Atyáink prófétai hite 4. kötet

Az összes E.G.White mű teljes listájában bizonyos kötetekben többé-kevésbé megkettőződik a téma. Például az 1855-ben kiadott Testiomonies for the Church, 1. kötetet, az 1-14 számú "Testimonies" újrakiadásakor először 1855 és 1868 között adták ki. Ezek a könyvek az Ellen White tollából származnak az 1849 és 1915 között megjelent, mintegy ezer folyóiratcikk mellett.

Kulcs a jegyzékhez: A dőlt betűs címek nyomtatása elfogyott; a dőlt betűs címek, de (*) jelzéssel jelenleg más formában is elérhetők; a dőlt betűs, de (ł) feliratú címeket azóta újra kiadták hasonló formában.

F. / FÜGGELÉK

A spiritizmus prófétikus rangot igényel¹

Az Amerikai Nemzeti Spiritiszta Szövetség (1848-1948) által kiadott Amerikai Modern Spiritizmus hivatalos évkönyve összefoglalja a spiritizmus történetét, hiedelmeit és eredményeit az évszázad folyamán, melyek a Hydesville-i 1848. március 31-i modern megjelenése óta történtek. Akkor, Dr. B. F. Clark szerint „egy új irányzat” született, amelynek ma több millió híve van – sokan a spiritiszta templomok tényleges tagságán kívül. Közéjük tartoznak a különféle országok jeles bírái, orvosai, írói, költői, szerkesztői, lelkészei, nevelői és államférfiai.² Ezek a „Hydesville-i kopogások” – állításuk szerint – ismét kapcsolatot létesítettek az „elhunytak” lelkeivel. A kopogásoktól az extázisig a megvalósulásig haladt, bár először viharos fogadtatásban részesült - tömegek gyűltek össze és erőszak fenyegetett, és a Fox családot „szenzációs hamisítók” csoportjának hitték, akik minden szent és gyönyörű indíték rovására hírnévre törekedtek.³ De azóta hatalmas változások történtek.

1864-ben egy idő előtti szervezési kísérlet történt. Végül 1893-ban megalakult a Nemzeti Spiritiszta Szövetség, melynek nyilvánosan határozott célja, hogy a spiritizmus filozófiáját és célját közismertté tegye. Egy 1914-ben elfogadott határozat, amelyet 1919-ben megerősítettek, majd 1930-ban ismét, hogy a „spiritizmus egy folyamatos élet tudománya, filozófiája és vallása.” Az egyesület Elvi Nyilatkozatában (melyet 1899-ben fogalmaztak meg, és 1919-ben és 1945-ben megerősítettek) hangsúlyozták a „Végtelen Intelligenciában” való hitet, azzal az állítással, hogy „az egyén létezése és személyes identitása a halálnak nevezett változás után is folytatódik”, hogy az „úgynevezett halottal való kommunikáció tény, amelyet a spiritizmus jelenségei tudományosan bizonyítanak”, hogy „a megújuláshoz vezető kapu soha nem záródik be egyetlen emberi lélek előtt sem itt, sem a jövőben, és azt az állítást különösen ki kell emelni, hogy „a Bibliában tartalmazott próféciák utasításai tudományosan bizonyítottak a médiumok útján.”⁴ Ők hiszik, hogy „a spiritizmus egy új mennyet és új földet készített, amelyben tartózkodhatnak.”⁵

A spiritizmus programjának két fő programpontja van: Először is, hogy a „meghaltak” öntudatosak és tudnak velünk kommunikálni; ez nem halál, hanem az élet folytatása; másodszor pedig, hogy a jövőben remény van a bűnösebbeknek is; azért, mert minden lélek – független attól – bármennyire gonosz, végülis fejlődni fog a korszakokon át a megvilágosodásig, és azon túl is.⁶ Tehát, egyik tantételük a végső egyetemes üdvösség.

