3.  A DIAKÓNIA BIBLIAI SZEREPE

I. A fogalom bibliai jelentése

1. A “diakónia” szó nem keresztény eredetű fogalom, de a keresztény gondolkodásban egy sajátosan sokrétű, speciális tartalommal bíró fogalommá nőtte ki magát.

• Bár csak szűkebb értelemben, de a Biblia is használja az eredeti jelentésével összhangban ezt a fogalmat, amely azt jelenti, hogy “szolgálat, szolgálni”.
• Ilyen értelemben végezte szolgálatát Lázár testvére Mária is Jézusért fáradozva, és így szolgáltak az angyalok is Jézus körül a megkísértése után. Jn. 12,2. Mt. 4,11.

2. Jézus tanításaiból és életpéldájából azt érthetjük meg, hogy küldetésének tekintette azt, hogy a diakóniának egy új értelmet és új tartalmat adjon az Egyházban.

• Ezért Jézus tanításában egyre inkább a vezető ember szolgálata fogalmazódik meg. Mt. 24,45-47.
• Saját szolgálatáról is azt mondja, hogy “az embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon”. Mt. 20,28.
• Küldetésének ezt a részét akkor szemléltette a leghatározottabban, amikor az utolsó vacsora közben sorba megmosta a tanítványainak a lábát. Jn. 13,3-4.
• Tanításával a szolgálatnak vagyis a diakóniának egy új dimenzióját állította az Egyháza elé.
• “Aki közöttetek nagy akar lenni..... első akar lenni, az legyen a ti szolgátok.” Mt. 20,26-27.

3. A szolgálatnak ez a Jézus által adott értelmezése egyre jobban kiszélesedik és különös jelentőséget kap a gyülekezetekben megtartásra kerülő szeretet vendégségeken.

• Itt már teljesen ellentétes módon működik a szolgálat, mint a világban, mert itt már nem az alárendelt szolgálja a felettesét.
• Itt már a gyülekezet által megvizsgált, kiválasztott és megbízott diakónus szolgál a gyülekezetben, amelynek Ő egy vezetője. Csel. 6,1-6.

4. A diakónusi szolgálat egyre inkább kiterjedt az Ige hirdetésének szolgálatára is, sőt néhány diakónus esetében csak erre korlátozódott.

• Az első diakónusok közül többen is az igehirdetés szolgálatában tűntek ki inkább, mint egyéb területen, mint például István és Filep. Csel. 6,8-10. 8,5-8.

5. Mai jelentése szerint a diakónus az a személy, aki egy meghatározott tisztség viselője a gyülekezetben.

• Ez a tisztség magába foglal többféle feladatkört is:
• Feladata összeköttetésben áll bizonyos gyülekezet-igazgatási munkával.
• A szeretet-szolgálat különböző ágaival kapcsolatos szolgálatokkal is közössége van.
• A gyülekezetben lévő tagok lelkigondozói feladatait is nekik kell végezni.

6. A diakóniai szolgálat jelentőségét és fontosságát tükrözi az a tény, hogy Isten egy speciális lelki ajándékkal támogatta a diakóniai munkát.

• A “gyámolok” vagy másként gyámolítás azt jelenti, hogy gondoskodó törődés.
• A diakónusok tehát azok, akik a gyámolításra szoruló tagokkal törődnek és gondoskodnak róluk.
• “Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk.” Róm. 15,1.
• “Mindennel, ami előnyt jelent számunkra másokkal szemben – legyen az műveltség, finomság, nemes jellem, keresztény nevelés, vallási tapasztalat – adósai vagyunk a hátrányosabb helyzetben élőknek, és amennyire csak erőnkből telik, szolgálnunk kell őket. Ha erősek vagyunk, emeljük fel a gyengék kezét.” (J.É. 372,2.)
• De így kell gyámságot vállalniuk a gyülekezeti élet felett is, és annak minden javai felett.

7. Mivel ilyen sokrétű és jelentőségteljes a diakóniai szolgálat az Egyházban, ezért kezdettől fogva csak komoly vizsgálat eredményeként választottak ki és bíztak meg embereket a diakóniai szolgálattal.

• Már kezdetben is csak olyan embereket választottak, “akiknek jó bizonyságuk van, kik Szentlélekkel és bölcsességgel teljesek.” Csel. 6,3.
• Pál apostol hasonlóképpen, a mai gondolkodás szerint nagyon szigorú mértéket állít a diakónusok megvizsgálása elé. I. Tim. 3,8-13.

II. A diakónia megtartó szolgálata

1. Jézus Krisztust két dolog vezérelte abban a küldetésben, amit az emberi család érdekében vállalt.

• Egyrészt megkeresni azt, ami elveszett, másrészt pedig megtartani azt, amit megtalált.
• Jézus tanítványait ugyanez a küldetéstudat kell áthassa és vezesse:
• “Amiként engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket”. Jn. 20,21.
• Jézus olyan példát állít elénk, ami által meg akarja határozni a gyakorlati kereszténységünk lényegét.
• Ezt a kétféle megbízatást nem lehet egymástól függetlenül kezelni és figyelembe venni.

