|
|
Eféz. 4,11-13. |
|
Letöltés |
|
|
|
Eféz. 4,11-13. |
|
Letöltés |
|
Közvetve vagy közvetlenül a Biblia minden oldalán ilyen irányú késztetés hangzik felénk.
A Szentírás első könyvében is már azt mondja Isten Ábrahámnak a hívők atyjának, hogy “Járj én előttem, és légy tökéletes!” I. Móz. 17,1.
Ezért nem meglepő, hogy Jézus már egyetemesen állítja oda a hívő emberek elé ezt az isteni igényt; “Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!” Mát. 5,48.
Ennek pedig természetes következménye az a állapot, amit a végidő szentjeiről mond el a Biblia;
“Az ő szájukban nem találtatott álnokság, mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek.” Jel. 14,5.
Egyik oldalon tele vagyunk vágyakozással, hogy tökéletesen eleget tegyünk azoknak az isteni normáknak, amik a hívő élet természetes következményeiként meg kell látszódjanak cselekedeteinkben.
A tökéletesség elérése utáni vágy nemcsak az ember lelki életére jellemző.
Életünk bármely más területén is megfigyelhető ez a törekvés, mint természetes reakció.
Megnyilatkozik a sportban, a kétkezi munka minden ágában, a tudomány és a technika fejlődésében.
Mindenhol az a vágyakozás figyelhető meg, hogy az ember szeretne tökéletes lenni.
Másik oldalon viszont tele vagyunk szorongással, hogy vajon meg tudunk-e felelni Isten elvárásainak, meg tudunk-e állni a megmérettetésünk ítéletében.
Ha a tökéletesség valami elérhetetlen dolog lenne, akkor a Biblia írói nem buzdítanának oly kitartóan annak elérésére.
Maga Isten sem biztatna bennünket, ha ez megvalósíthatatlan lenne.
Elképzelhetetlen, hogy Isten, aki elültette az ember szívébe a tökéletesség iránti vágyat, egyúttal ne mutatta volna meg az elérésének módját.
Minden időben heves viták kereszttüzében állt a keresztény tökéletesség kérdése.
Általában majdnem minden szemléletirányzat képvisel igazságot is és tévedést is.
A legtöbb keresztény szemében a tökéletesség nem több, mint egyfajta erkölcsi ideál, amit szerintük egyedül csak Jézus tudott elérni és megvalósítani.
Ez a fajta szemlélet a görög filozófia hatására jött be a keresztény gondolkodásba.
Mások úgy vélekednek, hogy a tökéletesség az a cél, ami felé a hívő embernek nagyon komolyan kell törekednie, de itt, ebben az életben senki sem érheti el.
Úgy gondolják, hogy a tökéletesség csak a második advent után érhető el, amikor a megváltottak a Jézus által újjáteremtett állapotba kerülnek.
Vannak olyanok is, akik csak azt látják, hogy a tökéletesség az üdvösség elnyerésének feltétele, vagyis csak azok üdvözülhetnek, akik eljutottak a tökéletesség szintjére.
Mivel pedig ismerik a saját gyengeségeiket, ezért állandó félelemmel és rettegéssel gondolnak a Jézussal való találkozás pillanatára.
A nagy kérdés tehát az, hogy mit jelent a Biblia szerinti tökéletesség, a Biblia írói mit értettek a tökéletesség szó alatt?
Az ilyen emberek nem arra kíváncsiak, hogy mit mond a Biblia, hanem a saját gondolatukat akarják elmondatni a Bibliával.
Ezért fordul elő olyan sokszor, hogy ugyanaz a szövegrész teljesen ellentétes tanítások hivatkozási alapjául szolgál.
A most született egészséges kisbabát is mondhatjuk egy tökéletes embernek.
De nem hasonlíthatjuk össze egy érett korú felnőtt emberrel, a test, lélek és szellem területén.
A Biblia kijelentéseiben, a jelentésbeli árnyalatokat minden esetben csak a szövegkörnyezet ismeretében tudjuk érzékelni.
Mindig arra kell törekednünk, hogy azt a jelentését találjuk meg, amit az írók szándékoztak adni neki az adott szövegben.
A Biblia úgy mutatja be a tökéletességet, mint azt az életcélt, amelynek elérésére minden kereszténynek törekednie kell.
Ezért a tökéletesség szóban megtaláljuk a befejezettség gondolatát.
Kifejezi azt is, hogy valaminek a fejlődése a csúcsra ért, elérte a célt, vagyis beteljesült, beérett.
Az esetek többségében azonban a tökéletesség egy viszonylagos állapot, és a “szentek tökéletesbítésének” valamennyi állapotára vonatkozik. Eféz. 4,12.
