69 - Fiaid az Úr tanítványai lesznek

.

I. A tanítványság mibenléte

1.    Az alapige első gondolata kimond egy nagyon lényeges és fontos isteni igényt, „minden fiaid az Úr tanítványai lesznek”.

• Tanítványnak lenni azt jelenti, hogy tanulni akarnak a Mestertől, megvan bennük a tanulásra való készség, méghozzá folyamatosan.

• Ha valaki tanítvány, akkor nyilván rendszeresen felkeresi a tanítóját: ‒ természetesen akkor, ha valóban tanulni szeretne tőle.

• Ha azonban más irányban mozdul el az érdeklődése, ha jobban vonzzák más dolgok, akkor kevesebbet fog eljárni a tanítójához, nem készíti el a feladatait: ezek annak a visszajelzői, hogy a lelke mélyén valójában nem kíván tanulni.

2.    Nekünk is el kell gondolkodni azon, megvan-e bennünk az a töretlen készség a tanulásra, amit Isten vár el tőlünk?

• Vajon rendszeresen keressük Istent azzal a vággyal szívünkben, hogy tanulni akarunk tőle?

  • Éhezzük és szomjúhozzuk-e az igazságot, ahogyan a mindennapi ételt?

• Nem kötik le túlságosan a világi dolgok a figyelmünket, az időnket, az erőnket, milyen arányban jelennek meg életünkben a lelki és a fizikai élet dolgai?

  • Jézus egyszer azt mondta: „ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni”. Mt. 23,23.

  • Ezt a jézusi alapelvet következetesebben kellene alkalmaznunk az életünkben, mint ahogy tesszük.

3.    A próféta szavaiban azt olvassuk: „minden fiaid az Úr tanítványai lesznek”, ezért felvetődik a kérdés: na jó, de hogyan, milyen módon tanulhatnak az Úrtól?

• Tanulhatnak Isten szavából, amit az Igében leírva találhatnak meg.

• Tanulhatnak Isten tetteiből, az életpéldáiból, amit részben az Igéből ismerhetnek, részben a körülöttünk élő világ hirdeti hangos szóval, részben pedig a Vele szerzett tapasztalatokból szerezhetünk ismeretet.

  • Mert ami Istenből láthatatlan, azok az alkotásaiból megismerhetők.

4.    Amikor Pál az efézusi gyülekezetnek beszél a pogány népek erkölcséről és viselt dolgairól (amelynek egy-egy tételénél a gyülekezet tagjai is találva érezhették magukat) – így fejezi be a mondanivalóját: „Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust… ha ugyan Őt megértettétek”. Eféz. 4,20-21.

• Ez kell legyen a legfőbb tantárgy Isten iskolájában: Krisztust megtanulni.

• De ez a tantárgy nemcsak elméleti ismereteket akar átadni a tanulóknak, hanem gyakorlati tudást.

  • Mert hiába tudja valaki, hogy Jézus mit tett volna az ő helyében, ha ő nem azt teszi, amit Jézus életéből megismert.

II. Krisztust megtanulni

1.    Krisztust megtanulni mindenekelőtt azt jelenti, hogy megismerjük az ő tulajdonságait, a cselekedeteit, a Vele való együttjárás közben Őt magát ismerjük meg.

• Jézus megismerése nem egy profán értelemben vett megismerésre vonatkozó tanulmányt jelent, hanem egy sokkal mélyebb, bensőségesebb, egy bizalomra épülő megismerésre vonatkozik.

• A bibliai korban az „ismerni” szónak teljesen más volt a tartalma, és a jelentése mint ma.

  • Ez az ismeret az együttélésből következő megismerést jelentett, amely a legbensőségesebb kapcsolatot is magában foglaló életközösségből következett.

    • János apostol azt mondja: „aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet”, vagyis az Istent ismerő ember az együttélés következményeként  maga is az isteni természet részese kezd lenni.  I. Jn. 4,8.

  • Ilyen értelemben használja a Biblia azt a kifejezést is a házastársi kapcsolatra, hogy a „ragaszkodó” szeretet megélése közben „lesznek ketten egy testté”, mert a megismerés által egyre jobban hasonulnak egymáshoz.

• Ez a megismerés egy gyakorlati megvalósítást kíván tőlünk a Jézussal való kapcsolatunkban, legalább a próbálkozás, a törekvés és az igyekezet szintjén.

