a végidő eseményei – 13.

Az  ezer év után következő események

I. Visszatérés a Földre

1.  Hogyan és milyen módon teljesedik be az az esemény, amikor a megváltottak serege Jézussal együtt visszatérnek a Földre?

–   Jézus befejezi a gonoszok és az elbukott angyalok megítélését, és ezt követően félelmes méltósággal száll le a Földre, hogy a nagy küzdelem utolsó csatáját megküzdje, és újjá teremtsen mindent, amit a bűn megrontott.

–   „Az ezer év végén, amikor az ítélet már az összes gonoszokra kimondatott, Jézus szentjei a szent angyalok kíséretében elhagyják a várost.” (EGW: TL. 253,1.)

–   Zakariás próféta szerint Jézus az Olajfák-hegyére ereszkedik, ahonnan feltámadása után felemelkedett, és ahol az angyalok megismételték visszatérésének ígéretét.

–   A próféta ezt mondja: „Mert eljön az Úr… És azon a napon az Olajfák-hegyére veti lábait… és az Olajfák-hegye közepén ketté válik,... igen nagy völggyé.” Zak. 14,3-4.

–   „Jézus a szentekkel egyetemben alászáll az Olajfák hegyére, amely kettéhasad és helye nagy síkság lesz, amelyen Isten paradicsoma foglal helyet. A föld többi része nem tisztíttatik meg az ezer év végéig.” (EGW: TL. 39,2.)

2.  Mi történik azután, amikor Jézus az Olajfák hegyét kettéválasztja, és az így képződött hatalmas síkságot megtisztítja a bűn minden hatásától?

–   Ekkor az új Jeruzsálem káprázatos ragyogással alászáll az égből a fogadására megtisztított és előkészített helyre, hogy ettől fogva a világegyetem új központja legyen, ezért még az Atya is a megváltottakkal fog együtt élni a Földön.

–   „És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szállott alá a mennyből”. Jel. 21,2.

–   „Az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük.” Jel. 21,3.

–   Miután a város leereszkedett és elfoglalta a Jézus által kijelölt helyét, Krisztus újra visszatér a Szent Városba, majd Őt követi a megváltottak sokasága, és az angyalok, akik ekkor is elkísérték Jézust.

–   Már Zakariás is prófétált erről az eseményről: „Bizony eljön az Úr, az én Istenem, és minden szent vele”. Zak. 14,5/b.

–   Mindezek végén „Jézus és a szent angyalok az összes szentek kíséretében visszamennek a szent városba.” (EGW: TL. 254,2.)

3.  Hogyan lehetséges az, hogy az új Jeruzsálemben elfér a megváltottak teljes serege, sőt még azok az angyalok is, akik Jézust elkísérték erre az útjára?

–   Mivel ez a város az egész világegyetem központja fog lenni, ezért a méretében nem hasonlítható össze a mai nagy városokkal.

–   A Jelenések könyvében János apostol megadja az új Jeruzsálem méreteit is, így hozzávetőleges elképzelésünk lehet a nagyságáról.

–   Aki Jánossal volt a látomása alkalmával, „annál volt egy arany vessző, hogy megmérje a várost… És megmérte a várost a vesszővel, tizenkétezer futamatnyira:”. Jel. 21,15-16.

–   1 futamat  =  185 méter, a 12.000 futamat pedig  =  2.220 km, ez valószínűleg a városfal kerületét jelenti.

–   Mivel „annak hosszúsága és szélessége… egyenlő”, ezért a megadott mérték négyfelé osztva 555 kilométert jelent, vagyis ennyi egy oldalának a mérete.

II. A nagy küzdelem utolsó eseményei

1.  Mi történik azután, amikor Jézus a megváltottakkal együtt bemennek a városba, amely elfoglalta helyét a Jézus által megtisztított földterületen?

–   „Az ezer év végeztével, Jézus angyalaival és szentjeivel együtt elhagyja a szent várost, s mialatt alájön velük a földre, az istentelen halottak feltámadnak;” (EGW: TL. 40,2.)

–   „Jézus most félelmetes fenséggel szólította elő a gonoszokat.” (EGW: TL. 253,2.)

