonló vala a viadalhoz felkészített lovakhoz;
és a fejökön mintegy aranyhoz hasonló koronák valának, és az orczáik olyanok
valának, mint az emberek orczái.
És olyan hajuk vala, mint az asszonyok haja; és fogaik olyanok valának,
mint az oroszlánoknak.
És olyan mellvértjeik valának, mint a vas mellvértek; és az ő szárnyaik
zúgása olyan vala, mint a viadalra száguldó sok lovas szekerek zúgása.
És skorpiókhoz hasonló farkuk vala és fulánkjuk; és a farkukban vala
a hatalmuk, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig.
Királyukul pedig a mélység angyala vala felettök; annak a neve zsidóul
Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztő a neve.
Az első jaj elmúlék; ímé ezután még két jaj következik.
A hatodik angyal is trombitált, és hallék egy szózatot az arany oltárnak
négy szarvától, a mely az Isten előtt van,
Mondván a hatodik angyalnak, a kinél a trombita vala: Oldd el azt a
négy angyalt, a ki a nagy folyóvíznél, az Eufrátesnél van megkötve.
Eloldaték azért a négy angyal, a ki el vala készítve az órára és napra
és hónapra és esztendőre, hogy megölje az emberek harmadrészét.
És a lovas seregek száma két tízezerszer tízezer vala; hallottam a számukat.
És így látám a lovakat látásban, és a rajtuk ülőket, a kiknek tűzből
és jáczintból és kénkőből való mellvértjeik valának; és a lovak feje olyan
vala, mint az oroszlánok feje; és szájukból tűz és füst és kénkő jő vala
ki.
E háromtól öleték meg az emberek harmadrésze, a tűztől és a füsttől
és a kénkőtől, a mely azoknak szájából jő vala ki.
Mert az ő hatalmuk az ő szájukban van, és az ő farkukban; mert az ő
farkaik a kígyókhoz hasonlók, a melyeknek fejeik vannak; és azokkal ártanak.
A többi emberek pedig, a kik meg nem ölettek e csapásokkal, nem tértek
meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz lelkeket, és
az arany és ezüst és ércz és kő és fa bálványokat, a melyek nem láthatnak,
sem hallhatnak, sem járhatnak;
És nem tértek meg az ő gyilkosságaikból, sem az ő ördöngösségeikből,
sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból.
És láték egy másik, erős angyalt az égből leszállani, a ki felhőbe vala
öltözve; és a fején szivárvány vala, és az orczája olyan vala, mint a nap,
és a lábai mint a tűzoszlopok;
És a kezében egy nyitott könyvecske vala; és tevé a jobb lábát a tengerre,
a bal lábát pedig a földre;
És kiálta nagy szóval, mint mikor az oroszlán ordít; és mikor kiálta,
megszólaltatá a hét mennydörgés az ő szavát.
És mikor a hét mennydörgés megszólaltatta az ő szavát, le akarám írni;
és az égből szózatot hallék, a mely ezt mondá nékem: Pecsételd be, a miket
a hét mennydörgés szóla, és azokat meg ne írd.
És az angyal, a kit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét
az égre,
És megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki teremtette az eget
és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne
valókat, hogy idő többé nem lészen:
Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor
elvégeztetik az Istennek titka, a mint megmondotta az ő szolgáinak a prófétáknak.
És a szózat, a melyet hallottam az égből, ismét szóla nékem, és monda:
Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és a földön
álló angyal kezében van.
Elmenék azért az angyalhoz, mondván néki: Add nékem a könyvecskét. És
monda nékem: Vedd el és edd meg; és megkeseríti a te gyomrodat, de a te
szádban édes lesz, mint a méz.
Elvevém azért a könyvecskét az angyal kezéből, és megevém azt; és az
én számban olyan édes vala mint a méz; és mikor megettem azt, megkeseredék
az én gyomrom.
És monda nékem: Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek,
és nyelvek és királyok felől.
És adának nékem vesszőhöz hasonló nádszálat, és angyal áll vala mellém
és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat,
a kik abban imádkoznak.
