Ennek a felsorolásának az egyik eseménye az, amit ebben az igében olvashattunk, amely a végidő közelségére mutat.
Ha majd „az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik az egész világon, bizonyságul minden népeknek, akkor jön el a vég”.
Sokakban fogalmazódott már meg az a kérdés, hogy vajon mikor fog ez bekövetkezni, hogyan lehet az egész világon hirdetni az evangéliumot, és mire utal Jézusnak az a kijelentése, hogy „ez az evangélium”?
Ezeknek a gondolatoknak a jegyében induljunk el, és vizsgáljuk meg sorba mindazt, ami segíthet megértenünk a végidőnek ezt a jelét.
„A gonoszság megsokasodik” - ezt a körülöttünk lévő világ bizonyítja.
„A szeretet
sokakban meghidegül”, mert az emberek inkább „magukat szeretők” lettek, és „szeretet nélkül valók”-ká. 12. vers II. Tim. 3,2-3.
A szeretet meghidegülése azt érzékelteti, hogy ebben az időben még azokban a szívekben is ki fog hülni a szeretet lángja, ahol pedig korábban még lobogott és izzott a szeretet.
Pál apostol azzal érzékelteti ezt a jelenséget, hogy ez az állapot azok életében következik be, „akiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét”, vagyis a magukat hívő embereknek vallók között.
Sajnos mindezeknek személyesen lehetünk tanúi, mint korunk jelenségének, annyira, hogy sokszor még az a kérdés is felvetődik bennünk, hogy valóban Isten népe között vagyunk?
Igen, ott vagyunk, de az Ige szerint ez a körülmény, a végidőnek ez a jelensége Isten népét sem kerüli el.
És ilyen körülmények között kell hangozzon az Isten országának evangéliumáról szóló üzenet az egész világon.
De vajon mit jelent Jézusnak ez a kijelentése, az evangéliummal kapcsolatosan ez a meghatározás?
Természetesen
nem azt jelenti, mintha a Biblia sokféle
evangéliumot kínálna az emberek felé, és a végidőben ezek közül egy ezek közül
hangsúlyosabbá válna.
Evangélium csak egy van, és ez arról szól, hogy Isten szeret bennünket, és nem akarja azt, hogy elvesszünk, hanem azt szeretné, ha mindannyian az örök élet részesei lennénk. Ján. 3,16.
Ez az evangélium mindig a Golgota keresztjét, a megváltás eseményét, és magát a Megváltót állította az emberek figyelmének a középpontjába.
Isten szolgái minden időben a saját korukhoz, annak a kornak a jellegzetes problémáihoz és bűneihez alkalmazva hirdették az evangéliumot.
Édenben még az „asszony magvá”-ról szólt az evangélium.
Ebben az üzenetben a kígyó legyőzése kapott
hangsúlyt, annak a legyőzése, aki elszakította az embert Istentől.
Keresztelő János már az „Isten Bárányáról” beszélt, „aki elveszi a világ bűneit”.
Ebben az üzenetben a Messiás helyettes halála válik hangsúlyossá.
A mi evangéliumunk pedig az, hogy Jézus újra visszajön, nagy hatalommal és dicsőséggel.
Ebben az üzenetben a bűntől és a bún világából való végső szabadulás örömhírének kell eljutni minden emberhez.
Jézus azt mondja, hogy az evangélium hírdetése által „tegyétek tanítványokká a népeket”. Mát. 28,19.
Mert „aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, az elkárhozik.” Márk. 16,16.
A jézusi tanítás hátterén Júdás apostol viszont már azt mondja, hogy amennyiben szükséges, akkor „még rettentéssel is mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből”. Júd. 23.
Vagyis ha nem ragadja meg Jézus szeretete,
akkor mondd el az ítéletet, a kárhozatot, a bűn végső sorsát, de mindenképpen
próbáld megmenteni.
Rettensd vissza attól az úttól, amelyen
átgondolatlanul és felelőtlenül a pusztulás felé rohan.
