1. A “Tabitha” vagy másként a “Tábea” egy arám
női személynév, aminek a görög megfelelője a “Dorkász”.
A Biblia csak egyetlen személyt jelöl meg ezzel a névvel, a Joppéban lévő
keresztény gyülekezet egyik nőtagját.
Tábitha jellemzéseként néhány nagyon fontos dolgot említ meg az igei beszámoló.
Gazdag volt jócselekedetekben.
Buzgón fáradozott a szegények felkarolásában.
Bőségesen osztott alamizsnát közöttük.
Az elhagyatott özvegyek támasza és támogatója volt.
Rendszeresen vart ruhákat, amiket szétosztott közöttük.
A Péterrel való találkozáskor is azokban a ruhákban voltak az özvegyasszonyok.
2. A Tábitháról adott bibliai jellemzés egyúttal a napjainkban működő Tábeai
osztályok feladatát is meghatározzák.
Eredendően azonban nem Tábitha volt ennek a mozgalomnak az elindítója,
de a kiemelkedő egyéniségéből adódóan napjainkra már Ő lett a névadója
ennek a gyülekezeti szolgálatnak.
Az Ószövetség idején elég sokrétű isteni törvény szabályozta a szegényekről,
az özvegyekről és az árvákról való gondoskodást Isten népe között.
A keresztény gyülekezetnek tehát nem kellett kitalálni semmi újat sem ezen
a téren, hanem csak tovább kellett vinni és gyakorolni azt, amit Isten
Igéje állított eléjük, mint isteni kívánalmat.
3. Különösen Ésaiás próféta adja szinte csokorba kötve a tábeával kapcsolatos
isteni elvárásokat. Ésa. 58,6-7. 9-10.
“Azáltal, hogy az Úr szegényeket és szenvedőket állított közénk, megpróbálja
azt, hogy mi lakozik a szívünkben.” (B.T. 181,1.)
“Sziklába vésett betűkhöz hasonlóan vésődjék a lelkiismeretünkbe, hogy
aki az irgalmasságot, a részvétet és az igazságot figyelmen kívül hagyja,
a szegényeket elhanyagolja, a szükséget látó és szenvedő emberiség mellett
érzéketlenül elhalad, az olyan embert Isten nem segítheti a jellemének
fejlesztésében.” (B.T. 181,2.)
4. Az irgalmasság és könyörület az ember legszebb jellemvonása.
Istennel kapcsolatban is azt olvashatjuk az Igében, hogy Ő “gyönyörködik
az irgalmasságban”, gyönyörűséget jelent számára, ha gyakorolhatja.
Mik. 7,18.
Ezért tőlünk, mint gyermekeitől is azt kívánja, hogy mi is “szeressük
az irgalmasságot”. Mik. 6,8.
Az Isten előtti ítéletben ez a jellemvonásunk fogja eldönteni az örök sorsunkat.
Jézus ennek alapján fogja egykor kétfelé osztani az embereket.
Jakab apostol éppen ezért írja azt, hogy “az ítélet irgalmatlan az iránt,
aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet
ellen”. Jak. 2,13.
5. A tábea osztály rendeltetése, hogy az irgalmasság és könyörületesség
cselekedeteit intézményes formában gyakorolja, Krisztus testének harmonikus
egységében.
1. A szegénység, nélkülözés, nyomor és betegség az Édenen kívüli, a bűn
miatt megátkozott világunk jellemző tünete.
Még Isten népe sem mentes a bűn világának ettől a rettenetes következményétől.
“A szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván;
Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.”
V. Móz. 15,11. (8. 14.)
2. A gyülekezetben lévő szegények és segítségre szorulók Isten eszközeivé
lehetnek, Isten formálni képes általa mindannyiunk lelki életét.
A szegénynek az Istenre hagyatkozás leckéjét tanítja vele.
Másokat alázatra, leereszkedésre, képmutatás nélküli igaz szeretetre tanít
a szegények által. Jak. 2,2-9.
Ismét másokat könyörületre és irgalmas cselekedetekre indít és tanít.
“Öltözzétek föl azért, mint Istennek választottai... a könyörületes
szívet és a jóságosságot”. Kol. 3,12.
3. A tábithai szolgálat eredeti célját és feladatát Pál apostol fogalmazza
meg a Galáciabeliekhez írott levelében.
“Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen
pedig a mi hitünknek cselédeivel.” Gal. 6,10.
Ezek szerint az első Tábitha egyletet azért alapították, hogy segítségül
legyen a szegény sorsú testvéreknek.
Különösen akkor, ha ez a szegénység Krisztusért és az evangéliumért érte
a testvérünket.
Ilyen esetekben kell gyakorlatra átváltanunk azt a tanítást, hogy “egymás
terhét hordozzátok”.
4. Isten azonban nemcsak azt várja el tőlünk, hogy csak hittestvéreinkkel
cselekedjünk jót.
Jézus a hegyi beszédében nagyon világosan utal ennek a kérdésnek a jelentésére
és a jelentőségére.
“Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti
jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Mt.
5,16.