–   János apostol azt is elmondja, hogy ekkor, „amikor eltelik az ezer esztendő, Sátán eloldatik az ő fogságából.” Jel. 20,7.

–   Sátánnak ez az eloldoztatása azt jelenti, hogy Jézus ekkor az összes gonosz embereket fel fogja támasztani, ezért Sátán újra gyakorolhatja felettük befolyásoló hatalmát.

–   „Az ezer év végeztével Jézus az Olajfák hegyén áll, amely kettéhasad és nagy síksággá lesz. Az istentelenek, akik épp ekkor támadnak fel, ijedten menekülnek. Majd a szent város alászáll erre a síkságra. Sátán ekkor betölti lelkével a feltámadt istenteleneket, elhiteti velük, hogy a városban tartózkodó sereg csekély, ellenben az ő serege hatalmas, hogy a szenteket legyőzhetik, és a várost bevehetik.” (EGW: TL. 40,2.)

2.  Az ezer év végeztével milyen különbség látható a szent városban lévő megváltottak, és a városon kívül tartózkodó gonoszok között?

–   Óriási a különbség a városon kívül valók és a városon belül valók között, ami mindkét tábor részére egy összehasonlítási lehetőség annak megértésére, hogy mit nyert, illetve mit veszített el a személyes döntésével.

–   Az igazakat Jézus hervadhatatlan ifjúsággal és szépséggel ruházta fel, a gonoszok viszont a betegség és a halál nyomait viselik magukon a feltámadásuk után is.

–   Az egyik csoportban azok vannak, akik az örök élet birtokosaivá lettek, a másik oldalon pedig azok vannak, akik a kárhozat ítéletének beteljesedését várják, vagyis a végső és teljes megsemmisülést.

–   Ez a látványos különbség egyértelmű bizonyságtétel azoknak, akik ekkor támadnak fel, ilyen módon is láthatják, mit veszítettek azzal, hogy elutasították Isten felkínált kegyelmét.

3.  Mennyire lesz eredményes Sátán lázító tevékenysége, hogy a feltámadt gonoszokat megnyerje a szent város elleni harc megindításához?

–   „Sátán azonban korábbi ravaszságához híven nem árulja el kilétét. Fejedelemnek mondja magát, a világ jogos urának, akit jogtalanul kiforgattak örökségéből. Becsapott alattvalói előtt megváltónak tünteti fel magát. Azt hazudja, hogy az ő hatalma hozta ki őket a sírból, és azt ígéri, hogy felszabadítja őket a legkegyetlenebb elnyomás alól. Krisztus távollétében Sátán – állításai alátámasztására – csodákat művel. A gyengéket erőssé teszi, és mindenkit betölt a maga szellemével és erejével. Majd vállalja, hogy a szentek tábora ellen vezetve őket, elfoglalja Isten Városát. Ördögi ujjongással mutat a feltámadtak megszámlálhatatlan sokaságára, és kijelenti, hogy vezérükként képes lesz legyőzni a várost, és visszaszerezni trónját és birodalmát.” (EGW: NK. 589,1.)

–   „Sátán csábítása sikerrel jár, és mindnyájan azonnal készülődnek a harcra. A nagy seregben igen sok ügyes ember is van, akik buzgón látnak hozzá a hadfelszerelési cikkek készítéséhez. Sátán vezetése mellett megindul a sereg. A királyok és hadvezérek közvetlenül Sátán mögött haladnak, őket pedig a harcosok követik, szakaszokba osztva.” (EGW: TL. 255,1.)

–   „Sátán felkészül az utolsó nagy összecsapásra. A tét a főhatalom. Amíg a gonoszság fejedelme nem gyakorolhatta hatalmát, és nem volt kit becsapjon, addig tehetetlen és komor volt. De amikor a gonoszok feltámadnak, és Sátán maga mellett látja a nagy sokaságot, reménye újraéled, és eltökéli, hogy nem adja fel a nagy küzdelmet.” (EGW: NK. 589,1.)

