93 - Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermek

„Ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen sem mentek be a mennyeknek országába”

.

I. Gyermekként közeledni Istenhez

1.    Jézus ezt a gyermekekkel kapcsolatos kijelentését használta fel egy nagyon fontos, alapvető igazság szemléltetésére.

• Más alkalommal viszont úgy mondta el ezt az üzenetét az őt hallgatóknak: „Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, az semmiképpen sem megy be abba” Mk. 10,15.

• De hogyan kell ezt csinálni, hogyan lehet gyermekké lenni, és úgy fogadni az Istennek országát, mint egy gyermek?

• Ezzel a gondolattal kapcsolatban három kijelentést állít elénk Jézus.

  • „Ha meg nem tértek, ‒ Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, ‒ Ha nem úgy fogadjátok Isten országát, mint gyermek”

• Ez a három kijelentés együtt képezi azt a célt, amit Jézus elénk állít.

  • Megtérni, gyermekké lenni, Isten országának ajándékát gyermekként elfogadni.

• Nézzük meg sorba ezeket a kijelentéseket.

2.    Mindenek előtt a megtérésnek és újjászületésnek kell megtörténni bennünk, a lelki életünkben, a belső emberünkben, hogy gyermekek tudjunk lenni Isten előtt, de ami nem a mi elhatározásunk és erőlködésünk eredményeként jelenik meg.

• Az újjászületésünket mindig Isten kezdeményezi, és Ő hajtja végre is.

  • A beleegyezésünkön kívül, és az akaratunk hozzáadásán kívül semmi emberi nem lehet az újjászületésünkben.

• Ez az átalakulás a „belső emberünkben”, a személyiségünk legmélyén megy végbe, és a természetünknek olyan mélységű változását eredményezi, mintha valóban egy másik emberként születtünk volna meg.

  •  Ennek jelenségeként megváltozik a gondolkodásunk, a magatartásunk, az Istenhez és emberekhez való viszonyulásunk.

• Viszont, ahogy a testi születésünk egy valóságos eseményben végződve teljesedik be, akként a lelki újjászületésünk is, - ez pedig a keresztség.

3.    Amikor Jézus arról beszélt, hogy a megtérés által olyanokká kell lennünk, mint a kisgyermekek, akkor viszont már nem a megtérésünkkel kapcsolatos újjászületésünkre utalt, hanem az azt követő megszentelődésünk folyamatára.

• Ez a jézusi kijelentés arra utal, hogy a gyermekkor minden pozitív jellemvonásainak ki kell alakulni az életünkben.

• A gyerekek őszinte egyszerűsége, megbocsátó készsége, nyitottsága, stb.

  • Mert a gyermekek még tudnak hinni, és bizalommal lenni.

  • Mert engedik magukat vezettetni és tanácsolni.

  • Még tudnak kicsik lenni, és ezt természetesen élik meg és gyakorolják.

4.    Jézus azt mondta: „aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek”.

• Jézus a megváltás titkára, a hit általi megigazulás csodálatos lehetőségére mutat rá ezzel a kijelentésével.

• Ha nem tudjuk gyermeki alázattal és örömmel elfogadni Istentől az elkészített ajándékát, akkor nem mehetünk be az Isten országába.

  • Ha mindig az jár a fejünkben, hogy ezért mit kell majd nekem cserébe adnom érte, akkor még nem lettem olyan, mint a gyermek.

• Ha még mindig csupán tárgyilagosan kezelem azt a szót, hogy Atyám, akkor még nem lettem olyanná, mint a gyermek.

5.    Amikor Jézus példaképpé teszi a gyerekeket, a felnőttek számára, akkor ezt csak azért teszi, mert a gyermekek valami olyan képességgel rendelkeznek, amivel a felnőttek is rendelkeztek valamikor, de időközben már elfelejtették gyakorolni.

• A gyermekek engedik magukat megajándékozni, a visszatörlesztés gondolata nélkül, ők tudnak őszintén és felszabadultan elfogadni.

