a végidő eseményei – 12.

A megváltás végső beteljesedése

I. Megérkezés a Mennybe

II. Ezer évig Jézussal a Mennyben

 

 

Tartalomjegyzék

Összesítőlap

Főoldal

I. Megérkezés a Mennybe

1.     Mennyi ideig tart a megváltottaknak a Mennybe vezető utazásuk?

      Amikor „Mindannyiunkat körülvett a nagy felhő. Hét napon át vitettünk az üvegtenger felé”. (TL. 12,3.)

      Ehhez az utazáshoz csak Krisztusban juthatunk hozzá: „Krisztus, csak Krisztus és igazságossága ad részünkre útlevelet a Mennybe.” (UNE. 200,2.)

      Nincs kijelentés arról, hogy miért tart hét napig a Mennybe való utazásunk, de bizonyára élménydús lesz.

      Az viszont egyértelmű, hogy a hét napban egy szombatot is el fogunk tölteni.

2.     Pál apostolon keresztül milyen ígéretet adott Jézus, minden győztes megváltott számára?

       „Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.” 2Tim. 4,8.

      „A Megváltó, mielőtt belép Isten Városába, átadja követőinek győzelmük szimbólumait, és rájuk helyezi királyságuk rangjeleit… Jézus a dicsőség koronáját saját jobbjával helyezi a győzők fejére. Mindenkinek van koronája; rajta új neve (Jel 2:17) és ez a felirat áll: „Szentség az Úrnak”. (NK. 574,1.)

      Az előbbi kijelentés több dolgot állít a megváltottak jutalmazásával kapcsolatban.

      Minden megváltott ember győzelmi koronát fog kapni Jézustól.

      Ez a korona „az igazság” koronája, de valószínűleg nem a saját igazságuk, hanem a Krisztusban elnyerhető igazság lehetőségét biztosítja a megváltottaknak.

      A koronát „az igaz Bíró” fogja átadni mindenkinek, vagyis ez a korona a vizsgálati ítélet alkalmával lesz odaítélve azoknak, akik Isten házanépéhez tartozóként lettek megítélve. 1Pét. 4,17.

      Mivel csak azok kapják meg ezt a koronát, „akik vágyva várják az ő megjelenését”, ezért a jutalmazás előfeltétele, hogy az előző életében élő kapcsolata volt Jézussal.

      Ezt a koronát minden üdvözült számára a mennyei Jeruzsálembe való belépéskor fogja Jézus átadni, mivel ez a korona a bizonysága annak, hogy az illető győztesként vonul be az örökkévalóságba, az el nem bukott mennyei lények közé.

3.     Mit tudhatunk még a győzelmi koronával kapcsolatban, milyen különleges jelentősége lesz még annak, amikor Jézustól megkapjuk a koronát?

      „Mindenegyes szent számára, névvel ellátott koronát hoznak… Jézus saját kezűleg tette minden egyes szentnek a fejére a koronát.” (TL 250,2.)

      „Új nevet adnak néked, amelyet az Úr szája határoz meg”. Ésa. 62,2/b.

      „Egyeseknek rendkívül dicső koronájuk volt, másoknak kevésbé. Egyesek koronája telve volt ragyogó csillagokkal, másokén csak néhány csillag tündökölt, de azért mindenki teljesen elégedett volt.” (TL. 13,f.)

      A győzőknek adott új névvel kapcsolatban a „pergámumi” gyülekezethez küldött üzenetben ad ígéretet Jézus, ebben az ígéretben három jutalmat helyez kilátásba.

       „Adok annak egy fehér kövecskét”.

      Az Ókor egyes bírósági tárgyalásain fekete vagy fehér kő felmutatásával szavaztak a bírák a vádlott ellen vagy mellett.

      Az ígéret azt mondja, hogy Jézus fehér követ mutat fel az ítélet alkalmával a győzők mellett, vagyis a győzőknek kegyelmet ad.

       „A kövecskén új írott nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.”

      Ahogy Ábrámból Ábrahám lett, ahogy Jákobból Izrael lett, úgy akar megajándékozni Isten minden megváltott embert egy új névvel.

      Minden győző kap egy olyan nevet, amely magába foglalja és kifejezi az ő személyes győzelmének a mibenlétét és eredményét.

      Ezt az új nevet pedig a vizsgálati ítélet alkalmával határozza meg mindenki számára „az igaz Bíró”. 2Tim. 4,8.

      A különböző helyen adott kijelentésekből arra lehet következtetni, hogy a megváltottak új nevei „az igaz Bíró” által nekünk ítélt koronában lévő kőre fogják felírni, és ettől kezdve ez lesz a mi új nevünk.

      A kapott nevet viszont senki sem ismerheti, csak az, aki kapja, ezért ez az ókor jellegzetes „vendég-barát szövetség”-re irányítja a figyelmünket.

      Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy Jézus meg is akarja vendégelni a győzőket.

      „Enni adok az elrejtett mannából”.

      A manna az Istentől adott mennyei táplálékot jelképezi, a mennyei kenyeret, az Isten folyamatos gondoskodását.

