|
|
Róm. 8,1-2. |
|
Letöltés |
|
|
|
Róm. 8,1-2. |
|
Letöltés |
|
A felolvasott igeszakaszban a bűn és a halál törvényének nevezi az egyik törvényt, a másikat pedig a Krisztusban való élet törvényének.
Amikor a bűn és a halál törvényéről beszél, akkor a természetben megfigyelhető törvényszerűségekhez hasonlítva használja a törvény szót.
Ez a törvényszerűség egy olyan jelenség, ami mindig és mindenhol ugyanúgy működik, a világ bármely pontján próbáljuk is ki azt.
Ha itt a gyülekezetben feldobunk valamit, az ugyanolyan törvényszerűséggel le fog esni, mintha a világ bármely pontján tettük volna.
Nem kell tennünk semmit sem annak érdekében, hogy megakadályozzuk, nehogy kirepüljön a légkörből, ha kiengedtük a kezünkből.
Ezt a gravitáció törvényének nevezzük, amely minden helyen és időben kivétel nélkül ugyanúgy működik.
Ismerjük, hiszen mindannyiónknak vannak olyan bűneink, rossz tulajdonságaink, amelyek időről időre legyőznek minket.
Sokszor átéljük a Róma 7. fejezetében leírt kétségbeejtő tapasztalatot, miszerint nem azt tesszük, amit szeretnénk, hanem azt, amit gyűlölök, amitől szabadulni szeretnénk.
Tudjuk ugyan mi a jó, szeretnénk is azt tenni, de nem vagyunk rá képesek, ezért Pál apostollal együtt kiáltunk fel: „Ó én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?”. Róm. 7,24.
Eljutunk a kétségbeesés pontjáig, mert látjuk, hogy nem vagyunk képesek Isten törvényét sem megtartani, sem betölteni.
Látjuk, hogy kevés az erőnk, ezért úgy gondoljuk, hogy több erőre volna szükségünk.
Talán úgy véljük, hogy nem igyekeztünk eléggé, nem feszítettük meg kellően az akaratunkat, ha viszont a jövőben esetleg jobban igyekeznénk, akkor talán sikerülne győzelmet aratni a bűn felett.
Ennek tényét a saját tapasztalatainkon túl még Isten Igéje is bizonyítja, amikor azt mondja:
„Elváltoztathatja-é bőrét a szerecsen, és a párduc az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt.” Jer. 13,23.
Isten szerint mi is ilyen szerecsenek és foltos párducok vagyunk, és Isten Igéje azt mondja, hogy ilyen foltos párducokként nem üdvözülhetünk.
Ez a körülmény azonban nem azt jelenti, hogy a törvényben van a hiba, nem a törvény rossz, nem lehet felülbírálni csupán azért, hogy a szerecsenek és párducok is üdvözülhessenek.
Pál apostol azt mondja: „A törvény szent, a parancsolat szent, igaz és jó”. Róma 7,12.
Jézus is úgy nyilatkozott a saját küldetéséről: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem”. Mát. 5,17.
Ez a probléma abban keresendő, hogy a törvény olyan ember felé irányítja követeléseit, aki a bűn rontásának eredményeként már meg van romolva, ezért képtelen annak engedelmeskedni.
Akkor viszont miért adta Isten a törvényét, ha úgy sem tudjuk megtartani?
Természetesen nem abban a reményben adta, hogy miután megismertük és elfogadtuk, akkor már be is tartjuk azt maradéktalanul.
Isten annak teljes ismeretében adta az örök erkölcsi törvényét, hogy Ő is tudta, hogy sorozatosan át fogjuk hágni majd azt.
És amikor már olyan teljességgel áthágtuk azt, hogy ezáltal meggyőződünk a teljes nyomorúságunkról, akkor a törvény betöltheti azt a rendeltetését, amiért az önmagában tehetetlen embereknek ezt Isten feltárta.
„Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg”. Gal. 3,24.
Isten ilyen közvetett módon mutatja meg azt, hogy van elérhető szentség, igazság és tökéletesség.
Mindezt azonban csak Jézus Krisztusban nyerhetjük meg, más lehetőség nincs.
„És találtassam Ő benne, mint a kinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján.” Fil. 3,9.
Ez a törvény elég hatalmas ahhoz, hogy megszabadítson a bűn és a halál törvényéből.
„Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől”. Róm. 8,1-2.
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy Pál apostol itt már itt múlt időben beszél.
A Róma 7. fejezetében még jelen időben beszél a kilátástalan küzdelemről, most viszont már múlt időben szól róla.
Vagyis Pál meglátott valamit, ami nem a jövőben fog beteljesedni, hanem már a múltban megtörtént.