A vallási fordulat körülbelül akkor következett be elkerülhetetlenül, amikor egyre több és több egyháztag fogadta el a spiritizmust. Az első spiritiszta egyházat 1858-ban alapították a Michigan-i Sturgis-ban. Jelenleg mindenütt megtalálhatók a spiritiszta templomok „felszentelt” papokkal, „Főtisztelendőkkel” (főleg nők), egy papi egyesülettel – még egy színes bőrű papi egyesülettel is – valamint kézikönyvekkel, egy évkönyvvel, irodákkal, énekeskönyvekkel és még tábori összejövetelekkel is. Időnkénti kiadványaik között szerepel a Szellemi Telefon (1852), A Világosság Zászlója (1857), Haladó Korszak (1864), A Szellemi Tudós (1874), Az Igazság Világossága (1877), Nemzeti Spiritizmus (1919), a megfelelő mennyiségű brit kiadványokkal együtt.

Az elmúlt száz évben szó szerint több ezer könyv, röpirat és traktát jelent meg a spiritizmus mellett és ellen. Időközönként a papság több száz cikket tartalmzó folyóiratot adott ki, melyek közül némelyik védelmező, némelyik elítélő volt.⁷

A vallásos hangsúly alátámasztására az évkönyv a következő „Bibliai idézeteket” idézi: I.Ján.4:1; I.Thess. 5:19-21; I.Kor. 12:1, 7-10, 28; 14:1, 3, 31, 32, 39, és mások; szintén sok bibliai esemény a spiritizmussal van azonosítva a kézikönyvben. Azonban a spiritualizmus nyilvánvalóan megtestesíti „az összes ősi hit alapköveit", amint azt a Zoroasztertől, Homérosztól, Plátotól, Mózestől, Buddhától, és Jézustól származó idézetek illusztrálják.⁸ A keresztény hit alapjainak teljes megtagadása azonban megjelenik azokban az állításokban, hogy a spiritiszta „elhagyhatja a keresztény egyház tanításait", és nincs helyettes engesztelés, mert mindenkinek meg kell dolgoznia a saját üdvösségéért.⁹

Dr. J. Peebles, az egyik korábbi vezetőjük ebben a terjengős, mégis leleplező szakaszban határozza meg a spiritizmust:

Ennek a nagyszerű spiritizmus szó gyökerének a jelentése egyértelműen Istenre, a Szentlélekre, a Közelgőre és Megváltozhatatlan Lélekre vezethető vissza. ’Isten Lélek’ – mondta Jézus a Krisztus; ezért Isten Lélek, az Istenből eredő és benne összepontosuló Spiritizmus a leginspirálóbb, a legszentségesebb és legszentebb szóvá válik, az erkölcsi lépcsőzet így következik egymás után: lélek, lelki, szellemi-beállítottság, spiritizmus - az ISM erre utal és kapcsolódik fő tanításához, az isteni apa-anyaság, az összes fajta testvériség, az ember veleszületett istensége, a törvény megváltoztathatatlansága, a mai Lelkek Szolgálata, az Angyalok őrző gondoskodása, a Szentség szükségessége, az Ima fontossága, a Hit szépesége, az Emberszeretet édessége, a vallás kegyelve és az Istenbe vetett határtalan bizalom - a Szeret, Bölcsesség és Akarat abszolút megtestesítője.¹⁰

Peebles azután azt a megdöbbentő dolgot állítja, hogy a spiritizmus egészen Konstantin koráig az őskeresztények vallása volt, amikor a kereszténység szektává kristályosodott ki.¹¹

És a „szellemekkel való közösségnek” tulajdonítják Jézus születésének bejelentését, hogy csodái spiritiszta jelenségek, és tanítványait spiritiszta szeánszokon tanította.¹² Peebles azt is állítja, hogy Krisztus második eljövetele „szent angyalokkal és szolgáló lelkekkel” történik, és „ez az eljövetel örökkévaló”.¹³

J E G Y Z E T E K

2. Például, Sherwood Eddy, A halál után szolgálni fogsz (1950); Blair Fraser, „A Spiritiszta Mackenzie King titkos élete”, Maclean’s Magazin, 1951. dec. 15. 7-9, 60, 61. old.