De a tornáczot, a mely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne
mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét
hónapig.
És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba
öltözve, ezer kétszáz hatvan napig.
Ezek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, a melyek a földnek Istene
előtt állanak.
És ha valaki akar nékik ártani, tűz származik az ő szájokból, a mely
megöli az ő ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak
megöletni.
Ezeknek van hatalmuk arra, hogy bezárják az eget, hogy az ő prófétálásuknak
idejében eső ne legyen; és hatalmuk van a vizeken, hogy azokat vérré változtassák,
és megverjék a földet akármi csapással, valamennyiszer akarják.
És mikor elvégezik az ő bizonyságtételöket, a mélységből feljövő fenevad
hadakozik ellenök, és legyőzi őket, és megöli őket.
És az ő holttesteik feküsznek ama nagy városnak utczáin, a mely lélek
szerint Sodomának és Égyiptomnak hivatik, a hol a mi Urunk is megfeszíttetett.
És a népek és ágazatok, és nyelvek és nemzetek közül valók látják azoknak
holttestét három és fél nap, és azoknak holttestét nem engedik sírba tenni.
És a földnek lakosai örülnek és örvendeznek rajtok, és ajándékokat küldenek
egymásnak; mivelhogy e két próféta gyötörte a földnek lakosait.
De három és fél nap mulva életnek lelke adaték Istentől ő beléjök, és
lábaikra állának; és nagy félelem esék azokra, a kik őket nézik vala.
És hallának nagy szózatot az égből, a mely ezt mondja vala nékik: Jőjjetek
fel ide. És felmenének az égbe felhőben; és láták őket az ő ellenségeik.
És lőn abban az órában nagy földindulás, és a városnak tizedrésze elesék;
és megöleték a földindulásban hétezer ember neve; és a többiek megrémülének,
és a menny Istenének adának dicsőséget.
A második jaj elmúlt; ímé a harmadik jaj hamar eljő.
A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek a mennyben, a
melyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi
lettek, a ki örökkön örökké uralkodik.
És a huszonnégy Vén, a ki az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben, esék
az ő orczájára és imádá az Istent,
Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a ki vagy és
a ki valál és a ki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted,
és a te országlásodat elkezdetted.
És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje,
hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és
a szenteknek, és a kik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és
elpusztítsd azokat, a kik a földet pusztítják.
És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az ő
szövetségének ládája az ő templomában; és lőnek villámlások és szózatok
és mennydörgések, és földindulás és nagy jégeső.
És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve,
és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona;
A ki terhes vala, és akarván szűlni, kiált vala, és kínlódik vala a
szűlésben.
Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, a
kinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona;
És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre
veté azokat; és álla az a sárkány a szűlő asszony elé, hogy mikor szűl,
annak fiát megegye.
És szűle fiú-magzatot, a ki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és
ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez.
Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentől készített helye van,
hogy ott táplálják őt ezer kétszáz hatvan napig.
És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a
sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai;
De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben.
És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek
és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre,
és az ő angyalai is ő vele levettetének.
És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett
meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának
hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala
őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.
És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért;
és az ő életöket nem kímélték mind halálig.
Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj a föld és
a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal
teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.
Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé
az asszonyt, a ki a fiút szűlte.
De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön
a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek
feléig.
És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyó
vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa.
De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját,
és elnyelé a folyóvizet, a melyet a sárkány az ő szájából bocsátott.
Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék
egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel,
és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele;
És láték egy fenevadat feljőni a tengerből, a melynek hét feje és tíz
szarva vala, és az ő szarvain tíz korona, és az ő fejein a káromlásnak
neve.
És e fenevad, a melyet láték, hasonló vala a párduczhoz, és az ő lábai,
mint a medvéé, és az ő szája, mint az oroszlán szája; és a sárkány adá
az ő erejét annak, és az ő királyiszékét, és nagy hatalmat.
És látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett;
de az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld követé
a fenevadat.
