a végidő eseményei – 14.

Az eljövendő Isten-országa

I. A régiek megsemmisülése

II. A megváltozott körülmények

III. Az Istennek országa

IV. Felkészülés Isten országára

 

Tartalomjegyzék

Összesítőlap

Főoldal

I. A régiek megsemmisülése

1. Jézus csak az új Jeruzsálem számára szükséges helyet fogja megtisztítani az ezer utáni visszatéréskor, de akkor mi lesz a sorsa a Föld többi részének, ahol még mindig a bűn hatezer éves pusztításának a nyomai láthatók?

  A „tűznek tava”, ami az egész Földet beborítja az új Jeruzsálemen kívül, hogy a gonoszokat megsemmisítse, az a tűz a Föld felszínét is megtisztítja olyan mélységben, amilyen mértékben a bűn megfertőzte korábban.

  Az így megtisztított Földön teremt újjá mindent Jézus, erre az eseményre mutatnak előre az „új ég”-re és az „új föld”-re adott előrejelzések.

2. Mivel a Bibliában találunk olyan kijelentést is, amiben „örökkön örökké” égő tűzről van szó, „amelynek tüze el nem alszik”, ezért felvetődik a kérdés, valóban örökké égni fog a tűznek tava az új Földön? Jel. 20,10;  14,11.

  Tény, hogy sokan gondolnak arra, a gonoszokat megsemmisítő tűz örökké fog égni, és ezt a megváltottak látni fogják.

  A Bibliának ezek a kijelentései azonban nem egy örökké égő pokolra utaló próféciák, a szeretet Istenéről adott ismeretekkel ez nem egyeztethető össze.

  A Szentírásnak ilyen vonatkozású kijelentései csak azt akarják velünk megértetni, hogy az Isten ítéletének tüzét emberi erő nem tudja eloltani.

  Amikor viszont az Isten tüze már eleget tett a feladatának, ha rendeltetését betöltötte, akkor célját elérve, csak a hatása marad örök.

  A Bibliának az a kifejezése, hogy „örökkön örökké” fordítható így is, hogy az „időnek idejéig”, és ez a pontosabb fordítás.

  Isten ítélete tehát az „időnek” Isten által meghatározott „idejéig” tart.

   Isten Edomra is kimondott egy olyan ítéletet, amely bizonyos vonatkozásban hasonló a tüzes tó ítéletéhez.  Ésai.  34,8-10.

  Megfigyelhető azonban, hogy ott is csak a tűz megsemmisítő hatása volt örök, nem maga a tűz.

  Ha a tűzre vonatkozna az „örökké” szó, akkor az elpusztított területen még most is égnie kellene, és akkor nem írná a Biblia azt, hogy később a vadállatok tanyáznak a tűz által elpusztított területen.  Ésa. 34,11.

   Egy másik példában Sodoma és Gomora pusztulásáról olvashatunk, és ebben Júdás apostol is azt írja a városról, hogy „örök tűznek büntetését szenvedvén”.   Júd 7.

  Ebben a példában is világossá válik, hogy a Biblia nem a tűz égését nevezi öröknek, hanem a hatását, a következményét, vagyis Istennek ez az ítélete visszavonhatatlanul örök

3. Mit mondott Isten Ádámnak arra az esetre vonatkozóan, ha bűnt követne el, lehet-e Isten ítélete súlyosabb annál, mint ahogy azt akkor megígérte?

   Ádámnak a bűn és az engedetlenség következményeként azt mondta: „bizony meghalsz”, és nem azt, hogy örökké gyötrődni fogsz.  1Móz. 2,17.

  A bűn büntetése semmivel sem lehet nagyobb annál, mint ahogy az Úr azt már a bűnbeesés előtt kijelentette.

   Mivel a mi Istenünknél nincs változás, ezért minden olyan tanítás, amely a bűnös örök gyötrelmét hirdeti, nem más, mint Isten Igéjének a meghamisítása. Jak. 1,17/b.

4. Mi volt a reménysége a régmúltban élő hívő embereknek a megváltás beteljesedését követő időszakkal kapcsolatban?

  Péter apostol megfogalmazásában az olvasható, hogy „új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint”. 2Pét. 3,13.

  János apostol pedig már ennek a reménységnek a beteljesedését szemlélhette a látomásában: „Láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala”. Jel. 21,1.

5. Egy minőségileg megújított Földet, vagy pedig a régi helyett egy teljesen újat fog adni Isten a megváltottaknak?

  Az „új ég és új föld” bejelentése nem azt jelenti, hogy a régi teljesen megsemmisül és egy teljesen új Föld áll elő a semmiből Isten szavára.

