|
|
Ésa. 40,29,31. |
|
Letöltés |
|
|
|
Ésa. 40,29,31. |
|
Letöltés |
|
Sajnos nagyon jól ismerjük ezt a fizikai életünk mindennapjaiban megjelenő fáradtságérzetet.
Ez is hozzátartozik ahhoz az élethez, amit itt a bűn világában kell élnünk.
Istennek ebben az igében adott ígéretet hirdető üzenete csak akkor válik igazán aktuálissá és személyessé, ha tudatosul bennünk, hogy különbözőképpen ugyan, de mi is el szoktunk fáradni.
Mivel ez a mindennapok ténye, ezért nagyon fontos tudnunk és emlékeznünk rá, hogy Isten „erőt ád a megfáradottaknak, és az erőtelenek erejét megsokasítja”.
Már az első bűnesettől ismerté válik, amikor elhangzik Isten büntető ítélete: „Átkozott legyen a föld temiattad, fáradtságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban”. I. Móz. 3,17/b.
A fáradtságérzet azonban nemcsak a fizikai életünket terheli, hanem a lelki és a szellemi életünket is.
Bár ezek közül talán a fizikai fáradtságunkat tudjuk leginkább kezelni, ebből tudunk a leggyorsabban megpihenni.
Nagyon sokszor azonban a felzaklatott és kimerült idegállapot következményeként jelenik meg bennünk a fáradság.
Ugyanis az élet minden területén ostromol bennünket a feszültség, ami sokszor rendkívül erős fáradtságot vált ki belőlünk.
Ezt a fáradtságot viszont már nem mindig tudjuk kezelni, mert ezt nem minden esetben lehet csupán pihenéssel megszüntetni.
Pedig nem kellene szégyellni, hiszen ez egy természetes jelenség az életünkben, hiszen itt a bűn világában maga Isten kódolta be a természetünkbe.
Ezért mondja Ésaiás próféta, hogy „elfáradnak… a legkülönbek is”, vagyis az elfáradást senki sem tudja elkerülni és kizárni az életéből.
Vannak, akik engedik elhatalmasodni magukban annyira, hogy szinte már egy kizárólagos uralkodó erővé válik az életükben.
Ettől viszont minden megnyilatkozásuk fásult, unott, és megkeseredett, - és ennek légkörét árasztják a környezetükben élők felé is.
Bizonyos szinten lehetséges az akarat uralma és irányítása alá rendelni a fáradságérzetünket.
Még emberi módszerekkel is úrrá lehetünk egyes fáradtságérzeten, amivel a tűrő és teljesítőképességünket tudjuk javítani.
A fáradtság ugyanis még nem jelenti azt, hogy már teljesen kimerültünk.
A fáradtságérzet csak egy jelzés, de ekkor még van tartalék energiája a testünknek, amit megfelelő módon igénybe lehet venni és felhasználni,
De nem szabad visszaélni vele.
Ez a fáradtságérzetünk általában olyan jellegzetes érzések révén nyilatkozik meg, amire egy visszafordítható jelenségként figyelhetünk fel.
Csökken a figyelőképesség, a szellemi teljesítés mértéke, és a fizikai erő.
A legtöbb esetben a megfelelő minőségű és időtartamú pihenés meghozza az eredményt, aminek végén a szervezet regenerálódik, és a fáradtság jellegzetes tünetei eltűnnek.
Ismerjük azt a jóleső fáradságot, a sikeresen elvégzett munka után, ami általában együtt jár egyfajta megelégedettség érzettel, amiből az éjszakai alvás után frissen és kipihenten ébredünk fel.
De vannak olyan helyzetek is, amikor már recsegni-ropogni érzünk magunkban mindent.
Ha egy létrára fellépve érzünk ilyet, akkor azonnal lelépünk róla.
