90 - A törvény nélkül és bűn nélkül megjelenő Szabadító

.

I. A téma aktualitása

1.    Ezt az igét csupán alapgondolatként szántam a mai igehirdetésemhez, valójában azonban csak közvetett módon szeretnék erről beszélni.

• Noha nem cél nélkül választottam alapigeként, most mégis inkább arról szeretnék beszélni, ami ezzel a reménységünkkel van kapcsolatban.

2.    Úgy gondolom, hogy ez az igei üzenet minden adventista lelki vágyakozását szólaltatja meg.

• Hiszen a lelki életünk egyetlen nagy eseményére készülünk, mindannyian Jézus dicsőséges visszajövetelét várjuk, ezt hirdetjük még a nevünkkel is.

• Nekünk azonban nemcsak az eseményt kell várnunk, hanem sokkal inkább azt, amit ez az esemény hoz el számunkra.

3.    A Megváltó megjelenésének egyszer már volt egy olyan időszaka, amit boldog reménységgel vártak, akik ismerték a megváltásról adott próféciákat.

• Ez volt az első advent, akkor az Édenben megígért isteni Szabadító megjelenését várták, aki végre a „kígyó fejére tapos”, hogy végleg elpusztítsa azt.

  • De a Szabadító megjelenése nem azt hozta el a várakozóknak, mint amire számítottak, ezért inkább elfordultak tőle.

• Mi viszont most, a második adventtel kapcsolatban, szintén a boldog reménység várakozásában vagyunk, várjuk „a megtartó Jézus Krisztusunknak a dicsőséges megjelenését”, ahogy olvastuk az alapigében.

4.    A két esemény, és annak körülményei között, különös párhuzamokra figyelhetünk fel, olyan dolgokra, amiket érdemes összehasonlítva megvizsgálni, mert meghatározóak lehetnek számunkra.

• Az első adventtel kapcsolatban olyan kijelentésekkel találkozunk az Igében, amikre bizonyos vonatkozásban a második advent idején is oda kell figyelni.

  • Máté arról számol be, hogy egyszerű ácsmester fiaként jelent meg az emberi család között, így rejtette el dicsőségének ragyogását. Mt. 13,55.

  • Pál apostol azt mondja, hogy Jézusban „törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága”, amely „mindazoké lehet, akik hisznek”. Róm. 3,21-22.

  • János apostol viszont azt mondja el, hogy amikor eljött a nemzedékek reménysége, akkor az övéi, akik közé jött, nem ismerték fel, és nem fogadták be közülük valóként. Jn. 1,10-11.

• A második adventtel kapcsolatban is hasonló kijelentéseket találunk, bár tartalmát illetően lényeges eltérés figyelhető meg.

  • Nekünk már nem „törvény nélkül” fog megjelenni, - másodszor már „bűn nélkül jelenik meg azoknak, akik Őt várják üdvösségükre”. Zsid. 9,28.

  • Nekünk már nem szegény ácsmester fiaként fog visszajönni, hanem a mennyei angyalok seregétől kísérve „az Ő dicsőségének királyiszékében” ülve, „királyoknak Királya, és uraknak Ura”-ként. Mt. 25,31. Jel. 19,16.

  • Sajnos az emberi család ekkor sem fogja várni a megjelenését, ezért úgy jön el számukra, mint az éjjeli tolvaj, váratlanul, meglepetésszerűen.

  • Még a visszajövetelét váró népe közül is csak kevesen lesznek azok, akik a reménységük beteljesedését ismerik fel a visszajövetelében. Mt. 24,45-46.

5.    Mindezek után vizsgáljuk meg kissé közelebbről ezeket az igei kijelentéseket.

• Most azonban csak arra lesz időnk, hogy arra keressük a választ, vajon mit kell érteni azon kijelentések alatt, hogy „törvény nélkül jelent meg”, illetve azt, hogy „bűn nélkül jelenik meg”.

II. A törvény rendeltetése és célja

1.    Mindenek előtt arra kell keresnünk választ, hogy az Igében miért kap külön hangsúlyt az a szokatlan tartalmú kijelentés, hogy a Szabadító, vagyis a megígért Messiás „törvény nélkül” fog megjelenni az emberi család között?

• Mit jelent nekünk a Megváltónak ez a törvény nélküli megjelenése?

• Mi a törvény szerepe és rendeltetése az életünkben, ami miatt szükségünk van arra, hogy „törvény nélkül” jelenjen meg számunkra a Szabadítónk?

2.    Különböző magyarázatokat találunk a Bibliában ezekre a kérdéseinkre.

• Pál apostol azt mondja: „Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn”. Róm. 7,9.

  • Majd még hozzáteszi: „a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad… mert törvény nélkül holt a bűn”. Róm. 7,7-8.

