9. Isten törvénye az önzés ellen

I. A lopás definíciója

1. A törvénynek ezt a rövid parancsolatát azért adta Isten, hogy megvédjen bennünket az önző, egocentrikus gondolkodástól és a hozzá társuló cselekményektől.

• Mivel az egész törvény a szeretetről szól, ezért aki nem ügyel erre a parancsolatra, az különösen szembe kerül a szeretet alapelvével.

• Az önzés legjellemzőbb megnyilatkozása az a cselekmény, amit a törvény egyszerűen lopásnak nevez.

• A szeretet Istene meg akar védeni bennünket az önzésnek attól a megnyilatkozásától, amitől mindig csak önmagunkat látjuk középpontban.

2. Lopásnak mondható minden olyan cselekmény, amikor másoktól veszünk el valamit, amihez mások kárán jutunk hozzá.

• Isten ugyan sehol sem tiltja az anyagiakban való előbbrejutást, a gyarapodás lehetőségét, de bizonyos szabályokat állít elénk azoknak megszerzésében.

• Nem engedi, hogy úgy legyen neked több, hogy elveszed azt, ami a másiké.

• Attól soha nem lesz gazdagabb a világ, ha időnként elvesszük a másikét és ezáltal gazdát cserélnek a dolgok, hanem csak akkor, ha megtermeljük, ha újat hozunk létre.

3. Ez a parancsolat napjainkban különösen aktuális isteni figyelmeztetés, hiszen tolvaj lett az egész világ, ezért zárják mindenhol az ajtókat, és tesznek vasrácsokat az ablakokra.

• Az elszegényedéssel, a munkanélküliséggel együtt megnő annak a kísértése is, hogy elvegyék, hozzájussanak ahhoz, ami nem az övéké.

• A bennünket körülvevő beteges korszellem szinte sugallja a lopást és felmenti a tolvajt, ezért sokan már nem is tekintik bűnnek.

• Egyesek nem is nevezik bűnnek, a lelkiismeretük megnyugtatására pedig kitalálnak helyette valami más nevet, ami nem olyan bántó.

• Ma már csak azt mondják, hogy sikerült szereznem, hozzájutottam, de hogy milyen módon, arról nem beszélnek, de nem is kérdezik őket.

4. Ez a korszellem a társadalom minden rétegét áthatja, minden szinten jelen van és meghatározza az emberek cselekedeteit.

• Az az életcél, amit a legtöbb ember maga előtt tart, nem más, mint a gyors haszon, a gyors meggazdagodás, és ennek érdekében nem válogatnak az eszközökben.

• Ez a kegyetlen küzdelem szembe állítja az embereket egymással, ellenségekké teszi őket, az együttérzésnek és a szeretetnek minden csíráját kiöli a lelkekből.

• A felelős vezetők a látszat megtartása érdekében törvény elé állítják a kis tolvajokat, a nagyok viszont szabadon garázdálkodhatnak, esetleg éppen ők büntetik a kicsinyeket.

• Ebben a légkörben teljesen fellazulnak az erkölcsi gátlások, és mindenki felszabadítva érzi magát a lopásra, a másik tulajdonának elvételére.

II. A lopás különböző módjai

1. Nagyon fontos tudni, hogy a lopást is lehet sokféleképpen csinálni, még úgy is, hogy alig lehet felismerni a lényegét.

• Mert történhet ez erőszakkal vagy éppen hízelgéssel, alattomban vagy nyíltan.

• Lehet olyan kényszerhelyzetbe hozni valakit, hogy szándéka ellenére is kénytelen odaadni azt, ami az övé.

• Lehet kihasználni valakinek a gyengeségét, visszaélni a jóhiszeműségével.

• Lehet fizikai vagy erkölcsi nyomást gyakorolni rá, és így venni el tőle valamit, vagy éppen kiszedni belőle azt, ami az övé.

2. A lopásnak rengeteg apró árnyalt változatával találkozhatunk a mindennapi életünkben.

• Lopásnak számít az is, amikor rátelepszek valakire, lopom az idejét annak, akinek még rengeteg tennivalója lenne, de tőlem nem tudja végezni.

