7. Szeresd felebarátodat, mint magadat

I. Az élet védelmében

1. Amikor Jézustól afelől érdeklődtek, hogy a törvényben melyik a nagy parancsolat, akkor abban a párbeszédben fogalmazta meg a második nagy parancsolatot, amiben összefoglalva megtalálható mindaz, amit Isten a második kőtáblára írt fel.

• Innen eredően kapta ez a témánk azt a címet: “Szeresd felebarátodat, mint magadat”. Mt. 22,39.

• Mert egyedül a szeretetnek van olyan visszatartó ereje, hogy senki és semmi sem tudjon olyan hatást gyakorolni, hogy a felebarátunk életére törjünk.

2. De vajon hogyan lehet azt a gyakorlatban is megvalósítani, hogy a felebarátunkat is úgy szeressük, mint önmagunkat, lehetséges ez egyáltalán?

• Jézus a búcsúbeszédében azt mondta tanítványainak, nincs “annál nagyobb szeretet, mintha valaki az életét adja a barátaiért”. Jn. 15,13.

• A legnagyobb szeretet-adás az élet védelmében nyilatkozik meg, mert az élet a legfontosabb és legértékesebb kincsünk, amit Istentől kaptunk.

• Ezért foglalta bele Isten az örök erkölcsi törvényébe is, a szeretet tételei közé azt a nagyon fontos figyelmeztetést, hogy “Ne ölj!”.

• Most, ez alkalommal arról szeretnék beszélni, hogy mit foglal magába Istennek ez a nagyon rövid kijelentése, hogy “Ne ölj!”.

3. Mindenek előtt egy alapvető, de mégis nagyon fontos dolgot kell tisztán látnunk, ha meg akarjuk érteni Istennek ezt a törvénypontját.

• Mivel az erkölcsi törvény második része a felebarátok iránti szeretetünk tételekbe foglalását tartalmazza, ebből adódóan ez a parancsolat nem vonatkozik az állatok életének elvételére is, hanem csak az ember életének elvételére. I. Móz. 9,3-6.

• Kezdetben, a teremtés rendje szerint minden élő állatra is vonatkozott a ne ölj, hiszen ugyanaz az éltető lehelet van az állatokban is, mint az emberben.

• A bűn világában viszont már csak az emberrel kapcsolatos, hiszen később éppen Isten rendelte el és engedte meg az állatok húsának fogyasztását a vízözön után. I. Móz. 9,3.

4. Amikor Isten felhatalmazta az embert az egész Föld feletti uralkodásra, és azt mondta neki: “hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon”, akkor ezzel egy különleges pozícióba helyezte őket. I. Móz. 1,28.

• Amikor tehát az egyik ember a másikra támad, akkor az Isten képviselőjére támad, és ezzel magát Istent támadja, a valóságban Istennel kerül szembe.

• Ez a körülmény teszi különösen súlyossá az élet ellen irányuló szándékot.

II. A gyilkosságok különféle módozatai

1. Egy életet elpusztítani nemcsak úgy lehet, hogy kioltjuk azt, hanem úgy is, ha nem teszünk meg mindent a védelmében.

• Ha az életet nem védik, nem ápolják és gondozzák, nem biztosítják az élethez szükséges alapfeltételeket , akkor bizonyosan el fog pusztulni.

• Isten ugyanis az általa adott életet a teremtett világ törvényszerűségei alá helyezte, ezért ennek meglétét vagy nemlétét mi is befolyásolhatjuk, védhetjük azt, vagy eldobhatjuk magunktól.

• Életünk védelmét szolgálja a megfelelő táplálék, az ideális hőmérséklet, a pihenés, a mozgás, a biztonság érzet, a tiszta levegő, és még sok más.

• Mindezek hiányában drasztikusan lerövidül az életenergiánk és életidőnk.

2. Az előzőek hátterén kimondható, hogy közvetett módon is megölhetünk embereket, ha olyan helyzetet teremthetünk számukra, ami az idő előtti halálukhoz vezet.

• Jézus az élet védelmében tett cselekedeteink vagy azok elmulasztásának alapján fog megítélni bennünket, hogy méltók vagyunk-e az örök életre vagy nem.

• Amikor majd dicsőségének királyiszékében ülve ketté választja az embereket, akkor annak alapján mond ítéletet, hogy mit tettünk a veszélyeztetett életűekkel.

• Az éhezőnek adtál-e ételt, a szomjazónak adtál-e italt, a mezítelennek adtál-e ruhát?

