|
|
Jel. 14,6-7. |
|
Letöltés |
|
|
|
Jel. 14,6-7. |
|
Letöltés |
|
Ennek a szónak a használatát a görög “angelosz” szóból vettük át, aminek a magyar jelentése “hírnök vagy küldött”.
A Biblia sok esetben használja az emberek megjelölésére is ezt a kifejezést, hogy angyal.
A prófétai vagy egyéb szolgálatra kiválasztott emberek esetében, mint pl: Keresztelő János. Mal. 3,1.
Az Isten szolgálatában álló papok, akik az Ő törvényét és Igéjét hirdetik az emberek előtt. Mal. 2,7.
Az Isten evangéliuma mindig ugyanaz, a Megváltó és a megváltás áll az üzenetének középpontjában.
Koronként eltérő lehet az, amit az evangéliumból hangsúlyozni szeretne isten, de a lényegen ez nem változtat semmit.
Ezt a korszakonként hangsúlyossá tett evangéliumi üzenetet jelenvaló igazságnak nevezi a Biblia. II. Pét. 1,12.
A huszadik század részére a Jel. 14. fejezetében található három angyal mondja el az örökkévaló evangéliumból a jelenvaló igazságot.
Ma a huszadik században különösen szükség van erre az isteni üzenetre.
Korunk embere nagyon szereti, ha a dicséret és a dicsőítés reflektorfényében állhat.
De hajlamos arra is, hogy könnyen felmagasztaljon bárkit és bármit, ha a szenzációra éhes fantáziáját és kíváncsiságát kielégítik.
Nagyon sokat találkozom olyan emberekkel, akik szinte az égig magasztalnak egy-egy természetgyógyászt, vagy éppen azt a módot, ahogyan a gyógyulást ígéri az embereknek.
Mások a táplálkozás különböző változtatásaival elérhető eredményeikről zengnek dicshimnuszokat.
Ebben a felsorolásban említhetjük meg az agykontrol prófétáit is, akik azt állítják, hogy olyan erők és képességek rejlenek bennünk, amiket csak meg kell ismerni és tudni kell alkalmazni, és máris csodák történnek.
Mások a jógában és a testmozgásban látják az egyedül üdvözítő csodát az emberek számára.
De szinte vége-hossza sincs annak a sornak, hogy mennyi mindent tud az ember felmagasztalni és dicsőíteni.
Ezt a helyzetet nem befolyásolja az sem, ha a különböző irányzatok egymásnak ellentmondva biztatják az embereket az általuk képviselt dolgok elfogadására és követésére.
Vagyis ne az embert és az általa mondottakat dicsőítsd.
Még akkor sem, ha egyébként nagyon okosnak látszó dolgokat képviselnek.
De önmagadat se részesítsd a dicsőítésnek ebben a kiváltságában.
Sajnos elég sokan vannak, akik okosabbnak képzelik magukat istennél is.
Mert ha Isten valamire azt mondja, hogy nem jó az és nem szabad, akkor ők úgy gondolják, hogy "nem kell azt olyan komolyan venni, az Isten sem úgy gondolta azt".
Mások pedig ott is tudnak millió részletet szabályozni és törvényeket szabni, ahol Isten nem tartotta szükségesnek, hogy eligazító tanácsot adjon.
Jézus példaadásán keresztül ismerhetjük meg azt, hogy hányféle módon dicsőíthetjük Istent.
Dicsőítette az Atyát azzal, hogy tökéletesen és hűen elvégezte azt a munkát, amit reá bízott. Ján. 17,4.
Dicsőítette azzal, hogy életén keresztül megismertette az emberekkel Isten nevét, azaz Isten jellemét. Ján. 17,6. 26.
Dicsőítette azzal, hogy a rábízott üzenetet tovább adta, elmondta azoknak, akik készek voltak meghallgatni. Ján. 17,8. 14.
Jézushoz hasonlóan nekünk is így kell, ilyen módon kell dicsőítenünk a mi istenünket.
Jézushoz hasonlóan az isteni jellem bemutatása által tudjuk ezt megtenni.
