|
|
Róm. 10,8-10. |
|
Letöltés |
|
A személyes bizonyságtétel közben
|
|
Róm. 10,8-10. |
|
Letöltés |
|
Megkeresni és megtartani az elveszetteket.
Mindkettőnek meg van a nehézségi fokozata.
Ez alkalommal inkább csak a megkereséssel kapcsolatos szempontokkal szeretnék foglalkozni.
‘Mit mondjak másoknak a személyes bizonyságtétel közben?’.
Amikor valami fontos dologról kell beszélni, akkor nagyon sok ember egy gombócot érez a torkában.
– A beszélő képességünk egy rendkívüli ajándék Istentől, hiszen nincs annál csodálatosabb, mint hogy ki tudjuk fejezni magunkat, el tudjuk mondani másoknak a gondolatainkat és érzéseinket.
– Ennek ellenére vannak olyanok, akik természetes adottságuknál fogva gátlásosak a beszédben.
Lehet, hogy tele vannak gondolatokkal, mégis nehezen és csak lassan képesek megfogalmazni és főként elmondani azt, amit szeretnének.
Ebből adódóan sokkal nehezebben teremtenek kapcsolatot, és nehezen fognak hozzá egy bizonyságtételhez.
Sokszor már csak az alkalom után tudják, hogy mit kellett volna tenni és mondani.
Vannak azonban olyanok is, akik számára a beszéd semmi problémát sem jelent.
Akkor élnek igazán, ha beszélhetnek, ha van aki hallgatja őket.
Megfigyelhető, hogy milyen boldogan és hosszan tudnak emberek beszélni egy focimeccsről, az autójukról, a kisbabájukról, vagy éppen a kedvesükről.
Vannak azonban olyanok is, akik csak magukról tudnak és szeretnek beszélni, mert önmagukkal vannak teljesen eltelve.
Vannak, akik inkább másokról beszélnek szívesen, szeretnek mindent elmondani a másikról, de sokszor nem a pozitív dolgait, hanem csak a rágalom és a pletyka szintjén foglalkoznak mások életével.
De vannak olyanok is, akiknek a beszéde pedig mindig csak panasz, zúgolódás, lázadás minden ellen, mert soha semmivel sincsenek megelégedve.
Isten ezzel az igével azt kérdezi tőled, hogy megvallod-e hitedet a környezetedben élő emberek előtt?
Szeretsz-e Istenről beszélni az embereknek?
Közel áll-e hozzád a hit beszéde, szívesen beszélsz a hitedről?
Boldogságot jelent-e számodra, ha a Jézusba vetett hitedről beszélhetsz?
Tudjál Istenről beszélni az embereknek úgy, hogy általa Hozzá vezesd őket.
De tudjál Istennek is beszélni ezekről az emberekről.
Mint adventista valószínűleg megtanultál egy csomó információs ismeretet Jézusról.
A keresztségre való felkészülésnek is feltétele volt egy tanulmánysorozat átvétele, amely elég sokrétű ismeretet ad.
De ilyen ismereteket nyerünk folyamatosan a gyülekezetben is, az istentiszteletek tanításai által is.
Mert az, hogy olvastál és hallottál Róla másoktól, az nagyon kevés, személyes ismeretségre van szükség.
Egy alkalommal Jézus különleges küldetéssel bízott meg egy embert, azt mondta neki: „Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nekik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.” Mk. 5,19.
Jézus nem azt várta tőle, hogy prédikációkat tartson a város kapujában vagy a főterén, esetleg a zsinagógában.
Nem kellett neki a Messiásra vonatkozó próféciákat magyaráznia.
Jézus csak azt várta tőle, hogy azt mondja el, amit mindenkinél jobban tudott, mivel vele történt meg.
A tanítások általában nem tudnak olyan mértékben hatni a szívre, mint a személyes bizonyságtételek.
Csak attól válik igazán személyessé, ha olyan dolgot visz bele a bizonyságtételébe, ami az ő személyével kapcsolatos, ami vele történt meg, amit ő élt át.
Azok a bizonyságtételek, amikbe nem visznek bele ilyen személyes jelleget, inkább csak az értelmet célozzák meg, és nem a szívet.
A Jézus által szorgalmazott bizonyságtétel viszont inkább a szívre szeretne először hatni, mint az értelemre.
Természetesen mindkettőre szükség van, de nem mindegy, hogy melyik áll az első helyen.
„Hírdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” I. Pét. 2,9/b.
Vagyis ne általánosságokban beszélj Isten szeretetéről és Jézusról.
Nem azt kell elmondanod, hogy mit tett a melletted ülő testvéreddel, azt mondd el, hogy veled mit tett Ő!
Csak az átélt és megtapasztalt bizonyságtételben nyilatkozik meg az az erő, amely a téged hallgató emberek szívét is megmozgatja.
Ilyen tapasztalatokra és élményekre a saját lelkiéletünk szempontjából is szükségünk van.