2. Vannak, akik azt gondolják, hogy a bizonyságtevést és az evangélizációt követő keresztséggel befejeződött a küldetésünk, és ettől kezdve már elereszthetjük magunkat, és élvezhetjük a munka után járó pihenés nyugalmát.

• Pedig esetenként a nehezebb feladat csak ezután kezdődik.
• Ne tévesszen meg senkit sem az, hogy akit megkerestünk és megtaláltunk, az megmaradt a gyülekezetben.
• Ha nem fordítunk figyelmet a megtartásra, akkor könnyen lehet, hogy az elveszettség egyik állapotából csak egy másikba vezettük át.
• Jézus egy jajt mondott ki az írástudók és a farizeusok felett éppen emiatt.
• Pedig ők mindent megtettek azért, hogy megtalálják azokat, akiket elveszetteknek tartottak.—“mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek”. Mt. 23,15.
• Valamit azonban elmulasztottak, illetve rosszul végeztek; a megtartását azoknak, akiket megtaláltak: -- “és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál”. Mt. 23,15.

3. Esetenként az elveszettek keresése azonos a gyülekezeti tagok megtartásával, mert a gyülekezetben is lehet valaki elveszett állapotban.

• Jézus nagyon sokszínűen figyelmeztetett tanításaiban ennek a valós veszélynek a jelenlétére.
• A balga szüzek osztálya is szűz, várja a vőlegényt, de mégis kívül maradt egyetlen dolog miatt.
• A tékozló fiú bátyja pedig semmi olyan dolgot sem tett, ami miatt nyíltan el lehetett volna marasztalni.
• Formálisan mindent megtett, amit az atyai ház kívánt tőle.
• Jézus tanításából az tűnik ki, hogy a szív állapotával van a baj, a szív teljes átadása hiányzik.
• A kegyességnek sokszor csak a látszata van meg, de hiányzik belőle az erő.

III. A közösség gyakorlása

1. Az apostoli gyülekezet megtartó ereje és befolyása abból fakadt, hogy ők “foglalatosak voltak az apostolok tudományában és a közösségben”. Csel. 2,42.

• Ezért tudta Isten szaporítani a gyülekezetet “üdvözülendőkkel”, és nemcsak tagokkal. Csel. 2,47/b.
• Ezzel az életformával az apostoli gyülekezet nemcsak megtalálta az elveszetteket, hanem meg is tudta tartani őket.
• Közösséget ápolni egymással, testvéreknek tekinteni egymást.
• Közösséget találni az Isten Igéje feletti elmélkedésben.

2. Minden esetben a lelki életünk betegségének a jelzése az:

• Ha nem éhezzük az Isten Igéjét, ha nem vágyakozunk róla beszélgetni.
• Ha nem érezzük szükségét a Krisztushoz tartozó emberekkel való közösségnek.

3. A közösségi élet gyakorlása különböző szinten nyilatkozhat meg és teljesedhet ki.

• Azonos érdeklődésű testvérek baráti kapcsolatában.
• Kiscsoportos bibliakörök meghitt, bensőséges légkörében.
• A megfelelően végzett és gyakorolt diakóniai szolgálatban.
• Ez viszont csak akkor működik, ha a két személy között bensőséges, bizalomra épülő kapcsolat jött létre.

IV. A diakóniai szolgálat feltámasztása

1. Nemrégen az egyik gyülekezetben egy kérdőívet osztottunk ki, amiben többek között azt kérdeztük meg, hogy “Szeretnél-e diakónus lenni?”, illetve “Mi a véleményed és javaslatod a diakóniai munkáról?”.

• Az egyik testvér a következőket írta fel erre a lapra:  “a diakónia most haldoklik, ezért előbb fel kell támadnia a halálból”.
• Az eredményes gyógyítás és gyógyulás érdekében mindenképpen szükség van a kiváltó ok felismerésére és tisztázására.
• Ellenkező esetben bármilyen erőfeszítéseket tehetünk a helyreállítás érdekében, az eredmény mindig visszaesés lesz.