Viszont bármi legyen is az üzeneted tartalma,
az mégis mindig megmenteni akaró evangéliumként hangozzék az emberek felé.
Bár Isten kifogyhatatlan az eszközökből, Ő
mégis általunk szeretné eljuttatni az evangéllum üzenetét azokhoz, akik még
nem ismerik azt.
Isten téged és engem akar munkatársaivá
fogadni.
A beszéd ajándéka például lehetővé teszi, hogy elmondhatjuk Isten szeretetét, és megmentő kegyelmét. Róm. 10,8.
„Ha a bűnösöket rávezethetnénk, hogy vágyakozó tekintettel nézzenek fel a keresztre, ha csak egyszer megláthatnák a megfeszített Krisztust, akkor felismernék az isteni irgalom mélységét, és a bűn szörnyú terhét.” (AT 141,3.)
Az Isten által adott fontossági sorrendben azonban nem a beszéd áll az első helyen, hanem a személyes életünk példaadása. Mt. 5,16.
„Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok”, ha a mi szívünkben nem tud meghidegülni a szeretet. Jn. 13,35.
Két igeszakasz mutat rá erre a különleges eseményre.
Ésa.
60,1-2. Jel. 18,1.
A prófétai kinyilatkoztatások szerint Isten
népén feltámad „az Úr dicsősége”, és
ez olyan módon fog megtörténni, hogy a környezetükben élő emberek érzékelni
fogják, mert az Úr „dicsősége rajtad
megláttatik”, mondja a próféta.
Ez a dicsőség nem más, mint az Isten szerinti
jellem visszatükröződése.
János apostol szerint ez a dicsőség az
egész földet be fogja ragyogni Isten
gyermekeinek életéből kisugározva.
Isten gyermekeinek tehát nem kell feltétlenül
beszélni akkor, amikor Isten országának evangélimáról akarnak bizonyságot
tenni.
Nagyon sok olyan ember van, aki sohasem hallott
még az Isten országának evangéliumáról, de láthatta Isten országának elveit
emberek életében megnyilatkozni.
Az utolsó nagy evangélizációban Jézus
természetének dicsőségének kell láthatóvá válni követőinek életében.
Az elmúlt történelem példái bizonyítják, hogy
Isten sokféle módon tudja ezt megvalósítani.
Babilonban elég volt csupán három fiatalember
hűsége Istenhez, hogy az egész birodalomban megismerjék az élő Isten hatalmát
és szeretetét. Dán. 28-30. (31-33.)
Korunkban, amikor a tömegtájékoztatás által
órákon belül elérhető az egész világ, szinte könnyűnek látszik az Isten
szándékának megvalósítása.
Ezért Isten tőled csak azt várja, hogy a
három héber ifjúhoz hasonlóan légy kész minden körülmények között hűséggel
állást foglalni Isten mellett, és az Ő országának törvénye mellett.
Ez elsősorban azt jelenti, hogy amit látnak
és hallanak tőled az emberek, az bizonyságtétel legyen.
Meggyőző erő legyen az általad képviselt
üzenetben.
Érezzék és lássák meg az emberek, hogy nem
egy betanult leckét mondasz fel előttük, hanem a személyesen átélt
tapasztalatod bizonyságtételét hirdeted és mondod el nekik.
Másodsorban viszont a bizonyságtételed ellene
szóló bizonyság is lehet.
Ha te megfelelő módon tettél bizonyságot
Isten szeretetéről és hatalmáról, akkor többé nem mondhatja, hogy nem hallott
róla.
Ha nem enged a Szentlélek késztetésének,
akkor Isten ítéletében ellene szóló bizonyság lesz az, amit hirdettél felé.
Ez a bizonyságtétel az üdvösségre jutás egyik
feltétele.
Jézus
ugyanis csak akkor lesz személyes kőzbenjárónkká az Atya előtt, ha mi is készek
vagyunk képviselni Őt, vagyis megvallani az emberek előtt. Mt.