–   Amikor Sátán serege megindul a szent város ellen, akkor „Jézus bezárja a város kapuit, az istenteleneknek serege pedig körülzárja a várost.” (EGW: TL. 255,1.)

–   „Krisztus ekkor ismét megmutatja magát az ellenségnek. Messze a város felett, fényes arany alapzatú trónon ül az Isten Fia, és körülötte országának polgárai.” (EGW: NK. 590,2.)

–   Ezt követően Jézus fenséggel megszólítja először a város körül felsorakozott gonoszokat, majd pedig a városon belül lévő megváltottakat: „Bűnösök, lássátok meg az igazak jutalmát! És ti megváltottaim, lássátok meg az istentelenek bűnhődését!” (EGW: TL. 255,1.)

4.  Mit vált ki a megváltottakból Jézus dicsőségének szemlélése?

–   „A megváltottak dicsénekbe kezdenek… Sátán hatalmának és gonoszságának láttán a megváltottak most értik meg igazán, hogy csak egy hatalom – a Krisztusé – tehette őket győztesekké. Abban a fénylő sokaságban senki sem tulajdonítja a saját érdemeinek az üdvösséget, saját erejének és jóságának a győzelmet. Tetteikről, szenvedéseikről említés sem történik. Minden ének tartalma, minden himnusz mondanivalója ez: Az üdvösség a mi Istenünké és a Bárányé!” (EGW: NK. 591,1.)

III. A bűn világának megítélése

1. Milyen ünnepélyes esemény veszi kezdetét azzal, hogy Jézus a dicsőségének királyiszékében felemelkedett magasan a szent város fölé, hogy az odagyülekezett gonoszok is jól láthassák?

–   „A föld és a menny összesereglett lakóinak jelenlétében megtörténik Isten Fiának megkoronázása. Majd a királyok Királya, aki megkapta a legnagyobb méltóságot és hatalmat, ítéletet mond a kormányzata ellen lázadókra, és végrehajtja ítéletét törvényének áthágóin és népe sanyargatóin.” (EGW: NK. 591,2.)

–   János apostol erről a jelenetről azt írja: „Láték egy nagy fehér királyi széket, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyük nem találtaték. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg… és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint” Jel. 20,11–12.

–   „A gonoszok megigézve nézik Isten Fiának koronázását. Látják kezében a mennyei törvénytáblákat – a tilalmakat, amelyeket semmibe vettek és áthágtak. Tanúi a megváltottak kitörő csodálatának és elragadtatott imádatának; és miközben az ének hangja végigzúg a városon kívül rekedt tömeg felett, egy emberként kiáltják: 'Nagyok és csodálatosak a Te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a Te utaid, óh szentek Királya!' (Jel 15:3) – és térdre hullva imádják az élet Fejedelmét.” (EGW: NK. 594,1.)

–   „Sátán kővé meredve nézi Krisztus dicsőségét és méltóságát. Ő, aki valamikor oltalmazó kérub volt, tudja, honnan esett ki. Hogy megváltozott, milyen mélyre süllyedt a fénylő szeráf, a 'hajnal fia'! A tanácsból, amelyben egykor megbecsült helye volt, örökre ki van rekesztve. Látja, hogy az Atya közelében dicsőségét elfedezve áll valaki. Sátán látja, amikor egy hatalmas angyal Krisztus fejére teszi a koronát, és tudja, hogy ő kapta volna ezt a megtisztelő feladatot.” (EGW: NK. 594,2.)

2.  Sátánnak nem adott Isten lehetőséget arra, hogy visszaforduljon és megtérjen, abbahagyja a bűnös lázadását, rá nem vonatkozott a megváltási terv?

–   De igen, Sátánnak is fel lett kínálva a kegyelem, a megbocsátás, de ő mindig elutasította, és csak akkor látta be a hibáját, amikor már késő volt.

–   Sátánnak is „eszébe jut régi hazája, amelynek ő is ártatlan és feddhetetlen lakója volt; a béke és a boldogság, amelyet ő is élvezett addig, amíg nem kezdett Isten ellen zúgolódni, és Krisztusra irigykedni. Vádaskodott, lázadozott, hazudozott, hogy megnyerje az angyalok rokonszenvét és támogatását. És amikor Isten bocsánatot kínált neki, ő semmit nem tett saját gyógyulása érdekében. Ezek az emlékképek mind felidéződnek benne.” (EGW: NK. 594,3.)

