|
|
Máté 24,32-33. |
|
Letöltés |
|
|
|
Máté 24,32-33. |
|
Letöltés |
|
Most én is ezzel a kérdéssel szeretnék foglalkozni, - de nem a hagyományos prófécia értelmezés szerint, - inkább attól eltérően szeretném Jézus kijelentéseit kissé közelebb hozni magunkhoz.
Olyan részletre szeretném irányítani a figyelmeteket, ami bennünket érint, bennünket helyez nagyító alá, mert ezzel kevesebbet szoktunk foglalkozni.
Ebben az igeszolgálatomban kissé kiélezve szeretném bemutatni azt a problémát, amire Jézus figyelmeztetni akar bennünket abban a tanításában, amiben a végidő jeleit sorolja fel.
A következő szolgálatomban pedig arról szólnék, hogy mit tehetünk azért, hogy védettek maradjunk, és ne váljunk áldozataivá a végidő jellegzetes eseményeinek.
Nézzük meg röviden, összefoglalva, és vegyük sorba azt a hét jelt, amiket Jézus azért mondott, hogy ezekkel aktív cselekvésre késztessen bennünket.
„Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket… mert sokan jönnek majd az én nevemben.” Mt. 24,4-5.
„Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről... Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen.” Mt. 24,6-7.
„lesznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé”. Mt. 24,7.
„sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek”. Mt. 24,11.
„a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül”. Mt. 24,12.
„az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek”. Mt. 24,14.
„hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.” Mt. 24,24.
Végül pedig úgy összegezte a mondanivalóját: „Vigyázzatok azért… legyetek készen”. Mt. 24,42; 44.
Felsorolása végén pedig még azt is kimondja, nemcsak a hit és bibliaismeret nélkül élőket akarja elhitetni, hanem a választottakat is.
A választottakat viszont csak úgy képes elhitetni, hogy a megtévesztő hazugságait olyan sok igazságba csomagolja, hogy lehetőleg ne vegyék észre a közötte elrejtett hamis tanításokat.
Ezért nekünk alapvető szükségletünk, sőt kötelességünk, hogy felkészültek legyünk, rendelkezzünk olyan ismerettel és tiszta lelki látással, hogy ne tudjon becsapni bennünket.
„Minden értelmes lény első és legfontosabb kötelessége, hogy megtudja a Szentírásból, mi az igazság… Nap, mint nap szorgalmasan kell kutatnunk a Bibliát, minden gondolatot mérlegelve, és igét igével összevetve. Isten segítségével nekünk kell kialakítanunk nézeteinket, mint ahogy életünkért is saját magunk vagyunk felelősek Isten előtt” (NK, 532,4)
„Mielőtt bármilyen tantételt vagy előírást elfogadnánk, kérdezzük meg, hogy mit szól hozzá az Úr!” (NK, 530,f )
Tedd fel magadnak azt a kérdést, mennyi időt fordítasz az Ige tanulmányozására, éhezed és szomjúhozod-e a belőle megismerhető isteni igazságot?
Élsz-e azokkal a lehetőségekkel, amiket Isten biztosított számodra, - szombatiskola, napi áhítatok, stb. - hogy minél jobban megismerd: „mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata”. Róm. 12,2.
De csak azért tud érvényt szerezni a hazugságainak, mert az embereken elhatalmasodik a közömbösség a Bibliából megismerhető igazságok iránt.
Ennek végeredménye pedig az, mivel „nem fogadják be az igazságnak szeretetét az üdvösségükre, azért Isten a tévelygés erejét bocsátja rájuk, hogy higgyenek a hazugságnak” 2Thess. 2,10-11.
Ha végig gondoljuk ezt a kijelentést, és alkalmazzuk magunkra is, akkor döbbenetes felismerésre juthatunk.
Sátán ugyanis csak azért tudja megtéveszteni még a választottakat is, mert „nem fogadták be az igazságnak szeretetét” - vagyis nem szerették az igazságot kutatni és megismerni.
Ezért Isten megengedi, hogy akkor „higgyenek a hazugságnak”.
Pedig ez csak akkor igaz, ha olyan Biblia ismerettel rendelkezel, hogy a személyes hitvallásodat minden esetben alá tudod támasztani a Bibliából.
Ez a veszély kétféle módon támad, és környékezi meg Isten népét Pál szerint:
„Jönnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.
De „ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják”. Csel. 20,29-30.
Másként nem tudnák a fonák tanításaikkal megtéveszteni és maguk után vonni a tanítványokat.