• A gyermek még természetesen tud élni másokból, és ezzel mutatják meg nekünk, hogy Isten gyermekeiként hogyan élhetünk kegyelemből, hit által.

  • „Mert kegyelemből tartattatok meg hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki se kérkedjék:”  Eféz. 2,8-9.

• Isten országát nem lehet megszolgálni és kiérdemelni, vagy megvásárolni, hanem csak ajándékba elfogadni Istentől.

  • Ha készek vagyunk az üres kezünket nyújtani felé, akkor Isten nekünk adja azt, ami után áhítozunk, mert „ilyeneké a mennyeknek országa”.

• „Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, az semmiképpen sem megy be abba.”

II. A fiúság Lelkét kaptátok

1.    Pál apostol a rómaiakhoz írott levelében azt mondja el, hogy mi, mint az Isten fiai, nem a szolgaság lelkét kaptuk, hanem a fiúságnak Lelkét.  Róm. 8,15.

• A szolgaság lelke ugyanis elnyomja a szabadság tudatot bennünk, sokszor egy tehetetlen rabszolgává minősít le.

• A szolgáknak soha sincs lehetőségük azt tenni, amit akarnak, hiszen ők mindig az Uruk parancsát lesik, és igyekeznek teljesíteni.

• Nincs szabad akaratuk önálló cselekvésre, mert a szolgaság tudatuk diktálja a haladás irányát és sebességét.

2.    A szolgaság lelke szerinti élettel együtt jár a félelem is, annak a belső nyugalomnak a hiánya, amit csak az Istennel való fiúi kapcsolat tud biztosítani.

• A szolgaság tudatnak ebben az állapotában minden ember tele van félelemmel és szorongással, még a hívő ember is.

  • Mert fél a bűnös cselekedeteinek következményeitől, vagyis fél Istentől.

  • Fél a holnaptól, a következő órától, hiszen tudja, hogy újra nem tud majd ellenállni a bűn vonzásának, és akkor hogyan áll majd meg az Isten előtt.

• Bár már látja az Isten által kínált élet szépségét, de még nem tudja azt megvalósítani.  Róm. 7,22-23.

  • Megfelelő ismeret és tapasztalat hiányában nem tud mit kezdeni az Isten ígéreteivel, és így önmagával sem, még attól is fél, hogy ráhagyatkozzon.

3.    Isten azonban a fiúság Lelkét adja azoknak, akik engedik magukat vezettetni a Szentlélek által.

• Mivel ez a fiúság azzal az Atyával kapcsol össze bennünket, aki a szeretet forrása, ezért a bennünk lévő fiúság tudatnak ki kell zárni belőlünk minden félelmet a mennyei Atyánktól.

  • „A szeretetben nincs félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár; aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.”  1Jn. 4,18.  (mert nem ismerte meg az Istent)

  • A korábbi félelem az Isten megismerésének mértéke szerint múlik el belőlünk; vagyis aki fél, az még nem ismerte meg eléggé az Istent.

• Az Isten-fiúság tudatra tehát, amit egyedül a Szentlélek adhat, feltétlenül szükségünk van, ha boldog keresztények akarunk lenni.

  • Hiszen kiegyensúlyozott, szorongás és félelem nélküli élet csak Isten Lelke által lehetséges, amikor nem a külső körülmények határozzák meg a lélek békéjét és nyugalmát.

4.    Nagyon fontos az is, hogy neked mit jelent az Isten-fiúság tudata és ténye a jelenlegi életedben, az evilági körülményeid között.

• Tudod-e boldog örömmel kiáltani Isten felé; „Abbá Atyám!” Róm. 8,15.

• Az Isten gyermekei ugyanis nem szolgai félelmek között jönnek Isten elé, hanem meghitt, bensőséges bizalommal közelednek Hozzá, és ezért szólítják meg Őt úgy, hogy „Abbá Atyám!”.

• Megfigyelted-e, hogy Jézus a nekünk elmondott minta imájában egyszer sem mondta azt, hogy Uram, sem azt, hogy Istenem.

