35 - Mit kíván az Úr?

.

I. Az a nap, amelyet az Úr rendelt

1.    Ez a prófétikus zsoltár kettős üzenetet hirdet felénk.

• Ez a prófétikus zsoltár kettős üzenetet hirdet felénk.

  • Egyrészt a Messiás eljövetelére irányítja figyelmünket.

  • Arra a napra utal, amelyen a Messiás diadalmasan bevonul Jeruzsálembe, a nép örömujjongása és dicsőitése közepette.

• Van azonban egy másik nap is, amit az Úr rendelt.

  • Ez a nap a hét hetedik napja, a teremtés emlékezetére szerzett nap.

  • Csodálatos isteni áldás fűződik ehhez a naphoz. Ésa. 58,13-14.

2.    Ez a nap az Istennel való bensőséges közösség napja részünkre.

• Sokan mondják azt, hogy „olyan jó nektek”.

• A zsoltáríró szerint ezen a napon örülni és vigadni kell.

  • Ez a nap nem lehet a búslakodásnak és a szomorkodásnak a napja.

  • A szombaton tanúsított örömünkből hadd tudják meg az emberek, hogy milyen jó az Istennek szolgálni.

3.    Ez a nap azonban az őszinte önvizsgálat és az Istenhez való közeledés napja is kell legyen.

• Dáviddal együtt mondjuk el mindannyian:

  • „Óh Uram, segíts most”

  • „Óh Uram, adj most jó előmenetelt!”.

• „Isten az ő szombatját a hat munkanap végére helyezte, hogy az emberek megálljanak és idejük legyen afelett elmélkedni, hogy az elmúlt héten keresztül mennyiben haladtak előre az Isten országára való előkészülődésükben... Minden szombaton számoljunk lelkünk-kel, hogy  felismerhessük, vajon lelki hasznot vagy kárt hozott e nekünk az elmúlt hét.”   /V.B.T. 219,2./

4.    Isten még az önvizsgálathoz is ad segítséget.  Mik. 6,8.

• A próféta egy kicsinyítő jelzővel egészíti ki az isteni kívánalom lényegét, - „csak azt” kívánja.

• Az Isten kívánalmaival szemben az emberek többsége másként gondolkozik.

  • Általában nehéz tehernek, lehetetlen követelménynek tekintik.

  • Csak azt látják benne, hogy ezt sem szabad, azt sem szabad.

• Egyedül az Isten iránti szeretet az, ami könnyűvé tudja tenni mindannak a teljesítését, amit Isten elvár tőlünk.  I. Ján. 5,3.

II. Igazságot cselekedjél

1.    Isten kívánalmához való igazodásunkban az első dolog amire figyelmünk irányítva van nem más, mint az igazság cselekvése.

• Isten határozottan felszólít bennünket arra, hogy cselekedjük az igazságot.

2.    Cselekedni azonban csak olyan dolgokat tudunk, amikről megfelelő isme-retekkel rendelkezünk.

• Ezért először is fel kell tegyük azt a kérdést, hogy mi az igazság?

• Először is azt mondhatjuk, hogy minden, ami Istentől származik.

  • Mert Isten egész uralkodása igazságon alapszik. Zsolt. 89,15.

• Istentől viszont két dolog származik, amiben már a mi részünkre is érzékelhetővé válik az igazság fogalmának a lényege.

  • Az írott Ige és a testté lett Ige

3.    Jézus azt mondja az evangéliumban, hogy „a Te Igéd igazság”, vagyis a Biblia tolmácsolja és ismerteti meg velünk a legrészletesebben azt az igazságot, amelyet nekünk cselekednünk kell.

• „Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban”.  Róm. 1,17.

• Ennek ismerete arra kell serkentsen bennünket, hogy minél buzgóbban kutassuk az írott Igét, hogy tiszta fogalmunk legyen arról az igazágról amit az isteni kívánalom szerint cselekednünk kell.

• Az Isten iránti szeretetünkről vizsgázunk azzal, hogy milyen szorgalmasan keressük az írott Igében az igazságot.

4.    Szintén az evangéliumból tudhatjuk azt, hogy mit kell az Istentől származó igazság másik ismeret-forrásának tekintenünk.

• Jézus a tanítványaival való beszélgetése közben nyilatkoztatja ki az övéi számára, hogy „én vagyok az ....igazság”.   Ján. 14,6.

• Másik alkalommal pedig arról beszélt, hogy „én azért születtem  és azért jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról.” Ján. 18,37.

  • Ez tehát azt jelenti, hogy Jézus életét kell különösen a tanulmányunk középpontjába állítanunk, ha ismerni akarjuk az igazságot.

• Mindezek után már csak az a kérdés, hogy miként lehet ezt a megismert igazságot cselekedni.

