Ez a reménység nem más, mint a Jézus Krisztussal való személyes találkozás boldog várása.
Egy olyan találkozás várása ez, amikor már nem kell többé elválni, hanem az örökkévalóságon át együtt élhetünk Vele.
Vannak, akik azt gondolják, hogy egy megfelelően pozitív élet következményeként, közvetlenül a halál után történik meg ez a találkozás.
Eszerint az elgondolás szerint a halál pillanatában a testet elhagyja egy öntudattal, érzelemmel és cselekvő képességgel rendelkező lélek, hogy azután a Mennyben, az Isten színe előtt éljen tovább.
Vajon ez volna a keresztény reménység?
Ha az igaz életet élők a haláluk után a Mennybe
jutnak, akkor miért van szükség az igazak feltámadására? I.
Thess: 4,13-17.
Hogyan támadhat fel egy olyan ember, aki él?
Ha pedig a meghalt igazak a Mennyben élnek, akkor miért kell Jézusnak ide a Földre visszajönni értük?
Ez a jézusi ígéret teljesen világosan mondja el azt, hogy csak Jézus visszajövetele után mehetünk oda, ahol Ő is van, vagyis a Mennybe.
Erről a visszajövetelről azonban csak eseményszerűen beszél a Biblia, időpontjáról viszont nem ad kinyilatkoztatást.
Isten mindenkit óv attól, hogy Jézus visszajövetelének idejét számolgassa. Márk: 13,32.
Mivel
nem ismerjük az időpontot, ezért nagyon fontos gyakorlati tanácsot ad Jézus
részünkre. Márk: 13,33-34.
Ez az ígéret elsősorban is arra vonatkozik, hogy Jézus helyet készít az övéi számára az Atyjának házában, vagyis a Mennyben.
Ezt a Jézus által elkészített helyet
láthatta János apostol a Pátmosz szigeti látomása közben. Jel:
21,2. 10-.
Ennek a helykészítésnek azonban van egy másik jelentése is.
Isten szeretet közösségében ugyanis nincs
helye a bűnnek, sem azoknak a teremtményeknek, akik a bűnt választották.
"És
az ő helyük sem találtaték többé a Mennyben." Jel:
12,8.
És ez az ítélet az elbukott emberi családra is vonatkozik.
Jézus mennyei szolgálatának tehát az egyik részét képezi az, hogy egy vizsgáló ítélet által biztosítja számunkra újra azt a jogot, hogy az el nem bukott világok lakói között méltó módon foglalhassuk el újra a helyünket.
Ez az ítélet mindenki előtt egyértelművé teszi, hogy akiket Jézus örök életben részesít, azok szent életet szeretnének élni, és nem a bűnt akarják választani.
Ez
a visszajövetel éppen olyan valóságos és mindenki által látható
esemény lesz, mint amilyen az első advent alkalmával volt. Csel:
1,11/b.
„És
minden szem meglátja Őt, még akik által szegezték is.” Jel: 1,7.
Jézus meg is ígérte ezt azoknak, akik a
kereszthalálának közvetlen előkészítői és végrehajtói voltak. Mát:
26,64.
Ez a visszajövetel nemcsak a kiváltságosak kis csoportjának lesz látható, hanem az egész Földön láthatják majd az emberek.
Senkinek sem kell sehová sem elmennie azért,
hogy megláthassa Jézus visszajövetelének eseményét. Mát:
24,26-27.
Bár akkor sokan szeretnének lemondani erről
az élményről, de már nincs lehetőség a választásra, mindenkinek meg kell látnia
Őt a dicsőségének királyiszékében. Mát: 24,30. Jel: 6,15-17.
Ekkor azonban nem az emberek között elfogadott normák szerint fog megtörténni a szétválasztás, hanem a mennyei mérték szerint.
Az a nap csupán egyetlen mérték alapján fog különbséget tenni ember és ember között.
"Meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és aközött, aki nem szolgálja Őt." Mal: 3,17-18.