  • Jézus nagyon komolyan vette azt, hogy Ő az Isten Fia, ezért az Istent egyszerűen csak így szólította, hogy Atyám.

  • Jézus ezzel példát akart adni nekünk, hogy mi is vegyük nagyon komolyan, hogy mi most Isten fiai vagyunk.

• A Bibliából nagyon világosan kitűnik, hogy Isten is komolyan veszi, amit az Igén keresztül mondott és ígért részünkre.

  • Vagyis Ő nem akar úgy tekinteni ránk, mint Úr a szolgájára, hanem mint egy szerető Atya a gyermekei felé.

III. Bizonyságot tesz rólunk

1.    A hívő embernek – aki az Istent nem láthatja – feltétlenül szüksége van arra a bizonyosságra, hogy ő most az Isten gyermeke.

• Pál apostol szerint kétféle módon nyerhetünk erről bizonyságot. Róm. 8,16.

  • Egyrészt maga a Szentlélek győz meg bennünket erről, a Szentháromság Isten egyik személye.

    • Amikor Isten hatalmának megnyilatkozását tapasztaljuk életünkben.

    • Amikor átéljük azt a csodát, hogy egy bizonyos bűnnek már nincs az a hatalma felettünk, már nem azt jelenti számunkra, mint korábban.

    • Amikor fokozatosan a hátunk mögött marad az az ellenállhatatlan vágy, ami eddig uralta az életünket, ez a Szentlélek bizonyságtétele.

  • Másrészt viszont a saját lelkiismeretünk is világos képet kell adjon a valóságos helyzetünkről.

    • A lelkünk békéje adja ezt a bizonyosságot, mert többé nem olyan nyugtalan és zaklatott, nincs tele szorongással és félelemmel.

2.    János apostol különös módon próbál meggyőzni bennünket, hogy hallgassunk arra a bizonyságtételre, ahogy a Szentlélek a mi lelkünkkel együtt akar meggyőzni, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. 1Jn. 5,9-13.

• Mivel nekünk embereknek szükségünk van arra, hogy bizonyítással erősíttessenek meg előttünk a dolgok, ezért Isten még ebben is alkalmazkodik hozzánk.

  • Isten is többszörösen tesz bizonyságot mindarról, amit szeretne velünk megismertetni és hangsúlyossá tenni.

• Korábban a választott népének is parancsba adta Isten, hogy csak „két vagy három tanú szavára álljon a dolog”. 5Móz. 19,15/b.

  • Az ilyen jellegű bizonyságtételre Isten a legkülönfélébb eszközöket alkalmaz és vesz igénybe, velünk kapcsolatban.  Zsid. 1,1.   Róm. 1,20.

3.    Sokaknak jelent problémát az, hogy nem tudják meghatározni az Isten-fiúságuk mibenlétét, valóban Isten-fiainak tekinthetik-e magukat.

• Bizonytalanságuk miatt összetévesztik, és egy csomagban kezelik az istenfiúság feltételét, az istenfiúság következményeivel.

  • Ebből az összekeverésből következik azután az, hogy az egész hívői életük tele van szorongással és félelemmel az üdvösségre vonatkozóan.

• Mivel újra és újra látnak magukban hibákat és fogyatkozásokat, ezért úgy gondolják, hogy nem tudtak eleget tenni annak a feltételnek, ami által valóban az Isten fiainak tekinthetnék magukat.

  • „Egyesek úgy vélekednek, hogy előbb bizonyos próbaidőt kell kiállniuk, amelyben bizonyságát adják annak, hogy teljesen megváltoztak, és csak azután kérhetik az áldásokat; holott most azonnal igényelhetik azokat. Krisztus kegyelmére és Lelkére van szükségük, hogy gyengeségeiken segíthessen, különben nem tudnak ellenállni a bűnnek. Olyan bűnös, tehetetlen és alárendelt állapotban, amiben éppen most  vagyunk, jöjjünk Jézushoz. Mint tehetetlen, bűnös emberek jelenhetünk meg előtte, és bűnbánólag lábaihoz borulhatunk. Szeretetének karjaival átölel, sebeinket bekötözi, és minden tisztátalanságunktól megtisztít, mert ebben gyönyörködik.” (J.v.út: 36,3.)

