122 - A Krisztus központú hármas angyali üzenet

.

I. Bevezetés

1.    Azt a feladatot kaptam, hogy ma itt a hármas angyali üzenetről beszéljek nektek.

• Erről az üzenetről azonban rendhagyó módon szeretnék szólni, azt szeretném kiemelni belőle, amiről a legkevesebbszer szólunk, pedig legtöbbször kellene.

• Vagyis most Jézus Krisztust szeretném bemutatni ebből az üzenetből.

2.    Teszem ezt azért, mert Péter apostol arra tanít bennünket, hogy amikor a biztos prófétai szóra figyelünk, akkor a „világ világosságának” fénye kell felvirradjon bennünk, azaz Jézus Krisztusnak kell feltámadni a szívünkben. II. Pét. 1,19.

• Amíg nem Jézus Krisztus kerül minden prófétikus üzenetünk középpontjába, az annak a jelzése, hogy még nem gyúlladt fény a szívünkben, aminek világosságánál Jézust is felismerhettük volna a prófétai üzenetben.

  • Ezen azonban lehetőségünk van folyamatosan változtatnunk, mert: „az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig”. Péld. 4,18.

3.    A Jelenések 10. fejezetében az advent nép küldetésével kapcsolatban Jézus azt parancsolja: „Ismét prófétálnod kell néked sok népek, nemzetek, nyelvek és királyok felől”. Jel. 10,11.

• Általában hajlamosak vagyunk a prófétálás alatt a jövőre mutató kinyilatkoztatások magyarázatát érteni. ­

• Pedig a prófétálás nem feltétlenül ezt jelenti, hanem egyszerűen csak azt, hogy az Isten Igéjében a korábbi próféták által adott kinyilatkoztatásokat hirdetni és magyarázni, illetve azt elbeszélni másoknak.

  • Annak idején Saul király sem új kinyilatkoztatásokat mondott, hanem csak ilyen értelemben prófétált a próféták iskolájában. I. Sám. 19,23.

4.    A hármas angyali üzenettel kapcsolatos prófétálásunkkal is hajlamosak vagyunk leragadni ott, hogy csak a történelemben beteljesedő eseményekre vonatkozó kijelentéseket értelmezzük és magyarázzuk az üzenet részeként.

• A hármas angyali üzenet leírása viszont úgy kezdődik, hogy az angyal kezében „az örökkévaló evangélium” volt, vagyis arra készült, hogy evangéliumot hirdessen  „a Föld lakosainak”. Jel. 14,6.

• A Bibliában adott „örökkévaló evangélium” középpontjában pedig minden esetben a megígért Megváltó személye, és a megváltás eseménye kell álljon.

  • Ezért nekünk is a hármas angyali üzenethirdetésünk középpontjában elsősorban a Jézus Krisztussal kapcsolatos üzenetet kell megtalálnunk és bemutatnunk az embereknek.

  • Péter azt írta, hogy amikor a biztos prófétai beszédre figyelünk, akkor ennek eredményeként „hajnalcsillag kél fel szívetekben”. II. Pét. 1,19.

    • Jézus pedig azt mondja a Jelenések könyvében: „Én vagyok… ama fényes és hajnali csillag”, tehát Jézusnak kell feltámadni. Jel. 22,16.

5.    Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a Krisztus nélküli üzenethirdetés minden esetben, csupán száraz tantétellé válik.

• Ezért szükséges, hogy az Igének minden részletében találjuk meg Jézust, először magunknak, és ha ez sikerült, akkor Őt mutassuk be másoknak is.

  • „Sok igehirdető csak beszédeket tart, és bizonyítékokat ad elő bibliai tárgyakról, és alig említik a Megváltó megmentő erejét. Bizonyságuk így nélkülözi Krisztus megtisztító vérét. Áldozatuk Kain áldozatához hasonló… Ehhez hasonlít a Krisztus nélküli prédikáció.” (Ev.Sz. 98,1.)

