A pogányok üdvössége kérdésével kapcsolatos alapvető szempontok átgondolása

I. A bűn és a Jézus Krisztusban való megigazítás kegyelmének egyetemes kihatásai

1. Ádám bűne miatt minden emberre elhatott a kárhozat, vagyis a második halál. (Róm. 5,18/a.)

• Ezért minden ember eleve a kárhozat halálos állapotába születik bele.
• “Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből...” I. Pét. 1,18.
• “Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, aki asszonytól születik?” Jób. 15,14.
• Ezt a születésbeli, bűnös, kárhozatra szánt állapotunkat nevezzük eredendő bűnnek.

2. Jézus Krisztus által viszont minden emberre elhatott az életnek megigazulása. Róm. 5,18/b.

• Mert Isten Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nekik a bűneiket. II. Kor. 5,19.
• Mert mikor még ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel, az ő Fiának halála által. Róm. 5,10.

3. Ez tehát azt jelenti, hogy Isten senkit sem tekint ellenségnek csupán azért, mert Ádám családjába született bele.

• Ebből adódóan Jézus Krisztusban minden emberre elhatott a megigazításnak az a kegyelme, hogy Isten nem tulajdonítja nekünk a születésünkből adódó bűnös, kárhozatos állapotunkat, hanem feltételesen az élet megigazításában részesít.
• Ez az egyetemes kegyelem teszi lehetővé azt is, hogy a tudatlanság ideje alatt elkövetett bűnöket szintén nem tulajdonítja nekünk. Csel. 17,30.
• Ez a kegyelem még azt is lehetővé teszi, hogy amikor csak gyengeségből és erőtlenségből követjük el a bűnt, de az akaratunk nincs benne, akkor úgy tekinti, mintha nem mi követtük volna el azt. Róm. 7,19-20.

II. Megváltás a hitből való megigazítás kegyelme által

1. “Aki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ján. 3,16.

• Ebben az összefüggésben mondta Jézust azt, hogy “aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik”. Márk 16,16.
• Ezekben a jézusi kijelentésekben a hitre jutás a kulcs fogalom.
• Hitre jutni csak az az ember képes, akinek lehetősége volt a hitre jutás feltételét azaz Jézus Krisztust megismerni.
• Ezért kell nekünk azon fáradoznunk, hogy amennyiben lehetséges, minden ember legyen tanítvánnyá Jézus Krisztus megismerése által, és így Őt mint saját Megváltóját fogadja el hit által.

2. A Bibliának ezek a kijelentései (aki hisz, aki nem hisz) csak azokra az emberekre vonatkoztatva húznak választóvonalat, akiknek lehetőségük volt megismerni a Jézus Krisztusban felajánlott megigazulás kegyelmét.

• Ezek az emberek a megismerés pillanatában szabadon választhatnak és dönthetnek a saját sorsuk felől.
• Ha hit által elfogadják a Jézus Krisztusban felkínált kegyelmet, akkor üdvözülnek.
• Ha pedig elutasítják maguktól, vagyis nem akarnak hinni, akkor elkárhoznak.

III. A törvény cselekvéséből tulajdonított igazság jelentősége

1. A Biblia elég sok helyen beszél arról, hogy az igazzá nyilvánításom szempontjából Isten nem hagyja figyelmen kívül azt, hogy a cselekedeteim összhangban vannak-e a törvénnyel vagy sem.

• Jézus vizsgáló ítéletében kimondottan a jó és rossz cselekedeteim alapján leszek megítélve. II. Kor. 5,10.
• A cselekedeteim viszont az Isten törvényének a tükrében lesz megvizsgálva. Jak. 2,12. Préd. 12,15-16.
• Ezek a cselekedetek Isten számára annak a visszajelzői, hogy mennyire tudtam azonosulni az Ő jellemével, amely a szeretet, és mennyire akartam azt gyakorlattá tenni az életemet meghatározó cselekedeteimben.
• Mert “a parancsolatoknak vége pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz hitből való szeretet.” I. Tim. 1,5.