      Ez utalás azonban lehet a Bárány menyegzőjének vacsorájára is. Jel. 19,9.

      Közvetett módon azonban jelképezi az Isten Igéjét, illetve a testté lett Igét, azaz Jézus Krisztust is.  Jn. 6,51;  Mt. 4,4.    Jn. 6,63.

4.     Milyen élmények várnak azokra, akiknek joguk lesz belépni az „új Jeruzsálem”-be, abba a városba, ami az egész világegyetem központja lesz?

      Csodálatos találkozásoknak lehetnek részesei, és egyúttal tanúi a megváltottak.

      A Megváltó öröme és boldogsága teljes lesz, hiszen ekkor már a dicsőség országában láthatja a megaláztatása és kereszthalála árán megmentett embereket.

      A megváltottak öröme is leírhatatlan lesz, amikor Jézus elé mennek, hogy átvegyék Tőle „az igazság koronáját”, a győzelmük és üdvösségük jelképét.

      Az üdvözültek is megláthatják azokat a szenteket, akiket ők vezettek Krisztushoz, akik imáik, fáradozásuk, szeretetük és áldozatuk által tértek Krisztushoz.

      Rendkívüli élmény lesz az is, amikor a különböző korokból megváltottak találkoznak, rendkívüli ismeretségek és barátságok születhetnek így.

      A találkozások közül a legkiemelkedőbb esemény a két Ádám találkozása lesz.

      Az első Ádám, aki vétkezett Teremtője ellen, aki miatt az egész emberi családra rázúdult a bűn áradata és annak minden következménye, ekkor találkozhat a második Ádámmal, aki önmagát áldozta fel érte és helyette.

      „Amikor Ádám megpillantja a durva szögek helyét, akkor Urának nem a keblére borul, hanem alázattal a lábához, és így kiált: ’Méltó, méltó a megöletett Bárány!’. (NK 575,2.)

5.     Az új Jeruzsálembe való belépés után mit fedeznek fel és látnak meg a megváltottak Ádám legnagyobb örömére.

      Már Pál apostol is hivatkozik arra, hogy a Mennyben megláthatta azt a kertet, amit Isten ültetett az első emberpárnak, amit valószínűleg az özönvíz pusztítása elől ragadott ki Isten a Földről, és vitt fel a Mennybe.

      „elragadtatott a harmadik égig… a paradicsomba.” 2Kor. 12,2;  4.

      Mivel Isten azt ígérte, hogy mindent újjáteremt és helyreállít, amit a bűn eltorzított és elvett az embertől, ennek jegyében adja vissza Isten az elveszített Édent is az emberi csalásnak.

       „Ádám elragadtatással tekint a fákra, amelyekben egykor gyönyörködött. Ártatlan és boldog korában ő szedte le róluk a gyümölcsöt. Látja a szőlőt, amelyet ő ápolt, a virágokat, amelyeket egykor oly szívesen gondozott. Értelme felfogja, hogy valóság az, amit lát; hogy ez a kert tényleg a helyreállított Éden, amely pompásabb most, mint amikor elvesztette. A Megváltó az élet fájához vezeti. Szakít pompás gyümölcséből, és Ádámnak nyújtja. Ádám körülnéz, és az Édenben meglátja üdvözült családjának sok-sok tagját. Csillogó koronáját Jézus lábához teszi, és keblére borulva átöleli.” (NK 575,4.)

6.     A Bárány menyegzőjének vacsoráját megelőzően milyen ünnepélyes eseményre kerül sor a mennyei trón körül?

      Már Jézus is elmondott egy példázatot, amiben azt szemléltette, hogy a mennyei Király egy menyegzőt fog szerezni az ő Fiának. Mt. 22,2.

      János apostol viszont tovább vezet bennünket az eseményekben, és ő már a beteljesedés pillanatát eleveníti fel a Jelenések könyvében.

      „eljött a Bárány menyegzője… Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak.” Jel. 19,7;  9.

      A Jelenések könyvének 4-7. fejezeteiben találjuk leírva, hogy ez ünnepélyes alkalommal hogyan sorakoznak fel Isten trónja körül, és helyezkednek el a megváltottak megszámlálhatatlan serege.

      1A trónhoz legközelebb azok állnak, akik egykor Sátán ügyéért buzgólkodtak, de aztán tűzből kikapott üszökként mélységes, lelkes odaszentelődéssel követték Megváltójukat. 2Majd azok következnek, akiknek a jelleme hazug és hitetlen környezetben jutott el a keresztény tökéletességre, akik tisztelték Isten törvényét, amikor a keresztény világ érvénytelennek mondta; 3és azok az embermilliók, akik a korszakok hosszú során mártírként szenvedtek hitükért. 4Mögöttük pedig a ’nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból és népből és nyelvből’.” (NK 590,3.) Jel. 7,9.

      Ebben a hatalmas sokadalomban mindenkit csak egyetlen szándék motivál, hogy kifejezze háláját és dicséretét Isten végtelen szeretetének megtapasztalásáért.

      Ehhez a magasztaláshoz az el nem bukott mennyei lények is bekapcsolódnak, és együtt énekelik magasztaló dicshimnuszukat.