3. Victoria Barnes, „A modern spiritizmus születére”, A modern spiritizmus centennáriumi évkönyve Amerikában, 9. old.

5. Dr.R.F.Austin, a Centennáriumi könyvben, 44. old. Egyenlőségjelent tesznek a prófécia és a szellemidézs között (A spiritiszták általános közgyűlése. A spiritizmus kézikönyve 5, 11. 113-116. old.)

7. A híres Harry Houdin 5147 címből álló gyűjteményének kétharmada pszichés kérdésekkel foglalkozik. Ezen a területen az egyik legteljesebb gyűjtemény az egész világon, harminc év alatt gyűlt össze, és most egy különleges gyűjteménynek ad otthont a Kongresszusi Könyvtárban.

Egyik kötet tizenkét lelki énekeskönyvet és verses füzetet tartalmaz, amelyek egy borítóban vannak összekötve. Érdellődési körök, tábori összejövetelek és más lelki összejövetelek használatára Mattie E.Hull, Moses Hull felesége által készített Lelki énekek két kiadása. A következő jellegzetes énekek: „A halálfolyó áthidalva”, „Gyönyörű part”, „Lelki üdvözletek”, „Egyenletesen hull a Lélek üzete”, „Feltámadt barátainknak”, „Kopogás, Kopogás, Kopogás” (dübörgő dallamra), „Az éjszakada csendes óráiban”, „Kedves szellemek földje”, „Eljön a jó idő”, Nem tudom nyomon követni az urat”, Az angyalok jelenléte”. Egy hitehagyott szerető szövegei:

Egy másik gyűjteményben, „Az arany visszhangok"-ban S.W.Tucker által szavakkal és zenével előadva, a következő című egyházi énekek jelentek meg: „Angyali látogatók”, „Túl a síráson”, „Égi bejáratok”, „Az én lelki otthonom”, „Hazafelé-tartó út”, „A láthatatlan város”.

10. J.M.Peebles. „A Spiritizmus szót félreértették”, Centennáriumi évkönyv 34. old.

G. / FÜGGELÉK

A FŐ TÉRKÉP ÉS A RÉVKALAUZ A KIKÖTŐHÖZ¹

Uriah Smith véleménye a Prófétaság Lelkének a Bibliához való viszonyáról, az egyén és az egyház számára mestertérkép, a Review and Herald vezércikkében jelent meg, itt kivonatosan közölve:

Képzelj el egy óceánjárót, amely egy távoli külföldi kikötőbe indul. A tulajdonos átadja a kapitánynak és a legénységnek a mestertérképet, amely irányítást és parancsot ad a hajóúthoz - az útvonalat, a távolságot, a sebességet, az áramlatokat és a keresztáramlatokat,valamint számos egyéb részletet. A térkép magába foglalja a hosszú hajóutat az elindulási kikötőtől a célkikötőig. Ez egy nélkülözhetetlen útmutató. Megjelöli az útbaeső szigeteket és szárazföldeket, alamint megjelöli a kikötőket. Megadja az óceán mélységét és megmutatja a part általános körvonalát, megjelöli a nagyob sziklákat és zátonyokat, valamint a kikötőbe vezető akadálymentes csatornát.²

Azonban ugyanaz a főtérkép, amely mindezt feltárja, azt jelzi, hogy amikor a hajó a végső kikötőhöz közeledik, egy révkalauzt biztosítanak, aki speciális segítséget nyújt az árapályba való behajtásban, a hajó kormányzásában, a változékony homok akadályok között kormányozva, elkerülve a rejtett zátonyokat, kiálló sziklákat, elsüllyedt hajókat vagy egyéb helyi akadályokat és körülményeket - mindez összhangban van a főtérképen felvázolt általános irányvonallal.

