a végidő eseményei – 10.

A nagy nyomorúság, és Jákób éjszakája

I. Bevezetés	II. A csapások célja	III. Isten haragjának csapásai
IV. Egy nagy küzdelem	V. Isten két nagy aratása

I. Bevezetés

1.  Van valamilyen előfeltétele annak, hogy a nyomorúság ideje elkezdődjön a csapások kitöltetésével összefüggésben?

–  A csapások kitöltetése, időben és eseményszerűen is csak azután következhet, miután a „fenevad képét” már felállították, készen arra, hogy mindenkit kényszerítsenek a „fenevad bélyegének” felvételére.

–  Ekkor kivétel nélkül minden embernek egy végső döntést kell meghozni arra vonatkozóan, hogy melyik hatalom mellett kötelezi el magát.

–  A „fenevad képének” felállítása, Isten népe számára is egy komoly próba lesz, ami egy általános rostálást idéz elő közöttük.

–  Ez azonban mégsem rostál ki mindenkit, hiszen konkoly, gonosz szolga, és balga szűz megtalálható lesz Jézus megjelenésekor is. Mt. 13,39;  24,50;  25,6.

–  Ebben a próbában és rostálásban való megállás képezi annak az előfeltételét, hogy az elpecsételés munkája befejeződhessen.

–  A csapások addig nem kezdődnek el, amíg a harmadik angyal be nem fejezte munkáját, vagyis „meg nem pecsételte a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon”. Jel. 7,3.

–  Az Isten büntető ítéletei ugyanis, mint csapások, csak azokra fognak hullani, „akiken a fenevad bélyege van, és akik imádják annak képét”. Jel. 16,2/b.

–  Csak az elpecsételés befejezése után indulhatnak el az Isten büntető ítéletét végrehajtó angyalok, hogy kitöltsék az Isten haragjának poharait. Ezék. 9,5;  Jel. 16,1.

–  Jézus azt mondta, csak „akkor jön el a vég”, ha „az Isten országának az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek”. Mt. 24,14.

–  Ezért a vasárnap ünneplése is csak akkor válik a fenevad bélyegévé, amikor Isten népe olyan módon hirdeti a rábízott üzenetet, hogy az minden emberhez eljut, és mindenkit döntésre késztet.

–  Jézus, mint Főpap, korábban a vizsgálati ítélet munkáját végezte, ezért csak ennek befejezése, vagyis az „Isten házanépéhez” tartozók feletti ítélet befejezése jelenti, mint utolsó esemény azt a pillanatot, amikor a kegyelemidő lezárulhat. 1Pét. 4,17/a.

–  A kegyelemidő lezárásával együtt mondja ki Jézus azt a döntését, amivel minden ember szabad akarati döntését jóváhagyta és véglegesítette. Jel. 22,11.

2.  Mihez, és melyik történelmi korhoz hasonlította Jézus azt az eseményt, amikor majd beteljesedik a dicsőséges visszajövetele?

–  Noé idejéhez hasonlította, akin keresztül abban az időben 120 évig hangzott Isten figyelmeztető üzenete az emberiség felé.

–  Amikor pedig már Noé és családja bent volt a bárkában, Isten még mindig adott hét napot az embereknek, hátha valaki meggondolja magát, és belép a bárkába.

–  Amikor viszont elmúlt a hét nap, akkor Isten bezárta a bárka ajtaját, és amikor elérkezett az özönvíz, már senki sem tudott bemenni többé.

–  A hármas angyali üzenet, amely Isten utolsó ítéletét hírdeti, amely kegyelem nélkül zúdul majd a földre, már lassan két évszázada hirdeti Isten népe.

–  Nem tudjuk, hogy meddig tart még az Isten hosszútűrése és kegyelme.

–  Csak annyit tudunk, hogy amikor lejár a kegyelem, akkor maga az Isten zárja be annak lehetőségét, hogy ezt követően bárki is megmeneküljön az ítélet elől.