Minden ilyen esemény az egész Menny kórusát is magával ragadja az Isten-dicsőítésben. Luk. 15,7.
Ahhoz, hogy Isten műve befejeződhessen, az egész Földet be kell ragyognia Isten dicsőségének mi általunk. Jel. 18,1/b.
Ezt akkor a lelki ajándékok megszerzésével kapcsolatban mondta.
Pál azonban az Isten-dicsőítéssel kapcsolatban is tud nekünk mutatni az előzőeken felül még egy kiváltképpen való utat.
“Dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben ..... amelyek az Istenéi.” I. Kor. 6,20.
A kérdés csak az, hogy miként lehet a testünkben is dicsőíteni az Istent?
Mert a mi testünk az Isten Szentlelkének a temploma, amit megfelelő állapotban kell tartanunk ahhoz, hogy a Szentlélek benne is lakozzon.
Ha valaki az ismereti ellenére is figyelmen kívül hagyja az Isten tanácsait, az kétszeresen is hibát követ el.
Az egészségtelen életszokások által megrontja az egészségét, és így a Szentlélek templomát, az Istennel való kapcsolatát és közösségét.
Ha valaki tudná védeni az egészségét, tudna vigyázni rá, de nem teszi, azt az Isten sem védi meg a káros következményektől, nem terjeszti ki fölé az oltalmazó takaróját.
Egyrészt minden ember már születésétől fogva, eredendően is fogékony különböző betegségekre.
De azokat a környezeti hatásokat sem tudjuk mind kikerülni, amik életünk során elérnek bennünket.
Ugyanakkor ezeket még mindenki csak fokozza azzal is, hogy élete során ki több, ki kevesebb rossz és egészségromboló életszokásokat vesz fel.
Pl: túlhajszoltság a munkában, rendszertelen és egészségtelen táplálkozás, egészségromboló élvezetek, egészségtelen öltözködés, stb.
Isten csak akkor véd meg bennünket azoktól a hatásoktól, amikkel szemben tehetetlenek vagyunk, ha a magunk részéről készek vagyunk megtenni azt, ami a hatáskörünkön belül van.
Ezért mondja Pál azt, hogy “akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek”. I. Kor. 10,31.
Általában három csoportba sorolhatjuk a táplálkozásunkban használt dolgokat és ételeket.
Vannak olyan általánosan használt élelmiszerek, amelyek fogyasztásával kapcsolatban nagyon kevés szabályozást ismerünk.
gyümölcs, zöldség, gabona, víz, stb.
Vannak olyan élelmiszereink, amelyekről tudjuk, hogy csak mértékkel való fogyasztása ajánlatos.
cukor, só, olaj, méz, tej, tojás, stb.
Az emberek fogyasztanak olyan dolgokat is, amelyekről az Ige alapján egyértelműen tudjuk, hogy Isten szeretné eltiltani tőlünk.
alkohol, kávé-tea, hús, zsír, stb.
Étrendünk mindig változatos legyen, lehetőleg sokféle élelmiszert fogyasszunk.
Nem egy étkezés alkalmával, hanem egy heti vagy havi ciklusban.
A lehető legteljesebb értékű legyen minden élelmiszerünk.
A háziasszonyok komoly feladatát képezi az, hogy megtanuljanak úgy főzni, hogy az étel ne veszítse el a belső értékeit.
A főzéseknél ne csak az íz legyen fontos, hanem az ételek belső értéke is.
Ügyeljünk viszont arra is, hogy az elkészített ételeink mindig ízletesen és esztétikusan kerüljön az asztalunkra.
Nagyon fontos, hogy az étkezéseinket minden vonatkozásban rend jellemezze.
Ne a vacsoránk, hanem a reggelink legyen bőséges.
Az étkezések közötti szünetekben nem jó a falatozgatás, még gyümölcsből sem.
Ügyelni kell arra is, hogy megfelelő mennyiségű vizet fogyasszunk el minden nap.
A közhiedelemmel ellentétben a vegetárius táplálkozás sokkal energiabíróbbá és kitartóbbá tesz, mint a húsos étrend.
Tudományos megfigyelések igazolják ezt.