  Két módon is jelzi a Szentírás, hogy itt csak egy minőségi megújításról van szó.

  A legdöntőbb érv az, hogy miközben Isten az újjáteremtést végzi, az új Jeruzsálem már itt van a Földön egy számára elkészített helyen.

  Isten ígérete tehát nem vonatkozhat egy teljesen új Föld teremtésére, mert akkor nem erre a Földre hozta volna le az új Jeruzsálemet a Mennyből.

  A másik érv pedig az, hogy maga Isten jelenti ki, hogy „mindent újjá teszek”.

  Nem azt mondja, hogy újrateremt, hanem csak azt, hogy újjáteremt, vagyis a régi elemek újjáteremtését végzi el.

  A ma használatos szavainkat nem szabad összekeverni a Biblia által adott fogalmakkal és megnevezésekkel, mert nem minden esetben fedik egymást.

  Isten a második nap teremtéseként hozta létre a Földet körül ölelő levegő eget, és Isten ezt nevezte „ég”-nek. 1Móz. 1,6-8.

  Mivel pedig az egész Földet víz borított, ezért Isten a harmadik napon kiemelte a vízből a Föld szilárd anyagát képező száraz területet, és ezt a szárazzá vált rész nevezte el szintén „föld”-nek. 1Móz. 1,9-13.

  Ez pedig azt jelenti, hogy a Bibliában a „föld” szó két dologra is használt elnevezés.

  Egyrészt az ember lakta bolygó neve az, hogy Föld, másrészt pedig a víztől mentes szilárd réteg, a szárazföld is földnek lett elnevezve.

6. Milyen módon fejeződik be a megváltás, marad-e még valami emlékeztető a bűn világából, ami segít abban, hogy soha ne felejtsük el, hogy mit jelent a bűn?

  A bűnnek csak egy emléke marad: Megváltónk örökre viselni fogja kereszthalálának nyomait. A bűn kegyetlen munkájának semmi emléke nem marad, csak a sebhelyek Krisztus fején, oldalán, kezén és lábán.

  A Golgota sebei a Megváltót dicsőítik és hatalmát hirdetik az örök korszakon át.

II. A megváltozott körülmények

1. Mire vonatkozik Istennek az a kijelentése, hogy „Meglett!”, ami a gonoszok feletti ítélkezés, illetve a Földnek tűz általi megtisztítás után hangzik el?

  Amikor a tűz által megtisztított Földön elhangzik Isten ajkáról az a kinyilatkoztatás: „Meglett!”, akkor nemcsak az újjáteremtésnek az ígérete teljesedik be, hanem sok egyéb dolog is végre „meglett”.   Jel. 21,6/a.

  Ez a kinyilatkoztatás több dologra vonatkozik:

  Befejeződött a bűn történelme.

  Diadalmasan beteljesedett a megváltás.

  Befejeződött a Föld újjáteremtése.

  Valóra vált Isten eredeti szándéka, benépesült a Föld az emberi családdal.

  Vagyis „az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég” kezében tartotta mindvégig az események folyását.

  Amiket megígért, minden „meglett”, mindent megvalósított.

2. Az új Föld állapotát bemutató tájékoztatásban mi az a különös változás, amit János apostol kinyilatkoztatásából megismerhetünk?

   Egy különös megjegyzést találunk az új Föld állapotát bemutató leírásban: „és a tenger többé nem vala”.  Jel. 21,1/a.

  Mivel kezdetben a teljes Földet víz borította, ezért az élet kibontakozásához szárazföldet hozott elő Isten a teremtés alkalmával, ami az emberi család szaporodásával együtt fokozatosan, mindig nagyobb rész emelkedett volna ki a vízből.

  Isten ugyanis „aki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá”. Ésa. 45,18.

  Ez az új Földdel kapcsolatban adott kijelentés vonatkozhat arra is, hogy így az isteni szándék nem fokozatosan, hanem teljes mértékben megvalósul, vagyis az eredeti terv végső célba érkezését állapítja meg.

  Mivel a bűntől megtisztított Földön már adott a lehetőség Isten eredeti szándékának megvalósulásához, - „töltsétek be a Földet” - ezért a tenger helyett inkább a szárazföldre van szükség.

3. János apostol látomásában arról is olvashatunk: „a városnak nincs szüksége a Napra, sem a Holdra, hogy világítsanak benne”, ez azt jelenti, hogy az új Földön már nem lesz Nap és Hold?  Jel. 21,23/a.

  Ez a kijelentés csak a Szent Városra vonatkozik, nem az egész új Földre.