2. Valószínűleg éppen ezért mondta Isten a választott népének azt, hogy a parancsolatok megtartása milyen fontos és nagy jelentőségű számukra.

• “Tartsátok meg azért az én rendeleteimet és az én végzéseimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által.” Róm. 10,5. III. Móz. 18,5.
• “És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat az Úr előtt, a mi Istenünk előtt.” V. Móz. 6,25.

3. Természetesen Isten ezekben az igékben nem a betű szerinti megtartásra gondol, nem farizeusi módon várja tőlünk a törvény cselekvését, hanem azt szeretné, hogy a törvény belső lényegével kerüljünk összhangba.

• “Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent, igaz és jó.” Róm. 7,12.
• Pál csak azért mond ilyen komoly, egyébként csak az Istenre érvényes kijelentést, mert a törvény, mint a szeretet alapelve, az Isten jellemének a másolata, ezért a megtartása által az Istennel kerülök közösségbe.
• “Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.” I. Ján. 4,16/b.
• “A törvény betöltése a szeretet.” Róm. 13,10.

4. Ezekben az igékben adott kijelentések összhangja által a Szentírás azt mondja el, hogy aki az Isten törvényét a szeretet cselekedeteiben éli, az az ember“az Istenben marad, és az Isten is őbenne”, még akkor is, ha ezeket a cselekedeteit nem ilyen tudattal hajtja végre.

• De amennyiben nem a szeretet motivál valakit a törvény megtartására, akkor annak Istenhez semmi köze sincs, még akkor sem, ha egyébként az Ő nevére hivatkozva teszi a dolgait. lásd: Mt. 7,21-23.   25,41-44.

5. Ugyanakkor azt is ki kell mondani, hogy a szeretet törvényével összhangban lévő cselekedetek bár nagy jelentőséggel bírnak az ítélet alkalmával, az üdvösséget mégsem ezek a cselekedetek biztosítják számunkra, hanem Isten.

• “Az üdvösség a mi Istenünkké, aki a királyiszékben ül, és a Bárányé!” Jel. 7,10.
• “Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson.” I. Tim. 2,4.
• Itt szeretném a versben található sorrendre felhívni a figyelmet:
• Az üdvösség feltétele ugyanis nem az igazság ismerete, de Isten lehetőleg szeretné erre az ismeretre is elvezetni az embereket.
• Miközben az igazság ismeretének is nagyon sok dimenziója van.
• A szeretet cselekedetei viszont sok mindent kifejeznek az ítéletünkben résztvevő angyalok számára, és Istennek többek között éppen ezért van szüksége arra, hogy bemutathassa őket velünk kapcsolatban.
• Ezek a cselekedetek elmondják azt, hogy mennyire szeretem Istent.
• Bemutatják, hogy mennyire értékelem azt az áldozatot, ami a megváltásomat biztosítja,
• Kifejezik azt, hogy mennyire szeretnék már most összhangban élni annak az országnak az elveivel, amit az Isten készít az üdvözültek számára.

IV. A törvénybeli igazságról kialakított emberi vélemények torzulása a bűn hatására

1. Mivel Isten igyekezett elmélyíteni a cselekedetek jelentőségét a Vele való közösség és a megítéltetésünk vonatkozásában, ezért Sátán is igyekezett ezt eltorzítani az ember gondolkodásában.

• Isten népe között a történelem folyamán újra és újra kialakult az a szemlélet, hogy az üdvösség az Isten törvényével összhangban lévő cselekedeteinktől függ.
• Ezért az emberek kezdtek nagyobb figyelmet szentelni a cselekedeteik látványos részére, miközben elhanyagolták azt, hogy ezek a cselekedetek szívből fakadóak legyenek.
• Szem elől veszítették, hogy van egy olyan igazság is, amit Isten tulajdonít nekünk, és ez fontosabb, mint az, amit mi tudunk felmutatni.
• “Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.” Róm. 10,3.