És imádák a sárkányt, a ki a hatalmat adta a fenevadnak; és imádák a
fenevadat, ezt mondván: Kicsoda hasonló e fenevadhoz? kicsoda viaskodhatik
ő vele?
És adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adaték
néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig.
Megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza
az ő nevét és az ő sátorát, és azokat, a kik a mennyben laknak.
Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze;
és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.
Annakokáért imádják őt a földnek minden lakosai, a kiknek neve nincs
beírva az életnek könyvébe, a mely a Bárányé, a ki megöletett, e világ
alapítása óta.
Ha van füle valakinek, hallja!
Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel
öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése
és hite.
Azután láték más fenevadat feljőni a földből, a kinek két szarva vala,
a Bárányéhoz hasonló, de úgy szól vala, mint a sárkány;
És az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi ő előtte; és
azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat,
a melynek halálos sebe meggyógyult vala;
És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre,
az emberek láttára.
És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, a melyek adatának néki, hogy
cselekedje a fenevad előtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják
meg a fenevadnak képét, a ki fegyverrel megsebesíttetett vala, de megelevenedett.
És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe
szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad
képét, megölessenek,
Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és
szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a
homlokukra bélyeget tegyenek;
És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin
a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.
Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát;
mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.
És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégy
ezeren, a kiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve.
És hallék szózatot az égből, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy
mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, a kik az ő hárfájokkal
hárfáznak vala;
És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék előtt, és a négy lelkes
állat előtt és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket,
csak a száz negyvennégy ezer, a kik áron vétettek meg a földről.
Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertőztették meg magokat; mert szűzek.
Ezek azok, a kik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg
az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül.
És az ő szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke
előtt feddhetetlenek.
És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló
evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden
nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,
Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget:
mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a
mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.
És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy
város! mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek.
És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki
imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára
vagy kezére,
Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett
az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok
előtt és a Bárány előtt;
És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk
éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki
az ő nevének bélyegét felveszi.
Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten
parancsolatait és a Jézus hitét!
És hallék az égből szózatot, a mely ezt mondja vala nékem: Írd meg:
Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony,
azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik
követik őket.
És látám, és ímé vala egy fehér felhő; és a felhőn üle valaki, hasonló
az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló.
És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, a ki
a felhőn ül vala: Indítsd a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója
megszáradt.
Bocsátá azért, a ki a felhőn ül vala az ő sarlóját a földre; és learattaték
a föld.
És más angyal jöve ki a mennyben való templomból, s annál is éles sarló
vala.
Más angyal is jöve ki az oltártól, a kinek hatalma vala a tűzön, és
kiálta nagy szóval annak, a kinél vala az éles sarló, ezt mondván: Bocsásd
a te éles sarlódat, és szedd meg a föld szőleinek gerézdeit; mert megértek
annak szőlei.
Bocsátá azért az angyal az ő éles sarlóját a földre, és a földnek szőleit
megszedé, és veté az Isten haragjának nagy borsajtójába.
És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jöve ki a borsajtóból
a lovak zablájáig, ezer hatszáz futamatnyira.
És láték mennyben más nagy és csodálatos jelt: hét angyalt, a kinél
vala a hét utolsó csapás; mert az által teljesedett be az Istennek haragja.
És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, a kik diadalmasok
a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán, látám állani
az üvegtenger mellett, a kiknek kezében valának az Istennek hárfái.
És énekelik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak
énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr
Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya!
Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak
egyedül vagy szent. Mert eljőnek mind a pogányok és lehajolnak előtted;
mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek.
És ezeknek utána látám, és ímé megnyittaték a mennyben a bizonyságtétel
sátorának temploma,
És kijöve a templomból a hét angyal, a kinél a hét csapás vala, tiszta
és fehér gyolcsba öltözve, és mellöknél arany övekkel körülövezve.
És egy a négy lelkes állat közül ada a hét angyalnak hét aranypoharat,
a mely az örökkön örökké élő Istennek haragjával teljes vala.
