176. - A szabadulás örömhíre

I. Az üzenet történelmi háttere

1.    A Krisztus előtti 8. század egy elég súlyos történelmi átmenetet és fordulópontot jelentett úgy Júda, mint Izráel életében.

• Bár a század első felében mindkét ország megerősödött átmenetileg, de súlyos árnyékként jelent meg előttük az Asszír birodalom növekvő réme.

• A biztonság és jólét meghozta Isten népe között is a maga sajátos gyümölcseit, de sajnos nem jó értelemben.

  • Az egymástól egyre inkább eltávolodó társadalmi osztályok között kiéleződtek az ellentétek.

  • Vallásos életükbe beszivárogtatták a pogány eszméket és életmódokat.

  • Áldozati ceremóniáik pedig egyre inkább Isten lekötelezésére irányult, mintsem arra, hogy egy megszentelt élet kifejezői legyenek.

    • Ezért Isten a prófétán keresztül felszólította őket: „Ne hozzatok többé hazug áldozatot, a jó illattétel utálat előttem.... bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek”. Ésa. 1,13.

    • Ugyanis csak az istentisztelet formáit őrizték meg, a külsőségeiben azonban már elveszett a megfelelő tartalom.

2.    A század második felében Asszíria az egész ókori kelet meghódítására készült.

• lzráelt, az ország fennállásának utolsó húsz évében teljes zűrzavar jellemezte politikai és vallási téren egyaránt.

  • Az Istentől való eltávolodás miatt iszonyúan nagy volt a lelki sötétség.

  • Ilyen körülmények között történt meg, hogy 722-ben Asszíria bekebelezte, és így Izráel mint állam teljesen megszűnt létezni.

• Júda viszont lényegesen erősebben állt, mint állam.

  • Királyai; Uzziás, Jótám, majd később Ezékiás, akik ebben a történelmi korban uralkodtak, mindannyian igyekeztek az Isten útján járni, és a rájuk bizottakat is istenfélelemben vezetní.

• A nagy kérdés az volt, hogy ebben a válságos időben fennmaradhat-e Júda, mint önálló állam?

3.    A mindenkit nyugtalanító kérdésre Ésaiás prófétán keresztül adott választ Isten.

• Mindenek előtt a leglényegesebb dologra figyelmeztette népet.

  • „Ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok…” Ésa. 7,9.

  • Vagyis a nemzet fennmaradása, az önállóságuk megőrzése nem a katonai erő nővelésén, nem a kormányzat megszílárdításán múlik, hanem az Istenhez való őszinte megtérésen.

  • Csupán külső körülmények megjobbítása nem hoz számukra eredményt.

• A próféta üzenetéből mindenki megismerhette azt a veszélyt, amit Asszíria jelentett Isten népe számára.

• Ésaiás azonban látomásban még láthatta Isten népének megtérését is, és a fogságból való dicsőséges szabadulását is.

  • Ezért a latomásaiból nyert üzenetével vigasztalta, bátorította és egyben buzdította is népet az Istenhez való mielőbbi megtérésre.

II. Serkenj fel, és kelj fel!

1.    Alapigénk prófétai üzenetében a „Sion” és a „Jeruzsálem” megjelőlés jelképes vonatkozásban kerül megemlítésre.

• Általában Isten választott népének megjelölésére szolgálnak ezek a jelképes nevek.

  • Mindenek előtt a babiloni fogságban lévő néphez szól ez az isteni felszólítás.

  • De mint „örökkévaló evangélium”, a mindenkori választott nép számára is feljegyezve maradt, ezért kettős teljesedésű próféciaként kell figyelembe vennünk Ésaiásnak ezt az üzenetét.

    • Mivel tehát ezzel az üzenettel hozzánk is szól Isten, ezért most elsősorban arra a részére fogunk figyelni, ami bennünket is érint belőle.

2.    Ez az isteni üzenet egy csomó felszólítást tartalmaz.

• Serkenj fel, ülj fel, kelj fel!

• Öltözd fel erősségedet!

• Öltözd fel ékességed ruháit!

• Rázd ki magad a porból!

• Old ki magadat nyakad bilincseiből!

3.    Ezeket a felszólitásokat nem lehet egymástól függetlenül kezelni, mert egymásra épülő, egymástól függő isteni parancsok sorozatáról van szó.

• Isten azzal kezdi üzenetét népéhez, hogy serkenjen fel, vagyis ébredjen fel népe az alvó állapotból.

• A kővetkező versben azonban még kiegészíti ezt a felszólító üzenetét.