–  Jézus több példabeszédével utal erre a zárt ajtós eseményre.

–  A „tíz szűz”-ről és a „szoros kapu”ról elmondott példázatával mondta el ezt a nagyon fontos szemléltető üzenetét. Mt. 25,10;    Lk. 13,24-25.

–  De Lót napjaihoz is hasonlította a dicsőséges visszajövetelét megelőző időszakot.

–  Lót korát jellemezte a lealjasodott lelkiség, az elferdült szexuális irányultság,

–  „Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök voltak az Úr előtt”. 1Móz. 13,13.

–  Bűneik sorából kiemelkedik az eldeformálódott szexuális hajlamuk, a homoszexuális életmódjuk, amit erőszakosan másokkal is el akartak fogadtatni.

–  Lót korához hasonlóan ma is egyre többen vannak, és egyre nagyobb a befolyási köre az LMBTQ szervezethez tartozó embereknek, akik abnormális szexuális irányultsággal rendelkeznek.

–  Ahogy Lót napjaiban, úgy ma is erőszakosan akarják érvényesíteni az akaratukat, most még minimális kissebségük ellenére is, ők akarnak törvényt szabni a többségben lévőknek.

II. A csapások célja

1.  A büntető ítéleten kívül mi a célja a csapásoknak, miért gyötri Isten olyan szörnyű módon az embereket még azután is, amikor a kegyelemidő már lejárt, hiszen ezutám már senkinek sincs lehetősége a megtérésre?

–  Bizonyos vonatkozásban a hét utolsó csapás hasonló ahhoz, mint ami Egyiptomot érte, hiszen mindkettőben bizonyságot nyer az, hogy az Örökkévaló Isten mindenek felett álló erővel és hatalommal rendelkezik.

–  Mindkét esetben megfigyelhető azoknak az embereknek a megnyilatkozása és a sorsa, akik szándékosan dacolnak Istennel.

–  Ugyanakkor Isten választott népe mindkét esetben megszabadul egy olyan helyzetből, amelyből Isten közbeavatkozása nélkül nem lett volna menekülés.

–  Az ótestamentumi időkben a különböző csapások legtöbb esetben arra voltak rendelve, hogy az embereket bűnbánatra és megtérésre serkentsék.  Ésa. 9,13.  26,9.

–  A hét csapás azonban már nem ilyen célzattal történik, ekkor már csak az emberek eltökélt gonoszságának kell kiderülni  Jer. 5,3.

2.  Mi a célja az első öt csapásnak, az utána következő két csapáshoz viszonyítva, mit vált ki az emberekből?

–  A csapások hatása, amit következményként kivált az emberekből, annak bizonyítéka, hogy az első öt csapás még csak figyelmeztető jellegű.

–  Az a célja, hogy az embereket rádöbbentse, ők most Isten ellen viaskodnak.

–  Ahelyett azonban, hogy megtérnének, még jobban káromolják Istent, mint valaha, és makacsságukban megkeményítik szívüket.  Jel. 16,9.  11.  21.

–  A csapások beteljesedésével tárul fel teljes mértékben a szívük mélyén lévő gonoszság, és így Isten igazsága nyer bizonyítást arra, hogy végül elpusztítja őket.

–  A csapások célja az is, hogy éles választóvonalat húzzon az emberek között kialakult két tábor között.  Mal. 3,17-18.

–  Amíg a gonoszok megátalkodnak gonoszságukban és bűneikben, addig a csapások alatt a szentek jelleme tökéletesedik, és bizalmuk még jobban elmélyül Istenben.

–  Miközben a maradék egy emberként kész inkább meghalni, minthogy engedetlen legyen Istennel szemben, addig azok, akik Sátán szolgálatát választják, ha tehetnék, lemészárolnának mindenkit, aki útjukban áll, csakhogy megkaparinthassák a Föld feletti uralmat.