5.    Egyik oldalon azt olvashatjuk a Bibliában, hogy „az lesz nékünk igazágunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind a parancsolatokat”.       V. Móz. 6,25.

• Természetesen ez csak akkor igaz ránk, ha a törvényből nemcsak a betűvel, hanem annak természetével is azonosulni akarunk annak cselekvése közben.

• A zsidókról számtalan példát említ a Biblia arra vonatkozóan, hogy ők csak külsőségekben akarták megtartani a törvényt, de nem a szívük teljességéből.

• Ezt a fajta törvényeskedést a leghatározottabban elitélte Jézus a tanítványai előtt.  Mát. 5,20.

  • „Kemény és szigorú hagyomány-tiszteletükben sem alázat, sem szeretet, sem gyengédség nem volt, csak botránkoztatták a bűnösöket.”  /G.H.B. 57,1./

6.    Mivel azonban a törvény megtartása nem tekinthető érdemszerző cselekedetnek, ezért nekünk egy másik igazságra is szükségünk van ahhoz, hogy Isten előtt megállhassunk.

• Pál apostol azt mondja: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által”. Gal. 2,16.

  • „Isten az ő Fiában felajánlotta nekik a törvény tökéletes igazságát. Ha szívüket megnyitják Krisztus befogadására, akkor bennük lakozik majd az istenség egész élete és szeretete, mely teljesen átalakítja őket a saját képmására.”  /G.H.B. 58,2./

7.    Az Istennel való kapcsolatunk nagyon fontos részeként kell számon tartanunk, hogy egyik változat sem elég számunkra önmagában.

• Krisztus és a törvény, a kettő elválaszthatatlan egymástól.

  • Nagyon fontos azonban a helyes sorrendre vigyázni.

• Ezzel a két végzetes tévedéssel akarja rossz úton tartani Sátán ma is az embereket. 

  • Egyik oldalon azzal hiteti el az embereket, hogy a törvény cselekedeteiből igazulhatnak meg Isten előtt.  Gal. 3,12.

  • De miközben ezt szeretnék biztosítani a maguk részére, eközben elveszítik szemük elől Krisztust, a mi igazságunkat.

  • A másik oldalon pedig azzal hiteti el az embereket, hogy hit által igazulunk meg, attól függetlenül, hogy összhangban élünk e a tőrvénnyel vagy sem.  Róm. 3,28.

  • Miközben úgymond Jézushoz ragaszkodnak, eközben szem-elől veszítik a törvényt, amely pedig az Isten jellemének a másolata, és ezért éppoly szent, mint maga az Isten.

    • „Az Isten szeretet: és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne”.  I. Ján. 4,16/b.

      • „A törvénynek betöltése a szeretet”.  Róm. 13,10.

      • „Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent, igaz és jó”. Róm. 7,12.

8.    A megtévesztés útvesztőjében azt tanácsolja nekünk Isten, hogy az igazság útjának közepén járjunk, és ne a szélsőségek mentén.   Péld. 8,20.

• Ezt azonban csak akkor tudjuk megtenni, ha már szívünket megnyitottuk Jézus befogadására, aki vezetni fog, hogy ne térjünk le a helyes útról.

  • Jézus nélkül nagyon hamar meg tud téveszteni bennünket bármi, ha az út szélén járunk.

  • Ha viszont Jézus vezetésére hagyatkozunk, akkor elmondhatjuk,  hogy „élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”.  Gal. 2,20.

• A következő isteni kívánalomnak viszont éppen ez az állapot az elő-feltétele és az alapja.

III. Szeressed az irgalmasságot

1.    Az Isten másik kívánalma felénk az, hogy „szeressed az irgalmasságot”.

• Mint szerető Atyánk, szeretné viszont látni bennünk a saját természetét.

• Jónás próféta még sértődött, haragvó lelki állapotában sem tudott mást mondani Isten jelleméről, mint azt, hogy „tudtam, hogy Te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú”.   Jón. 4,2.

• Istenről azt mondja a Biblia, hogy Ő „gyönyörködik az irgalmasságban”.   Mik. 7,18.

  • Isten nemcsak irgalmasságot gyakorol felettünk, mert megszánt bennünket, mivel mi olyan szánalomra méltók vagyunk, hanem, Ő gyönyörködik az irgalmasságban, neki ez örömet jelent.

2.    Isten azzal is segít bennünket, hogy elmondja részünkre, hogy milyen módon és milyen területeken gyakorolhatjuk az irgalmasságot.

• Ugyanilyen segítő szándékkal íratta le a törvény tételeit is részünkre, mert segíteni akart nekünk abban, hogy milyen módon és milyen irányban fejezhetjük ki a szeretetünket.

  • „Mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte”.  Róm. 13,8-10.