  • Isten ugyanis nem elégszik meg azzal. Hogy a nép már fel tudott ébredni az alvásából, esetleg az életidegen álmodozásodnak is véget akar vetni.

  • Ő azt akarja, hogy szünjél meg lustán feküdni, legalább ülj fel, hogy ne történhessen meg az, hogy vissza alszol.

  • Isten azt akarja, hogy „kelj fel”, mert ülve nem lehet tevékeny és aktív életet folytatni.

    • Már pedig ez az üzenet határozott tevékenységre szólít fel bennünket.

4.    Amikor ezek a személyes erőfeszítést igénylő parancsok elhangzanak, akkor ez nem arra vonatkozik, hogy a saját erőddel próbáld véghez vinni azt. amit Isten vár tőled.

• Isten azt is mondja, hogy „öltőzd fel erősségedet”.

• Ezzel viszont azt is mondja, hogy ezt az erőt senki sem hordozza magában, senkinek sem sajátja ez az erő.

  • Mindenkinek úgy kell magára felvenni, mint egy ruhát. amelyet használhat ugyan, de sohasem lesz a személyiségének része.

    • Mert ezt az erőt minden nap újra és újra Istentől kell igényelni.

Ill. Oldozd ki nyakad bilincseit

1.    Ésaiás próféta arról is beszél, hogy nagyon sok esetben bilincsek tartanak fogva bennünket. és ezért nem tudunk elmozdulni abból az állapotból, ahol éppen vagyunk.

• Természetesen mindenki számára más dolog jelenti ezt a bilincset.

  • Mindenkinek az jelent bilincset, ami a régi életszokásaihoz kőti, ami akadályozza abban, hogy Istennek tetsző életet éljen.

• Nemcsak a „bilincs” szót kell jelképesen érteni, hanem a „nyakad” szót is.

  • Sokszor kemény nyakúak vagyunk az Istennel való kapcsolatunkban, ezért ilyen vonatkozásban is változásra van szükség.

• Pál apostol is átélte ezt a lelkileg megbilincselt állapotot, és benne a maga tehetetlenségét.

  • Ezért kiáltott fel úgy: „Óh én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem”. Róm. 7,24.

  • Később azonban, amikor már nem a saját erejével küzdött, hanem igénybe vette az isteni ajánlatot is, akkor egészen másként nyilatkozott.

    • „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősit.” Fil. 4,13.

• Isten tehát arra szólít fel, hogy az általa biztosított erő ígénybevételével oldozzuk fel azokat a bilincseket, amelyek a régi életunkhöz kőtnek bennünket.

• Nagyon fontos a sorrend a cselekvésünkben, ennek figyelmen kívül hagyása kudarcra ítél bennünket.

  • Vagyis először „öltözd fel ékességed”, és csak azután „oldozd ki nyakad bilincseit”.

2.    Erre a lépésre azért van szükség, mert a régi életünkhöz kötöző bilincsek olyan állapotban tartanak bennünket, ahol állandóan porban és szennyben élünk.

• Ezért mondja Isten azt, hogy amennyiben leoldoztad bilincseidet, akkor kelj fel és rázd ki magad a porból.

  • Vagyis ne legyen közösséged a világ szennyével és porával.

  • Ne heverj tovább abban a bűnpiszokban, amiben a világ jól érzi magát.

    • Ha a világnak ez természetes is, mint a disznónak a pocsolya, de te kelj fel onnan, és rázd ki magad belőle.

IV. Az ékesség ruhái

1.    Mivel a világgal való érintkezés beszennyezte a saját lelki ruhánkat, vagyis a jellemünket, ezért Isten ezen a területen is kinál megoldást részünkre.

• „Öltözzél fel ékességed ruháiba Jeruzsálem”, mondja az Úr.

• Ennek az átöltözésnek, ennek a ruhacserének a folyamatát láthatta Zakariás próféta, amikor Józsua főpapot látta az Úr előtt állni. Zak. 3,3-4.

2.    Ez a csodálatos lehetőség a kérdések sorozatát állítja elénk.

• Mit nevez Isten az ékességünk ruhájának?

• Hogyan lehet felöltözni ezt a ruhát magunkra?

• Rá lehet-e venni a régi ruhánkra ezt az Isten által felkínált ruhát?

• Mikor kell elvégeznünk ennek a ruhának a felvételét?

3.    Az ékességünk ruhája nem más, mint Krisztus életszentségének, igazságának, vagyis bűntelen életének a ruhája.

• „A gyülekezetnek rövid időn belül fel kell öltenie magára ékességeit: Krisztus a mi igazságunk” (BT Préd.r. 5,1.)