  • Itt még csupán a törvény ismeretének hiányát jelenti a törvény nélküliség.

• János viszont kiegészíti ezeket a gondolatokat azzal: „Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség”. I. Jn. 3,4.

• Pál pedig azt is elmondja a törvényről, hogy „amit a törvény mond, azt azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak”. Róm. 3,19.

• Végül pedig még azt is megtudhatjuk, hogy „a törvény, Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg”. Gal. 3,24.

3.    Mindebből azt érthetjük meg, hogy a törvénynek elég sokrétű rendeltetése és funkciója van velünk kapcsolatban, - négyféle feladatát ismerhetjük meg.

• Egyrészt tájékoztat bennünket arról, hogy mi az, ami ellentétes az Isten által adott erkölcsi normákkal, mert ennek hiányában „törvény nélkül” élünk.

• Másrészt arról is tájékoztat, hogy amikor törvénnyel ellentétes életet élünk, akkor bűnt követünk el, a bűn pedig elszakít az Istennel való közösségtől.

• Amikor pedig a törvény rámutat valamilyen hiányosságra az életünkben, akkor egyúttal a kárhoztató ítélete alá is kerülünk, mivel „a bűn zsoldja a halál”, a végső és teljes megsemmisülés.

• A törvénynek viszont feladatát képezi az is, hogy a megoldás felé mutasson és tereljen bennünket, kiváltsa belőlünk a Krisztusban felkínált isteni megoldás elfogadását, így lesz Krisztushoz vezető mesterünkké.

III. Melyik törvény nélkül

1.    Ezek után azt a kérdést kell tisztáznunk, hogy az Isten népének adott törvények közül melyikre utal a Szentírásnak az a kijelentése, amitől mi „törvény alatti” állapotba kerülünk.

• Ez a kérdés azért merül fel, mert Pál sokféle törvényről beszél a leveleiben, és nagyon ritkán nevezi nevén, hogy éppen melyik törvényről van szó, ezért nem lehet rövid és egyszerű választ adni a kérdésre.

• A különböző „törvény alatti állapotok” ugyanis nagyon különböznek egymástól, különböznek tartalmilag, és mások a következmények is.

2.    Ez a kijelentés Pál apostol idejében érvényes lehetett a ceremoniális törvénnyel kapcsolatban.

• Akkor ez azt jelentette, hogy az illető személy a lelkiismerete szerint nem tud elszakadni azoktól a vallásos cselekményektől, amiket a ceremoniális törvény ír elő számára.

• Egy hithű zsidó, aki korábbi életében ezeket a törvényeket szent dolognak tekintette, nem tudta azonnal kitörölni a korábban beidegződött szokások és cselekmények szent voltát a belső lényéből.

  • A gondolkodásában nem tudott megváltozni, Jézust megismerve sem tudta ezeknek a törvényeknek az irányítása és befolyása alól kivonni magát.

• Pál ezért írt levelet a galáciai gyülekezetnek, mert ők is visszatértek a ceremoniális törvények korábbi megtartásához. Gal. 3,1-3.

  • Később még azt is kimondja róluk, hogy ti „törvény alatt akartok lenni”, mintha nem akartak volna ennek a törvénynek az előírása és a hatálya alól felszabadulni. Gal. 4,21.

• Mindebből az következik, hogy az egyik csoport már nem volt a törvény alatt, a másik viszont még igen, mert őket még ennek a törvénynek az előírásai irányították a lelki életükben.

3.    Pál apostol szerint lehet valaki a tagjaiban lévő törvény uralma alatt is.

• Erről az állapotról beszél a Rómaiakhoz írott levelének hetedik fejezetében.

• Az ember belső természetében ugyanis a bűn uralma miatt olyan törvényszerűségek működnek, amiket nem tud könnyedén és azonnal átírni magában.

• Ezek a törvényszerűségek sokszor még a szándék és az akarat ellenére is meghatározzák a tetteket, „mert nem a jót cselekszem, amelyet akarok, hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok”, mondja az apostol. Róm. 7,19.

• A tagjainkban lévő törvény uralma alól csak az Isten kegyelme képes megszabadítani bennünket, mert „a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított a bűn és a halál törvényétől”. Róm. 8,2.

4.    Ugyanakkor az egész Biblián végig vonul az a gondolat is, hogy a bűn miatt, minden ember az örök erkölcsi törvény ítélete alatt van.

• Ez a törvény minden embert kárhoztat már az Ádámtól való születése miatt is, és a személyesen elkövetett bűnei miatt is.

• A megváltó kegyelem viszont éppen azt célozta meg, hogy a törvény ítélete alá került embereket felszabadítsa ez alól, többé ne legyenek a törvény alá rekesztett állapotban, ne legyenek a kárhozat, a második halál ítélete alatt.