• Ellen White a hármas angyali üzenettel kapcsolatban azt írta:

  • „Ha mi a hármas angyali üzenet erejét és lelkét akarjuk, akkor a törvényt és az evangéliumot együtt kell feltárnunk, mert ez a kettő elválaszthatatlan.” (Ev.Szolg. 101,5.)

• Az 1890-es években pedig még kiegészítette az előbbi gondolatát azzal:

  • „Mint nép, addig hirdettük a törvényt, míg olyan szárazzá lettünk, mint a Gilboa hegyei, melyek sem esőt, sem harmatot nem kaptak. Nekünk Krisztust kell prédikálnunk a törvényben, és akkor majd lesz nedv és táplálék a prédikációban az Isten éhező nyája számára.” (Rew.a.Her. 1890. márc. 11.)

• A törvényben valójában az Isten szeretete fejeződik ki, mert „az Isten szeretet”, ezért mondja Pál: „a törvénynek betöltése a szeretet”, és ez a szeretet Krisztusban jelent meg, és vált láthatóvá számunkra. I. Jn. 4,8;  Róm. 13,10.

II. A próféciák nyelvezete

1.    A Bibliában található próféciák általában nem köznapi nyelvezettel íródtak, hanem jelképes módon kifejezett és elmondott üzenetek.

• Vagyis nem közvetlenül nyilatkoztatják ki mindazt, amit Isten szeretne velünk közölni, hanem csak közvetett módon.

• A próféciának ezt a sajátos nyelvezetét kell figyelembe venni akkor is, amikor a hármas angyali üzenetekben akarjuk megvizsgálni, hogy mit kell evangéliumi üzenetként értelmezni.

• Mindhárom angyal üzenete úgy van megfogalmazva, mint a Tízparancsolat.

  • Első olvasatra a Tízparancsolat is csupán a tilalmak gyűjteményének tűnik, ezért nagyon sok emberből csak tiltakozást és ellenérzést vált ki.

  • A komoly kutató viszont a szeret alapelvét találhatja meg benne, hogy miként fejezhetjük ki szeretetünket Isten és az embertársaink felé.

2.    Ahogy nem tesszük hiábavalóvá a törvényt azzal, hogy hit által igazulunk meg, úgy a hármas angyali üzenet történelmi vetületét sem tesszük hiábavalóvá azzal, ha először inkább az evangéliumi részt hangsúlyozzuk belőle.

• Mivel a hármas angyali üzenet középpontjában az örökkévaló evangélium áll, és ezen belül Jézus Krisztus személye, ezért a fontossági sorrendet figyelembe véve, feltétlenül az evangéliumi rész hirdetésének kell az első helyen állni.

• Mivel ebben az igehirdetésemben most csak az üzenet evangéliumi részével szeretnék foglalkozni, ezért a más vonatkozású részekre nem fogok kitérni.

3.    Az angyalok üzenetének felületes olvasásával talán kérdőjelek fogalmazódnak meg bennünk arra vonatkozóan, különösen a második és harmadik angyal üzenetével kapcsolatban: ­‒ ezek az üzenetek mondhatók evangéliumnak?

• Nem lehetséges az, hogy az evangélium jelző csupán az első angyal üzenetére érvényes kijelentés?

  • Ha valaki nem ismeri a prófécia nyelvezetét, akkor jogosan merülhetnek fel benne ezek a kételyek és kérdések.

• A leírásban azonban azt találjuk, úgy a második, mint a harmadik angyalról szóló feljegyzésben, hogy követik az első angyalt.

  • A követés pedig együtt haladást jelent, ezért az örökkévaló evangéliummal kapcsolatos kijelentést ezekre az angyalokra is vonatkoztatni kell.

4.    A Jelenések 12. és 13. fejezetei szerint, a Mennyben valamikor egy gigantikus küzdelem vette kezdetét, Mihály és angyalai, illetve Sátán és angyalai között.