3.  A csapások alatt kialakult helyzetkép, mit tesz teljesen nyilvánvalóvá, hogyan szolgálja ez Isten megváltási tervét és a nagy küzdelmet? 

–  Az a készség, ahogy kész meghalni valaki a felebarátjáért, a legnagyobb szeretet jele, akként a mindenre elszánt gyűlölet jelének tekinthető az, ha valaki megfontolt szándékkal tör mások életére.  Jn. 15,13;   Jel. 13,15/b.

–  Természetesen Isten meg fogja akadályozni a gonosz embereket abban a szándékukban, hogy az igazak felett kigondolt halálos ítéletüket végrehajtsák.

–  Ezzel a döntésükkel és gonosz szándékukkal viszont igazolást adnak Isten kezébe önmaguk felett, vagyis semmilyen mentségük nem lehet többé Isten ítélete előtt.

–  Ezzel pedig az egész teremtett világ is bizonyosságot kap arról, hogy mire számíthatnának, ha Isten életben hagyná a gonoszokat.

–  A megtéretlenek esetéből az is világosan kitűnik, hogy mi volt Sátán igazi szándéka, mivé lett volna az egész világegyetem, ha sikerült volna az Isten elleni lázadása.

–  A földi körülményekhez hasonlóan az egész teremtett világ a mindent megrontó bűn, a kegyetlenség, a szenvedés, és a halál uralkodott volna.

III. Isten haragjának csapásai

1.  Kiket érint Isten haragjának első megnyilvánulása, az első csapások?

–  Csak azokat, akik figyelmen kívül hagyták figyelmeztetéseit, vagyis nem figyeltek a harmadik angyal üzenetére. Jel. 14,9;  16,2.

–  Nem figyeltek Isten végső felhívására sem, hogy fussanak ki Babilonból, vagyis „ne legyenek részesek az ő bűneiben, és ne kapjanak az ő csapásaiból”.  Jel. 18,4.

2.  Az a tény, hogy az első csapást átélt emberek még az ötödik csapás ideje alatt is életben vannak, mire enged következtetni?  Jel. 16,11. vers

–  Először is arra, hogy a csapások nem lesznek egyetemes jellegűek, és a beteljesedésük ideje sem lehet hosszú időszak.

–  A Jelenések könyvében később adott kinyilatkoztatás is arra enged következtetni, hogy a próféciákban érvényes nap-év elv szerint a csapások ítélete nem terjed túl az egy év időszakán.  Ezék. 4,5-6.

–  „Ennekokáért egy nap jönnek őreá az ő csapásai…” Jel. 18,8/a.

–  Ezek ellen a fekélyek ellen a kereszténység köreiben agyondicsért és segítségül hívott gyógyító erők, vagyis a démoni csodák is tehetetlennek fognak bizonyulni akkor.

3.  Hogyan kell érteni azt, hogy a második csapás a tengerek vizét változtatja olyanná, mint a halott vére?  Jel. 16,3.

–  Noha nem azt mondja, hogy vérré válik, hanem csak „olyanná lőn, mint a halott vére”, ennek ellenére mégis lehetséges az, hogy valóban vérré válnak a tenger vizei.

–  Nehéz elképzelni visszataszítóbb jelenséget, mint amikor a tenger vize olyanná lesz, mint a halott vére.

–  A tengert az emberiség elsősorban a nemzetközi kereskedelem és a közlekedés, illetve a hadászat céljára használja, ezért ez a csapás nagyon az elevenébe vág annak a hatalomnak, amely az egész földre kiható uralomra fog törekedni.

4.  Mi a jelentősége annak, hogy Isten külön csapásban teszi a „folyóvizek és a vizek forrásai-t vérré, hiszen az előző csapás is a vizeket érintette, csak akkor a tenger vizét?

–  Mert a harmadik csapás ítélete már a mindennapi életünkhöz tartozó létfontosságú területet érint, vagyis ekkor már a személyes vízszükségletet sújtja a csapás.