2. Pál apostol önmagáról azt mondja, hogy mint farizeus úgy gondolkodott, hogy “a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam”. Fil. 3,6.

• Azt gondolta, hogy Ő az isteni törvényt teljes mértékben betartotta, senki sem találhatott volna a cselekedeteiben olyan pontot, ahol Ő nem élt összhangban a törvénnyel.
• Természetesen a törvénynek ilyenképpen való szemlélése a törvény nem ismeréséből adódott.
• Farizeus társaival együtt csak betű szerint ismerték a törvényt, de lelkületét, a szeretet nagy alapelvét már nem ismerték fel benne.
• Ezért a betű szerint szigorúan betartották, miközben pedig teljesen elhanyagolták a lelkületéből fakadó követelményeit.
• “Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok! Mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.” Mt. 23,23.

3. Jézus a gazdag ifjú figyelmét is erre a lényegre szerette volna felhívni, ezt szerette volna vele megértetni.

• A törvény megtartásáról Ő is úgy gondolkodott, mint Pál: “Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?” Mt. 19,20.
• Jézus viszont válaszában a törvény lelki követelményére hívta fel a figyelmét, és arra szólította fel, hogy csak akkor tekintheti magát tökéletesnek a törvény megtartásában, ha ilyen módon tartja be a törvényt.
• “Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz a mennyben; és jer és kövess engem.” 21. vers

4. Ilyen háttér megvilágításban értjük meg azt, hogy miközben a Biblia azt állítja, hogy Isten ítéletében az erkölcsi törvényhez viszonyítva lesznek megítélve a cselekedeteink, ugyanakkor Jézus mégis az irgalmas cselekedetek alapján választja szét az embereket. Jak. 2,12.   Mt. 25,31-46.

• “Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.” Jak. 2,13.
• “Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” Mt. 5,7.

V. Az erkölcsi törvény jelentősége és célja életünkben

1. A törvény elsődleges rendeltetése az, hogy mint egy tükör álljon előttünk, felfedje és megmutassa lelkünk valódi állapotát. Jak. 1,22-25.

• A törvény jelenléte a bűn létezésére hívja fel a figyelmünket, csak általa ismerjük meg és ismerjük fel, és tudjuk azt, hogy mi a bűn.
• “Ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.” Róm. 4,15.
• “A bűn ismerete a törvény által van.” Róm. 3,20/b.
• “A bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által, mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná.” Róm. 7,7.
• “A bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény.” Ró. 5,13.

2. Ugyanakkor a Biblia nemcsak a tilalom oldaláról közelít a bűnhöz és a bűnöshöz, hanem a végre nem hajtott jócselekedetek oldaláról is.

• “Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.” Jak. 4,17.
• Itt a Biblia megint vissza kanyarodik ahhoz az alapvető gondolathoz, hogy a bűn már akkor jelen van, amikor elmulasszuk a szeretetből fakadó jó cselekedeteket.
• Ha pedig ez szokássá válik, akkor természetes következményként már a szeretettel ellentétes cselekedetek fognak megjelenni a bűn gyümölcseként.
• Ha a szeretet meghidegül, akkor a gonoszság megsokasodik, vagy fordítva. Mt. 24,12.

3. Isten azt szeretné, hogy a törvény ne csak kívülről ható befolyással érvényesüljön életünkben.

• Isten eredeti szándéka szerint a törvény az ember belső lényébe lett beírva, ösztönösen meghatározva indítékait és cselekedeteit.
• A bűn elterjedése és uralomra jutása törölte ki fokozatosan az ember lelkéből.
• A megváltás célja viszont az, hogy az Isten Lelkétől vezetett emberek szívébe újra kerüljön vissza a törvény. Zsid. 8,10.
• A törvénynek a szívbe történő visszaírásának folyamata minden esetben csak az ismeretek függvényében történhet.
• Ezért a szívbe visszaírt törvény minden ember esetében egy sajátos, személyre szabott állapotban van és történik meg.