De ha csak a fáradtsággal kapcsolatban érezzük ezt, akkor inkább erőltetjük tovább a dolgokat még akkor is, amikor pedig meg kellene állni, mert egyébként visszaélünk az Isten adta képességeinkkel.
Van azonban olyan fáradtság is, aminek életmentő figyelmeztetés a rendeltetése, amikor az egész szervezetünk bekapcsolja a riasztó csengőt, jelezve, hogy súlyos veszély fenyeget bennünket.
Ez az az eset, amikor már nemcsak recseg-ropog a létránk, hanem már el is akar dőlni, aminek végén a padlón találjuk magunkat. (idegösszeroppanás)
Ezeket a jelzéseket nem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen Isten ezért építette bele a szervezetünkbe, hogy jelezzenek és figyelmeztessenek.
Amikor rendkívüli támadás éri a szervezetünket, akkor betegek leszünk, és ettől sokszor halálosan fáradtnak érezzük magunkat.
Sátán állandóan résen áll, hogy minden irányból támadjon bennünket.
Néhány ilyen területet hadd említsek meg példaként.
A lelki életünkben is érzékelhetjük ezt annak eredményeként, amikor elhanyagoljuk a rendszeres igetanulmányozást.
Mert „nemcsak kenyérrel él az ember,, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik”. Mt. 4,4.
Amikor minimumra csökkentjük az Istennel kapcsolatos dolgainkat.
Így aztán egy idő után már mindig kedvetlenséget és fáradtságot érzünk magunkban, amikor arra kerülne sor, hogy elővegyük a Bibliánkat, vagy valamilyen más jellegű lelki dolgokkal foglalkozzunk.
Ez az állapot korunk gondolkodásmódjának a következménye, amit sokszor az egymással való állandó versenyzés vált ki.
Mert az egyik nem akar lemaradni a másiktól, nem bírja elviselni, hogy neki ne legyen olyan értékű a háza, a lakásának berendezése, az autója, a ruhája, ezért ő is elkezd versenyt futni a környezetével.
Ennek a versenyfutásnak azonban egy lelki fásultság és közömbösség lesz a következménye, amit az esetek többségében az érintett személyek nem is vesznek észre magukban, mert mindent ösztönösen és gépiesen tesznek.
Jézus ezzel kapcsolatban azt mondta: „e világnak gondja, és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az igét, és gyümölcsöt nem terem”. Mt. 13,22.
Az ilyen, cél és tartalomnélküli élet egy vákumot teremt az ember belső lényében, amit igyekeznek elérzésteleníteni magukban, mert a kábulat mámorában elviselhető, - vagy éppen a lehető legrosszabb dolgokkal feltölteni.
A lelki és szellemi üresség iszonyúan nyomasztóvá képes válni, aminek terhe alatt össze is lehet roppanni.
Ha valaki nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy tiszta, szent és maradandó értéket képviselő dolgokkal töltekezzen fel, akkor elveszetté válik.
Mivel pedig Isten Igéje kimondja, hogy „elfáradnak… a legkülönbek is”, tehát az elfáradást senki sem tudja elkerülni, ezért arra kell figyelnünk, hogy miként kezelhetjük ezt a fellépő fáradtságérzetünket.
A fizikai fáradtságérzet kezelésével nagyon sok tudományos anyag foglalkozik, sőt mi magunk is rendelkezünk megfelelő tapasztalattal a kezeléséhez.
Ezért én most elsődlegesen a lelki életünk területén jelentkező elfáradásunkkal, illetve belefáradásunkkal szeretnék foglalkozni.
A próféta azt is mondja, hogy „erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja”.
„Ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre, és elmenvén leült egy fenyőfa alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál!” I. Kir. 19,4.
Ha valakiről elmondható, hogy „legkülönb”, akkor Illésről ez elmondható, mégis megtörtént vele, ő is halálosan fáradt lett.
Isten azonban meg tudta gyógyítani őt ebből az állapotából annyira, hogy újabb megbízatással visszaküldhette a munkaterületre.