• Egyesek könyörtelenül rabolják el mások jó hírét és becsületét, amikor egy elejtett megjegyzéssel belegázolnak a becsületébe, mit sem törődve annak következményeivel.

• Ellophatják a környezetünkben élő emberek nyugalmát és csöndjét is, ha kint az udvaron vagy a kertben el kezdik bömböltetni a rádiójukat vagy a magnót.

• A nyugalom lopásának bűne alól az sem ment fel, ha vallásos éneket és zenét, vagy esetleg prédikációt hallgattatsz ilyen módon a szomszédoddal.

3. Van a lopásnak olyan formája is, amikor egyszerűen nem adod meg a másiknak azt, ami pedig járna neki.

• Esetleg visszaélsz az előnyösebb helyzeteddel, a másik tájékozatlanságával, vagy éppen a türelmével.

• Tolvaj lehetsz olyan módon is, hogy nem adod meg a felebarátodnak az elismerésnek azokat a szavait, ami pedig nagyon megilletné őt.

4. A családi kapcsolatainkban is meglophatjuk egymást, amikor nem adjuk meg egymásnak azt, ami járna a másiknak, figyelmet, kedvességet, törődést, szeretetet.

• Tolvajnak nevezhető az az ember, aki mindent biztosít és megad ugyan a hitvesének, a gyermekének vagy a szüleinek, csak éppen önmagát tagadja meg tőlük, a társaságát, a személyes törődését nem ér rá soha odaadni nekik.

5. Van a lopásnak egy nagyon kifinomult és rafinált változata, amikor nem vesszük el ugyan a másikét, de megakadályozzuk abban, hogy hozzájusson valamihez.

• Amikor a kicsinyes féltékenység és irigység arra vesz rá, hogy megakadályozzuk valakinek az előrehaladását.

• Nagyon sok ember lelkét terheli a másik meglopásának ez a bűne, hogy akadályt gördítettek a másik előmenetele elé, azzal nyugtatva magukat, ha nem engem választottak, akkor ő se menjen.

6. Jakab apostol rámutat még a lopásnak egy nagyon árnyalt, közvetett módjára is: “A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak”. Jak. 4,17.

• Ennek fényében azt mondhatjuk, hogy meglopom az embertársamat akkor, ha nem segítek rajta azzal, ami a hatáskörömön belül a rendelkezésemre áll.

• Az irgalmas samaritánus története is erről szól, három ember közül kettőnek a közömbössége közvetett módon elvette ettől az embertől az élet lehetőségét.

III. Amikor Istent lopjuk meg

1. A Szentírás egy nagyon fontos alapigazságra mutat rá ezzel a parancsolattal kapcsolatban, mi ugyanis semmi olyannal sem rendelkezünk, amihez nem Isten kegyelme által jutottunk volna hozzá.

• “És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerezte nékem e gazdagságot! Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére.” V. Móz. 8,17-18.

• “Mid van, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” I. Kor. 4,7/b.

• Aki nem tudja, hogy mindenét Istentől kapta, az dicsekszik, aki viszont tudja, hogy mindene Istentől van, az dicsőíti Őt.

2. Ha a világmindenségben csak egyetlen gazda van, és mi mindnyájan az Ő tulajdonai vagyunk, akkor a “Ne lopj!” parancsolat végső soron mindig azt jelenti, hogy ne lopd meg az Istent!

• Amikor az egyik ember a másiktól próbál meg elvenni valamit, akkor a valóságban Istentől próbálja ellopni azt.

3. Isten különböző képességekkel ajándékozott meg, de nemcsak azért, hogy önző módon élvezzük az ajándékokból fakadó előnyöket.

• Isten azt szeretné, ha a tőle kapott kiváltságokkal segítségükre lennénk azoknak, akik hiányt szenvednek azokban a dolgokban, amivel mi rendelkezünk.

• Isten sáfárokként akar hasznosítani bennünket az emberek között, hogy adjuk tovább, kézbesítsük azokat az Istentől kapott javakat, amiket ránk bízott.