–  Rettenetes körülmények következnek abból, amikor megszűnik a vízellátás, mert a csapás miatt nem találnak élő és egészséges vizet.

–  „Mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nekik inni, mert méltók arra.”  Jel. 16,6.

–  Isten népének azonban ebben az időben is biztosítva lesz az ivóvize.  Ésa. 33,15-16.

5.  Mit vált ki a negyedik csapás, milyen körülmények következnek abból, hogy ez a csapás a Napot éri, mert a Nap sugarainak melege fokozódik fel a csapástól?

–  A Nap ekkor olyan fokozott mértékben árasztja tűző sugarait és energiáját a földre, hogy az a földi életet gyötrelmessé teszi, és az élet elpusztítására szolgál.

–  Ennek következtében általánossá válik az aszály, nyomában éhség támad a Földön, amilyet még senki sem tapasztalt.

–  Ezzel párhuzamosan az Isten Igéje iránti éhség is feltámad. Ámós 8,11-12.

–  Lázas, de hiábavaló buzgalommal kutatnak enyhítő és mentő eljárások után.

–  Ez az időszak az, amikor a balga szüzek olaj után kutatnak, mert vigasztalást és megerősítést keresnek, hogy még nem késő Isten előtt rendezni az életüket.

–  Ekkor lép színre Sátán újból, és elhiteti az emberekkel, hogy nem ők az okai a csapásoknak, hanem a különálló maradék, ezért ha őket elpusztítanák, akkor megmenekülnének a csapásoktól.

6.  Hová töltetik ki az ötödik csapás, hogyan és mit kell azon érteni, hogy „a fenevad királyiszékére” töltetik ki?

–  Ez a csapás a fenevad királyiszékére töltetik ki, egy olyan hatalomra, amely Isten földi helytartójaként állt a világ előtt.

–  Mivel azonban a csapások ellen nem tud közbenjárni Istennél, ezért az emberek elveszítik bizalmukat felé, sőt egyre inkább szembefordulnak vele, mivel felismerik, hogy megtévesztette és becsapta őket.  Jel.  17,16.

–  Ebből adódóan a bizonytalanság és a tudatlanság sötétsége borul erre a hatalomra.

–  Amíg az emberiség elkeseredetten tapogat világosság után a lelki sötétségben, addig Isten valódi sötétséget is bocsát rájuk, miként egykor Egyiptomra.  2Móz.10,21-23.

–  Ez a sötétség végleg leleplezi ezt a hatalmat, mert kiderül róla, hogy semmi köze sincs Istenhez.

IV. Egy nagy küzdelem

1.  Hogyan kell érteni a hatodik csapás ítéletét, miért gyűjtik össze „az ördögi lelkek” a királyokat „arra helyre, amelyet Armageddonnak neveznek”? Jel. 16,14;  16.

–  Mivel az összegyűjtés az „ördögi lelkek” által történik, ezért csak valamilyen gonosz szándéktól vezérelt eseménnyel lehet összekapcsolni.

–  Egyfajta látszategységtől vezettetve vonulnak fel a nemzetek valamilyen cél érdekében, az egységük viszont megszűnik és darabjaira hullik a célnál, ezért szegezi nekik Isten a kérdést Ezékiel próféta által.

–  „Nemde te zsákmányt vetni jöttél? Nemde prédát prédálni gyűjtötted egybe sokaságodat? Hogy el végy aranyat és ezüstöt, magadhoz végy jószágot és gazdagságot, hogy nagy zsákmányt vess”.  Ezék. 38,13.

–  Ez a felbomlott egység azonban hirtelen átcsap a legkegyetlenebb ellenségeskedésbe.

–  „Egyiknek fegyvere a másik ellen lészen”.  Ezék. 38,21/b;  Lásd még: Jel. 17,13; 16.

–  Ennek az öldöklő állapotnak Isten ítéletei vetnek véget.  Ezék. 38,22-23.

