|
|
|
|
Pedig a mértékletességnek kellene a leghangsúlyosabb szempontnak lenni életünkben.
A táplálkozási szokásainkat is csak akkor mondhatjuk egészségesnek, ha az mértékletességgel párosul.
Az egészségünk nyolc pillére mindegyikében figyelembe kell vennünk a mértékletességet.
Ahogy a mozgásban, úgy a pihenésben is szükség van figyelembe venni az Isten által adott mértéket.
A napfény és a jó levegő hasznosítása az egészségünk szempontjából szintén hasznos odafigyelnünk Isten tanácsaira.
A Biblia a mértékletesség fogalmát összekapcsolja a józansággal.
“Annakokáért legyetek mértékletesek és Józanok!” I. Pét. 4,7.
A mértékletesség megvalósításához mindenek előtt ki kell józanodni a különböző befolyásoktól beteg gondolkodásból.
Ezért a Biblia a legelső helyre állítja a megtérést, vagyis a gondolkodásmód megváltozását.
Enélkül a kijózanodás nélkül nem vagyunk képesek különbséget tenni a jó és a rossz között.
Ez a kijózanodás történik akkor, amikor Isten megvilágít előttünk valamit a megértéshez.
Ha a gondolkodásmód nem változott meg, akkor a mértékletesség is csak egy ideig-óráig tartó dolog lesz.
A dohányos vagy alkoholista ember általában attól még nem fogja megváltoztatni a szokásait, mert felismerte annak ártalmas és veszélyes voltát.
Olyan belső lelki erőre van szüksége, amely elég erős a szándéka megvalósításához.
Ezt a lelki képességet önuralomnak nevezzük.
Ez a képesség segít bennünket abban, hogy ne tegyünk olyat, ami az egészségünk szempontjából ártalmas, noha a vágyakozás még meg van bennünk hozzá.
Megfelelő mértékű önuralommal képesek vagyunk mértékletes életet élni.
Míg az önuralom főként valamitől való tartózkodásban segít bennünket, addig a mértékletesség olyan dolgok cselekvését segíti életünkben, amik összhangban vannak az egészség alapelveivel.
A sorrend tehát a következő: józanság, önuralom, mértékletesség.
Mértéknek nevezzük azokat az eszközöket, amik valami megmérésének alapjául szolgálnak.
Ahogy mértéke van a súlynak, a térfogatnak, a távolságnak és az időnek, akként az ember életmódjával kapcsolatban is létezik egy Isten által meghatározott mérték.
A Biblia szerinti józan ember ezért nem igazítja életét az emberek által felállított mértékekhez, vagy a saját kívánságaikhoz és vágyaikhoz.
A józan ember inkább azt keresi, hogy mi van összhangban az Isten akaratával, mert tudja, hogy az az ő javát fogja szolgálni. Róm. 12,1-2.
Lehet “mérték”-telen, ha az Isten által adott mértéket nem veszi figyelembe, illetve nem ismeri el azt a maga számára.
Ez azonban egy nagyon rövidtávú gondolkodást mutat.
Aki így gondolkodik, az csak a mának és a pillanatoknak él.
“Együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk.” És. 22,13.
Viszont lehet valaki “mérték”-letes is, ha az Isten által adott mértéket veszi figyelembe és betartja azt.
Az ilyen életforma egy hosszú távú gondolkodást mutat.
Ezért ajánlatos megfogadnunk bölcs Salamon tanácsát:
“Az igazságnak útján járok, és az igazság ösvényének a közepén.” Péld. 8,20.
“Az igazi mértékletesség arra tanít, hogy tartózkodjunk minden olyan dologtól, ami káros, és használjuk józanul azt, ami egészséges!” (Pátr. Próf. 523,1.)
Ez tehát azt jelenti, hogy ami a legkisebb mértékben is káros, attól igyekezzünk távol tartani magunkat, függetlenül attól, hogy testi, lelki vagy szellemi dologról van-e szó.
Viszont tudjunk józanul mértéket tartani azokban a dolgokban, amiket egyébként az ember használatára teremtett és adott Isten.
Az Isten szerinti mértékletességnek azonban még van egy olyan területe is, amire általában nagyon kevés figyelmet szoktak fordítani.
Jakab apostol azt mondja: “Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak”. Jak. 4,17.
Vagyis az elmulasztott jó cselekedetek ellentétben állnak az Isten mértékével, a szeretet nagy alapelvével.
Pedig az Isten szerinti mértékletesség nagyon sok területen igényel tőlünk átgondolást és döntést.
Pál apostol ad egy olyan tanácsot, aminek általános elvként kellene életünket és cselekedeteinket meghatároznia.
“Akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljétek!” I. Kor. 10,31.
Isten dicsőségére csak az isteni mérték szem előtt tartásával lehet tenni dolgokat.
Mert az evés és ivás helytelen gyakorlata által rontja meg az ember leginkább önmagát, - a test, a lélek és a szellem egységét képező embert.
Ez az állapot nem azért van, mert Isten tudatlanságban hagyta az embert a következményekre vonatkozóan.
Sokkal inkább azért, mert az ember nem akarja figyelembe venni az Isten által adott tanácsokat.
Isten mértékletességi elvének meg kell nyilatkoznia a mindennapi munkánk vonatkozásában is.
Isten ugyanis csak hat napot adott erre a célra, de az éjszakákat már nem, vagyis tudjunk mértéket tartani itt is.
A mértékletes élet szabályainak érintenie kell a szórakozásunkat is, a szabad időnk jó felhasználásának kérdését is.
Fontos területként kell számon tartanunk az öltözködésünk kérdését is, a külső megjelenésünk jellemzőit, egészségügyi, erkölcsi és tisztességesség szintjén.
Elég sok ember számára még a beszédben való mértékletességet is jó volna figyelembe venni.
“A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek” Péld. 10,19.
“Ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak” Préd. 3,7/b.
“A megbántó beszéd pedig támaszt haragot” Péld. 15,1.