4. A törvény segítséget tud adni abban, hogy ki tudjuk fejezni a szeretetünket a cselekedeteink által. Ján. 14,15.

• A szeretet ugyanis nem létezik, ha nem jut kifejezésre, ha a másik nem tudja érzékelni annak létezését. I. Ján. 3,18.
• A törvény tehát éppen ezért nem más, mint a szeretetnek tételekben való összefoglalása.
• Aki ezeket a tételeket megvalósítja életében, abban az emberben “valósággal teljessé lett az Isten szeretete”. I. Ján. 2,5.
• Isten pedig éppen ezt szeretné elérni és megvalósítani minden emberben. Eféz. 3,18-19.
• A törvényhez való ilyen viszonyulásunk akkor fog megvalósulni életünkben, ha megtanuljuk a törvényt úgy látni, hogy Isten nem elvenni akar vele tőlünk, hanem sokkal inkább adni szeretne.
• Védelmet és biztonságot, boldogabb és teljesebb életet.

5. Ha a törvény az Istentől rendelt minden funkcióját be tudja tölteni, akkor az végső céljában Krisztushoz vezet el mindenkit. Gal. 3,24.

• Erre a vezetésre azért van szükségünk, mert Krisztus nélkül szélmalom harcot vívunk a bűneink ellen, Vele viszont képesek vagyunk győzni.
• De szükségünk van Rá a hitből való megigazulás kegyelmének az elnyerése miatt is.

VI. A pogányok szívébe írott törvény és annak jelentősége az Isten ítéletében való megigazulás szempontjából

1. Ennek a kérdésnek a megértéséhez Pál leveléből két nagyon fontos tényt kell szem előtt tartani. Róm. 2,13-16.

• Amikor Pál apostol a pogányok kérdéséről ír, akkor a törvény megtartása által elnyerhető megigazulás szempontjából kezdi a magyarázatát.
• “Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.” 13. vers
• Az egyik megállapításával a zsidók és a pogányok Isten előtti összehasonlítását vezeti le Pál, aminek végeredményeként a következőkre jut:
• A zsidók rendszeresen hallgatják a törvény felolvasását a templomban és a zsinagógákban, de az életük nincs összhangban azzal amit megtanultak, ezért a törvény nem is fog igazságul lenni számukra.
• A pogány viszont, akinek nincs lehetősége a törvény igéit hallgatni és megismerni, de ami a szeretet alapelvéből beíródott a szívébe, azt lelkiismerete szerint megcselekszi, ezért ez a megélt törvény Isten előtti megigazulást biztosít részére.
• A következő megállapításában pedig azt mondja ki, hogy az Isten előtti megigazítással kapcsolatos szétválasztás “ama napon” fog megtörténni, amikor “Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint Jézus Krisztus által”. 16. vers
• Ebben az ítéletben nyernek megigazulást azok a pogányok, akik a szívükbe írott törvény követelményeit betöltötték.
• Ugyanakkor elmarasztalja Isten azokat a zsidókat, akik csak hallgatták a törvényről szóló tanításokat, de nem tartották meg azokat, szívüket nem hozták összhangba vele.

2. Pál magyarázatának másik megközelítési pontja pedig az, hogy az ember szívébe olyan törvényt beírni csak az Isten képes, ami vádol bennünket a lelkiismereten keresztül, ha bűnt követünk el.

• A Biblián keresztül Isten el is mondja ezt a szándékát: “adám az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat”. Zsid. 8,10.
• Ezért a lelkiismereten keresztül vádoló törvényt a pogányok szívébe is az Isten írta be.
• Az Isten által szívünkbe írott törvény azért képes vádolni, mert ez “elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait”. Zsid. 4,12.

3. A pogányok törvényéről elég színes képet ad Pál apostol, felsorolásában a következő szempontokat lehet megtalálni. Róm. 2,14-16.