És megtelék a templom füsttel az Isten dicsőségének és erejének miatta,
és senki a templomba be nem mehet vala, mígnem a hét angyal hét csapása
bevégeztetik.
És hallék nagy szózatot a templomból, a mely mondja vala a hét angyalnak:
Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát.
Elméne azért az első, és kitölté az ő poharát a földre; és támada gonosz
és ártalmas fekély azokon az embereken, a kiken vala a fenevad bélyege,
és a kik imádják vala annak képét.
A másik angyal is kitölté az ő poharát a tengerbe; és olyanná lőn, mint
a halott vére; és minden élő állat meghala a tengerben.
A harmadik angyal is kitölté az ő poharát a folyóvizekbe és a vizek
forrásaiba; és lőn vér.
És hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala: Igaz vagy Uram, a ki
vagy és a ki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted;
Mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adál nékik inni;
mert méltók arra.
És hallám, hogy más az oltárról ezt mondja vala: Jól van Uram, mindenható
Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid.
A negyedik angyal is kitölté az ő poharát a napra; és adaték annak,
hogy az embereket tikkaszsza tűzzel.
És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák,
a kinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének meg, hogy neki dicsőséget
adjanak.
Az ötödik angyal is kitölté az ő poharát a fenevad királyiszékére; és
lőn az ő országa setét; és rágják vala az ő nyelvöket a kín miatt,
És káromlák a menny Istenét az ő kínjaik és fekélyeik miatt; és meg
nem térének az ő cselekedeteikből.
A hatodik angyal is kitölté az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufrátesre;
és kiszárada annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessék.
És láték a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta
szájából három tisztátalan lelket kijőni, a békákhoz hasonlókat;
Mert ördögi lelkek azok, a kik jeleket tesznek; a kik elmennek a földnek
és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható
Isten ama nagy napjának viadalára.
(Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, a ki vigyáz és őrzi az ő ruháit,
hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.)
Egybegyűjték azért őket a helyre, a melyet zsidóul Armageddonnak neveznek.
A hetedik angyal is kitölté az ő poharát a levegőégre; és nagy szózat
jöve ki a mennyei templomból a királyiszéktől, a mely ezt mondja vala:
Meglett!
És lőnek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lőn nagy földindulás,
a milyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás,
ilyen nagy.
És a nagy város három részre szakada, és a pogányok városai elesének;
és a nagy Babilon megemlítteték az Isten előtt, hogy adjon annak inni az
ő búsult haragja borának poharából.
És minden sziget elmúlék, és hegyek nem találtatának többé.
És nagy jégeső, mint egy-egy tálentom, szálla az égből az emberekre;
és káromlák az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása
felette nagy.
És jöve egy a hét angyal közül, a kinél a hét pohár vala, és szóla velem,
mondván nékem: Jövel, és megmutatom néked a nagy paráznának kárhoztatását,
a ki a sok vizen ül;
A kivel paráználkodtak a föld királyai, és az ő paráznaságának borával
megrészegedtek a föld lakosai.
És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy
veres fenevadon, a mely teljes vala káromlásnak neveivel, a melynek hét
feje és tíz szarva vala.
Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett
vala aranynyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala,
tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával,
És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak
és a föld útálatosságainak anyja.
És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek
vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt.
És monda nékem az angyal: Miért csodálkozol? Én megmondom néked ez asszonynak
titkát és a fenevadét, a mely őt hordozza, a melynek hét feje és tíz szarva
van.
A fenevad, a melyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jő fel és
megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (a kiknek neve nincs
beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látván a fenevadat, a
mely vala és nincs, noha van.
Itt az elme, a melyben van bölcseség. A hét fő a hét hegy, a melyen
az asszony ül;
Király is hét van; az öte elesett, és az egyik van, a másik még el nem
jött; és mikor eljő, kevés ideig kell annak megmaradni.
A fenevad pedig, a mely vala és nincs, az maga a nyolczadik, és a hét
közül való; és a veszedelemre megy.
A tíz szarv pedig, a melyet láttál, tíz király, olyanok, a kik még birodalmat
nem kaptak; de hatalmat kapnak mint királyok egy óráig a fenevaddal.