• Ha az életnek ezeket a feltételeit megtagadtad a szükségben lévőtől, akkor esetleg éppen azt tagadtad meg tőle, aminek birtokában életben maradhatott volna, és így közvetve megölted őt.

3. Isten gyilkosságnak tekinti azokat az eseteket is, amikor nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy megvédjük a másik ember életét.

• A mózesi törvények között találunk több olyan isteni rendelkezést, amelyek a gondatlanságból elkövetett emberölés mibenlétét fogalmazták meg.

• Ha valaki tudta, hogy öklelős az ökre, de mégsem tette meg a szükséges óvintézkedéseket, hogy megvédje az embertársát, akkor Isten törvénye szerint gyilkosnak számított. II. Móz. 21,29.

• Ha valaki házat épített, akkor a lapos tetőre körül korlátot kellett építenie, “hogy vérrel ne terheld a te házadat, ha valaki leesik arról”. V. Móz. 22,8.

4. Az emberölésnek vannak olyan módozatai, amikor szépen hangzó és nemesnek látszó magyarázatba öltöztetjük fel az élet ellenes cselekedeteinket.

• Ez akkor következik be, amikor emberek a munka rabszolgáivá válnak, amikor magukat agyonhajszoló, egészségüket tönkretevő módon merülnek bele a munkába, ami már szinte öngyilkosságnak számít.

• Eközben pedig esetleg azt hangoztatják, hogy ők ezt a családjuk érdekében teszik, és azt a látszatot keltik, hogy ők milyen szerető szívű, önzetlen emberek.

• Ezek az emberek viszont csak egyoldalúan adták oda magukat a családnak, a másik oldalon viszont idő előtt elveszik magukat a családtól, vagy nem olyan módon adják magukat, hogy az a család számára boldogságot és örömöt jelentsen.

5. Amikor a törvény azt mondja, hogy ne ölj, akkor ezzel azt is mondja, hogy ne vétkezzél, mert ezzel közvetett módon újra és újra előidézed, hogy Isten Fiának meg kellett halnia, közvetett módon újra előidézője leszel az Ő halálának.

• Minden elkövetett bűnünk, egy-egy ütést jelent azokon a szögeken, amiket Jézus kezébe és lábába vertek.

• Minden elkövetett bűnünk mázsás súllyal nehezedett Jézus lelkére, és ezek együtt eredményezték szeretett Megváltónk halálát.

• Szeresd Őt azzal, hogy nem járulsz hozzá a halálához újabb bűnökkel.

III. A gyilkos indulatok

1. A gyilkosságok viszont sohasem úgy kezdődnek, hogy egy ember eldönti, na most agyonütök vagy megölök valakit, hanem mindig csak egy benne végbemenő folyamat végeredményeként következik be a tetteiben.

• Sokszor csak átsuhan egy gondolat, egy érzés valaminek a hatására, amit mindig az Ősellenségünk, a kísértő sugall, de mi a sajátunkként éljük meg.

• Mert esetleg megsértettek, megbántottak, vagy éppen olyat tettek, ami nekünk nem tetszett, és ez haragot váltott ki.

• Ha az ilyen módon támadó haragot engedjük elhatalmasodni a szívünkben, akkor a legtöbb esetben ez gyűlöletté fog átalakulni.

• Isten Igéje viszont azt mondja: “Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az”. I. Jn. 3,15.

• Aki helyt ad szívében a gyűlöletnek, az már a gyilkos útjára tette a lábát, nem tett ugyan még semmit, de elindult azon az úton.

2. A Biblia számtalan példát jegyez fel arra vonatkozóan, hogy a harag önmagában nem egy elítélendő érzelmi megnyilatkozás.

• Mózes a szövetségkötés alkalmával például nagyon haragra gerjedt, amikor “látá a borjút és a táncolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt” II. Móz. 32,19.

• Jézus pedig a templomban, a száradt kezű ember meggyógyítása alkalmával gerjedt haragra, az Ige azt mondja, hogy az őt figyelő farizeusokat “elnézvén haraggal, bánkódván szívük keménysége miatt” Mk. 21,12.

  • A templom megtisztítása alkalmával a Biblia ugyan nem használja a harag szót, de Jézus tettei kifejezik azt, amit haragnak nevezünk Mt. 21,12-13.

3. Ezekből az esetekből azonban meg kell tanulni egy nagyon fontos dolgot, sohasem az ember ellen irányuljon a haragunk, hanem csak az általa elkövetett tett miatt haragudjunk.

• Tanuljuk meg Istentől, hogy különválasztottan viszonyuljunk a bűnöshöz és az általa elkövetett bűnhöz.

