72 - Az út, az igazság és az élet

.

I. Elmegyek és helyet készítek

1.    Tanítványai vigasztalására kezdi el Jézus azt a búcsúbeszédét, amit az utolsó vacsora alkalmával mondott el.

• Búcsújának alapját az képezi, hogy nemsokára vissza fog menni az Atyához, ahonnan jött.

• Emiatt azonban „ne nyugtalankodjék a ti szívetek”, mondotta nekik, hanem „higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem”.

• Jézus három dologgal akarta megnyugtatni a tanítványait.

  • Mindenek előtt arról biztosította őket, hogy bár az Atyánál sok lakóhely van, én azonban azért megyek el, hogy kizárólag nektek készítsek helyet.

  • Gondoljatok mindig arra, hogy az egymástól való elszakadásunk csak egy időleges dolog, hiszen vissza fogok jönni hozzátok, és értetek.

  • Amikor visszajövök, akkor „magamhoz veszlek titeket”, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.

2.    Ez a jézusi ígéret nemcsak arra vonatkozik, hogy lakóházakat fog építeni nekünk, hogy legyen hol laknunk a Mennyben.

• Ez az ígéret sokkal inkább arra vonatkozik, hogy főpapi szolgálata által az elveszített helyünket állítja helyre az el nem bukott lények között.

  • Az elbukott ember ugyanis elveszítette azt a jogát, hogy Istennel és a szent angyalokkal egy természetes közösségben éljen együtt.

• Az elbukott angyalokhoz hasonlóan elveszítettük azt a jogot, hogy Isten közelében legyünk és éljünk.

  • Ezért ahogy a Biblia fogalmaz, még „az ő helyük sem találtaték többé a Mennyben”.  Jel. 12,8.

• Jézus tehát a mennybemenetele által utat nyitott az Istentől elszakadt emberi család számára, megnyitotta azt az utat, amely a bűn miatt záródott be előttünk.

• Jézusnak ezt az eljátszott helyünket kell visszaállítani a főpapi szolgálata által, hogy a mennyei lények minden fenntartás nélkül maguk közé fogadjanak bennünket újra.

3.    Mivel az ember képtelen arra, hogy visszaszerezze elveszített helyét a szent lények között, ezért bátorította Jézus a tanítványait és közvetve bennünket is, hogy „higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem”.

• Jézus főpapi szolgálatával kapcsolatos látványos bűnrendezési eljárásra és vizsgáló ítéletre nem Istennek van szüksége, hanem a Menny lakóinak.

• Jézus ebben az eljárásában szeretné felfedni a mennyei lények előtt azt, hogy az elveszett emberek közül sokan méltók arra, hogy visszafogadják őket maguk közé.

• Kétféle módon éri el Jézus ezt a mennyei lények előtt:

  • Egyrészt rámutat az Őt követő hívők bűnbánatára és megtérésére.

    • Felfedi, hogy az újjászületés után a bűn cselekvésében már nem volt benne az akaratuk, annak ellenére sem, hogy esetenként még erőtlennek bizonyultak.

  • Másrészt viszont saját igazságának adományozása által olyan jogi helyzetet teremt a megváltottak részére, mintha sohasem vétkeztek volna. Jel 19,8.

4.    Jézus azt is megígérte tanítványainak, hogy amikor biztosítottá válik a mennyei hely részünkre, akkor újra visszajön ide a Földre értük, hogy végleg magához vegye őket.

•  Ez a visszajövetel éppen olyan valóságos és mindenki által látható esemény lesz, mint amilyen az első advent alkalmával volt. Csel. 1,11/b.

  • „És minden szem meglátja Őt, még akik átal szegezték is.” Jel. 1,7.

  • Jézus ezt meg is ígérte azoknak, akik a kereszthalálának a közvetlen előkészítői és végrehajtói voltak. Mát. 26,64.

• Bár akkor sokan szeretnének lemondani erről az élményről, de már nincs lehetőség a választásra, mindenkinek meg kell látnia Őt a dicsőségének királyi székében.  Mát. 24,30.  Jel. 6,15-17.

II. „Én Vagyok” az Atyához vezető út

1.    A következő versekben egy különös párbeszéd indul meg Jézus és a tanítványai között.

• Jézus bejelenti, hogy „ahová én megyek azt tudjátok, az utat is tudjátok”.

• Tamásból azonban kirobban a kételyének a kérdése:

  • „Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az utat?”