Amikor végre láthatóvá válik a szárazföldi célállomás és ellenőrizhető, hogy annak általános korvonala megfelel-e a térképen vázoltnak, öröm és bizonyosság van a hajó tisztjeiben. A vágyott kikötő a közelben van. De a kikötőbe való belépés számos veszélyt rejt magában - viharos időjárás, árapály, furfangos homokzátonyok, elsüllyedt hajók, sekély gázlók és mások. Ám a jelzett időben és helyen megjelenik a révkalauz hajója és hamarosan fel is veszik a fedélzetre. Mi van akkor, ha a legénység egy része feláll és azt mondja: „Nekünk van vezető térképünk és utasításaink, amelyek biztonságban hoztak el bennünket egészen a távoli behajózási kikötőtől. Látjuk magunk előtt a kikötőt és nincs szükségünk, vagy nem akarjuk a révkalazut. Egyszerűen követni fogjuk a mester térképet. Ez bőven elég nekünk.

De vajon azok a tiltakozók, akk most visszautasították a révkalauz által előre megjósolt és a térképnek megfelelő különleges szolgáltatásokat, valóban figyelembe veszik.e a mester térképet? A válasz magátólértetődő. Hasonlóképen, a Prófétaság Lelke azért adatott, hogy segítsen átvezetni Sion hajóját a veszélyes árapályokon és zátonyokon, valamint az utolsó idők szikláin, viharain és akadályain azáltal, hogy megjelöli az egyház számára a tiszta, biztonságos csatornát, valamint rámutat a leselkedő veszélyekre, melyek általánosságban meg vannak jelölve a Fő Térképenm - a Bibliában - mint egy közelben meglévő kikötőben. Az élő kormánáyos útmutatása pedig az alapvető bibliai próféciák átfogó vázlatán alapul, és egyszerűen annak részletes alkalmazása. E gondoskodás elfogadásával a hajó bitonságosan kiköt a rendeltetési kikötőben.

H. / FÜGGELÉK

KRTISZTUS FŐ PRÓFÉCIÁJA MÁTÉ 24. FEJEZETÉBEN¹

A Máté 24. fejeztben, Márk 13. fejezetben és Lukács 21. fejezetben feljegyzett, a Jézus által adott, századokra vonatkozó próféciák páratlan felvázolásának leírása során ugyanazt az általános rendszert találjuk, amely Dániel és a kinyilatkoztató János vázlatos próféciáinak szerkezetét jelzi – a keresztény korszakokat felölelő prófétikus sorok ismétléseként a hangsúly és a megerősíté céljából. Daniel és János, mindketten a saját napjaikkal kezdik az eljövendő dolgok kinyilatkoztatását, és gyors léptekkel viszik az olvasót évszázadokon át, miközben a kibontakozó események a keresztény kor végéig érnek. Krisztus hallgatóit peidg arra buzdatják, hogy olvaassák és értsék meg Dániel próféciáit (Máté 24:15). A következő grafikon a prófécia rendszerét elemzi, az ismétlődő vonal által vezetve a fokozódó hangsúlyozáshz.

1. A JÖVENDÖLÉS RÉSZLETES LEÍRÁSA – Krisztus nagy próféciáját, amely az egész keresztény korszakot lefedi Jeruzsálem pusztulásától egészen a korszakok végéig, mindhárom sinoptikus – Máté, Márk és Lukács feljegyzi. Bár a megfogalmazás kissé változik, a cél és a körvonal egyértelműen azonos. Miután beszélt a „nyomorúság” szörnyű napjairól, amelyet európai és amerikai tudósok százai a más véleményen lévő keresztények nagy pápai üldözésének ismernek el, különösen a XIII. századtól a XVIII. századig, Krisztus egyértelműen kijelenti, ha az akkori üldözést nem rövidítik le, minden hűséges tanúját kiirtanák. A pápaság lelki uralmának időszaka nagyszámú magyarázó tanúsága szerint, akiknek feljegyzéseit már vizsgáltuk, különösen a III és IV. kötetben – a hatodik században Justiniantól (1242) a XVIII. századi Francia Forradalomig terjedt, sokan kifejezetten 538-tól 1798-ig helyezik el.