• Ésaiás próféta egész részletesen foglalkozik azzal, hogy az irgalmasság cselekedetei milyen módon és milyen területeken nyilvánulhat meg életünkben.    Ésa. 58,6-10.

  • „Isten terve az, hogy szolgái által a betegek, a szerencsétlenek, a gonosz lelkek megszállottjai meghallják az Ő hangját. Emberi képviselői által akar Jézus olyan Vigasztaló lenni, amilyet a világ nem ismer.”   /Jéz.Él. 289-290./

3.    Amikor Jézus dicsőséges visszajövetele bekövetkezik, akkor éppen annak alapján fogja szétválasztani az embereket, hogy szerették e az irgalmasságot, vagy csak gyakorolták azt esetenként.   Mát. 25,31-46.

• Az egyik tábor résztvevői nem tudtak arról, hogy mikor tették az irgalmasság tetteit Jézussal.

  • Mert ők nem azt nézték, hogy mikor és kivel szemben gyakorolják, hanem csak tették, mert nekik ez örömöt jelentett.

• A másik tábor résztvevői viszont azt nem tudták, hogy mikor nem tették ők ezt meg Jézussal.

  • Hiszen mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy a rendkívüli esetekben mindig megtegyék azt, amit elvártak tőlük.

  • Ezek az emberek azonban mindig csak alapos megfontolás után voltak csak készek arra, hogy irgalmasságot tegyenek, sohasem azért, mert az természetes volt számukra, vagy örömöt jelentett volna az a részükre is.

IV. Alázatosan járj a te Isteneddel

1.    Isten harmadik kívánalma az, hogy „alázatosan járjunk Ővele”.

• Ez az isteni kívánalom két dolgot is elvár tőlünk.

  • Egyrészt azt igényli ezzel tőlünk Isten, hogy Jézushoz hasonlóan a mi életünket is jellemezze az alázatosság.

  • Másrészt viszont azt is hangsúlyozza ezzel az igényével Isten, hogy az alázatosság útját Ővele együtt járjuk és ne a saját fejünk után.

  • Jézus is arra tanít bennünket, hogy az alázatosságot Őtölle tanuljuk meg és ne mástól.    Mát. 11,29.

2.    Nagyon sok kereszténynek van téves fogalma az alázatosságról.

• Vannak, akik azt gondolják, hogy az alázatos ember sohasem lehet felszabadult és vidám, hanem mindig egyfajta ünnepélyes komolyság kell jellemeznie a magatartását.

• Ellen White viszont az ellenkezőjét írja ennek.

  • „Legyen a keresztény alázatos, de ne legyen szomorú, és ne becsülje le önmagát! Mindenkinek kiváltsága, hogy olyan életet él-jen, amelyet Isten helyeselhet és megáldhat. De nem a mennyei Atyánk akarata az, hogy az elitélt ember gyászos hangulata állandóan ránk nehezedjen. Nem a lehorgasztott fej és a túl gyakori befeléfordulás az igazi alázatosság bizonyítéka.”  /N.Küzd. 425,3./

• Dávid is arról ír a zsoltárokban, hogy az Istennel való kapcsolat megelevenítő és megvidámító erővel hat az emberre, nem pedig nyomasztóan.  Zsolt. 19,8-9.

3.    A másik téves elképzelés szerint az alázatos emberrel bármit lehet csinálni, mintha az alázatosság azonos lenne a bárgyúsággal.

• Amikor azonban Jézus arra tanít bennünket, hogy Őtölle tanuljuk meg az alázatosságot, akkor ezt a leckét az egész életéből vett tanulságokra érti.

• Az a Jézus akar tanítani bennünket:

  • „Aki száját nem nyitotta meg az Őt nyírók előtt”, ahogyan Ésaiás próféta jövendölt felőle.   Ésa. 53,7.

  • Aki „kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájukat a templomból, az ökröket is, a juhokat is, és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté”.   Ján. 2,15.

• „Jézus a békesség kedvéért sohasem alkudott meg. Szíve túláradt az emberek iránti szeretettől, de a bűnt sohasem nézte el… Az evangélium szolgáira hasonló munka vár. Óvakodniuk kell, nehogy a bekésség kedvéért az igazságot háttérbe szorítsák. Törekedjenek  ugyan  azokra,  amik a békességre valók, de megalkuvással, elvek feladásával igazi béke sohasem biztosítható.” (Vil.Rem. 230,2. – JÉ 294-295.)

• „Igen drága áron vett békesség az, amit csak a jó alapelvek feláldozásával lehet megvenni. Ha az egységet csak az igazság és a becsületesség feláldozásával lehet biztosítani, akkor hadd jöjjön a szakadás, sőt a háború.”   (N.Küzd. 41,3.)