  • Jézus olyan embereket akar megtisztítani minden hamisságtól, akik még nem tökéletesek, de „jó cselekedetekre igyekezők”. Tit. 2,14.

2.    Krisztust megtanulni azt is jelenti, hogy tanítványokként igyekszünk elsajátítani a jézusi küldetés gyakorlati feladatait.

• Vannak olyan területek, ahol mi sohasem tudjuk azt nyújtani, mint Jézus, de Isten nem is várja el ezt tőlünk.

• Ha azt vizsgáljuk, hogy miben követhetjük Őt, mi az, amiben követői lehetünk, akkor erre is megtalálhatjuk a választ az Igében.

  • Jézus azért jött, hogy „megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett”. Lk. 19,10.

    • Nekünk is ez képezi a feladatunkat, „elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket”. Mt. 28,19.

  • Jézus azért jött, hogy szolgáljon és adja az életét váltságul. Mk. 10,45.

  • Váltságul nem adhatjuk az életünket, de a Jézus melletti szolgálat olyan önmegtagadást kíván, amit Pál apostol úgy fogalmazott meg: „szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul”. Róm. 12,1.

3.    Krisztust megtanulni azt is jelenteni, hogy Hozzá hasonlóan világosságul legyünk a környezetünkben élő emberek részére.

• Jézus azt mondta: „Aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága”. Jn. 8,12.

• A hegyi beszédben adott misszió parancsba is ezért foglalta bele a világítással kapcsolatos elvárását, mert ezt az Ő követése közben, a gyakorlatban is alkalmaznunk kell.

  • „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket”, vagyis vegyék észre, figyeljenek fel a körülöttünk megnyilatkozó világosságot Mt. 5,16.

4.    Az Ésaiástól vett alapigében még azt is olvashattuk, hogy „nagy lesz fiaid békessége”.

• Jézus a búcsú beszédében is említést tesz erről a békességről, azt mondja: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom néktek, amint a világ adja”. Jn 14,27.

  • A Jézus szerinti békesség nem abban áll, hogy semmilyen háborgatás sem fog érni, ‒ ez nem olyan békesség, amely bármilyen kis széltől felborul.

  • Ezzel a békességgel csak azok az emberek rendelkeznek, akik már megbékéltek az Istennel.

  • Ebből adódóan ez a békesség nem a körülmények békéjét jelenti, hanem a lélek belső békéjét, amit a körülményel sem elvenni, sem befolyásolni nem tudnak, teljesen független a körülményektől.

III. Igazság által leszel erős

1.    Némelyik ember mindent meg tesz azért, hogy erős legyen, Ésaiás próféta üzenetében viszont azt olvastuk, hogy Isten gyermeke „Igazság által lesz erős”.

• Az Isten által adott régi kifejezések a bűn világában már mind eltorzultak, mást értenek rajta az emberek, mint ahogy Isten gondolta azt mondani:

  • Ilyen például az „uralkodás”, az „engedelmesség”, az „erő”, és még tovább lehetne sorolni a példákat.

• Napjainkban általában azt képzelik az emberek, hogy az az ember erős, aki le tudja győzni a másikat, és így fölé tud kerekedni, , - illetve az a nép nevezhető erősnek, amelyik igába tudja hajtani a másikat.

• A nagyhangú, a szenvedélyes érzelmeket kimutató emberre is azt mondják, hogy erős jellemű, pedig csak az érzelmei erősek, ő maga igen gyenge teremtés, hiszen az érzelmeinek fogságában él.

• Mások a pénzben, a hatalomban gondolják az erőt, és minden bűnt képesek elkövetni érte, csakhogy birtokolhassák.

• Az emberek által elgondolt erő tehát olyasvalami, amit mások ellen lehet fordítani, hogy föléjük kerekedjenek.

2.    Isten szemében viszont az az erős, aki Őhozzá ragaszkodik, aki a Szentlélek akarata alá képes rendelni a saját akaratát, és az Ő ereje által igyekszik megzabolázni a bűnre hajló természetét.

• Amíg ebben a világban élünk, nagy erőre van szükségünk ennek a megvalósításához, Ésaiás próféta üzenetében viszont azt olvastuk, hogy „igazság által leszel erős”.