Hitről csak akkor beszélhetünk, ha Jézus nem egy elmélet, nem egy tanulmánysorozat tárgya csupán, hanem a legjobb barátom Ő.
Ha Jézus olyan barátommá lett, akiben akkor is tudok bízni, ha nem értem, hogy most miért enged meg bizonyos dolgokat.
Aki baráttá vált számomra, azzal bizonyos szinten közösségre jutottam.
Az együtt töltött alkalmakból sok közös élményem van vele.
A személyes megismerésből adódóan pedig egyre mélyül iránta a bizalmam és a ragaszkodásom.
Tudsz-e ilyen barátként beszélni Jézusról az embereknek?
Mert Jézus a barátaivá fogadott bennünket. Ján. 15,14.
A ránk bízott bizonyságtétel alatt azt kell érteni, amire mindenkinél alkalmasabbak vagyunk.
Mert azt, hogy mit tett értünk és velünk Jézus, azt csak mi tudjuk igazán hűen elmondani.
Ezért ebben a küldetésben nem hivatkozhatunk az alkalmatlanságunkra.
A másik általánosan hangoztatott mentségre sem hivatkozhatunk, hogy „nincs időnk”.
Akik ugyanis kapcsolatot tartanak Jézussal, azoknak van mondanivalójuk, és azoknak a bizonyságtétel szinte életmóddá, életstílussá lett.
Az ilyen embereknek nem kell feltétlenül egy elkülönített idő ahhoz, hogy bizonyságot tegyenek Jézus szeretetéről és kegyelméről.
Minden helyzetben feltalálják magukat, hogy minden mesterkéltség nélkül, teljesen természetesen beszéljenek az evangéliumról.
Ez a küldetés olyan lecke elé állít bennünket, amit nem lehet előre megtanulni, bemagolni, és adott esetben felmondani.
Ebben a küldetésben a Szentlélek vezetésére kell hagyatkoznunk, és Jézus megígérte, hogy a Lélek az alkalmas időben eszünkbe fogja juttatni, amit mondanunk kell. Mt. 10,19-20.
Mi mindannyian azért vagyunk itt, mert értékeljük a Jézussal való közösséget.
Bár ez a közösség talán különböző szinten funkcionál.
Jézus azonban szeretné felmelegíteni és megújítani a velünk való személyes kapcsolatát és közösségét.
Mindezt azért, hogy ne kelljen régmúlt tapasztalatokra hivatkozni a bizonyságtevéseinken, mert ezzel esetleg szárazzá és erőtelenné tesszük.
Jézus azt szeretné, ha az első szeretet buzgósága és lelkesedése töltene be mindannyiónkat.
Jézustól azt a feladatot kaptuk, hogy válasszunk ki egy barátot, egy rokont, egy munkatársat vagy szomszédot.
Legyen valaki, akinek te azt mondod el, hogy neked mit jelent Jézus, te milyen tapasztalatokat éltél át Jézus mellett.
És ha ezt látja is rajtad az az ember, akkor nem lesz eredménytelen a bizonyságtételed.
Így történt ez azzal az emberrel is, akit a gadarénusok földjén küldött el Jézus ezzel a megbízatással.
Ha ezt a jézusi módszert követjük, akkor boldog tapasztalatokat fogunk átélni.
Súlyos hibának számít, ha vakit így lerohanunk, és a fejére olvasunk egy csomó információt, ami számára még nem azt jelenti, mint nekünk.
Minél több információt kap valaki egy alkalommal, annál nehezebben tud dönteni.
Az információt mindig személyre szabottan kell adni, ezért nem mondhatom mindenkinek ugyanazt.
Jézus azt mondta, hogy először tegyük tanítványokká az embereket, és csak azután tanítsuk őket arra, hogy mi mindent kell nekik megtartani.
Először tehát az Isten szeretetéről beszéljünk, és az üdvözítő kegyelem hatalmáról és csodájáról.
Ha pedig ezt be is tudjuk mutatni az életünk által, hogy mit eredményezett bennünk is, akkor biztos lesz a hatás.
„A megszentelt élet mesterkéletlen, öntudatlan befolyása a legmeggyőzőbb prédikáció a kereszténység mellett..... Az istenfélő életmód olyan hathatós példaadás, amelynek teljesen ellenállni lehetetlen.” (A.T. 418,2.)
„Ha a bűnösöket rávezethetnénk, hogy vágyakozó szívvel nézzenek fel a keresztre; ha csak egyszer megláthatnák a megfeszített Krisztust, akkor felismernék az isteni irgalom mélységét, és a bűn szörnyű terhét.” (A.T. 141,3.)
Amivel tele van a szívünk, az fog kijönni a szánkon is.
Ha nekünk Jézus csak a szombatot és a törvényt jelenti, akkor biztos, hogy csak arról fogunk beszélni, hogy miként kell megtartani ezeket.