2. A diakóniai szolgálatnak különböző ágai és területei vannak.

• A felszentelt diakónusok munkája a leglátványosabb az úrvacsorai istentisztelet szolgálatában.
• Az úrvacsorai diakónusok munkája már eléggé a háttérben történik.
• Az úrvacsorai asztal elkészítése és rendbetétele a feladatuk.
• De nekik kell biztosítani a mindenkori kenyeret és bort is az Úrvacsorához.
• A gyülekezeti kézikönyvben megtalálható a szent jegyek elkészítésének a pontos leírása.
• A lábmosás szolgálatához viszont minden diakónus beosztható.
• A terem diakónus szolgálatát sokan egy utolsó rendű feladatnak tekintik, pedig nem az.
• Az ő munkájuktól nagymértékben függ, hogy milyen lesz az istentiszteletek áhítata és lelki légköre.
• Ők is nagy mértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az Isten házában “mindenek ékesen és jó renddel legyenek”. I. Kor. 14,40.
• Az istentisztelettel kapcsolatos szokásaink az Istenünk láthatatlan jelenlétéhez illő magatartástudatot kell ébresszen mindannyiónkban.
• A látogató vagy lelkigondozó diakónusok végzik a legáltalánosabb diakóniai szolgálatot.
• A közösség ápolásának hiánya miatt ezen a területen is komoly változásra és megújulásra van szükség.
• A megváltozott életkörülmények és az új társadalmi szokások is hozzájárultak a jelenlegi helyzet kialakulásához.
• Ezért nagyon fontos, hogy közösen keressük a kiutat ebből a helyzetből.

3. A látogató vagy lelkigondozó diakónus feladatait a következő pontokban lehet összegezni:

• A diakónus érezzen a felelősséget Isten előtt azokért, akiknek gondozását reá bízták, emlékezzen meg imáiban is róluk.
• Közösségi alkalmakon legyen gondja a rábízottakra, keresse velük a közösséget, érezzék és tapasztalják, hogy törődik velük.
• Úrvacsora előtt legyen rá gondja, hogy a rábízott testvér értesült-e az úrvacsoráról, vagy ha beteg, akkor igényli-e hogy kivigyék neki házhoz.
• Ismernie kell a hozzá beosztott testvérek szociális gondjait, és ha szükségesnek látja a segítséget, akkor a diakónus vezetőn keresztül lépjen kapcsolatba a tábea osztállyal.
• A tervezett látogatásainak egyeztetése és megbeszélése az érintett féllel.
• A látogatásoknak legalább negyedévenként kellene ismétlődnie.
• Megfelelő közösségi kapcsolat esetén ezek a látogatások automatikusan sűrűbbé válnak.
• Rendkívüli látogatást kell beiktatni akkor:
• Ha beteg lett a beosztott testvér.
• Ha lelkileg probléma merült fel az életében.
• Ha már több szombaton nem láttuk a gyülekezetben, és nem tudjuk a távolmaradás okát.
• Ha nem vett részt az Úrvacsorában.
• A látogatáson tapasztalt szükséglet megoldásához az illetékes osztályvezető vagy a lelkész segítségét kell kérni, ha szükséges.

4. Mivel a diakónus nem azért látogat, hogy egy jót beszélgessen mindenféléről, ezért ne csak egyszerűen elmenjen, hanem készüljön fel a látogatás szolgálatára.

• A látogatás időtartama a meglátogatott személyhez és körülményeihez legyen szabva.
• Mivel tudja, hogy kihez és hová megy, ezért a meglátogatott személy helyzetéhez és szükségletéhez igazodva készüljön fel a beszélgetésre és az igéből szánt bátorító szavakra.
• Új gyülekezeti tagok
• Fiatal testvérek
• Felemás házasságban élők
• Idős testvérek
• Betegek vagy haldoklók
• Gyászoló család
• Szakadár szelleműek
• Bűnbe esettek és bűnben élők
• Ha a meglátogatott személy nem volt a gyülekezetben, akkor az a legjobb, ha az istentisztelet igei gondolatait mondja el neki, majd pedig beszélgessenek róla közösen.
• A diakónusnak nemcsak a beszédre kell késznek lennie, hanem a meghallgatásra is.
• De sohase hallgasson másokat közömbösen és érdektelenül, hanem aktív érdeklődéssel.
• Esetenként tudnia kell megállítani is a meglátogatott testvér szóáradatát.
• Fejezze ki szándékát kedvesen, de határozottan, hogy neki is van mondanivalója a testvéréhez.
• A diakónus munkájának célja egyszersmind meghatározza a beszélgetésének az általános szempontjait is.
• Ezekről a szempontokról a következő alkalommal fogok részletesen beszélni.
• A diakónusok sohase váljanak hírvivő eszközökké, a gyülekezeti pletykák hordozóivá.

5. Az Efézus 4, 12-16-ban adott eligazításban jelöli meg Isten a szolgálat igazi célját, aminek megvalósítása érdekében kész lelki ajándékokkal is támogatni a szolgálattevőt.

• A szentek tökéletesbítése céljából. Hitbeli és ismereti egységre jutás. Védetté válás a tévtanokkal szemben.
• Növekedés a szeretetben és a Krisztushoz való hasonlóságra.
• A gyülekezeti tagok közösséggé és egy lelki családdá való kapcsolódása.
• Minden tag segítése, hogy a saját lelki mértéke szerint munkálkodjon az egész test építésében.