• “Pogányok, akiknek törvényük nincsen”
• Törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük”
• “Megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe”
• Ezért “természettől a törvény dolgait cselekszik”
• A szívükbe írott törvényről bizonyságot tesz “az ő lelkiismeretük és gondolataik”
• “Lelkiismeretük és gondolataik kölcsönösen vádolják és mentegetik egymást”
• Lelkiismeretük és gondolataik kölcsönösen vádolják és mentegetik őket “ama napon, amelyen Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által”

4. Nézzük meg, hogy ezek a pogányokról adott isteni kijelentések velünk keresztényekkel összevetve mit is mondanak el nekünk.

• Itt olyan emberekről van szó, akiknek Istentől adva nincs írott törvényük, és nem volt lehetőségük megismerni a Tízparancsolatot, mint örök erkölcsi törvényt.
• Isten azonban az ő szívükbe is be tudta írni törvényét a szeretet alapelvét, csak más módon, mint a mi esetünkben.
• A félreértés elkerülése érdekében Pál megjegyzi, hogy ezek az emberek meg tudják mutatni az ő cselekedeteikből, hogy a törvény be van írva a szívükbe.
• Isten tőlünk sem vár mást, minthogy a cselekedeteinkkel tegyünk bizonyságot arról, hogy mi Jézus tanítványai vagyunk, és hogy a törvénye be van írva a szívünkbe. (lásd: Mát. 5,16. Ján. 14,15. 13,35. I. Ján. 3,18. 2,3-6. Jak. 2,17-18.)
• Ezek a pogányok élő lelkiismerettel rendelkeznek, amin keresztül a Szentlélek befolyásolni és vezetni tudja őket.
• Ezeket a pogányokat Isten ugyanabban az ítéletben fogja megítélni, amikor és ahol az evangélium szerint fog ítélkezni Jézus.
• Ez az ítélet pedig nem más, mint az Isten háza feletti vizsgálati ítélet, amikor csak azok kerülnek megítélésre, akiknek a neve az élet könyvébe a történelem folyamán fel lett jegyezve. (lásd: I.Pét. 4,17. Dán. 7,9-10. Jel. 13,8/b.)

VII. Végkövetkeztetés a pogányok üdvősségével kapcsolatos kérdésben

1. Mivel a megváltás egyetemes kihatása következtében “minden emberre elhatott az életnek megigazítása”, ezért ez a megigazító kegyelem a pogányokra is érvényes, mivel a minden emberben ők is benne vannak.

• Ez a körülmény teszi lehetővé, hogy a pogányoknak is csak a személyesen elkövetett cselekedeteik miatt kell megállniuk a Jézus ítélőszéke előtt.
• Mivel a Biblia azt állítja, hogy “a tudatlanság idejét elnézi az Isten”, ezért ennek kihatása a pogányokra is érvényes.
• Ebből adódóan Isten őket sem fogja elmarasztalni olyan cselekedetek miatt, amiről nem tudták, hogy bűn elkövetni.
• Ha pedig Isten a mi esetünkben nem tulajdonítja nekünk azt a bűnt, amit csupán az erőtlenségünk miatt követünk el, de az akaratunk már nincs benne, mi már nem akarjuk azt tenni, - akkor ez a pogányokra is így érvényes.

2. Mivel a Jézus Krisztusban való hit csak a megismerés tényéből következik, ezért a Megváltóba vetett hit követelménye az üdvösség feltételeként nem igényelhető olyanoktól, akiknek erre nem volt alkalmuk.

• Ez is a tudatlanság idejének a kérdésköréhez tartozik.

3. Isten azért Isten, illetve attól Isten, hogy ott is megoldást tud találni, ahol mi emberek már megállunk és nem tudjuk, hogy miként tovább.

• Istennek a mi szívünkbe sem könnyű beírni a törvényét, mint a szeretet alapelvét.
• Ő azonban meg tudja találni a módját annak is, hogy a pogány ember szívébe is beíródjon ugyanez a szeretet törvény.

4. A keresztények világában ismerjük és elfogadjuk azt a körülményt, hogy a törvénynek a szívünkbe íródása különböző szinten és mélységben történik, a törvény követelményének megismerésének mértékétől függően.