• Ebben a kézbesítő szolgálatban nagyon sok örömöt találhat Isten gyermeke.

• Amikor tudatosul benne, hogy nem a magáéból ad, hanem csak az Istentől kapott javakat adja tovább, akkor még azért is hálásabb fog lenni, ami ezek után megmaradt neki.

4. Ha viszont nem vagyunk képesek másoknak adni abból, amink van, akkor a visszatartott javakkal meglopjuk Istent és azt a felebarátunkat, akinek Isten rajtunk keresztül szeretett volna adni.

• Ezt a kérdést annyira komolyan veszi Isten, hogy amikor Jézus visszajön, akkor egyetlen feltétel mellett fogja a jutalmazást adni a megváltott emberek részére:

• “Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.” Mt. 25,35-36.

5. A Szentírás arról tesz bizonyságot, hogy mi az Isten tulajdonai vagyunk kétszeresen is, a teremtés és a megváltás jogán.

• “Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg.”  I. Kor. 6,19-20.

• Ezért amikor valaki elismeri Isten tulajdonjogát az élete felett, akkor azt keresi, hogy Uram, “mi a te jó, kedves és tökéletes akaratod” velem, mit akarsz, hogy cselekedjem.

• Amikor viszont megtagadja Istennek ezt a jogát az élete felett, annak ellenére, hogy a Szentlélek már birtokba vette a szívét, akkor Istent akarja meglopni, megrövidíteni abban, ami az Istené, vissza akarja venni a saját használatára.

• Megpróbálja visszalopni a testét, talán csak egy hétvégére, a nyári szabadság idejére, hogy olyan dolgokat csináljon, amit tilt az Isten törvénye.

• Megpróbálja visszalopni az értelmi képességét, a gondolatait, hogy egy időre tisztátalan, nyerészkedő, esetleg bosszúálló fantáziaképekkel játsszon.

• Megpróbálja visszalopni a lelkét is, hogy alkalomszerűen idegen istenekkel kacérkodhasson.

6. Isten mindig tartott fenn magának az embernek adott dolgok között olyat, amire azt mondta, hogy ahhoz vagy nem nyúlhat hozzá az ember, vagy csak korlátozottan rendelkezhet felette.

• Már az Édenben is volt egy dolog, “a jó és gonosz tudásának fája”, amire Isten azt mondta az embernek, hogy ahhoz nem nyúlhat hozzá.

• A kert minden fáját az embernek adta, de ezt az egyet a maga számára különítette el, ehhez hozzá nyúlni Isten meglopását jelentette.

• Később a jövedelmünk tizedére mondta ki, hogy ez “Szentség az Úrnak”, vagyis a jövedelmünknek ezzel a részével mi nem rendelkezhetünk, ez Istené.

• Malakiás próféta által a leghatározottabban csalásnak, azaz Isten meglopásának nevezi azt, ha valaki nem adja vissza Istennek a jövedelme tizedét.

• “Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval.” Mal. 3,8.

• Isten az időnk hetedrészére is azt mondta ki a törvényében, hogy azzal mi nem rendelkezhetünk, időnknek ez a része az Úré.

• “De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van.” II. Móz. 20,10.

• Ha ezt a napot nem különítjük el Isten számára, akkor ugyanúgy meglopjuk őt, elvesszük Tőle azt az időt, amit a Vele való közösségünk számára különített el.

• Amikor tehát az Isten részére elkülönített szent részt a saját célunkra használjuk fel, legyen az a tized vagy a szombat, akkor minden esetben Istent lopjuk meg, az Övéből veszünk el a magunk céljára.

IV. Bibliai példák

1. Annak érdekében, hogy a lopás bűne a maga szörnyű valóságában álljon előttünk, szükséges néhány bibliai példán keresztül arra figyelni, hogy Isten hogyan ítéli meg ezt a bűnt és azokat, akik dédelgették a szívükben ennek a vágyát.

• Józsué könyvének 7. fejezetében találunk egy történetet Ákánról, aki ellopott “a teljesen Istennek szentelt dolgokból” a maga részére, mert megkívánta. Józs. 7,1. 21.

