Azt az eseményt nevezzük vasárnapi törvénynek, amikor az Isten törvényével ellentétes nyugalomnap elfogadását a polgári hatalom által kibocsátott törvény segítségével akarják rákényszeríteni az emberekre, mintegy megpecsételve őket.
Akik viszont ezt az engedelmességet igazoló pecsétet nem hajlandók felvenni magukra, azokkal szemben halálos ítéletet léptet érvénybe. Jel. 13,15-17.
Ezt a pecsétet a “fenevad képe” fogja kibocsátani, Ő akarja ilyen módon az emberek imádatát és hódolatát kierőszakolni a fenevad előtt. Jel. 13,15.
A “fenevad képe” egy különös hármas szövetségnek az egyesülésében valósul meg, olyan felek egyesítik erőiket ebben a szövetségben, akik korábban ellenfelekként tekintettek egymásra, illetve az érdekeiket mindenképpen ellentétesnek gondolták.
Ez a hármas szövetség a következőkből tevődik össze: a Római Katolikus Egyház - a protestántizmus Amerika vezetésével - a polgári államhatalom.
“Az egyház a polgári hatalom fegyveréért kiált, és ebben a munkában a katolikusok és a protestánsok összefognak. Amikor a vasárnap megtartását kényszerítők mozgalmának merészsége és elszántsága egyre fokozódik, akkor kihirdetik a rendeletet az Isten parancsolatainak megtartói ellen.” (NK 540-541)
Ebbe a hármas szövetségbe egy negyedik tag is bekapcsolódik már kezdettől fogva, hogy “a fenevad képébe lelket adjon”, hogy jeleket és csodákat is képes legyen végrehajtani az emberek megtévesztése érdekében. Jel. 13,13-15.
A spiritizmus rejtett, keresztény köpenybe burkolt megnyilatkozási formái által az elbukott egyházakban megújulási mozgalmakat hoz létre, mindenhol a karizmatikus lelkület és annak jelenségei figyelhetők meg.
Ezzel párhuzamosan a világban pedig az emberek szolgálatába állítja az okkult jelenségeket, - bio energiával való gyógyítás, az asztrológiai jóslatoktól való függőség, - amiket megpróbál még tudományos köntösbe is felöltöztetni.
Az Isten ellen fellépő hármas szövetség támadására Isten a hármas angyali üzenettel válaszol.
Mivel ez a szövetség megbélyegzi a neki engedelmeskedő embereket, így Isten is elkülöníti az övéit az Ő szövetségének pecsétjével.
A vasárnapi törvény kibocsátását és a 144.000 elpecsételését nem lehet elválasztani egymástól, mivel nagyon szorosan egymáshoz kapcsolódó események.
Igen, már a 19. század második felétől megfigyelhetők Amerikában olyan erőfeszítések, amik a vasárnap kötelező nyugalomnapként való törvénybe iktatását sürgeti. (UNE 88. old.)
Napjainkban már hazánkban is megjelennek ennek a törekvésnek az előszelei, amikor törvénybe akarják iktatni, hogy az üzletek ne tarthassanak nyitva vasárnap.
Ezek az erőfeszítések azonban még nagyon vérszegény próbálkozások, mivel még nem jött el az ideje annak, hogy ez beteljesedhessen, de a szándék már nyilvánvaló.
Ez nem a Sátán szövetségébe tömörülő hatalmak felkészültségétől és szándékától függ, hanem kizárólag Isten népének felkészültségétől.
Ahogy a háborúk szeleit visszatartják Isten angyalai, hogy Isten szolgáinak elpecsételése zavartalanul történhessen, akként tartják vissza a vallási hatalmak egyesülésének folyamatát is, hogy idő előtt ne következhessen be.
Az események felgyorsításának kulcsa egyedül Isten népének kezében van.
A vasárnapi törvény kibocsátása nem egyetlen esemény, hanem egy fokozatosan, mindig szigorúbb formában megnyilatkozó uralkodó szándék.
Először még csak egyszerűen arra irányul a törvény, hogy nem lehet dolgozni vasárnap, de ettől függetlenül még ki-ki azt a napot ünnepli nyugalomnapként, amelyiket éppen akarja.