–  Ezt az eseményt János apostol úgy mutatja be, mint egy aratást, amikor a föld szőlőinek fürtjeit az Isten haragjának borsajtójába gyűjtik össze.  Jel. 14,18-20.

–  Ezt az aratást, illetve ezt az összegyűjtést Jóel próféta a Josafát völgyében történő eseményekkel azonosítja, ami a Meggidó hegy előtt van.

–  Egyrészt azt mondja, hogy az összes hadakozni akaró népek ide gyűlnek, gyűjtetnek egybe.  Jóel  3,9-12/a.

–  Másrészt pedig azt is mondja, hogy ezen a helyen, és ez alkalommal ítélkezik fölöttük Isten.  Jóel  3,12/b. 14.

–  Ezt az ítélkezést aratásnak nevezi, János apostol pedig a borsajtó megtaposásához hasonlítja.  Jóel  3,13;  ‒  Jel. 14,18-20.

–  Vagyis ennek a küzdelemnek a vége „a mindenható Isten ama nagy napjának viadala”-ként fog befejeződni. Jel. 16,14/b.

2.  János apostol bemutatásából az tűnik ki, hogy az ördögi lelkek, vagyis maga Sátán gyűjti össze a föld királyait erre a helyre.

–  Jóel próféta pedig különös szempontokat említ ezzel az eseménnyel kapcsolatban.  Jóel  3,9-12.

–  A pogány népek harcra, fegyveres küzdelemre gyülekeznek.

–  Akkor majd azt „mondja a beteg is; Hős vagyok!”  Jóel  3,10.

–   Arra is rámutat, hogy ez a harci készültség Isten ítéletébe megy át.  Jóel  3,12/b.  14.

–  Vagyis Jézus Krisztus megjelenése vet véget ennek a küzdelemnek.

–  Ellentétes szándékkal ugyan, de eközben Isten szándékát megvalósítva gyülekeznek össze a népek.

–  Ezékiel, aki ugyancsak szemlélhette ezt az eseményt látomásban, szintén ezt erősíti meg.

–  Úgy mutatja be a népeket, mint akik zsákmányra és prédára vonulnak.  Ez. 38,13.

–  A nagy zsákmány helyett azonban Isten ítéletével találják szembe magukat. Ez. 38,18-23.

–  Az eseménynek ezt a részét azonban már a Jelenések könyvében leírt hetedik csapásról szóló bemutatás mondja el.

3.  Rendeltetésében és céljában mi a különbség az első öt csapás, és az utána következő két csapás között?

–  Amíg az első öt csapás csak figyelmeztető jellegű volt a nemsokára bekövetkező eseményre, addig a hatodik csapás által Isten előkészíti az embereket is, és a körülményeket is, „az Ő haragjának ama nagy napjára”.  Jel. 6,16-17.

–  Ebből adódóan a 6. és a 7. csapás egy egymástól elválaszthatatlan eseményláncolatot mutat be előttünk, ami a hatodikban kezdődik el, és a hetedikben fejeződik be.

V. Jákób küzdelmének éjszakája

1.  Milyen kiegészítő esemény teljesedik be még a hatodik csapás ideje alatt, milyen másik küzdelemre sorakoztatja fel az embereket Sátán ebben az időben?

–  Ez a küzdelem a gonoszság erőinek harca lesz még az Isten választott népe ellen is.

–  Egyrészt szeretné őket fizikailag megsemmisíteni, vagyis megölni,

–  Másrészt lelkileg szeretné megtörni őket, rákényszeríteni az Isten elleni döntésre.

–  A lelki küzdelemnek ezt a részét Jákób küzdelmének éjszakájához hasonlítja a Biblia.  Jer. 30,6-7.

–  Ahogyan Sátán Ézsaut befolyásolta, hogy Jákób ellen vonuljon, akképpen fogja az istenteleneket felindítani, hogy a nyomorúság idején megöljék a szenteket.

