31 - Krisztusnak beszéde lakozzék bennetek

.

I. A tökéletesség kötele

1.    Pál apostol úgy beszél a szeretetről, mint egy felsőruháról, amellyel betakarhatunk és összefoghatunk mindent, ami alatta van.

• Ugyanis egyedül a szeretet képes arra, hogy harmonikusan összefogja a keresztény jellem minden darabját, és ez által tökéletessé tegye az egészet.

• Lehetséges, hogy valaki fel tudja mutatni a lélek gyümölcsének valamelyik megnyilatkozását, de szeretet nélkül egyik sem ér semmit.

  • Tökéletessé csak akkor válik, ha összeköttetésben áll a szeretettel, ezért a cselekedeteink mindig szeretetből fakadóak legyenek.

2.    Az alapige üzenetének előzményeként Pál apostol nagyon fontos gondolatokat fogalmaz meg, és a szeretetről való kijelentése ezeknek a koronája.

• „Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, akkor az odafentvalókat keressétek.”  1. vers

• Mivel Krisztusban „meghaltatok, a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.”  3. vers

• „Mikor Krisztus, a mi életünk megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben.” 4. vers

• „Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat” és „vessétek el magatoktól mindazokat, amelyekben jártatok régebben”. 7-8. vers

• „És felöltözzétek amaz új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt.” 10. vers

• „Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, amely a tökéletességnek kötele.” 14. vers

3.    A szeretet felöltözése azt jelenti, hogy látszódjon meg a cselekedeteinkben a szeretet, érzékelhető legyen a környezetünkben élők számára.

• A felöltözött szeretetnek annyira látványosnak kell lenni, mint a magunkon hordott ruhánknak, amit nem akarunk, de nem is tudunk elrejteni a velünk kapcsolatba kerülő emberek elől.

• Ahogy a velünk szemben álló emberen először az öltözetére figyelünk fel, és sokszor szinte csak az marad meg bennünk, hogy miként nézett ki az illető.

  • Akként legyen ez a szeretettel is, ne tudják elfelejteni azok, akik velünk kapcsolatba kerültek.

• A szeretet nem más, mint maga az Isten, ezért a szeretet által az istenképűséget öltözzük fel, és viseljük mások előtt.

  • „Az Isten szeretet; és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.” I. Jn. 4,16.

4.    A bennünk megnyilatkozó szeretetre nekünk is szükségünk van, a saját hitéletünk vonatkozásában is kihatása van.

• A szeretet ugyanis, mint egy kötél, segít megtartani bennünket a tökéletesedés útján, egy biztos kapaszkodót jelentve számunkra.

• Ugyanakkor a szeretet gyakorlása képes lekötözni bennünk minden olyan megnyilatkozást, ami korábban természetes volt az életünkben, de Krisztusért ezektől már elfordultunk.

5.    Ha már valóban a szeretet jellemzi az életünket, akkor ennek természetes velejárója, hogy „az Istennek békessége uralkodik a szívünkben”. 

• A szeretet ugyanis a békességgel és a béketűréssel együtt képezi a Lélek gyümölcsét az életünkben.

• Ez a békesség viszont nem azonos azzal, amit a világ mond békességnek.

  • Az Istennek békességét nem a körülmények adják, hanem az Istennel való személyes, élő közösség.

  • Éppen ezért ezt a békességet nem is tudják megzavarni vagy megszüntetni, mert ez felette áll minden körülménynek.

6.    Pál apostol szerint az Istennek békessége a szívünkben kell uralkodjon, és ezzel két dolgot tesz hangsúlyossá.

• Mivel ennek a békességnek a szívünkben kell gyökereznie, onnan indulva nyilatkozik meg, ezért nem lehet csupán egy alkalomszerű megnyilvánulás.

• Másrészt ez a békesség uralkodni akar a szívünkben, vagyis egy állandóan jelenlévő hatalomként akar jelen lenni az életünkben.

  • Olyan hatalomként akar megnyilatkozni, amely a mindennapokban is meghatározza minden megnyilatkozásunkat.

II. Krisztusnak beszéde

1.    A szeretet csak akkor tud a tökéletesség kötelévé válni bennünk, ha előtte már megnyitottuk szívünket Krisztus beszédének befogadására.

• „Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon”, mondja az apostol.

• Jézus az evangéliumokban úgy nyilatkozik erről, hogy „a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet”.   Ján. 6,63.

• Jézus beszéde nemcsak az evangéliumokban feljegyzett tanításaira vonatkozik, hanem az egész Szentírásra.

  • A Szentírás bizonyságtétele szerint Jézus volt a szent próféták Istene, aki a kinyilatkoztatásokat kijelentette a prófétáknak. Jel. 1,1.  22,6. vö. 16.

2.    Krisztus beszédének a befogadása egy többlépcsős fokozatban jut el addig, hogy már meghatározó tényezővé válik az életünkben.