• Noha Sátán akkor elveszítette csatáját, az Isten elleni küzdelmét azonban nem fejezte be, ettől kezdve itt közöttünk, az emberek között folytatja azt tovább.

  • Az ember lakta Föld lett a nagy küzdelem színtere, ahol újabb lehetőséget kapott az Isten elleni vádjainak bizonyítására, és az elveinek kifejtésére.

• Ebben a küzdelemben Jézus az Istenség képviseletében „Mihály”-ként vette fel a küzdelmet a lázadó angyalfejedelemmel, Luciferrel.

• Ennek a küzdelemnek a csúcspontja a Golgotán következett be, amikor Krisztus végleg legyőzte Sátánt, és ezzel örökre megpecsételődött Sátán kivettetése, vagyis pusztulása. Jn. 12,31.  Lk. 10,18.

5.    Sátán sajnos vesztesként sem adta fel az Isten elleni küzdelmét, de most az emberi családot felhasználva próbálja győzelemre vinni a vesztett ügyét.

• Ennek érdekében a végső ütközetben minden embert kényszeríteni akar arra, hogy a fenevadként jelképezett valláspolitikai hatalmon keresztül imádatot erőszakoljon ki magának. Jel. 13. fej.

• Isten viszont az örökkévaló evangélium üzenetével mondja el az embereknek, hogy milyen megoldást készített el azoknak, akik nem akarnak Sátán oldalán maradni és vele együtt elveszni.

  • Ennek az evangéliumnak egy részlete található meg a három angyal üzenetében.

III. Krisztus az első angyal üzenetében

1.    Az első angyal üzenetének néhány eleme felszólítást tartalmaz, és van benne egy olyan rész is, amelyben Isten egyszerűen csak közli velünk, hogy egy rendkívüli esemény kezdődött el a megváltás beteljesedésének folyamatában.

• Az angyal üzenetének három felszólítása bennünket akar cselekvésre késztetni, ezt nekünk kell megvalósítanunk, és az életünk részévé tenni ahhoz, hogy az örökkévaló evangélium megoldása érvényesülhessen velünk kapcsolatban.

  • „Féljétek az Istent - Neki adjatok dicsőséget - Imádjátok a Teremtőt”

• Az üzenetben ugyanakkor határozott hangon kerül kijelentésre az a tény, hogy a megváltás eseménysorozatában elérkezett az a történelmi pillanat, amikor „eljött az Isten ítéletének órája”.

2.    Ez a régies felszólítás, „Féljétek az Istent”, arra szólít fel, hogy az Isten iránti tiszteletadásunk legmagasabb szintű megnyilatkozását próbáljuk gyakorolni

• Vagyis nekünk nem Istentől kell félni, hanem sokkal inkább saját magunktól.

  • Féljünk Krisztus nélkül élni, mert Nála nélkül semmit sem tehetünk, mert számunkra egyedül csak Ő jelenthet megoldást és biztonságot. Jn. 15,5.

• Noha ebből az első felszólításból nem derül ki, hogy a három isteni személy közül melyik tiszteletére szólít fel az angyal, a későbbi gondolataiból viszont egyértelművé válik, hogy Jézus Krisztusra gondol, amikor a Teremtőröl beszél, meg az ítéletének órájáról.

3.    Amikor az üzenet arra szólít fel, hogy „neki adjatok dicsőséget”, akkor ez nem csak a szavakban történő dicsőítésre vonatkozik, hanem ennél sokkal többre.

• A mindennapi életünkben a dicsőítés megnyilatkozhat a viselkedésünkben, a tekintetünk kisugárzásában, ahogy ránézünk a dicsőített személyre, de történhet rejtetten is, csupán a dicsőített személy iránti érzéseinkben.

• Mivel a megtartásunk kegyelemből történik, ezért nem lehet „másban dicsekedésünk, hanem csak a mi Urunk Jézus Krisztusban”. Gal. 6,14.