      „Minden teremtett lény, amely van a mennyben és a földön… ezt mondja: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké.” Jel. 5,13.

II. Ezer évig Jézussal a Mennyben

1.     Mivel foglalkoznak a megváltottak az örökkévalóságban, kiemelten az ezer éves időszakot, amit a Mennyben fognak eltölteni, mit tudhatunk az időtöltésükről?

      Mivel ebben az életünkben minden csak „rész szerint van meg bennünk”, így a megismerések lehetősége is, ezért a megváltásban megnyilatkozó isteni szeretet mértékét is csak halványan tudjuk felfogni.

      „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.” 1Kor. 13,12.

      „De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik”, és ennek kiteljesedése az örökkévalóságban fog beteljesedni. 1Kor. 13,10.

      „Az egész örökkévalóságban Krisztus keresztjét tanulmányozzák a megváltottak és erről énekelnek.” (NK 578,2.)

        „Annak a küzdelemnek az eredményeként, amelyet a Megváltó a sötétség hatalmaival vívott, a megváltottak boldogsága növelni fogja Isten dicsőségét az örökkévalóságon át.” (NK 579,2.)

2.     Miért kell ezer évig a Mennyben lennünk, amikor Isten a Földet akarja otthonul adni nekünk az örökkévalóságban?

      Mert Isten a gonoszokat is szeretné ugyanolyan igazságosan megítélni, mint ahogy tette ezt azokkal, akiknek neve az élet könyvébe fel lett írva.

      A Földön kialakult állapot miatt a megváltottak csak a Mennyben találhatnak szabadulást és megnyugvást a bűn világának befolyásától.

      Mivel pedig a gonosz világ megítélésében az egész Menny illetékes, ez indokolja leginkább, hogy ez az ítélet a Mennyben történjen meg.

      A gonoszoknak viszont ekkor bepecsételt állapotban kell lenniük, vagyis a változás minden lehetősége nélküli állapotban, ezért semmisítette meg őket a hetedik csapás ítélete.

      Így nem fordulhat elő, hogy egyesek a megítéltetésük utáni időben még újabb és újabb bűnöket kövessenek el, ami miatt újra meg kellene ítélni őket.

      Ugyanakkor, Isten a bűn sorsát és történelmi idejét is bepecsételte a hetedik csapás ítéletével és Sátán megkötözésével, ezért már csak a megítéltetésük maradt hátra.

      Ez alatt az idő alatt a Földnek is olyan állapotban kell maradni, amilyenné lett Sátán tevékenysége folytán és miatt, vagyis sivár, kietlen és puszta.

      A gonosz világ megítélése folyamán a rommá lett Föld Isten melletti bizonyságtételként fogja hirdetni azt, hogy Isten miért nem akarta beengedni a bűnt, vagyis a szeretet törvénye nélküli életet az általa teremtett világba.

3.     Mivel lehet megindokolni azt, hogy Isten két részletben ítéli meg az emberi családot, egyszer a vizsgálati ítéletben az Isten házához tartozókat, másodszor pedig a gonoszokat az ezer év alatt? 1Pét. 4,17;  2Tim. 4,1.

      Jézusnak a vizsgálati ítélet alkalmával kellett előkészíteni azt is, hogy az el nem bukott mennyei lények teljes jogú tagokként fogadjanak vissza bennünket a szívükben, minden fenntartás nélkül.

      Ezért a megváltásban részesítetteknek át kell esni a mennyei lények előtti megítéltetésen, ahol saját igazságának szentségébe öltözteti őket, és így fogadja testvéreiül őket.

      Aki pedig Jézus testvérévé lett, és a mindenható Isten fiává, azokat a mennyei lények teljes szívük örömével fogadják be a mennyei otthonokba maguk közé.

      Az ezer év alatt megtartott ítéletben pedig Isten igazolni akarja önmagát az egész teremtett világ előtt, hogy miért kénytelen a gonosz, a bűnben megkeményedett szívű teremtményeket megsemmisíteni.

      Amikor a gonosz világ a tűz tavában a végső megsemmisülésben fog részesülni, akkor Isten azt szeretné, hogy ezért egyetlen teremtménye se tekintse Őt egy kegyetlen uralkodónak, hanem csak igazságosan ítélőnek.

      Amikor az ezer éves ítéletben Isten minden bűnös esetében feltárja, hogy mi mindent megtett értük azért, hogy megtérjenek és elforduljanak a bűntől, de elutasították Isten szándékát, akkor beigazolódik, hogy Isten mindent megtett.

      Amikor viszont az ezer év végén a gonoszok feltámadnak, és Sátán vezetésével nyíltan fellázadnak Isten ellen, és az új Jeruzsálem ellen vonulnak, akkor az is nyilvánvalóvá válik, hogy a gonoszok életbentartása állandó veszélyt jelentene a teremtett világ biztonsága és békéje számára.

      Ezért belátják, hogy a szeretet Istenének nincs más választása, minthogy megsemmisítse azokat, akik minden jószándékú erőfeszítés ellenére mégis a bűnhöz ragaszkodnak inkább, mintsem a szeretet örök törvényéhez.