Később azonban már “Bírsággal és bebörtönzéssel fenyegetik őket. Egyeseknek pedig magas állást ajánlanak fel, és egyéb jutalmakkal és kedvezményekkel próbálják rávenni őket hitük megtagadására”. (NK 541,f)
Csak később a legszigorúbb változatban rendelik el, hogy akik nem hajlandók a vasárnapot elismerni nyugalomnapként, azok megölettessenek.
Ezen a napon Isten gyermekei is szünetet fognak tartani a világi munkák végzése terén, ugyanakkor ezt a felszabadult időt a misszió munka végzésére fogják felhasználni.
“Senki sem nyeri el a fenevad bélyegét azzal, hogy bölcsen békességre törekszik, visszatartván magát attól a munkától, ami támadást okoz... A vasárnapot fel lehet használni a munka különböző ágaira, amit az Úrért végezhetünk. Ezen a napon szabadtéri és házi összejöveteleket lehet tartani. Házról-házra lehet missziómunkát végezni. Azok, akik írnak, cikkeik megírásának szentelhetik e napot. Amikor csak lehetséges, tartsunk vallásos szolgálatokat vasárnap. Tegyük ezeket az összejöveteleket hathatósan érdekesekké! Énekeljünk őszinte, megújító éneket, és hatalommal, bizonyossággal beszéljünk a Megváltó szeretetéről!” (9.Test. 232. 233.)
“Vasárnap tartózkodj a munkától, ez nem a fenevad bélyegének a felvétele!... Oly helyeken, ahol az ellenállás annyira erős, hogy felkelti az üldözést, ha vasárnap munkát végzel, akkor testvéreink tegyék ezt a napot igazi missziómunka alkalmává!” (SW. 69. 70. - U.N.E. 98,3.)
Isten ezt a körülményt is kihasználja arra, hogy beleavatkozzon népe életébe, hogy alkalmassá tegye őket a késői eső fogadására, mivel annak egyik feltétele a misszió munka.
“A Lélek akkor áradt ki a tanítványokra teljes mértékben, amikor hitben és imában tökéletesen átadták magukat az Ő munkájának.” (K.P. 235,1.)
“Isten Lelkének bőséges kiárasztása - amely dicsőségével beragyogja az egész földet - nem jön el addig, míg nem vagyunk egy megvilágosodott nép, amely tapasztalatból tudja, hogy mit jelent Istennel együtt dolgozni. Amikor őszintén és teljes szívvel oda szenteljük magunkat Krisztus szolgálatára, Isten el fogja ismerni ezt a tényt Lelkének mérték nélküli kiárasztása által; de ez nem fog megtörténni addig, amíg az egyház nagyobb része nem munkálkodik együtt Istennel.” (ChS. 253. - U.N.E. 136-137.)
“Amikor a gyülekezetek élővé, dolgozó gyülekezetté lesznek, őszinte kérésükre megkapják a Szentlelket... Akkor a Menny ablakai megnyílnak a késői eső záporai számára.” (RaH. 1890. Febr. 25.)
A vasárnapi törvény kiadásával, mint a végidő egyik lényeges jelével való szembesülés a gyülekezeti tagok hűségeseit a lelki életük komolyabb átgondolására fogja késztetni, miként a tanítványokat is ott a felházban az üldözöttségük tudata.
“A tanítványok bűneik megvallása és elhagyása által, komoly ima és Istennek való odaszentelődésük által készültek elő a Szentlélek kiárasztására pünkösd napján. Ugyanannak a munkának, csakhogy nagyobb mértékben kell megtörténni most is.” (T.M. 507.)
“A felüdülés vagy Isten ereje csak azokra fog áradni, akik előkészítik magukat arra, elvégezve azt a munkát, amelyet Isten bízott rájuk; ugyanis, hogy tisztítsák meg magukat a testnek és a léleknek minden tisztátalanságától, Isten félelmében vivén végbe megszentelődésüket.” (1Test. 619.)