Ekkor már nem az lesz a fontos, hogy mi elfogadjuk
e Jézust, hanem az, hogy Ő elfogad e bennünket. Mát:
7,21-23.
Jézus nem megfélemlíteni akar bennünket ezzel a kijelentéssel, hanem inkább megtérésre szeretne vele ösztönözni, hogy akkor mindannyian a jó oldalon állhassunk.
"És az
Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon,
bizonyságul minden népnek, és akkor jő el a vég." Mát:
24,14.
Ebben az időben Isten nem hagy senkit sem tudatlanságban.
Az evangéliumnak ez az utolsó hirdetése bizonyságul történik.
Jézus visszajövetelekor már senki sem mondhatja azt, hogy ő nem hallott semmiről sem.
Ennek érdekében Isten olyan körülményt támaszt, ami döntésre fogja késztetni az embereket.
Annyira kiélezetté válik majd a jó és a rossz közötti különbség az emberek között, hogy mindenki állásfoglalásra kényszerül.
De ezzel az állásfoglalásával mindenki vállalni fogja döntésének minden következményét.
Jézus az általa kimondott ítélettel nem tesz mást, mint csupán elfogadja és változhatatlanná teszi minden ember szabadon választott döntését. Jel: 22,11-12.
A történelem folyamán erre már többször is szükség volt.
Noé idejében, a bábeli torony építésénél, Ábrahám napjaiban, stb.
Ez az előttünk álló isteni közbeavatkozás azért fog megtörténni, mert az emberek gonoszságának a mértéke betelt az Isten megítélése szerint.
"Mert bűnei az égig hatottak, és megemlékezett Isten az ő gonoszságairól." Jel: 18,5.
Mivel Isten mindent megtett a mentésükért, így a lehetőségek köre ezzel végleg bezárult.
Olyan esemény fog akkor történni, amely
rendkívüliségében egyedülálló az emberiség történelmében.
"Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből, és feltámadnak először akik meghaltak a Krisztusban. Azután mi, akik élünk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe, és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk." I. Thess: 4,16-17.
Rendkívüliségét csak fokozza az a tény, hogy nem abban az állapotban fognak feltámadni, mint ahogyan meghaltak, mert a feltámadás egy csodálatos átalakulást tartogat számukra.
Az első csoda az lesz, hogy "ez a romlandó test romolhatatlanságot
ölt magára". I. Kor: 15,53/a.
A feltámadás által megszabadulnak a "halál fullánkjától", amely
betegség és egyéb más módon van ott minden sejtünkben, és nem tudunk tőle megszabadulni.
A halhatatlan szónak a Bibliában két jelentés-tartalma van.
Abszolút halhatatlan csak az Isten. I.
Tim: 6,16.
Abszolút halhatatlannak mondható azért, mert
az élete önmagában van, vagyis nem mástól kapott, ezért az élete nem függ
senkitől sem. Ján: 5,26
Ugyanakkor viszont halhatatlannak mondunk mindenkit, aki nem áll a halál uralma alatt.
A halál és a halhatatlanság ugyanis két ellenpólus.
A halált csak azóta ismeri az Isten által teremtett
világ, amióta bűnt, mert a halál a bűn következménye. Róm:
6,23.
Ha majd egyszer megszűnik a bűn, akkor törvényszerűen megszűnik a halál is.
Ha pedig már nincs többé halál, akkor csak élet van, - bár függőségi szinten - és ezért nevezhető ez az állapot halhatatlanságnak.
"Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez." Fil: 3,21.
A bibliai dicsőség a szív tiszta és szent állapotát fejezi ki.
Istennel kapcsolatban is azt jelenti, hogy a
tiszta és szent jelleme és természete.
II. Móz: 33,18. 34,6-7/a.
Ebből adódóan a Jézus követőivel
kapcsolatban is ezt kell jelentenie, vagyis azt, hogy az Isten dicsőségének megnyilatkozása, az a
krisztusi természet visszatükröződése.
Ésa: 60,1-2. II.
Kor: 3,18.