  Az újjáteremtés után éppen úgy lesz majd Nap és Hold, nappal és éjszaka, mint eddig, csak már az újjáteremtett állapotában és körülményei között.

  „A Holdnak fénye olyan lesz, mint a Napnak fénye, és a Napnak fénye hétszer nagyobb lesz, olyan, mint hét Napnak napfénye; ama napon, amelyen az Úr beköti népe romlását, és vereségének sebét meggyógyítja!” Ésa. 30,26.

  Ez a kijelentés csak arra vonatkozik, hogy az anyagi eszközök nem nélkülözhetetlenek Isten tervében.

  Isten jelenlétének természetes ragyogását képtelen utánozni, és túl ragyogni bármilyen általa teremtett világító test.

  Ezzel a ténnyel függ össze az is, hogy a városban nem lesz éjszaka, mert az Isten dicsősége megvilágítja: „éjszaka ugyanis ott nem lesz”. Jel. 21,25.

4. János apostol szerint az új Jeruzsálemben nem lesz templom, ‒ sokan gondolják azt, hogy a bűn megszűnésével már nincs szükség közbenjárásra, és ezzel a templom elveszíti a jelentőségét, ‒ valóban nem lesz templom az új Földön?

   Amikor János azt írja: „És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány”, akkor ez nem azt jelenti, hogy az egész új Földön nem lesz templom.  Jel. 21,22.

  A Jelenések könyve ugyanis máshol utal arra, hogy a 144.000 kiváltsága és egyben szolgálata éppen az lesz, hogy templomban szolgáljanak Istennek. Jel. 7,15;   3,12.

  E.G. White egy látomásában a templom létezéséről kapott kinyilatkoztatást.

  „Majd kívülről szemléltük a városban lévő fenséges dolgokat... Átmentünk az erdőkön, mert éppen útban voltunk Sion hegye felé... Most már közvetlenül előttünk állt Sion hegye s megpillantottuk a hegyen emelkedő fenséges templomot. Körülötte még hét hegy emelkedett... Miután már szemléltük a templom dicsőségét, kiléptünk onnan, Jézus elhagyott minket s a városba ment.” (TL 14-15.)

III. Az Istennek országa

1. Gondolkodtál már arról, hogy milyen lesz az az ország, ahová a megváltottakat fogja Jézus elvinni, hogyan és milyen módon élhetünk majd ott?

  Jézus ugyanis azt ígérte, hogy helyet készít nekünk, és ha ezzel elkészült, akkor visszajön értünk, elvisz bennünket, hogy végre mi is ott lehessünk Vele ebben az országban. Jn. 14,1-3. 

  Pál apostol nagyon körülményesen és titokzatosan fogalmazva írja le az Isten országának milyenségét.

  „Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és az embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” 1Kor. 2,9.

  Pál üzenetéből nagyon sokan csak erre az egy gondolatra koncentrálnak.

  Ha ti most megkérnétek arra, hogy mondjak már valamit az Isten országáról, milyen lesz az és hogyan fogunk ott élni, akkor nekem azt kellene mondanom, el se tudom képzelni, hogy milyen lesz az.

  Hiszen Pál apostol is azt mondja, hogy el se tudjuk gondolni.

2. Miért fogalmaz Pál ilyen módon az Isten országáról, tényleg azt akarta elmondani, hogy mi semmit sem tudhatunk erről az országról?

  Pál csak azért fogalmaz így a bevezető gondolataiban, mert általában háromféleképen gondolkodunk az élet minden dolgaival kapcsolatosan.

  Pál felsorolásában bizonyos fokozatosság figyelhető meg.

  Általában a szemünkön keresztül érzékelünk és fogadjuk be a legtöbb információt a környezetünkből, a bennünket körülvevő világból.

  A már látott dolgokat tekintjük a legbiztosabb információnak.

  Amiről csak hallottunk, az már bizonytalanabb előttünk.

  Esetleg, ha megbízható helyről származik az információ, vagy az információt adó személyben bízunk, akkor talán merünk rá építeni.

  A szív gondolata azonban, – a megérzés – az előzőeknél is bizonytalanabb.

  Ennek ellenére nagyon sokan adnak a megérzésükre, vagy az elképzelésükre.

3. Az Isten által készített ország valóban olyan, amilyet ember még egyetlen ember sem látott, nem hallott és el sem gondolt?

  Isten Igéje a megváltás tervéről is azt állítja, hogy ez az Isten titka, ami örök időktől fogva el volt rejtve Istenben.

„És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által;” Eféz. 3,9.

  Máshol viszont arról beszél az Ige, hogy Isten ezt a titkát kijelentette a próféták által részünkre.