“Isten népe tömörülni fog és az ellenséggel szemben egy egyesített frontot fog alkotni. A közönséges veszély láttán, az uralomért való harc meg fog szűnni; nem fognak afelett vitázni, hogy ki tekinthető nagyobbnak közöttük. A hívők közül senki sem fogja mondani; Én Pálé vagyok, én Apollósé, én meg Kéfásé. Úgy az egyesek, mint mindnyájuk bizonyságtétele az lesz; Én hű maradok Krisztushoz, örvendek Őbenne, mint személyes Megváltómban.” (6.Test. 401.)
A vasárnapi törvény kibocsátása egy Istentől adott jel lesz arra vonatkozóan, hogy Isten gyermekeinek el kell kezdeni a nagyvárosokból való kiköltözködést.
“Az idő nincs messze, amikor a korábbi tanítványokhoz hasonlóan puszta és magányos helyeken kényszerülünk menedéket keresni. Amiképpen a júdeai keresztények számára a menekülés jele volt az, amikor a római hadsereg ostrom alá vette Jeruzsálemet, úgy szolgál majd figyelmeztetésül nekünk is az, amikor nemzetünk hatalma a pápai nyugalomnap megtartását fogja kényszeríteni rendelet által. Ez lesz a nagyvárosok elhagyásának az ideje, felkészülve arra, hogy a kisvárosokat is elhagyjuk.” (5.Test. 464-465.)
Hamis ébredések feltámasztása által próbálja elhitetni Sátán az emberekkel, hogy az Isten milyen hatalmasan munkálkodik azon az oldalon, ahol ő van.
Isten népe között pedig reformációt és megújulást hangoztató csoportok jönnek létre és szakadnak el, miközben elítélik az Egyházat, és elhagyására késztetnek másokat is.
Azonosításukra az üzenetük és a magatartásuk szolgál, mert mindig rombolni igyekeznek azt, amit Isten felépített, vagyis az Egyházat.
Sátán a legkülönbféle módon akar akadályokat gördíteni a késői eső kiárasztása elé.
“Sátán, mint hatalmas fővezér, harcba szállt és a végső hátralévő időben minden elképzelhető módszer által dolgozik, hogy bezárja az ajtót a világosság előtt, amit Isten az ő népére akar árasztani.” (3.S.M. 389. - U.N.E. 119,5.) v.ö: Ésa. 60,1-2.
Gyógyító csodákkal próbálja befolyásolni és a saját oldalára állítani az embereket.
“Hamarosan csodálatos jelenetek történnek, amelyekkel Sátán szoros kapcsolatban áll. Isten Szava kijelenti, Sátán csodákat fog tenni. Embereket beteggé tesz, azután hirtelen visszavonja tőlük sátáni erejét. Akkor meggyógyultnak tekintik őket. A látszólagos gyógyulás eme munkája még a h.n. adventistákat is próbára fogja tenni.”
“Elkészültünk-e a ránk váró küzdelemre, amikor Sátán hazug csodáit még teljesebben mutatják be?” (U.N.E. 116-117.)
Sátán angyalai a meghalt rokonok képében jelennek meg, még a hangjukat is tökéletesen utánozni fogják.
“Sátánnak hatalma lesz ahhoz, hogy a Jézusban elszunnyadt rokonaink vagy barátaink alakjában jelenjék meg előttünk. Úgy tünteti fel, mintha ezek a barátaink megjelennének közöttünk, mert az általunk jól ismert szavaikat mondják, amelyeket életükben is használtak, s fülünket ugyanazok a hangok ütik meg, mint amelyekből az életben megismertük őket. Mindennek egyedüli célja, hogy csapdába esve, hitelt adjunk ennek a csalásnak. A szenteknek teljesen tisztában kell lenniük az igazsággal, ezt pedig csak a Szentírás segítségével érhetik el. Tisztában kell lenniük a holtak állapotával, mert ördögi lelkek gyakran fognak megjelenni nekik szeretett barátaiknak és rokonaiknak alakjában, s szeretnék elhitetni velük, hogy a szombat parancsolata megváltozott, s több olyan tant közölnek, amelyeknek a Szentírás ellentmond. Mindent megtesznek, hogy rokonszenvet ébresszenek, és szavaik bizonyítására csodákat is művelnek. Isten népének fel kell készülnie, hogy ezen szellemeknek a Biblia igazságával ellenállhasson; hogy a halottak semmit sem tudnak, s azok, akik megjelennek nekik, az ördög szellemei. Lelkünket ne a körülöttünk lévő dolgok, hanem a korszerű igazság töltse be, s legyünk elkészülve arra, hogy szelídséggel és félelemmel adjunk számot a bennünk lévő reménységről.” (T.L. 73-74.)