Csak az Isten jellemére átalakult ember esetében érvényes ez a kijelentés
A feltámadáskor tehát a belső vagyis a lelki természetünket is megtisztítja Jézus a bűn minden hajlamától és gyengeségétől.
Ez az ígéret azt jelenti, hogy ekkor a lelki tisztaságunkban hasonlóvá leszünk Krisztushoz.
Az
átváltozásnak ezt a csodáját viszont nemcsak a feltámadott igazak élik át,
hanem azok is, akik halált nem látva érik meg Jézus dicsőséges visszajövetelét. I.
Kor: 15,51-52/a.
Az
a tény, hogy Jézussal helyet cserélve Isten fiaivá lettünk, egy csodálatos
jutalmat helyez kilátásba. Róm: 8,14-17.
Ez az ígéret azt jelenti, hogy a megváltottak nem egyszerűen csak mint Istennek teremtményei élhetnek az újjáteremtett Földön, hanem mint Istennek fiai.
Ez a minősítés azt jelenti számukra, hogy "örökösei Istennek, örököstársai pedig
Krisztusnak".
Ma még nem tudjuk pontosan, hogy ez az ígéret konkrétan mit is jelent majd akkor.
De
hogy Jézus mennyire komolyan gondolja ezt az ígéretet, az kitűnik abból, hogy Ő
is ígéretet tesz, hogy a királyi székében együtt ülhetünk majd Vele. Jel:
3,21.
Lukács
evangéliumából arra lehet következtetni, hogy az Isten fiai meghatározás alatt
egy-egy teremtett világ fejedelmeit kell érteni, vagyis azon világok első
teremtményeit, miként Ádámot itt a Földön.
lásd: Luk: 3,38.
A
kinyilatkoztatás szerint ezek az "Isten fiai" különleges jogokat
élveznek az el nem bukott világok lényei között. Jób: 1,6.
38,7.
Ezek a lények közvetlenebb kapcsolatot tarthatnak Istennel, mint a többiek.
Isten ugyanis Jézus Krisztus személyében örökbe fogadta az emberi természetet, és ezzel egy különleges helyzetbe került az emberi család.
„Amit Krisztus megvalósított életével és halálával, az sokkal több, mint a bűn okozta rontás meggyógyítása. Sátán célja az volt, hogy az embert örökre elszakítsa Istentől, de Krisztusban szorosabb egységbe jutunk Istennel, mintha sohasem buktunk volna el. Az Üdvözítő felvette emberi természetünket, s ezzel olyan kötelékkel fűzte magát az emberiséghez, amit nem lehet többé széttépni. Örökre magához kötözött minket. 'Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta'. Nemcsak azért adta, hogy bűneinket hordozza, és mint áldozat meghaljon értünk, hanem Isten oda ajándékozta Krisztust az elbukott emberiségnek. Hogy biztosítson változhatatlan béke-szándékáról, egyszülött Fiát adta, hogy Krisztus eggyé váljon az emberi családdal, s örökre megtartsa emberi természetét....Fiának személyében Isten örökbe fogadta az emberi természetet, és a legmagasabbra, a Mennybe helyezte. Az 'embernek Fia' az, akivel megosztja a világmindenség trónját.” (Jéz.Él: 17,1.)
Vagyis a megváltottak Isten családjának a tagjai lesznek, és nem csak jelképesen, hanem valóságosan is.
Isten annyira komolyan gondolja ezt, hogy értünk otthagyja a Mennyet, eddigi lakhelyét, és ide költözik a Földre az emberek közé, hogy a "családjával" lakjon ezután.
Az Ő nagy családjával, azokkal, akiket fiaivá fogadott Krisztusban.
A választást és a döntést ránk bízta Isten.
Ma még mindenki választhat és dönthet.
Jézus mindenkinek a személyes döntését fogja elfogadni és jóváhagyni.
Döntésünkkel azonban annak következményeit is vállalnunk kell.
Segítsen a jó Isten, hogy mi mindannyian az életet válasszuk, Jézussal együtt élve az Isten fiúság csodálatos ígéreteit.