Ezután Krisztus kifejezett nyilatkozata következik, miszerint az üldözés ezen különleges időszakának nagyrészt véget kell vetni, két különálló égi jel jelenik meg a közelgő advent előhirnökeként – először, a nap és a hold abnormálisan elsötétül; és másodszor „csillagok fognak hullani” – bizonyára meteorzáporok, mivel azok csak „hulló csillagok”. És ezeknek a jeleknek valóságosnak, nem pedig képzeletbelinek kellett lenniük. Ezután következik Krisztus dicsőséges második eljövetelének leírása, ezzel bemutatva a sorrendet és a kapcsolatot. A nyomorúság idejének befejeződése és az advent között kellett megjelnniük. János apostol is leírja ugyanezt a jelenetet más részletekkel a hatodik pecsét alatt (Jel. 6:12-17.)

Krisztus nagy próféciájának evangéliumi feljegyzései azt mutatják, hogy azok egyértelműen szószerintiek nem pedig szimbólikusak, amin azt a megfelelő fejezetek áttekintése egyértelműen jelzi. És ennek a tulajdonságnak a János általi ábrázolása a hatodik pecsétben szintén szószerinti, bár a Jelenések könyvében a szószerinti gyakran közbeszúr egy jövendölései kifejezést. „A csillagok le fognak hullani”. János későbi próféciája pedig ezt a további leírást adja hozzá – „mikképpn a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, mikor nagy szél rázza”. Csillagok, egyszerre hullanak, százezrével. Ezek a jóslatok nyilván egy és ugyanazon égi jelenségre vonatkoznak. A nap és a hold elsötétedését máshol tárgyalják. Így a sorozat sorrenden förgzítve van. Időzítésük egyértelműen a nagy „nyomorúság” után és a második advent előtt van.

2. AZ ÉVSZÁZDOK ESEMÉNYEI EGYMÁST KÖVETŐ KÖRVONALBAN – Krisztus a prófécia forrása ebben a páratlan vázlatos próféciában, amely a keresztény egyház viszontagságait mutatja be az évszázadok konfliktusai közepette, a Máté 24:4-14-ben továbbvezette hallgaóit saját koruktól kezdve. Túlvezette őket a hamis krisztusok eljövetelén, majd „a háborúk és a háborúk hírein”, nyilvánvalóan a Római Birodalom felbomlásán, amelyet Dániel többször is megjövendölt, figyelmeztetve, hogy mindennek meg kell történni, de még ez nem itt a vég (6. vers). Tehát a „vég” messze volt még azoktól a korai időktől. Majd Jézus elmondja, hogyan támad nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen; ezt kísérik „éhségek, döghalálok és földindulások mindenfelé” (7 vers), és hozzáteszi „mindezek pedig a sok nyomorúság kezdete” (8 vers).

Ezután Krisztus a nagy nyomorúság idejéhez érkezik, amikor igaz követőit megölik és „gyűlöletesek lesznek minden népelőtt”, amelyek közé szétszóródtak, és elárulják őket (10 vers). És sok hamis próféta támad, akik „sokakat elhitetnek” (11 vers). Akkor, mivel a gonoszság megsokasodik, sokakban a „szeretet meghidegül” (12 vers). (1243) Ennélfogva Krisztus elvezette hallgatóit a vég közeléig, mert „aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül” (13 vers). És ezután következik az időnek vagy a korszakok végének világméretű és legfőbb jele – „és az Isten országának [különös hangsúlyt helyezve Isten országának közelgő létrejöttére] ez az evangélium hirdettetik majd az egész világon bizonyságul minden népnek, és akkor jő el a vég (14 vers). Így a Mester gyors ütemben felvázolta az évszázadok nagy eseményeit azok fő jellemzőivel, és egy világméretű jellel zárja le, amely elvezet bennünket a második eljövetelben tetőző véghez.