• Mivel azonban mi minden nap külső megpróbáltatás, belső lelki gyengeség és erőtlenség között élünk, ezért mi is elmondhatjuk sok esetben, hogy olyanná lettünk,  „mint meghanyatlott fal és dűlő kerítés”. Zsolt. 62.4.

  • Sokszor csak a külső körülményekre figyelünk, és mivel nem látunk azonnali, gyors megoldást, olyat, amit szeretnénk, ezért erőtlenné válunk.

  • Vagyis jönnek az újabb és újabb elcsüggesztő és erőtelenné tevő dolgok.

• De amikor már tudatosul bennünk annak látása, hogy nincs erőnk, az már egy jó kezdet, - mármint akkor, ha tudjuk hogy hol van az erő forrása. Mt. 11,28.

3.    A gyöngeség és erőtlenség viszont még nem egyenlő a bűnnel, ezért Sátánnak előbb el kell csüggesztenie, a kétségbeesés felé kell terelnie bennünket ahhoz, hogy el tudjon távolítania Istentől. 

• Ha már elég messze maradtunk el Jézustól, akkor eredményes lehet az a kísértés, amit kigondolt részünkre.

  • A gyöngeség ugyan még nem egyenlő a bűnnel, de nem is olyan állapot, amely kívánatos lenne egy keresztény ember számára.

• Ésaiás próféta mégis azt mondja bátorításunkra, hogy „elfáradnak, meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is”. Ésa. 40,30.

4.    A küldetésünk betöltéséhez is szükségünk van felülről való erőre, csak így tudjuk elvégezni azokat a feladatokat, amelyeket Isten ránk bízott.

• Az apostoloknak is ezt az erőt ígérte meg Jézus, ami a Szentlélek kiáradásában teljesedett be pünkösdkor.

• Mindenkinek megvan a maga külön feladata Isten művében, amelyet más nem végez el helyette, azt személyesen az ő számára készítette el Isten a megváltói tervében. Eféz. 2,10.

  • Amiknek elvégzéséhez viszont mennyei erőre van szükségünk.

  • Ezt viszont nem foghatjuk fel úgy, hogy ezek csupán kötelességek.

• Isten pontos, lelkiismeretes, szeretetből fakadó munkára hívott el minden keresztényt, és ezeknek a feladatoknak az elvégzése által fejlődhet leginkább a jellemünk.

  • Ne gondoljuk azt sem, hogy nem vagyunk alkalmasak arra, hogy Isten művében dolgozzunk, hiszen a mi alkalmatos voltunkat Istentől kapjuk. II. Kor. 3,5.

    • Ha Ő feladatot ad, akkor képességeket is ad annak az elvégzéséhez.

• A lelki erőtlenség-tudat viszont veszélyessé válhat, mert hajlamosít az önsajnálatra, és arra ösztönöz, hogy ezt az állapotot természetesnek tekintsük, pedig nem természetes állapot, végül pedig teljes tétlenséget eredményez.

  • „Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít”. Fil. 4,13.

IV. Az igazság erejének alapja

1.    Az Igében azt olvashatjuk, hogy Isten országának erős fundamentomát az igazság képezi, ezen épül fel Isten uralkodása.

• „Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.” Zsolt. 89,15.

• Az emberek világában általában azt fogadják el igaznak, amit a hatalom birtokosai mondanak.

  • Pascal viszont azt mondta: - „mivel az emberek nem tudták megtenni az igazságot hatalomnak, megtették a hatalmat igazságnak”.

  • Ezért ha végignézünk a történelmünkön, szinte mást sem látunk, mint a hatalommal való visszaélést, az emberek becsapását és elnyomását más emberek részéről.

• A mi életünk igazság-alapját viszont Jézus Krisztus képezi, ezért: „más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus”. I. Kor.  3,11.

•  Ésaiás könyvében pedig azt mondja Isten: „Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” Ésa. 28,16.

2.    Jézus is beszélt arról az alapról, amely erőssé tehet bennünket az élet minden viharával szemben is, ‒ a sziklára épített házról szóló példázatában.  Lk. 6,47-48.

• Ha a Krisztussal való kapcsolat által a mi életünknek is szilárd alapja van, és ezt az életünkben is megéljük látható módon, akkor nekünk sem árthat semmilyen külső körülmény vagy megpróbáltatás.