10,32-33.
Vannak ugyanis olyan keresztények, akik elől szinte már menekülnek az emberek, mert olyan erőszakosak.
Mert meg akarják tömni a másikat a saját hitbeli
dolgaikkal.
Mert az Isten üzenetét nem tudják evangéliumként
hirdetni, hanem csak félelmet kiváltó itéletként.
Ezért tedd fel magadnak a kérdést, hogy a te
bizonyságtételed milyen, hogyan hat az emberekre?
De próbáld meg, hogy ne te válaszold meg a
kérdést, hanem engedd, hogy a veled kapcsolatba kerülő emberek adjanak választ
rá.
Tanulj meg vallást tenni Jézusról úgy, hogy
általa üdvösségre tudjál vezetni embereket.
Krisztus azt szeretné, ha „az Ő ismeretének illatát minden helyen
megjelenti általunk”. II. Kor. 2,14.
Legyen a te életed is jó illat, amely kellemes és vonzó másoknak, annyira, hogy keressék a veled való közösség lehetőségeit.
Nem szabad, hogy közömbös legyen számunkra
az, hogy mi történik a körülöttünk élő embertársainkkal.
Jézus azért jött, hogy „megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett”. Lk. 19,10.
Ha Jézus tanitványának vallod magadat, akkor
Jézus példája szerint kell élned is.
Akkor neked is szól Jézus misszió parancsa,
amely az egész világon érvényes.
Látni az időt, vagyis a prófétai események
sürgető közelségét.
Látni azt, hogy már minden területen beérett
a világ arra, hogy Jézus visszajöjjön.
De látnom kell az emberek szükségét is, a
sokszor megfogalmazatlanul maradt vágyódásukat Isten után.
Szükségem van arra, hogy necsak a
közömbösséget lássam, hanem az istenkeresés csendes, de mélyről fakadó
hajtásait is.
Ez a közösség először minket gyógyít meg,
azután pedig általunk másokat.
Valószinű, hogy Jézus itt a kegyelemidő
végéről beszélt.
Amikor minden embernek lehetősége volt
dönteni, akkor végleg bezárul a kegyelem ajtaja.
Így a bűneikhez ragaszkodó bűnösök ezzel önmagukat
rekesztik ki az örök életből.
Ma azonban még tart az isteni kegyelem.
Ma még mindannyiónkat szeretne kiküldeni Isten
azzal, hogy hirdessük az Isten országának evangéliumát.
„Kevés az, hogy szolgám légy… a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen.” Ésa. 49,6.
Jézus a szőlőmunkásokról szóló példázata által
mondja. el, hogy Ő miként fogadja és értékeli őket.
A jutalmat nem a szolgálatért, hanem egyedül
csak kegyelemből adja szolgáinak.
Különösen kifejezésre jut ez az utolsó órában
elszegődött szolga esetében.
A prófécia időtérképe szerint mi most
közvetlenül ennek az utolsó órának a kezdete előtti időben vagyunk.
Ezért Urunk előtt állva legyünk készek
szolgálni, legyünk készek az Ő szolgálatába állni.
„Ő azt nézi, hogy mennyire ügyelünk a krisztusi
lelkületre, és hogy a munkánkban mennyi a krisztusi hasonlóság.
Tevékenységünkben megnyilvánuló szeretetre és hűségre tekint inkább, mint arra,
hogy mennyit végeztünk.” (KP 301,1.)
„Aki
kereszténynek bizonyul a magánéletében, énjének naponkénti átadásában, szándékainak
őszinteségében, gondolatainak tisztaságában, a szelídségben ha ingerlik,
hitben és kegyességben, a kicsiny dolgokban való hűségben, aki családjában
igazán Krisztust képviseli, az becsesebb lehet Isten előtt. mint a feldícsért
missziónárus, vagy a mártir.” (KP 301-302.)