• Isten gyűlöli a bűnt, miközben annyira szereti a bűnöst, hogy még az életét is kész érte és helyette odaadni.

• Amikor a haragunk az ember személye ellen irányul, akkor nagyon sok esetben gyűlöletté válhat bennünk, aki pedig “helyet ad szívében a gyűlöletnek, az a gyilkos útjára tette a lábát” (JÉ 254,2).

• Ezért azt mondja Isten, hogy “minden... harag... kivettessék közületek, minden gonoszsággal együtt”. Ef éz. 4,31..

• Minden harag kivettessék, ami már az ember ellen támadt fel a szívünkben.

4. Isten nem a haragot ítéli el bennünk, hiszen ez egy természetes érzelmi reagálás lehet az adott helyzetben.

• Viszont ne engedjük az érzelmeinket szabadon csapongani és megnyilatkozni, ne haragudjunk meg minden miatt, ha kell, ha nem.

• Másrészt pedig, a jogos harag esetében is vigyáznunk kell, hogy milyen cselekményre tud rávenni bennünket.

• Az Ige azt mondja: “Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek!” Eféz. 4,26.

5. Lehet úgy is ölni embert, hogy módszeresen gyötörjük a másikat, taposunk az idegein, szándékosan elrontjuk az örömét, olyan légkört teremtünk körülötte, amitől elveszíti a biztonság érzetét, mindig félnie kell valamitől.

• Ezekben az esetekben egy újjal sem nyúltunk a másikhoz, talán még a lelkiismeretünket is megnyugtatjuk azzal, hogy mi nem csináltunk vele semmit.

• A másik életét megrontó, az egészségi állapotát tönkretevő körülmények, amik idő előtti halálhoz vezetnek, Isten szemében ugyanolyan gyilkosságnak számítanak, mint azok, ami miatt bírósági ítélet elé állítanak.

6. Jézus azt mondta, hogy “a szívből származnak a gonosz gondolatok, a gyilkosságok”, ezért Isten nem a külső cselekedeteink alapján fog megítélni bennünket, hanem a szívünkben ápolt gondolatok és érzelmek alapján.

• Mert lehetséges olyan eset is, hogy egyszerűen félek végrehajtani azt, amivel tele van a szívem, de ha nem félnék a következményektől, akkor megtenném.

• Jézus a hegyi beszédben kimond egy olyan tételt, hogy “vétkezett azzal a szívében”, miközben még nem tett semmi látványos, mások által is érzékelhető cselekményt.

7. Ne feledkezzünk el arról sem, hogy nemcsak a fizikai életet lehet megölni, hanem azt az életet is, amit Isten az ember lelkében, a belső emberében teremtett meg.

• Tavasszal mindig aggodalommal figyelünk a kivirágzott gyümölcsfáinkra, féltjük őket a későn jövő fagyos éjszakáktól, mert egyetlen fagyos éjszaka tönkre teheti annak az évnek a gyümölcstermését.

• Így van ez a lelki életben is, amikor a gyülekezetben meghidegült a szeretet, akkor ebben a fagyos légkörben elpusztulhat valakinek a lelkében az új élet ébredése, mert még nem edződött hozzá a viszontagságos körülményekhez.

• Ezt a lelki tragédiát egyetlen megbotránkoztató alkalom is előidézheti valakinek a lelkében.

• Ezért Isten azt mondja nekünk ezzel a parancsolattal, hogy őrizzük és vigyázzuk még a lelki életeket is, ne öljük meg azt senkiben.

8. A Bibliából azt is megtudhatjuk, hogy az élet nem csak egy fogalom, hanem egy személy is, és ezt a személyt Jézusnak hívják.

• Jézus maga nyilatkoztatta ki azt, hogy “én vagyok... az élet... és aki hisz én bennem, az soha meg nem hal”. Jn. 11,25-26.

• Akinek Ővele valóságos lelki közössége van, az az ember él, - még ha “meghal is él”, - mert e fölött az élet fölött nincs hatalma a biológiai halálnak.

• A “Ne ölj” tehát azt is jelenti, hogy ne tegyél semmi olyat, aminek eredményeként megszakad a kapcsolatod Jézussal.

• De olyat se tegyél, aminek eredményeként másoknak szakad meg Jézussal, az élet forrásával a kapcsolata.

IV. Aktív viszonyulás a törvényhez

1. Isten arra is figyelmeztet bennünket, hogy a törvényét nemcsak megtartanunk kell, hanem betöltenünk is, mert csak akkor kerülünk teljesen összhangba a törvénnyel.