De mi magunk is megfigyelhetjük ezt a növényevő és a húsevő állatok között.
Erősebb lesz az immunrendszerünk, kevesebb betegség árthat.
Mivel könnyebben emészthető, ezért a salak gyorsabban ürül ki a szervezetből.
Ebből adódóan rövidebb ideig terheli az emésztőrendszert, és közvetve az egész szervezetet.
A toxikus anyagoknak kevesebb idejük marad arra, hogy lerakodjanak és visszamaradjanak a szervezetben.
A növényi rostok viszont kimondottan tisztító hatást gyakorolnak az emésztőrendszerben, ellentétben a húsos ételekkel.
Mivel az állatok húsa nagyon sok betegségnek és ártalmas kórokozónak a hordozója, ezért egyedül a vegetárius étkezés által tudunk ez ellen védekezni.
Ezért kell fokozatosan egyre több állati terméket elhagyni az ételeink közül.
Védekezésül meg szokták említeni azt, hogy ma már a növények is elég fertőzöttek ahhoz, hogy ilyen alapon azok fogyasztásától is tartózkodnunk kellene.
Amiből viszont mi csak esetleg fél kilót fogyasztunk el, abból az állatok 10-15 kilót is megesznek naponta, és a húsukban felhalmozódva, koncentráltan kerül az emberek táplálékába.
Másrészt viszont nekünk lehetőségünk van az elfogyasztott növényeket meg is mosni, míg az állatok minden esetben szennyezetten fogyasztanak mindent.
Előnyt jelent az is, hogy a testünk számára szükséges építő elemeket elsőkézből és közvetlenül fogyaszthatjuk a növényi táplálkozással.
Nem utolsó szempont az sem, hogy a vegetárius életmódnak jellemképző hatása is van.
Ahogy közeledünk Jézus dicsőséges visszajöveteléhez, egyre inkább a legfontosabb szempontnak kell éppen ezt tekintenünk.
“Féljétek az Istent és néki adjatok dicsőséget”
“Dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben”
“Akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek”.
Az ítéletnek ez az ideje még nem a végső ítélet napja, hiszen akkor már nem volna lehetőség az örökkévaló evangélium hirdetésére, és az emberek megtérésére.
A Biblia többféle vonatkozásban beszél az Isten ítéletéről.
Ez az ítélet nem más, mint az Isten házanépe feletti ítélet, a vizsgálati ítélet, amely 1844-ben vette kezdetét a Mennyben, és amelynek az árnyékszolgálatban az engesztelés napján történő események voltak az előképei.
Különleges jelentősége miatt “ünnepek-ünnepé”-nek nevezték ezt a napot.
Mélységes önvizsgálat napja volt ez mindenki számára Izráelben.
Böjtöléssel és önmegtartóztatással kellett megtartaniuk ezt az ünnepet.
“Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat.” III. Móz. 23,32/a.
“Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassák ki az ő népe közül.” III. Móz. 23,29.
“Most van a nagy engesztelési nap. Az Úr azt kívánta, hogy amíg a jelképes szolgálat főpapja Izráelért engesztelést végez, az egész Izráel, bűnbánattal és alázattal sanyargassa meg lelkét előtte, hogy ki ne 'írtassák ... az ő népe közül'. Annak pedig, aki azt akarja, hogy neve bent maradjon az élet könyvében, most e rövid kegyelmi idő alatt kell bűnbánó szívvel és őszinte megtéréssel megsanyargatnia lelkét isten előtt. Tartsunk mélységes, lelkiismeretes önvizsgálatot!” (N.K. 436,1.)
Azt jelenti ez, hogy az Istennek való odaszentelődés érdekében szükség lehet olyan dolgokat is félretenni életünkből és lemondani róluk, amiket pedig eddig esetleg nagyon szerettünk.
Késznek kell lennünk megsanyargatni a testünket minden olyan kívánság vonatkozásában, ami Isten akarata és a lelki életünk ellenére van.
Mindenkinek egyénenként kell megtenni az önvizsgálatot, és annak végén testének megsanyargatását, ha az nincs összhangban az Isten kívánalmaival.
“Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, akkor irtassák ki az ő népe közül.”