–   Sátán is eljutott oda, hogy megbánta azt, amit tett, az Isten elleni lázadását, az angyalok megtévesztését, ezért ő is bocsánatért folyamodott Istenhez.

–   Ez a megbánás azonban olyan volt, mint Júdásé, aki szintén megbánta bűnét, amit tett, de nem a bűn fölött bánkódott, hanem a következménye miatt.

–   „Sátán remegett, amikor áttekintette munkáját. Egyedül elmélkedett a múltról, a jelenről és a jövő terveiről. Egész teste reszketett, mintha szélvihar rázta volna meg. Ekkor egy angyal érkezett a mennyből, aki szólította és felkérte őt egy Jézussal való beszélgetésre. Jézus ezt megengedte neki. Lucifer elmondta Isten Fiának, hogy megbánta lázadását, és újra kívánja elnyerni Isten kegyét. Kész volt visszafoglalni azt a helyet, amelyet Isten azelőtt jelölt ki számára, hogy alárendelje magát az Ő bölcs hatalmának. Krisztus sírt Sátán fájdalmán, de elmondta neki, mint Isten gondolatát, hogy sohasem fogadnák őt vissza a mennybe. A mennyet nem veszélyeztetheti. Az egész mennyet megrontaná, ha visszafogadnák, mert a bűn és lázadás tőle eredt.” (EGW: Megv. Tört. 12,3.)

–   Nem azért tért meg, mert látta Isten jóságát, amellyel visszaélt. Lehetetlen, hogy Isten iránti szeretete annyira megerősödött volna bukása óta, hogy készséges megadásra és boldog engedelmességre vezette volna Isten törvénye iránt, amelyet megtagadott. Bánatának oka nyomorúsága volt, amelyet felismert a drága mennyei világosság elvesztésében, és a bűnnek érzete, amely ránehezedett és a csalódás, amelyet akkor tapasztalt, amikor várakozása nem teljesült.” (EGW: Megv. Tört. 12,4.)

3.  Milyen események válnak mindenki által láthatóvá Jézus megkoronázásával, és még azt követően?

–   „A trón felett feltűnik a kereszt. Körképszerűen felsorakoznak Ádám megkísértésének és bukásának jelenetei, és a nagy megváltási terv egymást követő eseményei:

–   a nyomorúságos környezet, amely a Megváltót születésekor fogadta; a gyermek Jézus engedelmessége és szerénysége; keresztsége a Jordán vizében; pusztai böjtje és megkísértése;

–   ahogy szolgált az embereknek, a menny legdrágább áldásait kínálva nekik; jótékony és irgalmas cselekedeteivel zsúfolt napjai; a hegyek magányában imával töltött, átvirrasztott éjszakái;

–   az irigykedő, gyűlölködő, gonosz cselszövések, amelyekkel jótetteit viszonozták; a megdöbbentő, megmagyarázhatatlan vívódás a Gecsemáné-kertben az egész világ bűneinek nyomasztó súlya alatt; a gyötrelem éjszakájának félelmes eseményei;

–   ahogy kiszolgáltatták a gyilkos csőcseléknek; ahogy ellenkezés nélkül tűrte, hogy elfogják, miközben legkedvesebb tanítványai elhagyták, és foglyul ejtői Jeruzsálem utcáin durván hajtották;

–   ahogy az Isten Fiát diadalmasan bemutatták Annásnak; ahogy a főpap palotájában, Pilátus törvénytermében, a gyáva, kegyetlen Heródes udvarában gúnyolták, sértegették, kínozták és halálra ítélték – mind elevenen lejátszódik.

–   Majd a végső jelenetek tárulnak a hullámzó tömeg elé – a Golgota felé vezető utat taposó türelmes Szenvedő; a kereszten függő mennyei Fejedelem; a haláltusáján nevető gőgös papok és gúnyolódó csőcselék; a természetfölötti sötétség; a hullámzó föld, a megrepedt sziklák, a megnyílt sírok – jelezve azt a pillanatot, amikor a világ Megváltója kilehelte lelkét.