  „Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.” Ámós 3,7.

  Ezért Pál apostol is azt mondja az Isten országáról, hogy „nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által”. 1Kor. 2,10.

  Ezért a Bibliát olvasó és tanulmányozó ember előtt többé nem titok a megváltásunkról szóló evangélium, hiszen a leghitelesebb információnk lehet erről az országról, hiszen ki adhatna hitelesebb képet, mint Isten.

  Ez a tény viszont a kérdések sorozatát állítja elénk.

  Te hallottál már erről az országról?

  El tudod gondolni, milyen lesz ott az élet?

  Magad előtt látod, ahogy ott élsz a békesség és szeretet országában?

4. Isten Igéje nagyon sokszínűen és szinte minden részletre kitérően ad kinyilatkoztatást erről az országról.

  A látványosságairól (Jeruzsálem leírásában) Jel. 21. fejezet

  A rend és jog helyzetéről, „amelyekben igazság lakozik”. 2Pét. 3,13.

  Lakosainak egymáshoz való viszonyáról.

  A teremtett világ és az ember kapcsolatáról. Ésa. 11,6-9.

  A mindennapi élet körülményeiről. Ésa. 65,21-22.

  Isten az életünk alapvető körülményeit is megváltoztatja.

  „És az Isten eltöröl minden könnyet a szemeikről, és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” Jel. 21,4.

  Isten úgy fogja letörölni a megváltottak könnyeit, hogy megszünteti azok kiváltó okait.

  „Nem mondja a lakos: beteg vagyok!” Ésa 33:24.

  A legcsodálatosabb viszont az lesz, hogy Isten a szeretetének olyan sok ajándékával halmoz el bennünket, hogy ennek hatása alatt az előzőeket teljesen elfelejtjük.

  „…a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak”. Ésa. 65,17.

IV. Felkészülés Isten országára

1. Ha szeretnél ennek az országnak a polgára lenni, akkor még arról kell megemlékezni, hogy milyen feltételekkel lehet részt venni ezekben a csodás eseményekben, amikről eddig beszéltünk?

  Isten Igéje nagyon sok helyen szólít fel arra, hogy „Legyetek készen” az Isten országába való belépésre, mert oda nem léphet be bárki, de mit jelent ez a felszólítás? Mt. 24,44.

  Isten ugyanis feltételt szab az országába való belépéshez, mert meg akarja védeni attól, hogy ne támadhasson fel újra, a bűn lázadása. Náh. 1,9.

2. A Biblia tájékoztatása szerint kik részesülhetnek abban a kegyelemben, hogy joguk legyen az új Földet birtokba venni, és rajta élni az örökkévalóságon át? 

  Isten csak azoknak a győzőknek adja az új Földön élés ígéretét, akik mindvégig állhatatosak maradnak mellette. Gal. 5,21.

  Csak „aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül”. Mt. 24,13.

  „Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.” Jel. 21,7.

  Csak azok mehetnek be az új Jeruzsálembe, „akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.” Jel. 21,27.

  Mert „ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, az a tűznek tavába vetteték”.  Jel. 20,15.

  Erre az ígéretre gondolt Jézus, amikor tanítványait oktatva figyelmeztette őket, hogy minek érdemes örülni. 

  „Ne azon örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.” Lk. 10,20.

3. Mi képezi Isten népe számára a felkészülés feladatait, mit kell tennünk annak érdekében, hogy elmondhassuk magunkról, mi ténylegesen készülünk?

  Aktív és szorgalmas munka abban, amit ránk bízott Jézus, kamatoztatni a tálentomainkat. Mt. 25,14-30.

  Tartalék gyűjtés a Szentlélek olajából, hogy az edényünkben, azaz a szívünkben is legyen „olajunk”. Mt. 25,1-4.

  Ez az edényben való olajgyűjtés egy lelkületbeli felkészülést jelent, a megszentelődésben való fejlődésre utalő példabeszéd.

  Mivel Isten törvénye képezi a jellemünk megvizsgálásának alapját, ezért a törvény tükrében nekünk is meg kell vizsgálni magunkat naponta.

  „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” Jel. 22,14.

  Mit mondhatunk el magunkról, csak megtartjuk a törvényt vagy be is töltjük?

4. Mikor mondható el valakiről az, hogy már készen van a Jézussal való találkozásra, és az új Jeruzsálembe való belépésre?

  Isten országának örököse csak akkor lehetünk, ha nem a saját igazságunkban bízva akarunk megfelelni, hanem Krisztus igazságának birtokában.

  „És találtassam Ő benne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján:” Fil. 3,9.

  „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.” Róm, 5,1-2.