• Emiatt az egész népre kiható ítélet következett, Isten visszavonta az áldását és védelmét Izráeltől.

• Ez a történet azért került feljegyzésre, hogy tanuljuk meg belőle, esetenként miért nincs Isten áldása a gyülekezet közösségének erőfeszítésein.

• Mert vannak a sorai között olyanok, akik elvettek vagy visszatartottak “a teljesen Istennek szentelt dolgokból” a maguk részére.

2. Akháb király és a felesége Jézabel pedig még arra is képesek voltak, hogy féktelen mohóságukban megölettek egy szegény, egyszerű szőlősgazdát, csakhogy a birtokát elvehessék maguknak, mert megtetszett nekik.

• Ők ugyan közvetlenül semmit sem csináltak, Isten mégis őket feddi meg, nekik tulajdonítja az elkövetett bűnt a prófétán keresztül.

• Jézabel ugyanis csak hátulról mozgatta az eseményeket, Akháb pedig csak tudomásul vette, hogy mégiscsak az övé lett a hőn óhajtott szőlő, azt már meg sem kérdezte, hogy milyen áron. I. Kir. 21,7-16.

• Ezzel a történettel Isten arra figyelmeztet, hogy Ő akkor is megítél bennünket a lopás bűnével, ha mi csak közvetett módon vagyunk benne, ha a piszkos részét mások végzik el, de a haszonban részesülünk.

3. A tolvajok között ott találjuk Júdást is, aki rendszeresen meglopta a tanítványok közös kasszáját.

• Júdás azok közé a tolvajok közé tartozik, akik még azt is megpróbálják, hogy szépítsék a tettüket Isten és az emberek előtt egyaránt, úgy feltüntetni azt, mintha valami nemes dolog ügyében buzgólkodnának.

• Júdás története azért került feljegyzésre, hogy ne próbáljuk nemesnek látszó célok mögé rejteni a bűnös hajlamainkat és cselekedeteinket.

• Isten a titkos bűneinket is ismeri, hiszen Ő a szívek vizsgálója, előle nem tudunk elrejteni semmit sem.

V. Lelepleződés és szabadulás

1. Gyakran emlegetett gondolatként hangzik el a nyolcadik parancsolattal kapcsolatban, hogy “alkalom szüli a tolvajt”.

• Ez azonban csupán az emberek közötti szóbeszéd, a valóság egészen más.

• A valóságban az alkalom sohasem szüli, hanem csak leleplezi a tolvajt.

• Ugyanis senki sem azért válik tolvajjá az előbbiekben felsorolt területeken, mert éppen alkalma kínálkozott rá, hanem azért él az alkalommal, mert a szívében a tolvajlás bűnét ápolta és dédelgette.

• Ezzel a kijelentéssel csak mentegetni szeretnék az emberek a bűnüket, ilyen finomított és jobban hangzó köntösbe öltöztetve, szeretnék elvenni az élét a bűn nevén nevezésének.

2. Mindezek után felvetődik annak kérdése, hogyan lehet megőrizni magunkat ettől a rettenetes bűntől, ha pedig már befészkelte magát a szívünkbe valamilyen változatban, akkor hogyan lehet megszabadulni tőle?

• Ha a saját erőfeszítéseink által akarjuk kiirtani szívünkből, akkor újra és újra kudarcokat fogunk átélni.

• “Elváltoztathatja-é bőrét a szerecsen, és a párducz az ő foltosságát? Csak úgy cselekedhettek ti is jót, a kik megszoktátok a gonoszt.” Jer. 13,23.

• A lelkünket terhelő bűnökből csak Isten tud bennünket megszabadítani.

• “Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” Jn. 8,36.

• Mivel “a szívből származnak... a lopások” is, ezért a szívünket csak Isten tudja megtisztítani és újjá teremteni.

• Ezért kéri Isten tőlünk a szívünket: “Adjad, fiam, a te szívedet nékem”. Péld. 23,26.

• Ha pedig már megtisztította és újjáteremtette, akkor viszont “minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet”. Péld. 4,23.