• Jézus viszont a Biblia egyik klasszikus kijelentésével válaszol a felvetett kérdésre.

  • „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem csak én általam!”

2.    Jézus itt nem a köznyelvben használatos formula szerint mondja azt, hogy „Én Vagyok”, hanem az örökké létező Isten önmegjelölésére használt szót alkalmazza.

• Amikor a Gecsemáné kertben használta ezt a kifejezést, akkor a főpap szolgái azonnal hátra léptek tőle és a földre borultak előtte. Ján. 18,6.

• Először Mózesnek mutatkozott be ilyen módon az égő csipkebokorból.

  • „Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene.” I. Móz. 3,6.

  • „Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött tihozzátok” 3,14/b.

  •  „Ez az én nevem mind örökké, és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.” 3,15/b.

• János evangéliumában Jézus hétszer használja ezt a megjelölést magára, és ebben a sorban ez a kijelentése a hatodik. (Ján. 6,48.  8,12.  10,9.  10,11.  11,25.  14,6.  18,5.)

3.    Jézus azért használja ezt a theofánikus formulát, mert azt szeretné kifejezni vele, hogy Ő az örökké létező Istenként jelenik meg számunkra úgy, mint út, igazság és élet.

• Amit nekünk e három területen biztosítani akar, abban nincsenek előtte korlátok, mert nem emberként, hanem mindenható Istenként áll a rendelkezésünkre.

4.    Jézus nemcsak megmutatja az utat azoknak, akik az Istent keresik, hanem Ő képezi az utat Istenhez.

• Ő nem csupán egy út a sok út között Istenhez, hanem Ő az egyetlen út, ami az Atyához vezet.

• Ezért Őt kikerülve, más úton-módon „senki sem mehet az Atyához”, hanem csak Ő általa.

• Ezért Ő „mindenképpen üdvözítheti azokat, akik Ő általa járulnak Istenhez”  Zsid. 7,25.

• Amikor Jézus az életre vezető keskeny útról beszélt, akkor tulajdonképpen önmagáról beszélt.

  • Amikor valaki a keskeny útra lép, akkor a valóságban a Jézussal való személyes kapcsolatba lépett be.

  • És ez a Jézussal való közösség az örök élethez vezet, és az Atyával való találkozáshoz.

5.    Jézus mindig arra tanította követőit, hogy imáikban az Atyát keressék, az Atyát szólítsák meg, de  emellett nagyon sokszor hozzátette, hogy ezeket az imakéréseket mindig az Ő nevében kell az Atya elé terjesztenünk. Ján. 16,23-27.

• Jézus tehát ebben a vonatkozásban is az egyetlen utat jelenti számunkra, hiszen minden imádságunk, csak az Ő közbenjárása által jut el az Atya elé.

6.    Jézus az egyetlen út abban a vonatkozásban is, hogy egyedül csak Ő képes kiragadni bennünket a bűn világából és annak minden következményéből.

• Péter apostol a zsidó főpapoknak tartott beszédében ezért mondja:

  • „És nincsen senkiben másban üdvösség; mert nem is adatott az emberek között az ég alatt más név, amely által kellene nékünk megtartatnunk.” Csel. 4,12.

III. „Én Vagyok” az igazság

1.    Jézus igazságként is kinyilatkoztatta magát a tanítványai előtt.

• Ezzel azt jelentette ki, hogy Ő nemcsak tanítja az igazságot, hanem Ő maga az igazság, Ő az igazság megtestesülése.

  • Benne teljesen és igazán nyilatkoztatta ki Isten önmagát.

  • Ezért mondhatta Jézus azt, hogy „aki engem látott, az látta az Atyát”.

• Benne megjelent és testet öltött az Isten igazsága, amely mindazoké lehet, akik hisznek benne.  Róm. 3,21-22.

  • Ez az igazság az Isten előtti igazzá válás tényét hivatott biztosítani.

    • Ezért „Dávid boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül”.  Róm. 4,6.

  • Enélkül az igazság nélkül viszont mindannyian elveszett emberek vagyunk.

2.    A vallásos emberek közül sokan esnek abba a hibába, hogy mivel az Istennek igazságát nem ismerik, ezért a tulajdon igazságukat igyekszenek érvényesíteni.  Róm. 10,3.

• A Jézus korabeli zsidók is tudták, hogy Isten ítéletében csak az igaznak ítélt emberek állhatnak meg, ezért görcsös igyekezettel próbáltak igaz életet élni, ami teljesen lehetetlen.