–   E rettenetes jelenetek a valóságnak megfelelően játszódnak le. Sátán, angyalai és alattvalói nem tudják szemüket levenni a maguk kovácsolta eseményekről. Mindenki visszaemlékszik a maga szerepére.

–   Heródes, aki Betlehemben meggyilkolta az ártatlan gyermekeket, hogy megszabaduljon Izrael Királyától;

–   az aljas Heródiás, akinek bűnös lelkén szárad Keresztelő János vére;

–   a gyenge, megalkuvó Pilátus; a gúnyolódó katonák; a papok, a főemberek és az őrjöngő tömeg, akik ezt kiáltották: „Az Ő vére mirajtunk és a mi magzatainkon!”. Mindnyájan látják vétkük szörnyűségét.

–   És miközben az üdvözült sereg „Ő meghalt értem!„ kiáltással a Megváltó lábához teszi koronáját, ők hasztalan próbálnak elrejtőzni Krisztus tekintetének mennyei fenségétől, amely túlszárnyalja a nap ragyogását.” (EGW: NK. 592,2.)

4.  Mi válik láthatóvá akkor, amikor megnyílnak a gonoszok előtt azok a könyvek, amikben Menny feljegyezte  a bűnöket, és mit vált ki ez a gonoszok seregéből?

–   Amikor Jézus királyiszéke előtt megnyitásra kerülnek a mennyei feljegyzéseket tartalmazó könyvek, és Jézus a gonoszokra tekint, akkor minden bűnük eszükbe jut, és olyan tisztán látják újra, mintha most követnék el.

–   „Meglátják, hol tért le lábuk a tisztaság és a szentség útjáról. Rádöbbennek, hogy gőgjükkel és lázadásukkal milyen súlyosan megsértették Isten törvényét. A megejtő kísértések, amelyeket bűnös életükkel hívtak ki, az áldások, amelyekkel visszaéltek, Isten küldöttei, akiket semmibe vettek, az intések, amelyeket elvetettek, a gazdagon áradó kegyelem, amelyet konok, megátalkodott szívük visszautasított – mind megjelennek. És mintha tüzes betűkkel íródnának eléjük!” (EGW: NK. 591,3.)

–   „Az egész gonosz világ a menny kormányzásával szembeni lázadása miatt Isten ítélőszéke előtt áll. Nincs senki, aki ügyüket védené. Nincs mentségük. A rájuk kimondott ítélet: örök halál.” (EGW: NK. 593,2)

5.  Hogyan hat a szent várost körülvevő gonoszokra és az elbukott angyalokra az, amikor Jézus szembesíti őket mindazzal, amit tettek, amely bűnöknek a részesei voltak?

–   „A nagy lázadó mindig igazolni akarta magát. Be akarta bizonyítani, hogy a lázadásért Isten kormányzása a felelős… Az összeesküvés elindítója évezredeken át igazságként adta elő a hazugságot. De most ütött az óra, amikor a lázadás véglegesen meghiúsul, és Sátán története és jelleme lelepleződik. Krisztus trónfosztására, népének elpusztítására és Isten városának elfoglalására tett utolsó nagy erőfeszítésével az őscsaló egészen lerántja álarcát. A vele szövetkezők észreveszik a vállalkozás teljes kudarcát.” (EGW. NK. 595,1.)

–   „Ekkor mindenki előtt világossá válik, hogy a bűn zsoldja nem a csodálatos függetlenség, nem az örök élet, hanem rabság, romlás és halál. A gonoszok látni fogják, mit vesztettek lázadó életükkel. Az „igen-igen nagy örök dicsőséget” semmibe vették, amikor Isten felkínálta nekik. De milyen kívánatosnak tűnik most!… Belátják, hogy Isten jogosan rekeszti ki őket a mennyből.” (EGW: NK. 593,3.)