• Meg kell tanulnunk különbséget tenni aközött, hogy csupán megtartani akarjuk a törvény követelményeit, vagy betölteni is szeretnénk azt.

• Krisztus sem azért jött, hogy a törvényt megtartsa, hanem hogy “betöltse”. Mát. 5,17/b.

• Mert “a törvény betöltése a szeretet”, mondja Pál. Róm. 13,10/b.

• De vajon mi a különbség a kétféle viszonyulás között, a megtartás és a betöltés között?

• A megtartásra koncentráló ember csak tilalmakat látja a törvényben, ezért csak annyit akar tenni, amennyit a törvény betűi előírnak számára.

• Amit tesz, azt mindig valamiért teszi, valamilyen érdekből, szívében viszont nem azonosul a törvénnyel.

• A betölteni akaró ember azonban már összhangban áll az érzelmeinek szintjén is azzal, amit a törvény előír, ezért örömmel és boldogan cselekszi azt, sőt mi több, már azt keresi, hogy mit tehetne még.

2. Aki betölteni akarja a törvényt, az nemcsak kielégíteni akarja az előírásokat, hanem tartalommal feltölteni, valóságos cselekedetekkel kifejezni a szeretetét az írott törvények által.

• Amikor csak megtartani akarja a törvényt, akkor azon igyekszik, nehogy elvegye a másik életét, nehogy öljön a kezével, a nyelvével, a tekintetével.

• Amikor viszont betölteni akarja, akkor már a saját életét is kész oda adni, szolgálva élni a másikért, vagy éppen feláldozni a felebarátjáért.

3. A Krisztusra talált ember számára tehát soha nem értéktelenedik el, nem válik hiábavalóvá az Isten törvénye, miközben viszont nagyon megváltozik a hozzá kapcsolódó viszonya.

• Ebben az állapotában már teljesen mást jelent számára ez a törvény, mint korábban.

• Már nem elviselhetetlen teher a törvény megtartása, hanem inkább örömet és gyönyörűséget jelent.

• Dávid is úgy élte át és fogalmazta meg ezt a zsoltárokban: “Az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal”. Zsolt. 1,2.

• A törvényben gyönyörködő ember már azt keresi, hogy mit tehet még, ami összhangban van a szeretet nagy alapelvével, ami által az Isten iránti szeretetét fejezheti ki.

• Számára az Isten törvénye szerint élni már örömöt jelent, már gyönyörűséget talál benne, ha a törvény alapelve megnyilatkozhat a cselekedeteiben.

4. Amikor Isten azt mondja a törvényben, hogy “Ne ölj!”, akkor ezzel közvetett módon azt is mondja, hogy szeresd még az ellenségedet is, ahelyett, hogy haraggal és gyűlölettel gondolsz rá.

• Jézusnak ezzel a parancsával kapcsolatban mindig az szokott lenni az első kérdés, hogy miként lehet szeretni az ellenségünket?

• Pedig Jézus itt egy egész sor tanácsot ad arra vonatkozóan, hogy miként tehetjük ezt meg.

• "Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak:"

• Akit én áldok, arról csak jót tudok mondani másoknak.

• "Jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek".

• Jó tetteimmel a szeretetemről teszek bizonyságot az ellenségemnek.

• "Imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket."

• Ha már imádságaimban is hordozni tudom őt, akkor ez az én számomra is bizonyság lehet, hogy nem vagyok ellenséges szándékkal iránta.

• Az ellenség szeretete tehát nem más, minthogy az ellenséges és rosszindulatú szándékból eredő cselekedetekre nem reagálok hasonló módon.

• Éppen ellenkezőleg, igyekszem minden irányban pozitív jellegű bizonyítékát adni, hogy én nem hordozok magamban ellenséges érzéseket.

5. Soha ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy még a gyilkosság is csak egy olyan bűn, amire Istennél teljes bűnbocsánatot lehet nyerni.

• Dávidot nagyon elmarasztalta Isten, amikor az Uriás elleni bűnét elkövette.

• Később viszont mégis úgy nyilatkozik róla, hogy... “Dávid megőrizte az én parancsolataimat, és engem követett teljes szívéből, csak azt cselekedvén, a mi kedves az én szemeim előtt”. I. Kir. 14,8.

• Ez mutatja az isteni bűnbocsánat lényegét, mert amit Isten megbocsátott, az tényleg meg van bocsátva és el van felejtve.

• “Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet.” Ésa. 44,22.

• Mikeás próféta a következő szavakkal emlékeztet bennünket Istennek erre a kegyelmére:

• “Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!” Mik. 6,18.