• Először a megismerés által csupán az elménkbe fogadjuk be Jézus szavait az Ige által.

• Ha pedig a megismerés után már képesek vagyunk bizalmat is előlegezni Jézus szavainak, akkor csodálatos tapasztalatokat élhetünk át Vele.

• Ezek az átélt tapasztalatok segítenek abban, hogy az elménkből tovább engedjük a szívünkbe is Jézust, és mindazt, amit Ő mond az Igén keresztül.

3.    Krisztus beszédének bennünk lakozása azt is jelenti, hogy örömmel és boldogan beszélünk róla másoknak.

• Pál apostol azt mondja: „Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van, azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk.”  Róm. 10,8.

• Az alapigében pedig azt olvastuk: „Tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel. Hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.”  16. vers.

4.    Krisztus beszédének a bennünk lakozása egy olyan felelősségteljes feladatot ruház ránk, amely alól senki sem kap felmentést.

• „…tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel”

• Vagyis azt a krisztusi beszédet és tanítást, amit megismertél és befogadtál, tovább kell adnod azoknak, akiknek szükségük van rá a környezetedben.

  • Az egyik embernek tanításra van szüksége, mert még nem ismeri, vagy nem jól ismeri, esetleg nem eléggé ismeri az Isten evangéliumát.

  • A másiknak viszont már intésre van szüksége, mert erőtelenné vált a kísértésben, vagy éppen a lelki látása gyengült meg, és a tisztánlátáshoz van szüksége segítségre.

  • –      Másokkal pedig együtt kell örülni lelki síkon, zsoltárokkal és lelki énekekkel, együtt magasztalni az Isten végtelen kegyelmét.

    • A saját zsoltáraidat mondd el, azok a tapasztalataid fakadjanak fel a lelkedből dicsőítésként, amelyeket te éltél át Istennel.

III. Amit csak cselekesztek

1.    A megújult életű hívő embernek még egy nagyon fontos gyakorlati tanácsot ad Pál apostol.

• „Mindent, amit csak cselekesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében cselekedjétek.”

  • A szóismétléssel hangsúlyossá akarja tenni azt, hogy valóban mindent Jézus nevében kell megtennünk.

  • Isten nem hagy kibúvót, nem ad lehetőséget a magyarázkodásra, hogy mire vonatkozik a minden szó, - mindent Jézus nevében cselekedjetek

2.    Cselekedeteink attól válnak igazán értékessé, ha azokat Jézus nevében hajtjuk végre, de vajon mit jelent Jézus nevében cselekedni?

• A valóságban ez azt jelenti, hogy a tetteinkből csupán a szándék lesz a miénk, mert a véghezvitelt teljesen a bennünk lakozó Krisztus fogja elvégezni.

  • Ezért mondja Jézus azt, hogy „maradjatok bennem és én is tibennetek... mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”. Ján. 15,4-5.

  • De ha beleegyezünk a Jézussal való élő közösségbe, akkor „annyira azonosítja magát gondolatainkkal és céljainkkal, annyira összekapcsolja szívünket-lelkünket az Ő akaratával, hogy amikor neki engedelmeskedünk, úgy érezzük, mintha a saját indítékaink szerint cselekednénk.” (V.R. 446,2)

• Pál apostol szerint a következő állapot jön létre: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem…” Gal. 2,20.

3.    Különös módon határozza meg és részletezi Pál apostol a Krisztus általi cselekedeteink lényegét.

• „Amit csak cselekesztek szóval és tettel.”

• Isten cselekvő tevékenységében nagyon fontos szerepet tölt be a kimondott szó, hiszen mindent a hatalma szavával teremtett és tart fenn. Zsid. 1,3.

  • „Az Úr szavára lettek az egek… Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.” Zsolt. 33,6. 9.

• Mivel pedig mi emberek az Isten képére és hasonlatosságára lettünk teremtve, ezért a mi kimondott szavunknak is nagyon fontos jelentősége van.

• Vannak ugyan olyan emberek, akik a beszédjüket nem sorolják a cselekedeteik közé.

  • Úgy gondolják, hogy ők nem tettek semmit, pedig a beszédükkel talán súlyosabb bűnt követtek el, mintha bármi mást tettek volna.

4.    A beszédünknek rendkívüli jelentősége van az életünkben, ezért Pál a példaadás vonatkozásában ezt állítja az első helyre.

• „Légy példa a hívőknek a beszédben”, olvashatjuk az apostol írásában, mert beszédben lehet leghamarabb és legtöbbet vétkezni.

  • Beszédben nem vétkezni a legnehezebb, de mégis lehetséges.

  • „Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember”.  Jak. 3,2.

• Jézus szerint „a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismerte-tel hamisnak”.  Mát. 12,37.