–  Ahogyan Jákobot vádolta korábbi élete miatt, úgy fog Isten népe ellen ebben az időben is vádat emelni.

–  Sátán azon fáradozik, hogy rájuk erőszakolja bűnösségük tudatát, hogy így elcsüggessze őket, és Istenbe vetett hitük ellenállását megtörje.

–  Ha a múltra tekintenek, akkor reményük csökken, mert egész életükben tudnak olyan dolgot, ami méltatlanná teheti őket Isten előtt.

2.  Mi volt Jákób győzelmének a titka, hogyan volt képes győzni abban a kilátástalan helyzetben, ami törvényszerűen fog megnyilatkozni a végidő eseményében is?

–  Ahogyan Jákób bele tudott kapaszkodni Isten ígéreteibe, akképpen fognak Isten gyermekei is győzni a kétségbeejtő körülmények között, és a kilátástalan jövőt látva.

–  Hitük azonban nem inog meg, mivel az imájuk pillanatnyilag nem hallgattatik meg.

–  Az az aggodalom, melyet ők szenvednek, nem az igazságért való üldözéstől való félelem, hanem attól félnek, hogy nem minden bűnt bántak meg, és valamely hiba miatt, ami még bennük van, nem tapasztalhatják majd Isten megtartó kegyelmét.  (NK 551,1.)

–  Erre a küzdelemre most kell felkészülni azáltal, hogy megismerjük Istent azáltal, hogy az ígéreteit kipróbáljuk.

3.  Mivel lelki erőszakkal nem tud győzni Sátán a szentek fölött, ezért milyen módon próbál föléjük kerülni, és hatalmat gyakorolni felettük?

–  Ezután hozza meg Sátán azt a döntését, hogy elpusztítja a szenteket, ekkor születik meg benne az a rendelet, amelyről a Jelenések 13. fejezetében olvashatunk.

–  „Mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek.”  Jel. 13,15.

–  Isten megengedi a gonosz erőknek, hogy terveiket látszólag siker koronázza, ezért már határozott előkészületeket tesznek Isten népének kiirtására.

–  Amikor azonban végre akarja hajtatni Sátán ezt a gonosz szándékát a gonosz emberek közreműködésével, akkor váratlanul közbelép Isten.

–  Azért engedi meg a gonosz erőknek az előkészületeket, hogy a kereszténységet és az Isten nevét takaróként használó tömeg végre mutassa ki igazi arcát és természetét, ekkor mindenki állást foglal valamelyik oldalon.

–  Amikor a halálos ítélet végrehajtására kijelölt idő elérkezik, a gonoszok diadalkiáltások között mennek szét, hogy a szenteket megsemmisítsék.

–  Ekkor azonban felhangzik Isten szava, amely azt mondja: „Meglett!”, aminek hatására „zendülések és mennydörgések és villámlások; és lőn nagy földindulás, a milyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy”. Jel. 16,18.

–  Ez az egész Földön végig hangzó isteni szó váratlan fordulatot ad az eseménynek.

4.  Amikor a hetedik csapás közben elhangzik Isten trónjáról az a szózat, hogy „Meglett!”, ez mivel kapcsolatos kijelentés, mi lett meg?

–  Sátán lázadásában megnyilatkozott gonoszság a legmagasabb szinten mutatta be önmagát, Sátán világossá tette, mivé tette volna az egész világegyetemet, ha az ő elképzelései valósulhattak volna meg.

–  Mindenki megértette, hogy hová jutna a teremtett világ, ha nem lenne Isten erkölcsi törvénye örök érvényű és változhatatlan.

–  Eközben Isten szándékai és szeretete is nyilvánvalóvá lett mindenki előtt, a Golgotán teljesedő eseményekből ez mindenki számára vilássá vált.

–  „Meglett” az is, hogy az összes el nem bukott lények megértették, miért kényszerül a szeretet Istene olyan rettenetes cselekményre, hogy a gonoszokat megsemmisítse.