„Óh én
nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” Róm. 7,24.
Pál azonban, Illéssel ellentétben, nem adta fel a küzdelmet, hanem az erő forássához ment segítséget kérni, mert tudta azt, amit Ésaiás jelentett ki az Igében.
„De akik az Úrban bíznak, erejük megújul,
szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem
fáradnak el!”
Pál különleges módon élhette át a belefáradásból való szabadulás csodáját, ami után boldog örömmel számolt be az átélt tapasztalatának eredményéről.
„Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.” Fil. 4,13.
Ez a szabadulásban való megkönnyebbülés és erőtöbblet mindannyiunknak rendelkezésére áll, csak igénybe kell venni, és élni kell vele.
Magad akarod megoldani a problémáidat, és ezért tovább küszködöl, hogy így még inkább elfáradjál, - vagy kész vagy az Úrban bízni, és az Úrra bízni az ügyedet és a problémáidat.
A lelki belefáradásunkból csak Jézussal közösségben találunk igazi gyógyulást, ezért hív mindannyiónkat az Ige szavain keresztül.
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és
megterheltettetek. és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek fel magatokra az én
igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és
nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek” Mát. 11,28-29.
Jézus azonban ehelyett azt mondja: „Vegyétek fel az én igámat”.
De ezt nem úgy gondolja, hogy az én terheim fölé még valami más terhet vegyek át Tőle, hiszen az Ő igája nem plusz terhet jelent.
Jézus csak egyetlen terhet akar átvenni, a bűnterhet, ettől azonban teljesen és végleg meg akar szabadítani bennünket.
Egyéb terheinket pedig nem elvenni akarja, hanem csak megkönnyíteni annak hordását. v. ö: Márk. 8,34.
Jézus is ilyen szempontból kínálja nekünk igájának felvételét.
Ha készek vagyunk elfogadni és használni az általa felajánlott kegyelmi ajándékokat.
Akkor a korábbi terheink könnyűek lesznek, és gyönyörűséget jelent annak hordása.
Mert aki megtapasztalja és átéli, annak nagyon sokat fog jelenteni.
Ennek érdekében meg kell tanulnunk odafigyelni életünk körülményeire.
Vagyis ne tulajdonítsuk a véletlenek játékának az Isten kegyelmes segítségét.
Az a tudat, hogy Jézus velem van, megváltoztatja a gondolkodásomat, és az élet különböző dolgaihoz való viszonyulásomat.
Ne mindig lefelé nézzünk, a földi sötét és komor dolgokra.
Tanuljunk meg fölfelé is tekinteni, azokra az ígéretekre, amiket Isten biztosít részünkre.
Rendkívül felemelő érzés megtapasztalni azt, hogy egy adott esetben nem véletlenül történtek úgy a dolgok körülöttem és velem, hanem az Isten lépett közbe.
Az Isten jelenlétének és segítségének megtapasztalása teszi még a terheinket is, a megpróbáló körülményeinket is könnyűvé és gyönyörűségessé.
Aki igazán Jézus közelségében é1, az többé nem tud csak önmagának élni.
Jézushoz hasonlóan a szolgálat, a másokért élés fogja jellemezni az életét. Máté 20,28.
Ezért tanuljuk meg észrevenni mi is a környezetünkben azokat, akik segítségre szorulnak.
A másokért élés szolgálata elfelejteti velünk a saját gondjainkat és bajainkat, mert Krisztus mellett másodlagos jelentőségűvé válnak előttünk.
Jézus azt tanácsolja: „Keressétek először Istennek országát, és az Ő igazságát”. Mát. 6,33.
„Akiknek életelve az, hogy Isten szolgálata és tisztelete mindenek felett áll, azok megtapasztalják, hogy a bajok eltűnnek, az út pedig egyenes lesz előttük.” (V.R. II. 74,2.)