Ahogy a növekedésben lévő növényeket tökéletesnek tekinthetjük fejlődésük minden állapotában, akként nevezhető tökéletesnek a bűn világában élő ember
“Miként Isten tökéletes a saját viszonylataiban, az embernek is tökéletesnek kell lennie a saját viszonylataiban.” (4. Test. 591.)
“Korlátozott képességeink ellenére is szentek lehetünk a saját viszonylatainkon belül, ahogy Isten is szent az ő saját viszonylatain belül.” (E.G.W: idézi Jean Zurcher: A keresztényi tökéletesség 73,2.)
“És amiképpen Isten az ő hatáskörében tökéletes, azonképpen kell nekünk is tökéletesnek lennünk a mi körünkben.” (P.P. 535,2.)
“Krisztus jellemének isteni szépségét még a legnemesebb és a legszelídebb emberek is csak halványan tükrözik vissza.” (GHB. 52,4.)
A Biblia szerinti tökéletességet tehát nem tekinthetjük egy mozdulatlan állapotnak, ahol már meg lehet állni, és nem kell tovább fejlődni.
Akiket tökéleteseknek nevez, azok távolról sem mentesek az emberi gyengeségektől, hibáktól és bűnöktől.
“Noé igaz, tökéletes férfiú volt a vele egykorúak között. Istennel járt Noé.” I. Móz. 6,9.
Dávid szíve is “tökéletes” volt az ő Urához, Istenéhez. I. Kir. 11,4. 15,3.
“Asának szíve tökéletes volt az Úrhoz életének minden napjaiban.” I. Kir. 15,11-14.
“A ti szívetek legyen tökéletes az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy járjatok az Ő rendeléseiben, és őrízzétek meg az ő parancsolatait…” I. Kir. 8,61.
A Bibliának ez a kifejezése a legtöbb esetben a belső emberünk szimbolikus megnevezése, és nem a teljes emberre vonatkozik.
“Elvégezém az én szívemben, hogy boritalra adom magamat, (pedig szívem a bölcseséget követé) és előveszem ezt a bolondságot, mígnem meglátom, hogy az emberek fiainak mi volna jó…” Préd. 2,4.
Az előzőekben említett személyek tökéletessége csak abban nyilvánult meg, hogy képesek voltak bűneiket őszintén megbánni, és Istenhez fűződő kapcsolatukat teljes mértékben helyreállítani.
Nem az emberek voltak tökéletesek, hanem a szívük, ami az akarat és a döntés helyének, legtöbb esetben a belső emberünk szimbolikus neve.
“De Dániel eltökélé az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és a borral, amelyből az iszik.” Dán. 1,8/a.
“A ti szívetek legyen tökéletes az Úrhoz, a mi Istenünkhöz.” I. Kir. 8,61.
Az a tény, hogy Pál tökéletesedésről beszél, már önmagában is azt sugallja, hogy egy fejlődési folyamatról beszél, és nem egy befejezett állapotról.
Egyrészt elmondja a tökéletesedés folyamatának különböző állapotait.
Másrészt viszont felvillantja a tökéletessé válás utolsó célját és állomását is.
“Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik; hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.” I. Ján. 5,18.
“Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.” I. Ján. 3,9.
Ha az újjászületés után mégis előfordul, hogy vétkezik, akkor Isten nem tulajdonítja neki az elkövetett bűnt, hiszen nem volt benne az akarata, nem ő akarta a bűnt cselekedni, hanem csak a még meglévő régi természete.
“Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.” Róm. 7,20.
Ami az újjászületés által megszületett, az éppen olyan tökéletes, mint azok a dolgok, amik a hatnapos teremtés alkalmával kerültek ki Isten kezéből.
Isten csak tökéletes dolgokat hoz létre a teremtő hatalma által. II. Kor. 5,17.
“Minden embert tökéletesnek állassunk elő a Krisztus Jézusban.” Kol. 1,28/b.
“Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.” Zsid. 10,14.
Mivel Jézus a saját tökéletesen bűntelen életét tulajdonítja a bűnbánó bűnös részére.
“Tökéletes engedelmessége által Jézus eleget tett a törvény előírásainak. Egyedüli reményem abban van, hogy reá tekintsek, mint helyettesemre és kezesemre, aki tökéletesen engedelmeskedett a törvénynek érettem. Érdemeibe vetett hit által szabad vagyok a törvény kárhoztatásától. Igazságának ruháiba öltöztet engem, ami a törvény minden előírására feleletet jelent. Tökéletes vagyok az örök igazságot hozó Krisztusban. Ő Isten elé állít engem abban a folt nélküli ruhában, amiben emberi szövésnek nyoma sincs.” (Szemelvények I. 363,1.)
“Amikor felismerjük, hogy dicsőségünknek reménysége Krisztus, és mi csak Benne vagyunk tökéletesek, akkor kimondhatatlan öröm tölt el bennünket és teljes dicsőség.” (Rew.a.Her. 1893 ápr. 4.)