  • Nem feltétlenül egymás előtt ítéltetünk meg, – bár esetenként lehetséges ez is - az igazi és végső megítéltetésünket Isten fogja kimondani.

  • Ebben az ítéletben fogunk igaznak vagy hamisnak találtatni a beszédünk alapján, mert „a szívnek teljességéből szól a száj”. Mt. 12,34.

5.    Bölcs Salamon szerint „mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét”.  Péld. 18,21.

• Ez egyrészt azt jelenti, hogy az életünk és a halálunk kérdését is eldönthetjük azzal, ahogy uraljuk vagy szabadjára engedjük a szavainkat, és benne a szívünk indítékait.

• Másrészt azt is jelenti, hogy a beszédünkkel az élet forrásához és kapujához vezethetünk embereket, vagy olyan módon nyilatkozunk meg előttük, ami által a lelki halálukat okozzuk.

  • A beszédünk tehát egyeseknek a „halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre”. II. Kor. 2,16.

6.    Isten tehát azt tanácsolja, hogy ne csak általánosságban a beszédünk, hanem még az egyes szavaink is az Úr Jézus nevében fogalmazódjanak meg, és hagyják el a szánkat.

• Mert egyetlen szóval is meg lehet változtatni a mondanivalónk lényegét, és a másik emberre gyakorolt hatását.

7.    Jakab apostol azt mondja, hogy „ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni”.  Jak. 3,2.

• Csak az Istennek szeretete, mint a tökéletesség kötele tud alkalmassá tenni arra, hogy képesek legyünk még a beszédünket is megzabolázni.

• Amikor Pál azt mondja, hogy „mindent”, akkor azért teszi hozzá, hogy „amit szóval cselekesztek”, mert Ő is tudta, hogy ez a legmagasabb cél.

• Úgy gondolom, hogy ennek az Igének a fényében szükséges életünket átgondolva új célokat tűzni magunk elé.

  • Mert csak olyan szintre emelkedhetünk fel, amilyen magasra állítottuk a célt magunk elé.

IV. Hálákat adván Ő általa

1.    Ha Krisztusnak beszéde valóban gazdagon lakik bennünk, ahogyan Pál apostol mondja, akkor az mindig hálaadásban fog megnyilatkozni: „hálát adván az Istennek és Atyának”. 16. vers.

• A Szentírás nagyon sokszor és sokféle változatban ad figyelmeztetést a hálaadás jelentőségéről és szükségességéről.

  • Dávid azt mondja: „el ne feledkezzél semmi jótéteményéről”.

• Szívből jövő hálaadás csak bizonyos feltételek mellett tud felszabadulni belőlünk Isten felé.

  • Ha már tapasztalatból tudjuk, hogy nem azért sikerült valami, mert olyan ügyesek és okosak voltunk, hanem mert megsegített bennünket az Úr.

  • Ha már az események forgatagában észrevesszük, és tapasztalatból megismerjük Jézus segítő kegyelmét.

    • Akkor tele lesz a szívünk hálával Isten iránt, amit szívesen el is mondunk Neki imáinkban.

• Isten is örömmel fogadja, amikor imáinkban megemlékezzünk és elmondjuk azokat a jótéteményeit, amelyek által megsegített bennünket.

2.    Mivel Pál a hálaadásunk megnyilatkozását is a cselekedeteink közé sorolja, ezért a legnagyobb természetességgel mondja ki, hogy a hálaadásunkat is Jézus által, Jézus nevében vigyük Isten elé.

• Az efézusiakhoz írott levelében egyértelműbben fogalmazza meg az apostol ezt a gondolatát. 

  • „…dicséretet mondván szívetekben az Úrnak. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.” Eféz. 5,20.

• Ennek a hátterén azonban felvetődik egy kérdés:

  • Miért kell még a hálaadásunkat is Jézus nevében vinnünk Isten elé?

3.    Az ember természetéből fakadó hála nagyon sok esetben csupán az önző ember érdekéből fakad, ezért a hála szintjéről nem is tud tovább lépni.

• A Jézus nevében mondott hálaadás azonban sohasem reked meg bennünk csupán a hálaérzet szintjén.

  • A Jézus nevében mondott hála mindig kifejezésre akar jutni, Isten előtt való kedves cselekedetekben fejeződik ki.

• Mivel pedig a hálát az Isten szeretete váltotta ki belőlünk, ezért a bennünk kialakult hálaérzet is, a szeretet adás forrásává válik bennünk.

  • Ugyanazon a törvényszerűségen alapul, mint az élet vizéből való merítés, amely „örök életre buzgó víznek kútfejévé” válik bennünk.  Ján. 4,14.

4.    Mindezek átgondolása mellett kívánom mindannyiótok részére azt, hogy az előttünk álló új hét legyen számotokra:

• Egy Istentől megáldott, Jézussal együtt járó, áldásokban és kegyelemben gazdag, boldog új hét.