Mivel pedig közöttünk támadnak, ezért az általuk képviselt hamisságot alig lehet megkülönböztetni az igazságtól.
Hiszen ezek az emberek az általunk vallott és képviselt tanítások rendszerébe építik bele a tévedéseiket.
Ezért „az igazság határvonala szorosan a tévedés vonala mellett fekszik, és mind a két vonal egynek tűnhet azok értelme előtt, akikben nem munkálkodott a Szentlélek, és akik értelme éppen ezért nem képes gyorsan felismerni a különbséget az igazság és a tévedés között.” (1.SM 202)
Mert ez általában kényelmesebb, mint utánanézni, hogy „úgy vannak-é ezek”, hogy valóban bibliai tanítást hallottunk-e az igehirdetőinktől. Csel. 17,11.
Lehetséges, hogy tekintélyalapon fogadjuk el a hamis tanításokat, mert megbízunk az általunk ismert és tisztelt emberek ítéletében és ismeretében.
„Nem elég a jó szándék. Nem elég tenni azt, amit az ember helyesnek vél, vagy a lelkész helyesnek mond. Üdvösségünk forog kockán. Minden embernek személyesen kell kutatnia a Szentírást. Bármilyen erős is a meggyőződése, bármennyire is bízik abban, hogy a lelkész tudja, mi az igazság, nem építhet rá. Mindenkinek van egy térképe, amelyen fel van tüntetve a hazafelé vezető út minden jelzése. Nem kell találgatnia.” (NK 532,3)
Sajnos nemcsak az elbukott egyházakban érvényes, hogy „az egészséges tudományt nem szenvedik”, hanem Isten népe közé is egyre inkább begyűrűzik.
Isten ezt már látta jó előre, és a prófétákon keresztül el is mondta: „a próféták hamisan prófétálnak… és az én népem így szereti”. Jer. 5,31.
Isten azonban nagyon határozott kérdést vet fel az ilyen magatartással szemben; „De mit cselekszenek majd utoljára?” ezek az emberek. u.o.
Akkor, amikor a kegyelem bezárt ajtajával találják szembe magukat.
Akkor, amikor eljön a Bárány haragjának nagy napja, és mindenkinek meg kell állni előtte.
A lelkészekre az Ő Igéjét bízta, ezért elvárja tőlük, hogy beszéljék az Igét igazán, torzításmentesen, és mindenki számára érthetően. Jer. 23,28.
Semmilyen nyomásnak és emberi kívánságnak sem engedhetnek, mert ők a Menny szócsövei kell hogy legyenek.
A gyülekezettől pedig azt várja, hogy személyesen is kutassa Isten Igéjét.
Döbbenetes, amikor a befolyással rendelkező emberek odáig merészkednek, hogy nyomást gyakorolnak, és próbálják megfélemlíteni Isten szolgáját, csakhogy olyan üzenetet szóljon, ami az ő fülüknek és szívüknek is kellemes.
Akháb 400 prófétát tudott így befolyásolni, - egyedül Mikeásra nem tudott hatni semmilyen eszközzel sem. I. Kir. 22,5-8. 13. 26-28.
Jézus második adventje előtt szintén fel fog erősödni a tömegek között az igazságot visszautasító magatartás.
„Mert lesz idő, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez odafordulnak.” II. Tim. 4,3-4.
Jónás prófétát is sikerült eltérítenie megbízatása teljesítésétől.
Az advent mozgalom kezdetén Foss Hazen is félt teljesíteni azt a feladatot, amire Isten szerette volna elhívni.
Ezért Isten kénytelen volt Ellen White személyében egy másik hírnököt választani és elhívni az advent nép közötti szolgálatra.
Az üzenet emberi eszközei – a próféta, a gyülekezet, és az egyes ember.
Az ember vonalán viszont már gyakran történtek és történnek hamisítások, félreértések és téves magyarázatok különböző indokokból.
Az ilyen eseteket általában úgy szokták bevezetni, hogy - „nem úgy kell azt érteni!”, - „nem kell ezt a dolgot olyan mereven kezelni”.
Nem véletlenül mondta Jézus azt a példázatában, hogy a vőlegényre váró szüzek „mindannyian elszunnyadtak és aludtak”. Mt. 25,5.
Máskor viszont azt is mondta Jézus, hogy a hitélet megélése folyamán közbe tudnak jönni különböző dolgok:
Az egyik embernél az „evilágnak gondja”, másoknál „a gazdagságnak csalárdsága”, és ezek képesek arra, hogy „elfojtsák az igét, és így az nem terem gyümölcsöt”. Mt. 13,22.