4.    Egyetlen ember sem attól lesz Isten gyermeke, hogy már minden hibától és bűntől megtisztult.

• Hanem csupán attól, hogy elfogadja az Isten által felkínált megoldást a megtisztuláshoz.

• Csupán attól, hogy nagyon komolyan veszi az Isten ígéreteit, hit által bele kapaszkodik ezekbe az ígéretekbe, és él általuk.

  • Mert az Isten evangéliuma, – ami a hívő embernek üdvösséget biztosít, – csupán hit által igényelhető, ezért „az igaz ember hitből él”. Róm. 1,17.

• Fontos tisztában lennünk azzal, hogy nem a megszentelt életünk teremt jogot számunkra az örök életre, hanem a Krisztusban megigazult életünk.

5.    Ha viszont egy ember valóban hisz Jézusban, mint személyes Megváltójában, akkor ennek a bizonyosságát hordozza a saját lelkében.

• Ez a belső bizonyosság azonban nem tőlünk van, nem is a körülöttünk lévők befolyására, hanem az Istentől van bennünk.

• Éppen ezért erősebb is minden emberi állításnál, mert az Isten bizonyságtétele minden más bizonyságtételnél nagyobb.

  • János apostol az első levelében arra biztat, hogy senkinek se engedd meg, hogy az ellenkezőjéről akarjon meggyőzni. 1Jn. 5,9-10.

  • Nem emberekre, hanem Istenre kell inkább hallgatnunk.

• Isten azt szeretné, ha a Tőle kapott bizonyosságunkat ne tudja megrendíteni senki és semmi.

  • „És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten, és ez az élet az Ő Fiában van.” 1Jn. 5,11.

6.    Isten János apostol írásán keresztül szeretne téged is megkérdezni; „te milyen bizonyságtételre hallgatsz?”.

• Mennyire veszed komolyan Isten ígéreteit, amelyeket bizonyságtételként adott részedre?

  • Tudod-e gyermeki hittel elfogadni Isten ígéretét és bizonyságtételét?

  • Vagy engedsz Sátán befolyásának, amellyel meg akarja rendíteni bizalmadat Isten ígéreteiben, és az istenfiúság tudatodban?

• Biztos vagy-e abban, hogy nem téveszted össze az istenfiúság feltételét annak következményeivel?

• Tudsz-e feltétel nélkül hinni abban, hogy Te most Isten gyermeke vagy, mert Isten megajándékozott ezzel a kegyelemmel?

7.    Néhány verssel korábban az apostol azt mondja; mi megismertük és elhittük Istennek ezt az irányunkban megnyilatkozó szeretetét. 1Jn. 4,16-18.

• Ezért ez az ismeret nekünk bizakodást és biztonság érzetet ad.

• Ezzel az ismerettel már nem félünk a jövőtől, az ítélettől, az Isten előtti számadástól, hiszen Jézus teljesen felszabadított bennünket a kárhoztatás alól.

  • „Lehet múltunk bár rendkívül szomorú, a jelenlegi helyzetünk pedig még csüggesztőbb, de ha úgy közeledünk Krisztushoz, ahogy vagyunk, – gyengén, elhagyottan és nyomorult állapotban – a mi részvétteljes Megváltónk elénk jön, átölel bennünket szerető karjaival, igazságának fehér öltönyét adja ránk, és így vezet bennünket az Atyához.”  (G.H.B. 13,2.)

• Ha Jézus téged is megkérdezne, mint egykor Máriát, hogy „hiszed-é ezt”; akkor Te mit válaszolnál?

• Ne feledjük el „Ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen sem mentek be a mennyeknek országába” Mt 18,3.