• Külsőleg lehet ugyan kifogástalan életet élni, de a szívet átalakítani és a cselekvés titkos rekeszeit megtisztítani nem tudjuk.

  • Ehhez már egy felsőbb hatalomnak kell a szívünkben működni, és ez a hatalom Krisztus.

• Pál apostol azt mondja, hogy „kegyelemből tartattatok meg hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez”. Eféz. 2,8.

3.    Jézus egy alkalommal arra figyelmeztette tanítványait, „Ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába”.  Mát. 5,20.

• Az a többlet, amire szükségünk van, Jézusban található meg, mert Isten Jézusban ajánlotta fel számunkra azt az igazságot, amit a szeretet törvénye megkövetel.

• Ezért az Ő igaz életére van szükségünk ahhoz, hogy Isten ítéletében mi is igazaknak találtassunk.

• Pál apostol éppen ezért könyörög úgy: „Találtassam Ő benne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján”. Fil. 3,9.

IV. „Én Vagyok” az élet

1.    Itt Jézus csak annyit mond, hogy „én vagyok az élet”, a Biblia egészének tanítása alapján viszont tudhatjuk, hogy Ő az élet forrása számunkra.

• A jelenlegi életünket is Tőle nyertük, ezért mondja Jób pátriárka a következőket:

  • „Ha lelkét és lehellését magához vonná, elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.” Jób. 34,14-15.

2.    Jézus azonban nemcsak arról az életre gondol a kijelentése által, ami a jelenlegi létünket biztosítja, hanem egy olyan életre utal, amit nekünk Ő biztosít ugyan számunkra, de nekünk kell elfogadnunk Tőle.

• Erről az életről beszélt Jézus Nikodémusnak is. Ján. 3,16.

• János apostol pedig azt mondja, hogy „akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg az Istennek Fia, az élet sincs meg abban”.  I. Ján. 5,12.

• Amikor valaki elfogadja Jézust személyes Megváltójaként, akkor ezzel az örök élet forrását fogadta el a maga számára.

  • Jézus azt mondja az Igében, hogy aki Őbenne hisz, annak „örök élete van”, és ez az ember hit által „átment a halálból az életbe”, mert ettől a pillanattól kezdve Ő az örök élet várományosa.

3.    Az „örök élet”, amiről Jézus beszél nem egyszerű meghosszabbítása a földi életnek az időtlen örökkévalóság irányába, hanem részesedés Isten életében, illetve Krisztus életében, aki maga az élet.    Ján. 1,4.

• Valószínű, hogy a legtöbben visszaadnánk Istennek az örök életre vonatkozó ajándékát, ha csupán ennek az életnek a meghosszabbítása lenne.

• Hiszen mire eltelik az a 60-70 vagy legfeljebb 80 esztendő, az emberek többsége úgy érzi és gondolja, hogy elég volt ebből a nyomorúsággal teljes életből.

4.    Isten azonban egy teljesen másfajta életet kínál a megváltottak számára.

• Az Isten által kiált életben már nem lesz halál, gyász, fájdalom, és szomorúság.   Jel. 21,4.

• Nem lesz öregedés, és a vele együtt járó betegség és szenvedés, mert ez a romlandó testünk romolhatatlanságot ölt magára.

• Ott már nem kell a bűnös kívánságaink és természetünk ellen küszködnünk, nem kell a bűnös cselekedeteink miatt szégyenkeznünk, mert Isten teljesen megtisztít bennünket a bűntől.

  • Most még szűkölködünk az Isten dicsősége nélkül, akkor viszont Jézus dicsőséges testéhez leszünk hasonlók.  Róm. 3,23.  Fil. 3,21.

5.    Mivel pedig a Földet is újjá teremti Isten ehhez az élethez, ezért a körülöttünk lévő teremtett világgal is más lesz a kapcsolatunk.

• Többé nem kell félnünk a tomboló vihartól vagy a jégeső pusztításától.

• Nem kell félnünk a vad és vérengző állatoktól, mert akár az oroszlánt is megsimogathatjuk.    Ésa. 65,25.

• De az állatok sem fognak félni tőlünk, ezért akár a tenyerünkből is etethetjük majd a kis madarakat.

6.    Mindezt Jézus biztosítja részünkre, Aki „az út, az igazság és az élet” számunkra.

• Most azért van a Mennyben, hogy mindezt elkészítse számunkra.