Ha látjuk azt, hogy a bűnnek való meghalás a megoldás, akkor azt várjuk a jövőtől, hogy egyszer majd meg fogunk halni a bűnnek, talán majd akkor, ha végképpen csődöt mond minden igyekezetünk.
Ezen az úton haladva Pál eljutott a kétségbeesés végső pontjáig, az "Ó én nyomorult ember"-ig.
Ezután viszont felnézett ebből a mélységből, és azt mondta: de hiszen Isten már megszabadított engem.
Ezért
nincs más teendő, mint hálát adni Istennek a szabadításért. „Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus
Krisztus által”. Róm. 7,25.
„Azért jóllehet, a testemmel még a bűn törvényének szolgálok, de az elmémmel már az Isten törvényének”. Róm. 7,25.
Az elménk, a belső emberünk Isten törvényének szolgál, de a természetünk romlott, testünk a bűnnek szolgál, ezért lehetetlen mindig véghez vinnünk azt a jót önmagunkban, amit szeretnénk.
Egy ilyen kétségbeejtő helyzetben következik be az a felismerés, hogy nemcsak a bűn és a halál törvénye működik, hanem egy új törvény is, a Krisztus Jézusban való élet törvénye is.
Ez a törvény egy teljes fordulatot ad az életünknek, újra van remény, van megoldás.
„Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk
azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem
Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye
megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.” Róm. 8,1-2.
Ha a jövőben lenne a megoldás számunkra, akkor mindig csak azt várnánk, hogy egyszer majd talán bekövetkezik, így azonban már hittel támaszkodhatunk a múltbeli tényekre, ami a Golgotán megoldást hozott számunkra.
„Tudván azt, hogy a mi óemberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtele-nüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele” Róm. 6,3-8.
Ha tehát Krisztus meghalt helyettem, akkor én is meghaltam Ővele együtt, és ha Krisztus feltámadt, akkor én is feltámadtam vele együtt.
A megváltás tervével együtt Isten életbe léptetett egy új törvényt, amely magasabb rendű, mint a halál és bűn törvénye.
Jézus Krisztusban én szabad vagyok a bűntől, a vele való közösségben az „élet törvénye” érvényesül.
Ha korábbi életünkben a kísértésekben elbuktunk akár százból százszor is, - mert ez volt a bűn és halál törvénye, - akkor most százból százszor megállhatunk, mert ez az új élet törvénye.
Az új törvényre való támaszkodás jelent megoldást arra a bűnre, amely jelen van az életünkben.
Ezt a megoldást nevezi a Biblia hit általi megigazulásnak.
„Isten műve, amely az ember minden dicsőségét porba dönti, és elvégzi az emberért azt, ami az embernek nem áll hatalmában, hogy önmagáért megtegye. Amikor az emberek belátják saját semmiségüket, akkor készültek el arra, hogy Krisztus életszentségét felöltözzék.” R.H. 1902. IX. 16.
A hit általi megigazulást az Úr Jézustól kapjuk ingyen ajándékként, tőlünk semmilyen cselekvést sem kíván azon kívül, minthogy hitben megragadjuk azt.
Mi általában félünk attól a gondolattól, hogy üdvösségünk érdekében semmit se tegyünk, mert attól félünk, hogy akkor sehova sem fogunk eljutni.
A hit általi megigazulás élményének átélése után felszínre törnek belőlünk a régi beidegződések és szokások, hogy tegyünk valamit, és mi újra elkezdjük a saját személyes erőlködéseinket.
Ennek vége törvényszerűen a Róma 7. fejezetében bemutatott kétségbeesés lesz.
„Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.” Róm. 6,11.
Ezzel a jelképes nyelvezettel azt mondja el, legyen része a gondolkodásmódunknak, tudatosítsuk magunkban azt, hogy mi már meghaltunk Krisztussal együtt a bűnnek, és most már egy új élet van bennünk Krisztus jelenléte által.
Mivel pedig Jézus a földi életének minden pillanatában győztes volt a bűn fölött, ezért ha most átengedjük neki önmagunkat, a teljes életünket, akkor ezután is győztes lesz bennünk, és mi is Ő általa.
Minél hamarabb felhagyunk az egyéni próbálkozásainkkal, annál jobb, mert ha saját erőnkből akarjuk elvégezni a feladatot, nem hagyunk helyet a Szentléleknek.
De ha azt mondjuk: - Uram, én ezt nem tudom ugyan megtenni, de szeretném Rád bízni magam, Te cselekedd meg -, akkor meg fogjuk tapasztalni, hogy a mienknél magasabb rendű hatalom cselekszik értünk.