• Éppen ezért, mindent, amit a törvény mond, csak azoknak mondja, „akik a törvény alatt vannak”, mivel vétkeztek ellene, és bűnösökké lettek.

• Isten ezen akar változtatni, - a törvényét ugyan nem teheti félre, de azt megteheti, hogy ne a bűnös kerüljön ítélet alá, hanem a helyettes, a Megváltó.

  • Ezért mondja Pál apostol azt: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt lévőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot”. Gal. 4,4-5.

5.    Vannak olyanok is, akik úgy vannak az erkölcsi törvény alatt, hogy cselekedeteikben a törvény kívánalmainak a kényszerét érzik, azt gondolják, hogy csak akkor juthatnak üdvösségre, ha a törvényt tökéletesen megtartják.

• Ez tipikus példája a farizeusi gondolkodásnak, akik csak akkor érezték magukat biztonságban, ha azt feltételezhették magukról, hogy „törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlenek”. Fil. 3,6.

• Ha ezt nem jelenthették ki magukról, akkor nyugtalanná váltak, mint a gazdag ifjú is, aki csak azért ment Jézushoz, mert úgy gondolta magáról, még mindig kell tennie valamit azért, hogy üdvözülhessen.

6.    Ma is vannak ilyen farizeusi módon gondolkodó emberek, akik azt hiszik, hogy a saját cselekedeteikkel fogják kiérdemelni az üdvösséget.

• Ezek az emberek viszont csak formálisan, külsőségekben igyekeznek megtartani a törvényt, de nem ismerik, és nem is értik annak a lényegét.

  • A gazdag ifjú sem tudta felfogni, hogy Jézus hogy kérhet tőle olyat, hogy adja el a vagyonát, és ossza szét a szegények között.

  • Úgy gondolta, hogy ő nem ezért jött Jézushoz, nem ezt kérdezte tőle, ezért továbbra is megmaradt a törvény cselekvésének kényszere alatt.

• Az ilyen módon gondolkodó emberek csak akkor szabadulnak fel a törvény cselekvésének kényszere alól, ha egyszer végre összetalálkozhatnak Krisztussal és megismerhetik azt a kegyelmet, amit Krisztusban ajánl fel nekünk Isten.

7.    Összegzésképpen azt mondhatjuk, a törvény nélkül megjelenő Krisztus szeretné felajánlani minden bűnbánó bűnösnek a megváltó kegyelmét.

• Eszerint, Isten ítélőszéke előtt mindenki úgy lehet igazzá, hogy ezt nem a törvény tökéletes cselekvésével kell elérnie és bizonyítania.

• A „törvény nélkül” megjelenő Krisztus azt hirdeti az emberi család felé, hogy nem a törvény cselekvése képezi az üdvösségre jutás feltételét.

• Jézus, mint Megváltónk, azért jött el „törvény nélkül”, hogy amennyiben elfogadjuk Őt személyes Megváltónknak, akkor ne a törvény cselekedeteiből, hanem az általa felajánlott kegyelemből nyerjük el az üdvösséget.

  • „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” Eféz. 2,8-9.

• A törvény cselekvése nélkül elérhető kegyelmet a Golgotán meghozott áldozat tette lehetővé.

  • Így jött el nekünk Krisztusban „törvény nélkül az Istennek igazsága”, amely „mindazoké lehet, akik hisznek. Mert nincs különbség”.

8.    Amikor Pál ezt megértette, attól fogva már nem félt attól a gondolattól, hogy ő bűnös, hiszen éppen Krisztus mellett állva látta meg ezt önmagában.

• Azért nem félt ettől, mert a Krisztusban felajánlott kegyelem reménységet és biztonságérzetet adott számára.

• Ekkor megértette, hogy minden, amit eddig értéknek tartott a saját lelki életében, az nem ér többé semmit, szemétre való, amit ki kell dobni az életéből.

IV. Bűn nélkül jelenik meg

1.    Az első advent idején még „törvény nélkül” jelent meg az isteni Szabadító, - a második advent idején viszont már „bűn nélkül” fog megjelenni.

• Így valósul meg teljes egészében a „Békesség Tanácsában” megszületett, és az Édenben kinyilatkoztatott ígéret. Zak. 6,12.

• A Szentírás több írója is megemlékezik arról a pillanatról, amikor Isten népének a bűnei végleg eltöröltetnek, és még emlékezés sem lesz róluk.

  • Jeremiás is megerősítette Istennek ezt az ígéretét: „Megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem”. Jer. 31:34. 

  • Majd pedig még azt olvashatjuk tőle: „Azokban a napokban és abban az időben, azt mondja az Úr, kerestetik az Izrael bűne, de nem lesz; a Júda vétkei, de nem találtatnak.” Jer. 50,20.