3. TOVÁBBI RÉSZLETEKKEL MEGISMÉTLI A FELVÁZOLÁST – Majd az ihletett jellegzetes Krisztusi módszert követve, visszatr a sajt korához, és ismét felvázolja az évek múlását, egyre konkrétabbá válva és további részleteket ad hozzá (15-27 versek). Ezúttal újrakezdi Jeruzsálem lerombolásával, amikor „a pusztító utálatosság, amelyről dániel próféta szólotott” ott áll a szent helyen (15 vers), meg kellett érteniük, hogy Jeruzsálem és a Templom pusztulása (Kr.u. 70-ben) jön rájuk. Júdea keresztényeinek pedig nagy gyorsasággal a hegyekbe kellett menekülniük (16-20 versek) és imádkozniuk, hogy Jeruzsálem végzetes pusztulása ne télen vagy szombat napon történjen (20 vers).

És Krisztus ismét hangsúlyozza a korábban említett nagy üldözést, és folytatja annak rettenetes súlyosságát, hozzátéve, hogy „akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha” (21 vers). Azután hozzáteszi „És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg: de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok” (22 vers). Majd megismétli az utolsó napokban támadó „a hamis krisztusokra és hamis prófétákra” vonatkozó figyelmeztetést, akik jeleket és csodákat tesznek, „annyire, hogy elhitessék, ha lehet a választottakat is” (24 vers). Azt állítva, hogy Krisztus visszajövetele a „pusztában” vagy a „belső szobákban” van. De Jézus óva int, „ne higyjetek”. Végül megadja a második eljövetelének módját – amikképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az Emberiának eljövetele is” (27 vers). Ez ismét tartalmazza az évszázadok egymást követő nagy eseményének második felvázolását.

4. A HARMADIK ÁTTEKINTÉS AZ UTOLSÓ IDŐK JELEIT HANGSÚLYOZZA – Most harmadszor, és egyben utoljára Krisztus visszatér a nagy megpróbáltatások és a szentk üldözésének időszakába, amelyet korábban kétszer is hangsúlyoztunk,és amelyet eredetileg Dániel próféta vázolt fel (Dán. 7:21, 25.), és kijelenti, „Mindjárt ama napok nyomorúsága után” (Máté 24:29.) az idők égi jeleinek sorozata jelenne meg az időpont beazonosítására – „a nap elsötétedik és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek (29. vers). Ez párhuzamba állítható azokkal az eseményekkel, amelyeket János, a kinyilatkoztató a Jelenések 6:12-17-ben írt le és az ószövetségi próféták (1244) utaltak rá (Joel 2:31-32.), és így az olvasó harmadszorra kerül a múltbeli részletek növekvő felhalmozódása közepébe, az útjelzők annak a jele, hogy „az Emberfia nagy hatalommal és dicsőséggel jön az ég felhőiben”, és elküldi az Ő „angyalait nagy trombitaszóval és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.(Máté 24:31.)

Azután jogos kétség merülhet fel a félreértés miatt, mert „mindazok a dolgok” melyek évszázadokkal előre jelzik, beteljesülnek, akkkor az embereknek „tudniuk kell, hogy közel van, éppen az ajtó előtt” (33 vers), éppolan pontosan, mint ahogy fügefa levelei a nyár kzeledtét hirdetik. De sokak számára, éppenúgy mint Nóé napjaiban és az özönvíz idején, az ember Fiának második eljövetele hirtelen és váratlan lesz, és katasztrofális következményekkel jár a felkészületlenekre nézve. Krisztus pedig ezt a páratlan próféciát azzal fejezi be: „Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljárok, abban jő el az embernek Fia (44 vers), figyelmeztetve azokat, akik azt hirdetik „Halogatja még az én uram a hazajövetelt”, kijelentve, hogy a képmutatókkal együtt vágják le őket (48-51 vers).

Így ér véget a Máté 24 fejezetének egyedülálló próféciája, amely a Máté 25 fejezet mellékelt példázataihoz kapcsolódik, az okos és a balga szüzekről, a tálentumokról, valamint az igaz és a hamis elválasztásáról a második eljövetelkor. Azután ezt olvassuk: „Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe; és elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől” (Máté 25:31-32.).