“Sátán az emberek elé tudja idézni meghalt barátaik hasonmását. Bámulatos pontossággal utánozza az ismerős tekintetet, a jól ismert szavakat, a hanghordozást. A hamisítvány tökéletes. Sok ember, akit megvigasztal az a tudat, hogy szeretteik a menny boldogságát élvezik, a veszély gyanúja nélkül ‘hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira’ hallgat. Amikor e becsapottak elhiszik, hogy a halottak ténylegesen visszatérve érintkezhetnek velük, Sátán megidézi a halottak állítólagos lelkeit... Miután megnyerték az emberek bizalmát, olyan tanokat hirdetnek, amelyek aláássák a Szentírásba vetett hitet... és közben elfogadtatják velük a legveszélyesebb tévedéseket. Az a tény, hogy igazat is mondanak, és olykor bekövetkező eseményeket is meg tudnak jövendölni, a megbízhatóság látszatát keltik. Hamis tanításaikat tömegek fogadják szívesen, és fenntartás nélkül el is hiszik, mintha azok a Biblia legszentebb igazságai lennének. Isten törvényét elvetik, a kegyelem Lelkét semmibe veszik, és a szövetség vérét szentségtelen dolognak tartják. E látogatók Krisztus istenségét, sőt a Teremtőt is önmagukkal egy szintre helyezik. A nagy lázadó tehát új köntösben folytatja Isten elleni harcát, amely a mennyben kezdődött, és a földön közel hatezer éve tart. (N.K. 491-492.)
A rostálás mindig Isten eszköze volt a történelem folyamán, az volt a rendeltetése, hogy népe vegyes összetételének szétválogatását elvégezze.
“Az egyházban szakadások lesznek. Két rész alakul ki. A gabona és a konkoly együtt nő az aratásra.” (UNE 121,3.)
“A polyvát idejében el kell választani a gabonától. A gonoszság megsokasul, amint a szeretet sokakban meghidegül. Ez az az idő, amikor az őszinték megerősödnek.” (UNE 121,4.)
A Bibliában sok olyan kinyilatkoztatás található, amelyekben Isten arra mutat rá, hogy ennek a vegyes összetételnek egyszer szét kell választódnia egymástól.
“És azon a napon... meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.” Mal. 3,17-18.
Jézus tanításaiból azt érthetjük meg, hogy a rostálás először mindig csak belső szinten jön létre, csak egy belső megosztottságot eredményez, és csak később bontakozhat ki a valóságos elválás egymástól.
A balga és okos szüzek is együtt várták a vőlegényt, és csak az éjféli kiáltás hatására váltak el egymástól, nem sokkal a vőlegény megérkezése előtt. Mt. 25,6-12.
A konkoly és a búza példázatából is azt látjuk, hogy ez a kétféleség már a korai időben kialakult, de csak az aratáskor lettek elválasztva egymástól. Mt. 13,26-30.
A jó szolgák és a gonosz szolgák is együtt vannak a ház Urának visszajöveteléig, akkor viszont a gonosz szolgákat megsemmisítik. Mt. 24,45-51.
A juhok és a kecskék elválasztása is Jézus dicsőséges visszajövetelekor fog megtörténni, noha a különbözőségük előbb alakult ki. Mt. 25,31-33.
Ezékiel próféta szerint pedig az elpecsételés fogja elvégezni a belső rostálás munkáját, külön választva egymástól azokat, akik sóhajtanak és nyögnek, illetve azokat, akik utálatos dolgokat cselekszenek Isten előtt, és csak az ítélet végrehajtása választja el teljesen egymástól őket. Ezék. 9,4-6.