  • Még Ésaiás próféta is jövendölt ennek az ígéretnek a beteljesedéséről.

    • „És ama napon… aki Sionban meghagyatik, és Jeruzsálemben megmarad, szentnek mondatik, minden, aki Jeruzsálemben az élők közé beíratott” Ésa. 4,1-2.

2.    Általában minden hívő ember lelkében felvetődik előbb vagy utóbb az a kérdés, hogy mikor és hogyan valósul meg Istennek ez az ígérete?

• A Biblia beszámolóiból tudhatunk arról, hogy a második advent előtt egy vizsgálati ítéletet fog tartani Isten, ahol a bűnök végső rendezésére, vagyis a végleges eltörlésére kerül sor.

• Péter apostol a pünkösdi prédikációjában is világosan kijelentette, hogy Isten az előtt fogja eltörölni népének bűneit, mielőtt eljönnének „a felüdülés idei az Úrnak színétől”, hogy azután „elküldje a Jézus Krisztust”. Csel. 3,19-20.

  • Amikor viszont a vizsgálati ítélet lezárul, akkor Krisztus eljön, és jutalma is vele lesz, hogy megfizessen mindenkinek a cselekedetei szerint.

3.    Amikor Jézus befejezi a főpapi munkáját a mennyei templomban, és visszajön az Ő dicsőségének királyiszékében, akkor ezért fog „bűn nélkül megjelenni azoknak, akik várják Őt üdvösségükre”. Zsid. 9,28.

• A földi templom főpapja, a szenthelyről eltávolított bűnöket, Azázel bakjának fejére hárította át, így tette azokat eltöröltté.

• Krisztus is a dicsőséges visszajövetelével kapcsolatban fogja Sátánra, a bűn kezdeményezőjére és felbujtójára visszahárítani Isten népének minden beismert, megbánt és megvallott bűnét.

  • Így teljesedhet be az örökkévaló evangéliumnak az az üzenete, hogy „másodszor már bűn nélkül jelenik meg azoknak, akik Őt várják üdvösségükre”. Zsid. 9,28.

• Így jut célba a nagy megváltási terv a bűn végső megsemmisítésével, és a bűn megtagadóinak megszabadításával.

4.    A Bibliának ez a legcsodálatosabb ígérete, hiszen ezzel a végső, és dicsőséges szabadulás evangéliumát mondja el részünkre.

• Azt jelenti nekünk ez a kijelentés, hogy amikor Jézus visszajön, akkor már úgy állhatunk meg előtte, mintha soha egyetlen bűnt sem követtünk volna el.

• A vizsgálati ítéletben gyakorolt bűntörlő kegyelme tette lehetővé ezt a csodálatos szabadulást.

  • Ezzel a kegyelmével szabadít fel bennünket teljesen minden olyan köteléktől, amivel még a bűnhöz, és a bűn világához vagyunk kötve, amit a törvény megítélhetne bennünk, és az életünkben.

5.    Az az ígéret, hogy „bűn nélkül jelenik meg azoknak, akik Őt várják az üdvösségükre” nemcsak azt jelenti, hogy eltörölte a korábban elkövetett bűneiket.

• Ez az ígéret ennél sokkal többet mond: azt is jelenti, hogy a megváltottak még egyéb csodálatos szabadulást is átélhetnek ekkor, mint következményt.

• Mivel a bűn következményeként jelent meg az öregedés, a betegség, vagyis a testünk romlandósága, ezért a bűntől való szabadulás első csodája az lesz, hogy „ez a romlandó test romolhatatlanságot ölt magára”. I. Kor. 15,53.

• Mivel pedig azt is tudjuk, hogy a „bűn zsoldja a halál”, ezért a szabadulás másik csodája az lesz, hogy „e halandó test halhatatlanságot ölt magára”.

• Mivel pedig a bűn a belső lényünket is megfertőzte, ezért az átváltozás koronájaként azt élhetjük át, hogy Jézus „elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez”.   Fil. 3,21.

  • Vagyis a belső emberünk lelki természetét is újjáteremti ekkor, hogy a teremtéskor kapott, de a bűn miatt elveszített dicsőség újra körbe takarhasson bennünket.

  • Vagyis ekkor végre, teljesen és véglegesen megszünik a lelkünk mezítelensége is.

6.    Az átváltozásnak ezeket a csodáit azonban nemcsak a feltámadott igazak élik át, hanem azok is, akik halált nem látva élik meg Jézus dicsőséges visszajövetelét.  I. Kor. 15,51-52/a.

• Ekkor „nagy hirtelen, egy szempillantásban” ők is átváltoznak, és a feltámadottakkal együtt győzelmesen és diadalmasan léphetnek a Megváltójuk színe elé.

• Ezért „hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által”. I. Kor. 15,57.