–   „Sátán látja, hogy lázadása, amelyre senki nem kényszerítette, alkalmatlanná tette a mennyei életre. Képességeit az Isten elleni harcban gyakorolta. A menny tisztasága, békéje és harmóniája mérhetetlen gyötrelem lenne számára. Isten irgalma és igazságossága ellen emelt vádjai elnémulnak. A gyalázat, amellyel Jahvét akarta illetni, teljesen visszahull reá. És Sátán most leborul, és beismeri, hogy Isten jogosan ítélte el.” (EGW. NK. 595,2.)

–   János apostol is látta ezt a pillanatot: „Mert eljönnek mind a pogányok és lehajolnak előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek.” Jel. 15,4.

–   „Az egész világegyetem láthatja a különbséget Isten kormányzata és Sátán uralma között. Sátánt a saját cselekedetei ítélik el. Az események teljes mértékben igazolják Isten bölcsességét, igazságosságát és jogosságát.” (EGW. NK. 595,3.)

–   „A bűn történelme az egész örökkévalóságon át tanúskodni fog arról, hogy minden teremtmény boldogsága szorosan összefügg Isten törvényének létezésével. A nagy küzdelem összes tényét látva, az egész világegyetem – hűségesek és lázadók – egyként hirdetik: 'Igazságosak és igazak a Te utaid, óh szentek Királya!'” (EGW. NK. 595,3.)

6.  Milyen esemény igazolja vissza Isten ítéletét azzal kapcsolatban, hogy a bűneikhez ragaszkodó teremtményeinek nem adhat kegyelmet, meg kell halniuk?

–   „Sátán kénytelen elismerni Isten igazságosságát, és meghajolni Krisztus főhatalma előtt, de jelleme változatlan marad. Elsöprő áradatként tör ki belőle ismét a lázadás. Eszeveszett dühében eltökéli, hogy nem adja fel a nagy küzdelmet. És felkészül a menny Királya elleni utolsó elkeseredett harcra. Alattvalói közé rohan, és megpróbálja őket a maga dühével áthatni, és azonnali harcra indítani.

–   De a megszámlálhatatlan milliók között, akiket ő csábított lázadásra, senki sem akad, aki elismerné felsőbbségét. Hatalma véget ért. A gonoszok éppúgy gyűlölik Istent, mint Sátán, de ők felismerik helyzetük reménytelenségét, azt, hogy nem tudják Jahvét legyőzni. Démoni dühvel támadnak Sátánra, és azokra, akik eszközei voltak a megtévesztésben, mert haragjuk most már ő ellenük lobbant fel.” (EGW. NK. 596,2.)

–   „Sátán híveinek táborába rohan s igyekszik tettre izgatni őket. De Istentől tűz hull alá az égből s a hatalmasokat s nagyokat, a szegényeket és kicsinyeket együttesen megemészti. Láttam, hogy egyesek gyorsan megsemmisültek, míg mások tovább szenvedtek. Cselekedeteik szerint vették fel büntetésüket.” (EGW: TL. 256,1.)

–   „Sátánnak – mivel Isten az igazak bűneiért is őt terheli meg – nemcsak saját lázadásáért kell szenvednie, hanem azokért a bűnökért is, amelyekre Isten népét rávette. Büntetése sokkal súlyosabb, mint azoké, akiket elámított.” (EGW. NK. 597,2.)

–   „A földet pusztító tűz borítja, de az igazak biztonságban vannak a Szent Városban. Akik az első feltámadáskor léptek ki a sírjukból, azokon nincs hatalma a második halálnak. Míg Isten a gonoszoknak megemésztő tűz, népének nap és pajzs (Jel 20:6; Zsolt 84:12).” (EGW. NK. 598,1.)

–   „Azután láttam, hogy az a tűz, amely az istenteleneket elpusztította, minden tisztátalan dolgot is megemésztett és megtisztította a földet. Majd ismét láttam, hogy a föld már megtisztult és semmi nyoma sem maradt többé a régi átoknak.” (EGW: TL. 256,3.)

–   „Isten egész világegyeteme megtisztult és a nagy küzdelem örökre véget ért.” (EGW: TL. 256,3.)