Ezeknek egy a szándékuk; erejöket és hatalmokat is a fenevadnak adják.
Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak
Ura és királyoknak Királya; és az ő vele való hivatalosok és választottak
és hívek is.
És monda nékem: A vizek, a melyeket láttál, a hol a parázna ül, népek
azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek.
És a tíz szarv, a melyet láttál a fenevadon, ezek meggyűlölik a paráznát,
és kifosztják és mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik
őt tűzzel.
Mert az Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát cselekedjék,
és egy szándékon legyenek, és adják az ő birodalmukat a fenevadnak, míglen
betelnek az Isten beszédei.
És az asszony, a melyet láttál, ama nagy város, a melynek királysága
van a földnek királyain.
És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, a kinek nagy hatalma
vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől.
És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a
nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek
tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé.
Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a
földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának
erejéből meggazdagodtak.
És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok
ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok
az ő csapásaiból:
Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.
Fizessetek úgy néki, a mint ő fizetett néktek, és kétszerrel kettőztessétek
meg néki az ő cselekedetei szerint; a mely pohárból itatott, ugyanabból
két annyit töltsetek néki.
A mennyire dicsőítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyászszal
fizessetek néki; mert ezt mondja az ő szívében: Úgy ülök, mint királynéasszony,
és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok.
Ennekokáért egy nap jőnek ő reá az ő csapásai: a halál, a gyász és az
éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, a ki megbünteti
őt.
És siratják őt, és jajgatnak ő rajta a föld királyai, a kik vele paráználkodtak
és dobzódtak, mikor az ő égésének füstjét látják,
Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj! jaj!
te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted!
A föld kalmárai is siratják és jajgatják őt, mert az ő árúikat immár
senki nem veszi;
Arany és ezüst, és drágakő és gyöngy, és gyolcs és bíbor, és selyem
és skárlátczikkeket; és minden thinfát és minden elefántcsontedényt, és
drágafából és rézből és vasból és márványkőből csinált minden edényt;
És fahajat és illatszereket, és kenetet és tömjént, és bort és olajat,
és zsemlyelisztet és gabonát, és barmokat és juhokat, és lovakat és kocsikat,
és rabokat és emberek lelkeit.
És a gyümölcs, a mit a te lelked kívánt, eltávozott tőled, és minden
a mi ínyes és pompás, eltávozott tőled, és többé azokat meg nem találod.
Ezeknek árosai, a kik meggazdagodtak ő tőle, távol állanak az ő kínjától
való félelem miatt, sírván és jajgatván,
És ezt mondván: Jaj! jaj! a nagy város, a mely öltözött gyolcsba és
bíborba és skarlátba, és megékesíttetett aranynyal, drágakövekkel és gyöngyökkel;
hogy elpusztult egy órában annyi gazdagság!
És minden hajósmester és a hajókon levők mind, a sokaság és az evezők,
és valakik a tengeren kereskednek, távol állának.
És kiáltának, látván az ő égésének füstjét, és ezt mondják vala: Mi
hasonló e nagy városhoz?
És port hányván az ő fejökre, kiáltának sírván és jajgatván, és ezt
mondván: Jaj! jaj! az a nagy város, a melyben meggazdagodott mindenki,
a kinek hajói voltak a tengeren, annak drágaságaiból, hogy elpusztult egy
órában!
Örülj ő rajta menny, és ti szent apostolok és próféták; mert az Isten
büntette meg őt érettetek való büntetéssel.
És egy erős angyal egy nagy malomkőhöz hasonló követ felvőn és a tengerbe
veté, ezt mondván: Ilyen módon nagy sebességgel vettetik el Babilon, ama
nagy város, és többé meg nem találtatik.
És hárfásoknak és muzsikásoknak, és síposoknak és trombitásoknak szava
te benned többé nem hallatik; és semmi mesterségnek mestere nem találtatik
többé te benned; és malomnak zúgása sem hallatik többé te benned;
És szövétneknek világossága többé te benned nem fénylik; és vőlegénynek
és menyasszonynak szava sem hallatik többé te benned; mert a te kalmáraid
valának a földnek fejedelmei; mert a te bűvöléseidtől eltévelyedtek mind
a népek.