Ha viszont Jézus az Isten szeretetét és kegyelmét jelenti, ha megtapasztaltuk Őt, mint megszentelő erőt és hatalmat, akkor arról fogunk beszélni, amit átéltünk a Vele való kapcsolatunkban.
A kettő között ugyanis nagyon szoros kapcsolat van, mert „amik a szájból jönnek ki, a szívből származnak” azok. Mt. 15,18/a.
Ha Jézussal van tele a szívünk, akkor a szánk is Jézusról fog beszélni.
Ha Jézussal van tele a szívünk, akkor lehet hogy nem is kell beszélnünk.
Beszél akkor a tekintetünk, a cselekedeteink, a magatartásunk.
Az ilyen beszéd mindig nagyobb befolyást áraszt, mint az élő szó.
Amiről szól a bizonyságtételünk, és ahogy beszélünk arról, az arról tesz bizonyságot, hogy mi van a szívünkben.
Jézus Krisztusról, a mi Istentől való igazságunkról való vallástételünk az üdvösségünket érintő kérdések egyike.
Jézus egy alkalommal egy nagyon komoly hangú üzenettel figyelmeztetett bennünket arra vonatkozóan, hogy készek vagyunk vallást tenni Róla vagy nem.
„Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.” Mt. 10,32-33.
Ez azt jelenti, hogy Jézus csak akkor lesz személyes közbenjárónkká az Atya előtt, ha mi is készek vagyunk Őt megvallani az emberek előtt.
Bizonyságtételed az élet illata lehet az életre az emberek számára.
Csodálatos érzés az, amikor a te vallástételed által emberek megtalálják Istent, és így az üdvösséget.
Csodálatos látni ezeknek az embereknek az örömét és a boldogságát.
Csodálatos látni az állandóan változó, megjobbuló, Isten jellemét visszatükröző életüket.
Ezzel az örömmel szeretne megajándékozni Jézus; ezért arra kér az ige által, hogy legyél kész mindig vallást tenni Róla az emberek előtt.
Az első perc befolyása döntő jelentőségű, ezért gondosan készülj fel rá.
Külső megjelenésed, viselkedésed, beszéd modorod és mondanivalód tartalma, mind-mind döntő befolyást eredményezhet.
Mivel általában vizuális lények vagyunk, ezért a látott dolgok gyakorolnak ránk legnagyobb befolyást, illetve azt dolgozzuk fel legelőször, amit látunk.
„Ha magaviseletetek és külső megjelenésetek
nem mutat tiszteletet, akkor nem várhatjátok el, hogy az Úr gazdag léleknyereséget
ajándékozzon. Istennek üzenete legyen megdicsőítve még a lehető legtisztább
ruházatunk által is. Csiszolatlan megjelenésű emberek nem alkalmasak
evangélizációs szolgálatra. Csak azok a férfiak és nők lehetnek eredményesek,
akik illedelmes és megfelelő ruházattal rendelkeznek.” (E.G.W.
Evangéliummal házról-házra: 71. old.)
Ha kedves és barátságos vagy, és érzelmileg közel tudsz férkőzni az emberekhez, akkor könnyebben tudod gondolataikat Isten felé irányítani, mint egy jól megszerkesztett és jól elmondott prédikáció által.
Bármit mondasz is, sugározzon ki belőle az, hogy a személyes meggyőződésedet és személyes élményedet mondod el.
„Fáradozásaink közben beszéljünk meleg, örömteli lüktető szívvel a Megváltó szeretetéről.” (Test. 9. 62.)
„Előbb jónak kell lenned, mielőtt jót tehetnél. Addig nem áraszthatsz olyan befolyást, amely másokat formál, amíg saját szíved meg nem alázkodott, meg nem finomult, s Krisztus kegyelme által gyengéddé nem vált. Ha ez a változás benned végbement, akkor olyan természetessé válik számodra, hogy mások áldására élj, mint a rózsabokornak, hogy illatos virágait hozza, vagy a szőlőtőkének, hogy fürtjeit teremje.” (Evang. 213,3.)
Engedjünk lehetőséget arra, hogy kérdéseket vethessenek fel azzal kapcsolatban, amit már elmondtunk nekik, mert a jó személyes bizonyságtétel mindig kérdéseket vált ki a hallgatóból.
Lásd a Jeruzsálemben összegyűlt zsidókat pünkösdkor: „Ezeket pedig mikor hallották, szívükben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai férfiak?”. Csel. 2,37.
Lásd Pál esetét a damaszkuszi úton: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem”. Csel. 9,6.
Beszéded közben minden kis rezdülést vegyél észre, amit a bizonyságtételed kivált a hallgatóban.
Mosolygós arcod is hirdesse, hogy Te egy örömüzenet hírnöke vagy.
„Üdvözletként úgy foghatsz kezet valakivel, hogy egyszerre megnyered bizalmát, vagy pedig olyan hidegen, amelyből azt érzi, hogy a személye nem érdekel téged.” (Evang. 208,1.)