4.    Az Isten-dicsőítés különleges módja közé tartozik az, amikor másokból is ki tudjuk váltani, hogy ezután ők is, velünk együtt dicsőítsék a mennyei Atyánkat, ahogy ezt Jézus állította feladatként elénk. Mt. 5,16.

• Ehhez viszont úgy kell élnünk az emberek előtt, hogy amikor látják és megtapasztalják az életünkből az isteni szeretet megnyilatkozását, akkor ez késztesse őket is arra, hogy ők is olyan kapcsolatban kerüljenek Istennel, mint mi.

  • Az ilyen esemény magával ragadja még a Menny kórusát is az Isten-dicsőítésben, így még őket is Isten-dicsőítésre késztetjük.  Luk. 15,7.

5.    Amikor pedig az angyal a teremtő Isten imádatára szólít, akkor ismét Jézus kerül a középpontba, hiszen Ő a mi teremtő Istenünk, a testté lett Ige.

• János kijelentése szerint ugyanis „Minden Ő általa lett, és Nála nélkül semmi sem lett, ami lett”. Jn. 1,3.

6.    Pál apostol mondja el legrövidebben azt az örömhírt, ami az ítélettel kapcsolatos, vagyis a megítéltetésünkkel: „nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak”. Róm. 8,1.

• Jézussal helyet cserélve ugyanis azért lehet bizodalmunk az ítélet napjához, mert „amint Ő van, úgy vagyunk mi is”, mivel az Ő bűntelen élete a miénk lett, nekünk lett tulajdonítva.  I. Ján. 4,17.

• Ezért „nem azon kell aggódnunk, hogy Isten mit gondol rólunk, hanem azon, hogy mit gondol Krisztusról, a mi helyettesünkről.” (Szemelv. II. 32,2.)

  • Ebben az esetben Isten úgy tekint ránk az ítéletben, mintha mi éltük volna azt a tiszta és bűntelen életet, amit Jézus élt helyettünk.

• Amikor Pál apostol a saját megítéltetésének gondolatával foglalkozik, akkor Ő is erre helyezi reménységének fókuszát.

  • Ha elérkezik majd az a pillanat, akkor: „Találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján”.  Fil. 3,9.

IV. Krisztus a második angyal üzenetében

1.    Természetesen a második angyal üzenete nem az ókori Babilonról ad kinyilatkoztatást, hanem jelképes értelemben alkalmazza a Babilonra való hivatkozást.

• Az ókori Babilon ugyanis János apostol idejében már nem létezett, hiszen jóval korábban teljesen megsemmisült.

  • Ezt a jelképes módon való alkalmazást már az apostolok is gyakorolták a saját történelmi korukban, a pogány Rómára vonatkoztatva. I. Pét. 5,13.

2.    A Babilonra való hivatkozás az angyal üzenetében sokkal inkább a Babiloni lelkületre akarja irányítani figyelmünket.

• A babiloni lelkület mindig bizonyítani akar Isten előtt, és Istennel szemben, mindig ki akar tűnni, mindig többnek akar látszani, mint ami a valóságban.

• Ez a lelkület azzal próbálja megkörnyékezni még az őszinte hívő embereket is, hogy Isten előtt a saját jó cselekedeteivel szerezzen érdemet az üdvösségre.

  • De Isten előtt ez teljességgel elfogadhatatlan, hiszen kizárólag „kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből”. Eféz. 2,8-9.

3.    Babilon önfelmagasztaló lelkülete és törekvése már Babilon építésénél is romba dőlt, és leomlott Isten előtt.

• Ezért ugyanez a sors vár ma is azokra, akik az öndicsőítés útját választják a saját igazságuk hangoztatásával.

• Isten ma is csak azokat tudja megmenteni, akik nem maguknak, hanem az Istennek akarnak dicsőséget adni és szerezni.

  • „Mert ha valaki felmagasztalja magát, az megaláztatik; és aki megalázza magát, az felmagasztaltatik.”  Lk. 18,14.