• „Akik magukra őltötték Krisztus életszentségének öltönyét, azok úgy állhatnak majd előtte, mint ‘választottak, hívek és igazak’.” (Pró.Kir. 365,1.)

• Ez az ékesség nem más, mint Krisztus bennünk lakozása, és életünkben való megnyilatkozása, amelynek láthatóvá kell válnia a környezetünk számára is.

• Ezért mondja Péter apostol is azt, hogy a hivő ember ékessége teljesen más természetű, mint a világé.

  • „Akiknek ékessége ne legyen külső, hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával. ami igen becses az Isten előtt. Mert így ékesítették magukat hajdan ama szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek.” 1Pét. 3,3-5.

4.    Krisztus igazsága felőltözésének azonban vannak feltételei, vagyis nem lehet bármikor és bármilyen állapotban felőltözni.

• „Krisztus igzsága nem olyan takaró, amellyel befedhetjük a be nem vaIlott, és titkon ápolt bűneinket.” (JÉ 466,5. - VR 363,3.)

• „Sokan keresztényeknek vallják magukat, és az evangélium áldásaira és kiváltságaira tartanak igényt, de nem tartják szükségesnek jellemük átformálását Nem győzték le örökölt és ápolt rossz tulajdonságaikat és hajlamaikat… (az ilyenek) nem öltötték fel Krisztus igazságának öltönyét.” (KP 228,2.)

5.    Szomorú valóság az, hogy sokan csak hivalkodásra szeretnék magukra venni Krisztus igazságának ékes ruháját, ezt azonban nem lehet megtenni.

• „Mindazok, akik bár magukra rakják a szentély ékességeit, de nincsenek betakarva Krisztus igazságának öltőzetével, az ő mezitelenségük rútságában fognak maradni.” (5Test. 81,1.)

  • Csak magukra rakják, de nem válik a természetük részévé.

    • Csak látszólag vannak felöltözve Krisztus igazságába, de ez csak a „kegyesség látszata”, „de megtagadják annak erejét”. 2Tim. 3,5.

    •  Lelkesen tudnak róla beszélni, de az életükben semmi sem látszik belőle.

• Ezek az emberek megpróbálják magukra venni a „szentély ékességeit”, vagyis „a Lélek gyümölcsét”, de az nem tud beolvadni a terrnészetükbe, a saját természetük részévé lenni, csak külsőségekben veszik magukra.

  • Márpedig Isten azt mondja, hogy „öltözzél fel ékességed ruháiba”.

  • Vagyis felöltözés közben a sajátoddá kell váljon ez a ruha, a fel vett krisztusi természet, a sajátod, a te ékességed kell legyen ez a felvett ruha.

V. Az Örömmondó őrálló

1.    Ésaiás párhuzamot állít az örömmondó hirnök és a hű őrálló munkája közzé.

• Ki ne hallgatná szívesen az olyan hírnököt, „aki békességet hirdet, jót rnond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja… uralkodik a te Istened!”.

• Viszont nem mindenki szereti az éles és határozott bizonyságtételt., ami az aktuális és uralkodó bűnök feddésére hangzik el.

  • Az Isten áldásainak őrömhíre azonban mindenki számára csak feltétel mellett hangzik.

  • „Isten őrei nem fognak békességet kiáltani addig, amig az Úr nem szól békéről” (5Test. 83,1.)

• Békességről, szabadulásról és őrömhírről beszélni csak akkor lehet, ha az őrálló hűségesen teljesítette kötelességét, és Istentől nyert figyelmeztető üzenete meghallgatásra talált azoknál, akikhez küldve lett.

  • Isten hűséges őrállóinak fel kell emelniük a hangjukat akkor, és ebben az esetben nem a békesség őrömhírét kell hangoztatniuk.

2.    Ilyen összefüggésben hirdeti Isten népe felé a próféta az üzenetét;

• „Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet ama napon! Hogy én Vagyok, aki mondom. Irné, itt Vagyok!” 6. vers

  • Mózesnek is ilyen minőségben kellett megismernie Istent, az „örökkévalót”, először a csipkebokornál, majd később a Hóreben.

    • Megismerhette Őt úgy, mint aki „kegyelmes, irgalmas, aki megbocsát hamisságot és bűnt”. 2Móz. 34,6-7.

    • Megismerhette Őt úgy is, mint aki „nem hagyja a bűnt büntetlenül”.

• Isten kegyelmének örömüzenete tehát csak akkor érvényes a mi esetünkre is, ha készek vagyunk a bűneinket megfeddő üzeneteire is odafigyelni.