„Amikor a lélek aláveti magát Krisztusnak,
új erő veszi birtokába az új szívet. Olyan változás megy végbe, amelyet az
ember maga sohasem képes véghezvinni. Természetfeletti munka ez,
természetfeletti elemet visz az emberi természetbe.” (JÉ 266-267)
Isten sohasem kérte tőlünk, hogy erőlködjünk azok lenni, amik nem vagyunk
Némelyek azért, mert még soha sem tapasztalták meg az újjászületést, és ebből adódóan még nincsen új életük, amely megnyilatkozna és kiteljesedne bennük.
Mások pedig azért, mert noha már újonnan születtek és bennük van ez az Isten által teremtett új élet, de nem tanulták meg a lelki életben való növekedés legalapvetőbb feltételeit sem.
Az Istenben való hit és bizalom hiánya juttatja őket mindig a kudarcok sorozatába, újra és újra visszaesnek a megszokott bűneikbe, és végül már kételkedni kezdenek egy jobb élet lehetőségében.
Sok keresztény hasonlít a sárkányrepülőhöz, aki a szakadék szélén billeg, de nem mer elrugaszkodni.
Annak ellenére, hogy ismeri a repülés törvényszerűségét, ennek ellenére sem meri rábízni magát arra a törvényre, amely fenntartaná őt a magasban, mert attól fél, hogy halálra zúzódik.
Pedig ez a törvény attól még létezik és működik, hogyha ő nem meri, vagy nem tudja igénybe venni.
Mindkét félnek meg kell tennie a maga dolgát, Isten is megteszi, nekünk is meg kell tennünk a magunkét.
A mi dolgunk alapvetően csak az, hogy minél kevesebb vizet zavarjunk, ne álljunk Isten útjába amikor értünk akar tenni valamit, merjük rábízni magunkat Istenre.
Jézus szánakozik gyümölcstelen erőfeszítéseinken, de mindaddig nem tud segíteni, míg magunk akarunk mindent véghezvinni, magunk hordozzuk életünk terheit. Mt. 11,28.
Sátánnak elegendő az, hogy rábírjon bennünket, az „Én”-ünket cselekvésre, ezzel máris nyert ügye van velünk szemben rövid időn belül az áldozataivá válunk és uralkodni fog felettünk.
Ha viszont az énünket nem állítjuk a kísértés és a Szentlélek közé, Sátán tehetetlen lesz a nagyobb hatalommal szemben.
Három kijelentés van ebben a bibliaversben:
A bűn nem uralkodik rajtunk ̵ ez a következmény
Nem vagyunk a törvény alatt
Már kegyelem alatt vagyunk
A kegyelmet ajándékba kapjuk, ezt megszolgálni, kiérdemelni nem lehet.
A kegyelemben Isten cselekszik, a törvény alapján állva viszont mindig mi próbálunk valamit tenni..
Amíg a saját erőnkből, a saját tetteinkkel akarjuk betölteni a törvényt, addig mindig a törvény alapelve alatt vagyunk, a cselekedeteink elve alatt, próbálunk tenni valamit azért, hogy üdvösséget nyerjünk.
Mi azonban nem tudjuk megtartani a törvényt úgy, ahogy kellene a bennünk levő bűn miatt, ezért ez a módszer a halálba vezető út számunkra.
Ha a törvény azt jelenti, hogy Isten bizonyos dolgok teljesítését kívánja tőlem, akkor a törvénytől való szabadítás azt jelenti, hogy maga gondoskodott arról, hogy betöltsem, kegyelmében ő maga végzi, el azt.
De igen, nagyon is szükség van ezekre, de nem szabad túlbecsülnünk ezeket az eszközöket, és úgy tekintenünk rájuk, mint amelyek által mi vívjuk ki a győzelmet magunknak.
Tisztáznunk kell az önuralom használatát, mert sokan úgy gondolják, hogy mindent azáltal kell elvégezni, ez azonban tévedés.
„Ha a szelídség ajándékát megbecsülik azok,
akik természetüknél fogva mogorvák vagy hirtelen indulatúak, akkor a legkomolyabb
erőfeszítéseket fogják tenni annak érdekében, hogy legyőzzék szerencsétlen
természetüket. Minden nap önuralmat fognak gyakorolni...” - Eddig
ismerjük a dolgot, de így folytatódik az idézet: „...míg Jézus mindent legyőz bennük,
ami barátságtalan és ellenszenves.” (E.G.W:A
Szentlélek eljő reátok 54.o.)
Ez az élet teljesen különbözik attól, amit természet szerint élnénk, magunktól.
Mindannyiszor, amikor Istennek egy új kívánsága előtt állunk, akkor nem nekünk kell próbálkozni, hanem Reá bízni magunkat; nem harcolnunk kell, hanem Hozzá menekülni és rábízni magunkat.
„Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.” II. Móz. 14,14.
Segítsen a jó Isten, hogy megtapasztalhassuk újra és újra ezt a Krisztusban való élet törvényének működését életünkben.