A Isten rostálása, mint egy állandó és folyamatos eseményként, mindig jelen van az Egyházban, bizonyos szinten mindig működik Isten Lelkének megtisztító munkája.
“A rostálás idejében vagyunk, abban az időben, amikor minden rostálandó meg lesz rostálva. Az Úr nem bocsát meg azoknak, akik tudják az igazságot, de nem szólják, és nem engedelmeskednek parancsolatainak.” (6.Test. 332 (1900)
“Minden gyülekezetben megtisztító, rostáló folyamatnak kell lennie, mert vannak közöttünk gonosz emberek, akik nem szeretik az igazságot, és nem tisztelik Istent.” (UNE 121,5.)
“A nagy rostálás máris megkezdődött s folyik tovább s azok, akik nem hajlandók határozottan és következetesen az igazság mellé állni, s akik nem hajlandók Istenért és országának építéséért áldozatokat hozni, kirostáltatnak.” (TL. 38.)
Ugyanakkor viszont az Egyház megrostálása egy prófétai eseményként is be fog teljesedni a kegyelemidő lezárása előtt.
“A jólét szaporítja a hitvallók tömegét. A nyomorúság kiírtja őket az egyházból.” (4.Test. 89 (1876).
“Nincs messze az az idő, amikor minden lélek próbára lesz téve” az Egyházban. (5.Test. 81 (1882).
“A gyülekezet megtisztításának napjai gyorsan közelednek, Istennek lesz egy tiszta népe. A hatalmas rostálás folyamán, amely nemsokára végbemegy, jobban lemérhetjük majd Izrael erejét. A jelek mutatják, hogy közel van az idő, amidőn az Úr kinyilvánítja, hogy ‘szórólapát van a kezében, és megtisztítja az Ő szérűjét.’ (Mt 3:12)”. (5.Test. 80. -- Tanácsok a Gyülekezetnek 385.)
Istennek a laodiceai üzenetben feltárt állapot miatt az egyik megmarad a “sem hideg, sem hév” állapotban, a másik pedig él azzal a lehetőséggel, amit Jézus felajánlott a szabadulás és a győzelem érdekében. Jel. 3,18.
“Kérdeztem a szemlélt rostálás jelentőségét, s azt hallottam, hogy azt a hű tanúbizonyságnak Laodiceának szóló határozott bizonysága idézte elő. Ez mély benyomást gyakorol majd annak szívére, aki elfogadja s arra indítja majd, hogy célját magasra tűzze ki, s a teljes igazságot hirdesse. Sokan képtelenek lesznek ezt a határozott bizonyságot elviselni. Ezek majd szembeszállnak vele, s ez idézi elő Isten népe között a rostálást.” (1Test. 181 (1857).
Ez a határozott bizonyságtétel nem más, mint a hit általi megigazulás üzenete, amely “porba hullajtja az ember dicsőségét, és véghez viszi az emberért azt, amire önmagáért a saját erejéből nem képes”. (E.G.W: RaH 1902. szept. 16
Aki viszont nem lesz képes erre a megalázkodásra, az kihull a rostából.
“Ha Sátán azt látja, hogy az Úr megáldja népét, és előkészíti őket az ő csalásainak megértésére, mesteri hatalommal fog dolgozni; egyrészről fanatizmusba, másrészről rideg szertartásosságba viszi őket, hogy ő gyűjthesse be a lelkeket az aratáskor.” (2.SM 19 1890).
“Az ún. tudomány és vallás egymással szembe kerül, mert a véges ember nem fogja fel Isten hatalmát és nagyságát. A Szentírás eme szavait mondták nekem: "Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják" (ApCsel 20:30). Ez kétségtelenül látható lesz Isten népe között.” ( Ev 593 (1890).
“Ha Isten törvényét érvénytelenítik, az egyház tüzes próba által meg lesz rostálva, és a többség - mint ahogy azt most feltételezzük - hitelt ad a csábító lelkeknek és a gonosz tanainak.” (2.SM 368 (1891).