És abban prófétáknak és szenteknek vére találtatott, és mindeneknek,
a kik megölettek a földön.
És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a
mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és a dicsőség, és a tisztesség
és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!
Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, a
mely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta
az ő szolgáinak vérét annak kezén.
És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy örökkön
örökké.
És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, és imádá az Istent,
a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Aleluja!
És a királyiszéktől szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek
a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, a kik félitek őt, kicsinyek és nagyok!
És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását,
és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik
az Úr, a mi Istenünk, a mindenható.
Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány
menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát,
És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba;
mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.
És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének
vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.
És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd,
ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus
bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság
lelke.
És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon
ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.
És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az
ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga.
És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.
És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba
öltözve.
És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat;
és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten
haragja hevének borsajtóját.
És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya,
és uraknak Ura.
És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván
minden madaraknak, a melyek repdesnek vala az égnek közepette: Jőjjetek
el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára;
Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát,
és lovaknak és rajtok űlőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és
szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét.
És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek,
hogy hadakozzanak az ellen, a ki a lovon ül vala és az ő serege ellen.
És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, a ki a csodákat
tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét
felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel
égő tüzes tóba vettetének:
A többiek pedig megöletének a lovon űlőnek kardjával, a mely az ő szájából
jő vala ki; és a madarak mind megelégedének azoknak húsával.
És láték egy angyalt leszállani a mennyből, a kinél vala a mélységnek
kulcsa, és egy nagy láncz a kezében.
És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és
megkötözé azt ezer esztendőre,
És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy
többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el
kell néki oldoztatni egy kevés időre.
És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel;
és látám azoknak lelkeit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért
és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét,
és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak
a Krisztussal ezer esztendeig.
A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer
esztendő. Ez az első feltámadás.
Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs
hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak
papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.
És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából.
És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot
és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger
fövenye.
És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és
a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté
azokat.
És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a
hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön
örökké.
És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete
elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.
És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt;
és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az
életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe
voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.
És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és
a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének
mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.
A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál,
a tűznek tava.
És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába
vetteték.
Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt
vala; és a tenger többé nem vala.
És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől
szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített
menyasszony.
És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten
sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek,
és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz
többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők
elmúltak.
És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek.
És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és
a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam
lesz nékem.
A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak,
és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak,
azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással
telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt,
a Bárány feleségét.
És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem
azt a nagy várost, a szentJeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a
mennyből.
Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább
kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét
angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról
három kapu.
És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét
apostolának nevei.
A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje
a várost, és annak kapuit és kőfalát.
És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége.
És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága
és szélessége és magassága egyenlő.
És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz
angyaléval.
És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta
üveghez hasonló.
És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel.
Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik
smaragd;
Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik
berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint;
a tizenkettedik amethist.
A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből
vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak
temploma, és a Bárány.
És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak
benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke
a Bárány.
És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a
föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.
És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz);
És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik.
És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot
cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.
És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala,
mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala,
mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét;
és levelei a pogányok gyógyítására valók.
És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke
benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra;
mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták
Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat,
a miknek meg kell lenni hamar.
Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.
És én János vagyok az, a ki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam
és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, a ki nékem
ezeket megmutatta vala.
Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked,
és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, a kik megtartják e könyvnek
beszédeit. Az Istent imádd.
Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit,
mert az idő közel van.
A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes,
legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki
szent, szenteltessék meg ezután is.
És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek
mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az
életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok,
és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen
néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes
és hajnali csillag.
És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt
mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az
élet vizét ingyen.
Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit
hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat
veti Isten arra;
És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak
részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik
e könyvben megírattak.
Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen,
bizony jövel Uram Jézus!
A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek.
Ámen.