• Így irányítja figyelmünket az angyal üzenete Jézus Krisztusra, az egyedüli reménységünkre.

  • Mert Isten ítélőszéke előtt minden emberi igyekezet és erőfeszítés összeomlik, semmilyen emberi erőfeszítés sem állhat meg. Gal. 6,14.

4.    Amikor az angyal üzenete azt mondja: „leomlott Babilon”, akkor ezzel egy különleges eseményre szeretné irányítani a figyelmünket

• Közvetett módon arra figyelmeztet, hogy - a rommá lett Babilon helyett - az Isten városára figyeljünk, mert az új Jeruzsálem folyamatosan épül, és nemsokára kinyitja kapuit a Krisztusban megváltottak serege előtt.

• Az új Jeruzsálemre való közvetett utalás ismét Jézust magasztalja fel, hiszen ennek a városnak Jézus a királya, ezért annak kapuin csak azok léphetnek be, akik a Bárány (azaz Jézus) könyvébe be vannak írva. Jel. 21,27.

5.    Amikor pedig az angyal üzenete Babilon „paráznaságának boráról” beszél, akkor ismételten közvetett módon azt akarja elmondani, hogy nemcsak Babilon, hanem Jézus is felkínál egy csodálatos italt minden embernek.

• A Jézus által felkínált ital - ellentétben Babilon borával -, nem részegít meg, nem homályosítja el a tiszta értelmet, nem akadályoz meg senkit az igazság felismerésében, ‒ következményében viszont az örök életet biztosítja annak, aki iszik belőle. Jel. 22,17.

  • Jézus azért kínálja minden embernek az igazságának tiszta poharát, hogy hiteles forrásból ismerhessék meg, „mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata”. Róm. 12,2.

• Ha valaki abból iszik, amit Jézus kínál, akkor sohasem fog megszomjazni, mert ahogy Jézus mondta: „az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne”. Jn. 4,14.

  • Jézus a hegyi beszédében boldogoknak nevezi azokat, akik „szomjúhozzák” ezt az igazságot, akik újra és újra inni akarnak az „élet vizéből”.

V.  Krisztus a harmadik angyal üzenetében

1.    A harmadik angyal üzenete pedig az imádattal kapcsolatban emlékeztet arra, hogy Sátán meg fogja bélyegezni azokat, akik hajlandók őt imádni.

• Mivel Istennek van egy megkülönböztető jele, amit a népével kötött szövetség pecsétjeként adott, ezért Sátán ebben is megpróbálja Istent utánozni.

  • Jézus viszont azt mondja az Igén keresztül, hogy csak „az Urat, a te Istenedet imádd”.  Mt. 4,10.

• Az Isten imádatát viszont csak akkor gyakorolhatjuk hitelesen, ha Sátán jele helyett a teremtő Isten (azaz Jézus) jelét és pecsétjét vesszük fel magunkra.

2.    A Teremtő Istenünk szeretné a szövetségének jelét és pecsétjét azokra helyezni, akiket az övéiként tart számon a végidő nagy küzdelmében. Ezék. 9,3-4. Jel. 7,3.

• Az Isten által választott jelnek mindig a Megváltóra mutató jelképnek kell lenni, ezért a végidőben adott isteni jelnek is Krisztust kell felmagasztalni.

• Isten az örök erkölcsi törvényben, a Tízparancsolat negyedik pontjának szombatját rendelte el örök jelként közötte és népe között. II. Móz. 31,17.

3.    Az Isten törvénye szerinti hetedik nap szombatja, mint örökkévaló jel, többféle módon akarja Jézus Krisztusra irányítani a figyelmünket.

• A szombat, mint nyugalomnap, a teremtés emlékezetére rendelt emlékünnep, ezért mindenekelőtt a teremtő Istenre kell emlékeztessen bennünket.

  • Mivel pedig az újjáteremtő Istenünk is Jézus, ezért a szombat ilyen módon is Jézusra irányítja a figyelmünket. II. Kor. 5,17.