“Sok ‘csillag’, akiknek ragyogását megcsodáltuk, eltűnnek a sötétben.” (PK 119)
“Sokan megmutatják, nem egyek Krisztussal, nem haltak meg a világnak, hogy vele élhessenek; és gyakori lesz a felelős állásokat betöltő emberek hitehagyása.” (RH Sept. 11, 1888.)
“A nagy vita [a vasárnap-törvények végrehajtása], amely oly közel van, kigyomlálja azokat, akiket nem Isten bízott meg, mert Ő tiszta, igaz, megszentelt papságot akar a késői esőre előkészíteni.” (3.SM 385 (1886).
“Sokan állnak majd a szószékeinken kezükben a hamis prófécia fáklyájával, amit sátán pokoli fáklyája gyújtott meg.” (TM 409, (1898).
“Napjainkban is vannak, és folyamatosan lesznek családok, akik egykor örültek az igazságban, de a rágalmak és a hamisságok miatt elvesztették hitüket, amit olyanokról mondtak nékik, akiket szerettek és akikkel kellemesen beszélgettek. Megnyitották szívüket a konkoly vetése előtt, a konkoly felnőtt a gabona között, megerősödött, a gabona termése mind kevesebb lett, és a drága igazság számukra elvesztette erejét.” (TM 411 (1898).
Az egyik esemény az “Omega válság” lesz, amely Ellen White szerint alapjaiban fogja megrázni és megpróbálni az Egyházunkat, ebben a válságban több ponton fog támadást intézni Sátán Isten népe ellen.
“Isten az ő népét fel akarja rázni álmából, és ha erre minden egyéb eszköz hatástalan marad, akkor majd jönnek a tévtanok, amelyek elvégzik a rostálás munkáját.” (Vegyes BT 63,2. -- 5.Test 706) -- Lásd még: II. Thess. 2,10-12.
“Isten azt kívánja, hogy az igazságnak alapját imával párosult böjttel, alapos és kitartó kutatásnak vessük alá. A hívők ne elégedjenek meg véleményekkel és az igazságra vonatkozó, rosszul megalapozott fogalmakkal. Hitünknek az Isten Igéjének szilárd alapjain kell nyugodnia...” (Vegyes BT 64,f. -- 5.Test 707)
“A hamis tanok bevezetése által bekövetkezik a rostálás, mert a felszínes Biblia olvasók sehol sem vetettek horgonyt, olyanok lesznek, mint az állhatatlan homok.” (TM 112 (1897).
“Sátán utolsó csalása Isten lelke bizonyságtételének hatástalanná tétele lesz. ‘Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul’ [Péld 29:18].” (1.SM 48 (1890).
“Sátánnak terve, hogy Isten népének hitét gyengítse a bizonyságtételekben. Ezt követi hitünk alapvető pontjaiban, pilléreiben, majd a Szentírásban való kételkedés, és ezután a lefelé menetelés a romlásba. Ha a bizonyságtételekben, amelyekben egykor hittek, kételkednek és feladják azokat, Sátán tudja, a megtévesztettek nem állnak meg ennél; megkettőzi erőfeszítéseit, amíg nyílt lázadásra indítja őket, amely gyógyíthatatlanná lesz, és pusztulásban végződik..” (4.Test. 211.)
“Az új mozgalmat erőszakos férfiak pásztorolják, akik nem tűrnek meg semmit, ami megállítaná őket az úton.” (Vál. Üz. I. köt. 205. old)
Ahogy az “alfa válságban” az Istennel és Jézussal kapcsolatos tanításokban nyilatkozott meg a legdurvább elhajlás, ekként az “omega válságban” is ez várható.
Ezért rendkívüli jelentősége van annak, amit Jézus a főpapi imájában mond, illetve amit Pál apostol a lelki ajándékok céljáról mond el. Jn. 17,3. Eféz, 4,13-14.
A másik rendkívüli esemény a vasárnapi törvény kibocsátása lesz, mert ez olyan próba elé állítja a fokozódó szigorításával a szombatünneplőket, aminek eredményeként egy rostálódás következik be, részben csak belső szinten, de lesznek, akik végleg elszakadnak.