A tökéletességnek ez a dimenziója a “járni - haladni” igékkel van összefüggésben.
“De egyet cselekszem, azokat amelyek hátam mögött vannak elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak nekik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk.” Fil. 3,14-15.
A tökéletesség tehát nem egy öröklött jellemtulajdonság, hanem egy folyamatos életmód.
Olyan életmód, amely az Istennel való szoros kapcsolatra épül, és rá tud hangolódni az isteni elvárásokra.
“A fejlődés minden fokán tökéletes lehet az életünk, és ha Isten terve bennünk megvalósul, akkor állandóan előrehaladunk. A megszentelődés az egész élet munkája.” (Kr.Péld. 36,1.)
Míg az előző szinten az által válhat tökéletessé valaki, ha hit által elfogadja Jézus Krisztus igazságát, addig ebben az újabb szakaszban már meg kell tanulni Jézus Krisztus igazsága szerint élni. I. Ján. 2,6.
A tökéletesség az új ember folyamatos felöltözésében nyilatkozik meg. Eféz. 4,23-24.
Úgy Jézus, mint Pál apostol szerint a tökéletesség látható megnyilatkozási formája a szeretet.
“Öltözzétek fel a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele.” Kol. 3,14.
Mert szeretet nélkül “semmi vagyok”, bármilyen értékesnek látszó tulajdonságokkal is rendelkezem egyébként. I. Kor. 13,2.
“Krisztus soha nem mondta, hogy könnyű elérni a jellem tökéletességét. A nemes és kiegyensúlyozott jellem nem öröklődik. Még csak nem is véletlenszerűen alakul ki. A nemes jellemet egyéni erőfeszítések árán, érdemből és Krisztus kegyelméből lehet elnyerni. Isten adja a képességeket és a tehetséget; és mi formáljuk a jellemet - az énünkkel vívott kemény és ádáz küzdelemben. Egyik harcot a másik után kell megvívnunk öröklött hajlamainkkal.” (PS 286. - idézi Jean Zurcher: A keresztényi tökéletesség 76,2.)
Jézus a gazdag ifjúnak is azt mondta, “ha tökéletes akarsz lenni”. Mát. 19,21.
Pál apostol pedig nekünk tanácsolja ugyanezt.
“Törekedjünk a tökéletességre! Nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek.” Zsid. 6,1.
Jelenlegi életünkben ugyanis minden csak rész szerint van meg bennünk, ezért minden viszonylagos.
“De amikor eljön a teljesség (teleion = tökéletesség), akkor a rész szerint való eltöröltetik.” I. Kor. 13,10.
Amíg e “halandó testben” a “bűn és a halál törvényének” alávetve kell élnünk, addig a tökéletességünk is csak a jelen életünk viszonylatában tekinthető tökéletesnek.
A tökéletesség harmadik dimenziójára senki sem juthat el ebben az életben, itt a bűn világában.
Miközben a Szentírás tökéletes embereknek minősíti a régi hithősöket, addig Pál szükségesnek tartja tisztázni a következő tényt;
“És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.” Zsid. 11,39-40.
“Elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez.” Fil. 3,21.
“Amíg Sátán uralma tart, szüntelen küzdelmet kell vívnunk énünkkel, legyőznünk rossz hajlamainkat, mert egyetlen pillanatra sem mondhatjuk, hogy elértük volna a célt.” (Test. 1. 340.)
“Amikor az emberek elnyerik a szent testet, nem maradnak többé a földön, hanem a mennybe vitetnek. Miközben igaz, hogy bűneinkre megbocsátást nyerünk ebben az életben, annak következményei nem szűnnek meg teljesen. Krisztus az Ő eljövetelekor fogja elváltoztatni ‘a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez’.” (Szemelvények II. 33,2.)
“Nem állíthatjuk, hogy tökéletességre jutottunk a testben, azonban lélekben keresztény tökéletességre juthatunk. Az értünk hozott áldozat árán bűneinkre tökéletes megbocsátást nyerhetünk. Nem arra támaszkodunk, amire az ember képes, hanem arra, amire Isten képes az emberért Krisztus által. Amikor teljességgel átadjuk magunkat Istennek és teljességgel hisszük, akkor Krisztus vére megtisztít bennünket minden bűntől. A lelkiismeret felszabadulhat a vád alól. A Krisztus Jézus vérében való hit által minden tökéletessé válhat. Hála Istennek, hogy számára semmi nem lehetetlen. Igényt tarthatunk a megszentelődésre és élvezhetjük Isten jóindulatát. Nem azon kell aggódnunk, hogy Isten mit gondol rólunk, hanem azon, hogy mit gondol Krisztusról, a mi helyettesünkről.” (Szemelvények II. 32,2.)