5. A TANÍTVÁNYOK A KETTŐS KÉRDÉSRE KETTŐS VÁLASZT KAPNAK. – Ime a tanítványok által feltett két kérdés: Mikor lesz Jeruzsálem elpusztítása? és, Mi lesz a Mester visszatérésének a jele? – konkrét választ kaptak Krisztusól, amely megmutatta az elkövetkezendő időben bekövetkező eseményekhez való viszonyukat, kezdve Jeruzsálem közelgő elpusztításával. És miután végigsöpört a közbeeső évszázadokon, második eljövetelének hatalmas jeleneteivel fejezi be hatalomban és nagy dicsőségben.Tehát a kialakult kapcsolat és az események sorrendje kifejezetten az ihletett prófécia megkülönböztrető jegyével van ábrázolva – a hangsúlly és a tisztázás miatt van az ismétlés, nemcsak azért, hogy az út során részleteket adjunk hozz, hanem a végét övezuő bizonyítékokat halmozzunk fel a prófécia országútján. Ily módon minden múltbeli beteljesülés, az előre vázolt további hátralévő események beteljesedésének bizonyítékává válik.

I. / FÜGGELÉK

A PÜNKÖSD NAPJÁNAK KISZÁMÍTÁSA ISZ.U. 31-BEN

Évenként három ünnep és évenként hét szombat volt minden szent zsidó év első hét hónapjában, az ősi jelképes szentélyszolgálat működése során. A sorozat mindenegyes éves ünnepe az adott hónap adott napjára esett, de nem a hét ugyanazon napjára.

JELKÉPES ÜNNEPEK

Évenkénti 3 ünnep (zarándoklat fesztival)

DÁTUM

ÉVENKÉNTI CIKLUSA Kr.u.31-ben

Évenkénti 7 tipikus szombat

Az ünneplés napja évről-évre változott, és soha nem volt a hétnek ugyanazon a napján két egymást követő évben.

Amásik oldalon lévő táblázat (amely sorendre és dátumozásra vonatkozó bibliai előírások alapján készült), azon éven alapul, amelyben a húsvét (Niszán 14) péntekre esett, Kr.u. 31-ben. A bal oldali oszlopban a három ünnep a hozzájuk tartozó részletekkel, a jobb oldalon pedig az évenkénti hét szombat a hozzájuk tartozó kikötésekkel jelenik meg. A hatáskörre vonatkozó hivatkozások mindvégig megjelennek.

Az egymást követő ünnepek vagy egységek minden számítása a húsvét ünnepén, vagyis Niszán 14-én alapul. Az I.sz. előtt 31-ben, így péntekhez kötődő húsvétkor a zsenge kéve meglóbálásának dátuma (mindig Niszán 16-án), az utána következő Pünkösddel, gyorsan és pontosan kiszámítható. A kovásztalan kenyér első napját, amely mindig Niszán 15-ére esett (lásd a bibiai hivatkozást a tábázaton), a zsenge kéve meglóbálásának napja követte, amely viszont meghatározta a hét napját Pünkösdre - ez éppen ötven napra esik - és ezért mindig a hétnek ugyanazon a napján, mint a Niszán 16-a. Így az i.sz. 31 pünkösdje hasonlóképpen a hét első napjára esett, amint azt 1245. oldalon lévő táblázat mujtatja - a mózesi előírás szerint Niszán 16-tól számított ötven napot megszámítva. Ezen a táblázaton szerepel Niszán utolsó része, az egész első hónap, a második hónap, és a Sivan egy része, a harmadik hónap, amelyben eljött a Püskösd napja. Az ötven nap meg van számlálva ellenőrzés céljából, és a táblázat szerint a Niszán 14-i húsvét szintén péntekre van meghatározva.

E. / FÜGGELÉK	F. / FÜGGELÉK	JEGYZETEK
G. / FÜGGELÉK	H. / FÜGGELÉK	I. / FÜGGELÉK
ELŐZŐ	Tartalomjegyzék	KÖVETKEZŐ

E. / FÜGGELÉK

ELLEN G. WHITE KIADOTT MUNKÁI