• Jézus „a szombat Ura”-ként nyilatkoztatta ki önmagát, vagyis Ő adta törvénybe foglalva a negyedik parancsolat szombatját, ezért a harmadik angyal üzenete a törvényadó Krisztusra is ráirányítja figyelmünket. Mk. 2,28.

• A bűn világában felfokozódott a szombat jelentősége, ezért nekünk már többet jelent, a megszentelő Istenre való emlékeztetés jelévé is lett. Ezék. 20,12.

• A szombat a szabadító Istenre emlékeztet, Aki által lehetőségünk van a bűn rabszolgaságából megszabadulni.  V. Móz. 5,15. - II. Móz. 20,2.  8.

  • A Szentírás nagyon sok helyen Jézust nevezi a szabadító Istenünknek, ezért a szombat Jézus Krisztussal, mint a szabadító Istenünkkel való közösségünk ünnepének is tekinthető. Zak. 9,9;  Csel. 13,23.

• Pál szerint a szombat az Isten nyugodalmába való belépés jele. Zsid. 4,1-11.

  • Ha megszenteljük a szombatot, akkor már itt ebben az életben is beléphetünk Isten nyugodalmába, a lelkünk békességének nyugodalmába.

  • Mert a Krisztusba vetett hitünk által békességre juthatunk Istennel, Isten ugyanis Jézusban békéltetett meg bennünket önmagával. Róm. 5,1;

    • „A megigazulás jeleként a szombat arra emlékeztet, hogy amikor belépünk Isten nyugodalmába, akkor már nem a saját tetteinkre hagyatkozunk az üdvösségünkért, mivel Krisztussal együtt már mi is megnyugszunk az Ő befejezett munkájában.” (RaH 1892. máj. 17.)

  • Jézus ezt a nyugodalmat ígérte meg akkor, amikor azt mondta, „az én békességemet adom néktek”. Jn. 14,27.

4.    A harmadik angyal üzenete szerint, akik imádják a fenevadat és annak képét, azoknak viszont nincs nyugalmuk sem éjjel, sem nappal.

• Ezzel ellentétben nekünk Jézus azt mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, ... és én megnyugosztlak titeket.” Mt 11:28

• Vagyis Jézus azért hív, hogy nyugalmat adjon, nyugalmat saját cselekedeteinktől, és a bűn feletti győzelemért folytatott emberi erölködéstől.

  • Mindkettőt felajánlja, ha Hozzá megyünk, és személyes kapcsolatra lépünk Vele napról napra.

5.    A harmadik angyal üzenete olyan embereket fog egybegyűjteni, akiknek életében megnyilatkozik a „Jézus hite”.

• Ezek az emberek Jézus Krisztusba vetett élő hittel élnek, mert „az igaz ember hitből él”. Róm. 1,17.

  • Mert „Istennek igazsága, a Jézus Krisztusban való hit által mindazoké lehet, akik hisznek.” Róm. 3,22.

• Akik megtartják „Jézus hitét”, azoknak a Krisztussal való kapcsolat nemcsak egy érzelmi megnyilatkozást jelent, hanem az életformájuk megváltozását is.  Gal.  2,20.

• „Jézus hite” azt is jelenti, hogy képesekké válnak úgy hinni, ahogy Jézus hitt és bízott az Atyában.

• A harmadik angyali üzenet hitvallói Jézus hitével kapaszkodnak bele Istenbe, azzal a bizodalommal, amely által Jézus is diadalmaskodott a sötétség hatalma felett. I. Ján. 5,4.

  • Ez a jézusi hit őket is győzelemre vezeti majd újra és újra: „Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot: és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk”.

  • Jó lenne, ha mindannyian bele mernénk kapaszkodni Isten ígéreteibe, amit az örökkévaló evangélium üzenetében nyilatkoztatott ki részünkre.

    • „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jn. 3,16.