Ezért mindenkinek szól Jézus figyelmeztetése: „figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok”, ellenkező esetben Sátán áldozataivá váltok. Mk. 13,33.
Ezért alakulnak ki újra és újra az Egyházban olyan körülmények, amik szembe állítanak testvért a testvérrel, és jobb esetben csak a széthúzás lelkületét ápolják, de esetenként még szakadáshoz is vezetnek.
Amikor az egységet romboló viták alakulnak ki a Biblia értelmezésével kapcsolatban, amikor egyesek a saját kívánságuk szerint akarják értelmezni a Biblia kijelentéseit, akkor minden esetben Sátán áll a háttérben.
Ellen White „Omega válság”-nak nevezte azt, ami be fog következni Isten népe között a végidőben, és ez alapjaiban fogja megrázni az Egyházat.
Ilyen megosztó kérdésnek számít az, hogy lehet-e nőket felszentelni vagy nem, mit tudhatunk erről a Biblia kijelentéseiből.
Ilyen megosztó témaként és kérdésként jelennek meg közöttünk újra és újra a Szentháromsággal kapcsolatos téves elképzelések, miközben Jézus szerint az örök életünk feltételét jelenti az Isten megismerése. Jn. 17,3.
A Biblia Istene egy három személyből álló hatalmi kört jelent, vagy ez eredetileg csak az Atyára vonatkozó kijelentés, mert Jézust csak úgy emelte föl magához isteni pozícióba?
A Szentlelket az Istenség egyik személyének kell tekintenünk, vagy csupán egy erőnek, amin keresztül Isten a hatalmát gyakorolja közöttünk?
Jézust az Atyával egyenlő, öröktől fogva létező Istennek kell tekinteni, vagy az Ő mennyei létének is van kezdete, mert úgy született az Atyától valamikor az örökkévalóságban?
Jézus mennyire lett hozzánk hasonló emberré a testet öltésekor?
Csak a fizikai természetében lett hasonló hozzánk, vagy a lelki természetében is felvette a mi bűntől megromlott természetünket, és ezért neki is küzdeni kellett a saját megromlott természete ellen?
Így vetődik fel az is, hogy adhatunk-e Úrvacsorát bárkinek, vagy csak a velünk „egy test” tagjai részesülhetnének belőle, akik már az újjászületés fürdőjében megkeresztelkedtek, és lemosták magukról a múlt bűneit.
Keresztség hiánya esetén elég a lábmosásban részesülni az Úrvacsorához?
Ezekre a kérdésekre csak akkor vagyunk képesek jó választ adni, csak akkor vagyunk biztonságban, ha naponta tanulmányozzuk az Igét, és a hitbeli állásfoglalásunkat nem emberek véleményeire alapozzuk, hanem a Bibliában adott kinyilatkoztatásokra.
Az emberek hajlamosak arra, hogy ahol saját tudásuk és ismeretük, vagy az általuk felismert törvényszerűségek nem tudnak választ adni a Biblia állításaira, ott Isten szavát inkább a saját korlátozott nézeteikhez próbálják igazítani.
Mivel „a titkok az Úréi”, ezért nem tudunk minden felmerülő kérdésre választ adni, de a Biblia sohasem mond ellent az igazi tudomány állításainak.
Sohasem Isten Igéjének van szüksége a tudományos állítások támogatására, hanem mindig a büszke és hiú emberi szándék igényli ezt.
Ezzel a kijelentésével azt szeretné érzékelteti, hogy még azokban a szívekben is ki fog hűlni a szeretet lángja, ahol pedig korábban még lobogott és izzott.
Kihűlni ugyanis csak az képes, ami korábban meleg volt.
Ezt a jelenséget Pál azzal próbálja érzékelteti, hogy ez az állapot csak azok életében következik be, „akiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét”, vagyis a magukat hívő embereknek vallókra gondolt.
Így vész el az első szeretet buzgósága, vagyis langymeleggé válik a kezdeti lelkesedés.
Minél langyosabbá válik az Isten iránti szeretetünk, annál fogékonyabbá válunk Sátán megtévesztő hazugságainak elfogadására.
Mivel Sátán szeretné elhitetni: „ha lehet, még a választottakat is.” Mt. 24,24.
Ezért Jézus arra figyelmeztet: „Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket” Mt. 24,4.
Vagyis csak rajtunk áll, hogy mi személy szerint melyik oldalon állunk.
Ebben a vonatkozásban is érvényes Istennek az a kijelentése: „az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod”. 5Móz. 30,19.