“Az Úr világosan megmutatta nekem, hogy a fenevad képe készen lesz a kegyelem idő lezárása előtt, s ez lesz Isten népe számára az a nagy próba, amely által örök sorsuk eldől... Ez lesz az a próba, amelyben Isten népének ki kell tartania, mielőtt el lehetnek pecsételve...” (SDA BC 7. 967)
“Isten népe hamarosan próbára lesz téve, és többsége - bár most valódinak és igaznak látszik - hamis fémnek bizonyul... Amikor Krisztus vallását a többség lenézi, amikor törvényét a többség megveti, akkor buzgalmunk a legmelegebb, bátorságunk és határozottságunk a legrendíthetetlenebb legyen. Amikor a többség elpártol tőlünk, amikor kevés lesz a bajvívó, az igazság és a becsületesség védelmében állva, az Úr harcának megharcolása lesz a próbánk. Abban az időben mások hidegségéből meleget, gyávaságából bátorságot, árulásából hűséget kell gyűjtenünk.” (5.Test. 136 (1882).
“Isten rostája száraz levélként fújja el a tömeget.” (4.Test. 89 (1876).
“A polyvát felhőként viszi el a szél még olyan helyről is, ahol korábban csak gazdag gabonamezőt láttunk.” (5.Test. 81 (1882).
“Amikor közeledik a vihar, sokan, akik hitet tettek a harmadik angyal üzenete mellett, de az igazság iránti engedelmesség híján nem szentelődtek meg, elhagyják helyüket és az ellenség soraiba lépnek.” (NK 541.)
“Az Úr hűséges szolgái a rostálásban, a próba idejében láthatóvá lesznek. E drága lények, akik nem hajtottak térdet Baálnak, most rejtve vannak. Nékik nem volt ragyogó világosságuk, mely vakító fényben ragyogott volna rájuk. A nyers és nem vonzó külső alatt a valódi keresztény jellem tiszta fényessége rejtőzött. Ha a menny felé nézünk nappal. nem látjuk a csillagokat, pedig ott vannak az égboltra erősítve, de a szem nem érzékeli azokat. Éjjel látjuk eredeti fényüket.” (5.Test. 80, 81 (1882).
“Ha feltámad az ellenségeskedés; ha újra úr lesz a vakbuzgóság és a vallási türelmetlenség; ha lángra lobban az üldözés, a lágymelegek és a képmutatók meginognak, és feladják hitüket. De az igazi keresztény sziklaszilárdan megáll. Hite erősebb, reménysége fényesebb lesz, mint amilyen a jólét napjaiban volt.” (NK 535, 536.)
“Úgy tűnik, mintha az egyház elesne, de nem esik el. Megmarad, de a bűnösök Sionból ki lesznek rostálva, a konkoly el lesz választva a drága búzától. Ez borzalmas megpróbáltatás, de meg kell történnie.” (2.SM 380 (1886).
“Néhányan ki lettek rostálva és elmaradtak az úton. A gondatlanok, a közömbösek, akik nem csatlakoztak azokhoz, akik a győzelmet és a megváltást nagyra becsülték, és kitartóan imádkoztak és küzdöttek érte, nem nyerik el azt, és a sötétségben lemaradnak. Helyüket azonnal mások foglalják el, akik megragadva az igazságot, sorainkba jönnek.” (EW 271 (1858)
“A megtört sorokat betöltik Krisztusnak oly képviselői, akik a tizenegyedik órában jöttek. Sokan vannak, akikkel Isten lelke küzd. Isten pusztító ítéletének ideje a kegyelem ideje azoknak, akiknek [most] nincs alkalmuk megismerni mi az igazság. Az Úr szelíden néz rájuk, a kegyelem szíve érinti őket, keze ki van nyújtva megőrzésükre: míg az ajtó be van zárva azok előtt, akik nem lépnek be a sorba. Nagy számban csatlakoznak olyanok, akik ezekben az utolsó napokban hallják először az igazságot.” (U.N.E. 127-128.)