• Ha ezt a tényt elfogadjuk a keresztények között, akkor ennek lehetőségéből nincs jogunk kizárni a pogányokat sem.
• Isten gondoskodik arról, hogy valamilyen szinten a pogányok előtt is ismert legyen a törvény, amely a szeretet nagy alapelve.
• A törvénynek az a megismerése, amire egy ember eljutott élete során, Istennek elég ahhoz, hogy a törvény alapján ítéletet tartson felette, az egyiket vádolva a törvény által, míg a másikat felmentve a mindennapokban megélt törvény által. (lásd: Máté 25,31-46.)
• Egyik esetben azt mondja: “Jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezítelen voltam, és felruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.”
• A másik esetben viszont a következőket mondja: “Távozzatok tőlem ti átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.”

5. Nagyon figyelemre méltó, hogy ebben a nagy szétválasztásban Isten mit tart fő szempontnak, mit állít szinte egyetlen mértékként az emberek elé.

• Az elsők között figyelhető meg, nem azt kérdezi tőlük, hogy megtartottad-e a Tízparancsolat minden paragrafusát úgy ahogy az le lett írva?
• A bemutatásból az tűnik ki, hogy Isten csak azt veszi figyelembe, hogy az írott törvény belső alapelve miként lett alkalmazva a gyakorlati életben.
• A másik feltűnő ebben a szétválasztásban, hogy sem az elismerés közben, sem az elutasítás alkalmával nem tekinti kritériumnak azt, hogy Őt mint Megváltót elfogadták-e vagy sem, hittek-e benne vagy sem.
• Ez a tény újra azt erősíti, hogy bizonyos esetekben fontos jelentősége van a Jézus Krisztusban való hitnek, de a legvégső ítélet nem ezen a kérdésen fordul meg, hanem azon, hogy isten jelleme a szeretet mennyire tudta átjárni az életünket, mennyire lett meghatározó és jellemző az életem cselekedeteiben.
• Ilyen vonatkozásban viszont semmi különbség sincs pogány és keresztény között, különbség csak abban lehet, hogy élem-e a szeretet alapelvét vagy nem.

VIII. Ellen G. White írása az adott témával kapcsolatban

• “Tudatlan pogányok, akik nem ismerik Isten írott törvényét, és nem hallották Krisztus nevét sem, jóindulatot tanúsítanak szolgái iránt, és saját életük kockáztatásával megvédik őket. Tetteik mennyei befolyásról tanúskodnak. A Szentlélek krisztusi irgalmat plántált e bárdolatlan emberek szívébe, természetüket és neveltetésüket meghazudtoló rokonszenvre indítva őket. A "világosság", amely "eljött volt már a világba", és "megvilágosít minden embert" (Jn 1: 9), bevilágít lelkükbe, és ez a világosság, ha figyelnek rá, elvezeti őket Isten országába.” (Krisztus Példázatai: 268,1.)

• “Azok, akiket Krisztus megdicsér az ítéletben, lehet, hogy nagyon keveset tanultak, ismertek meg a hittudományból, de becsben tartották, ápolták az alapelveket. Az isteni Lélek befolyása útján áldássá lettek azok számára, akik körülöttük élnek. Még a pogányok között is vannak olyanok, akik kinyilvánítják a jóság lelkületét. Mielőtt az élet szavai fülükbe jutottak volna, már megbarátkoztak a misszionáriusokkal, sőt saját életük veszélyeztetésével még szolgálatukra is voltak. A pogányok között vannak olyanok is, akik tudatlanul imádják Istent, akikhez a világosság még nem jutott el valamiféle emberi közbenjárás, segítség útján. Nos, ezek mégsem pusztulnak el. Bár Isten írott törvényét nem ismerik, de hangját már hallották, mikor szól hozzájuk a természetben, és így tették meg azt, amit a törvény megkövetelt tőlük. Munkálkodásuk nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy a Szentlélek már megérintette szívüket és felismerték, hogy Isten saját gyermekeinek ismerte el őket.” (Jézus Élete: 543,1.)