Ezzel Jézus azt mondja ki, hogy a jótékony cselekedeteinkkel egyfajta missziót
is be kell töltenünk.
Ezek a jócselekedetek lehetnek spontán gyakorolt személyes jótettek, de
lehetnek a gyülekezet közössége által tervszerűen gyakorolt cselekmény,
mint a tábeai szolgálat.
5. Ha szükséget látunk, akkor általában természetesnek érezzük, hogy valamilyen
módon segíteni kell.
Sokszor azonban egyfajta körültekintő óvatosságra és józan megfontoltságra
van szükség.
Mindig meg kell gondolni, hogy kinek, hogyan lehetünk segítségére a legjobban.
Ez a segítség nem biztos, hogy minden esetben megegyezik a szükségben lévő
elképzelésével és igényével.
A megfontolatlan segítségnyújtás azt is eredményezheti, hogy emberek kihasználják
a segítőt és visszaélnek a jó szándékával.
Ha a segítségnek ez a formája huzamosabb időn keresztül tart, akkor előfordulhat
az is, hogy csak a restséget és a könnyelműséget támogatjuk.
6. Ha segíteni és adni akarunk a szegényeknek és a rászorulóknak, akkor
mindenek előtt azt kell kérdezzük magunktól: Mit támogatunk ezzel az adományunkkal?
Valóban jót teszünk vele, vagy éppen az ellenkezőjét?
Egy megszorult emberen segítünk, vagy a könnyelmű életmódot támogatjuk?
A Tábea szolgálatnak nem szabad azt a reményt kelteni az emberekben, hogy
most már minden további nélkül folyamatosan segítjük és eltartjuk.
Sokszor hatékonyabb segítséget jelent az, ha a hal helyett inkább megtanítjuk
az embereket halászni.
7. Az egyháztörténelem folyamán a Tábea nagyon színes és sokirányú tevékenységet
folytatott.
Nagyon fontos, hogy ne a múlt utánzásával próbáljuk életben tartani a Tábea
szolgálatát, hanem a jelenlegi helyzetek és körülmények figyelembevételével
lássuk meg a szükségleteket.
Jelenlegi valós problémákra, mai eszközökkel valóságos segítséget adni,
lehetőleg időben.
1. Mivel a Tábitha szolgálatot általában csak nők szokták végezni, ezért
korábban az Egyházban “Tábitha-nőegylet”-nek nevezték ezt a szolgálatot
végző csoportot.
Korábban minden nő, aki a gyülekezet tagja és szívesen végezte a tábithai
szolgálatot, az tagja lehetett a Tábitha-nőegyletnek.
Ez a tagság azonban bizonyos kötelezettségekkel is együtt járt.
Mindenkinek kötelezően tagdíjat kellett fizetni, illetve ezen felül is
lehetett még adakozni.
Az adományok felhasználásának módjáról a hetente vagy havonta összehívott
Tábita-nőegyleti gyűlés döntött szavazás által.
2. A Tábitha-nőegyletnek szorosan együtt kell dolgozni a diakóniával, szinte
a diakónia jobb kezének tekinthető.
Ebből adódóan ajánlatos, hogy a Tábea vezetőjeként egy tapasztalattal bíró
diakónus legyen megválasztva.
A diakóniával való harmonikus együttmunkálkodás érdekében szintén ajánlatos
a Tábea vezetőjét a diakónus bizottságba is beválasztani.
3. Ahol nagyobb létszámú gyülekezet van, ott a Tábea munkáját több kisebb
osztályba lehet csoportosítani.
A korábbi gyakorlat szerint öt ilyen osztályt is ki lehet alakítani.
Az előterjesztett ügyek, kérelmek és igények kivizsgálásának osztálya.
A segélyezésre szánt anyagok elosztását végrehajtó osztály.
Szabászati és varró osztály.
Ruhákat és egyéb anyagokat beszerző osztály.
Használtruha gyűjtő osztály.
4. Ha valaki tagja szeretett volna lenni a Tábitha-nőegyletnek, akkor egy
felvételi nyilatkozatot alá kellett írnia, aminek a szövege a következő
volt:
“Őszinte kívánságom, hogy az Istentől nyert képességeimet az Ő művének
szolgálatába állíthassam. Például veszem a bibliai Tábitha szerető szívét
és szorgos kezeit; amint ő tette, én is ígérem, hogy a Tábitha-nőegylet
munkáiból szeretettel és készséggel veszem ki részemet. Minden tőlem telhetőt
megteszek, hogy enyhítsem a betegek fájdalmát, a szegény sorsúak ínségét,
halálesetnél vagy egyéb balsorsban pedig igaz vigaszt nyújtsak a szomorodott
szívűeknek.”
5. A korabeli rendelkezések még azt is szabályozták, hogy a Tábitha-nőegylet
által forgalmazott “élelmiszerek csak az egészségügyi alapelveinknek megfelelő
anyagból állhatnak, úgy, amiképpen azt a mi egészségügyi szabályaink előírják.
Húst és húsneműeket Tábitháink ne forgalmazzanak”.