• A példázatbeli ember is leásott, és mélyre hatolt, kereste a biztos alapot, nem elégedett meg feltételezéssel vagy annak a látszatával, hogy sziklára épít.

  • Nekünk is így kell Krisztusra építeni a lelki házunkat.

• Ahogy a szikla is megtartotta a házat, amikor jött az árvíz, illetve jöttek a nehéz körülmények, a támadások, a nyomorúságok, amelyet senki el nem kerülhet az életében.

  • Így tarthat meg bennünket is Jézus, amikor megpróbáló körülmények jönnek az életünkben.

3.    Ma még nem jön árvízszerű próba, csak kisebb megpróbáltatások érnek bennünket, azok viszont rendszeresen, újra és újra.

• Ezeken mindenki lemérheti a maga életét: vajon mozdíthatatlanul áll-e ilyenkor az Isten iránti bizalomban és hitben, meg tudta-e őrízni lelkének nyugalmát és békességét?

• Mert ha azonnal feltör belőle a megromlott természet, és ennek a természetnek a negatív ismertetőjeleivel reagál az eseményekre, akkor ez arra figyelmezteti, hogy még nem Krisztus, és nem a Szentlélek az életének alapja.

  • Ezért figyeljünk ezekre a jelzésekre, becsüljük meg ezeket a figyelmeztetéseket, és szívleljük meg Isten feddéseit: mert ma még nem késő.

V. Az igazak öröksége

1.    Isten azt mondja Ésaiás üzenetében: „Igazság által leszel erős… ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr”.

• Jézus megadta az igazság legtömörebb összefoglalását, amikor ezt mondta főpapi imájában az Atyának: „A Te igéd igazság”.

  • Ez az igazság úgy az írott Igében, mint a testté lett Igében áll rendelkezésünkre.

• Az írott Igéről azt mondja Pál apostol, hogy „Istennek igazsága jelentetik ki abban”. Róm. 1,17.

• A testté lett Ige igazsága viszont Jézusban jelent meg számunkra, amely „Jézus Krisztusban való hit által mindazoké lehet, akik hisznek”. Róm. 3,22.

  • Ésaiás üzenetében azt olvastuk: „igazság által leszel erős”, ezért mondhatta el Pál apostol később azt, hogy „mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”. Fil. 4,13.

• Az igazságnak ezt a kettős birtoklását, örökségképpen adja Isten részünkre, hiszen mi mint Isten gyermekei, örökösei vagyunk. Róm. 8,16-17.

2.    Mi magunktól nem vagyunk igazak, de Isten képes ezt a munkát elvégezni bennünk és értünk.

• Isten, aki hatalma szavával teremtette a mindenséget, képes arra, hogy kiemeljen minket a méltatlanságunkból.

• Jézus, amikor köztünk járt, megmutatta ennek az igének az igazságát.

• Sátán minden erejével és eszközével küzdött ellene, de nem győzhetett fölötte, egyetlen fegyvere, egyetlen kísértése sem volt jó szerencsés.

• Krisztus minden gonosz szándékot, amely ellene fordult, az igazsággal kárhoztatott.

  • Egyrészt az igaz életével kárhoztatta őket, másrészt viszont mindig az írott Ige igazságához utasította őket: „mi van megírva? mint olvasod?”. Lk. 10,26.

3.    Ez a Krisztus életében megnyilatkozó igazság mindazok öröksége lehet, akik hit által elfogadják Őt személyes megváltójukként.

• Mivel pedig Jézusban mi is az Isten fiaivá lettünk, ezért Ésaiás üzenetének egy másik ígérete is beteljesedik rajtunk.

  • „És nagy lesz fiaid békessége.”

• A Jézus Krisztussal való élő közösség olyan belső bizonyosságot és békességet ad, amely fölé emel bennünket a pillanatnyi nehézségek, próbák és küzdelmek csüggesztő körülményeinek.

• Ezt a különleges áldást viszont csak azok tapasztalhatják meg, akik készek a feltételeit is elfogadni és gyakorolni:

  • Az Úr tanítványaként mindent megtanulni Tőle, és a hozzánk intézett üzeneteiből.

  • A gyakorlati életben pedig megélni azt, hogy ne a saját igazságunkban bízzunk, hanem fogadjuk el azt, amit Isten ajánlott fel számunkra örökségképpen Jézusban.