Ebben a párbeszéd sorozatban az ember mindig elutasító magatartást tanúsít.
A második és a harmadik dialógusban a nép vezetőinek és a nép egészének lelki állapotát és bűneit leplezi le Isten.
A próféta írását olvasva felmerül az a kérdés, hogy miért volt szükség erre a leleplező üzenetre?
Komoly figyelmet szenteltek annak, hogy újra visszaállítsák a Mindenható Isten igaz imádatát.
Gondosan tanulmányozták a törvényt és a prófétai írásokat.
A helyreállított templomban újra gyakorolták az áldozati szertartásokat, amellyel a megígért Szabadítóba vetett hitüket fejezték ki.
Ezsdrás és Nehémiás működése idején a nép elkötelezte magát Jehova törvénye és rendelkezései mellett.
„Visszatérek a Sionra, és Jeruzsálemben fogok lakni. Akkor Jeruzsálemet igaz városnak nevezik, a Seregek Urának hegyét pedig szent hegynek...... és népemmé lesznek, én pedig Istenükké leszek hűséggel és igazsággal.” (Zak. 8,3. 8.)
Természetesen ezek az ígéretek feltételesen lettek adva.
Teljesedésük a nép engedelmességén múlott.
Bátorító üzenetei mellett a figyelmeztető üzeneteit is elmondatta a prófétával.
„Igaz ítélettel ítéljetek, és irgalmasságot és könyörületességet gyakoroljon ki ki az ő felebarátjával. Özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt meg ne sarcoljatok, és egymás ellen még szívetekben se gondoljatok gonoszt.” (Zak. 7,9-10.)
Ezért volt szükség Malakiás prófétai szolgálatára, hogy általa leleplezze Isten a nép bűneit.
Malakiás szinte könyörögve kéri a népét és a vezetőket, hogy „most azért engeszteljétek meg az Istennek orcáját, hogy könyörüljön rajtunk”. (9. vers.)
Tulajdonképpen mi volt az a bűn, ami ilyen helyzetet teremtett Isten és a népe között?
A kinyilatkoztatás válaszából azt tudhatjuk meg, hogy megvetették és megutálták az Isten nevét, és nem tisztelték Őt úgy, miként a gyermeknek kell tisztelnie az atyját. (6. Vers.)
Az igazi probléma azonban nem csupán ez az Isten iránti tiszteletlenség volt, hanem az, hogy ennek hátterén még képmutatóan azt merték kérdezni Istentől; „Mivel utáljuk a te nevedet?”. (6/b. vers.)
Helyzetüket akkor sem minősíthetjük jobbnak, ha azt mondjuk, hogy nem képmutatásból mondták ezt, hanem valóban nem tudták.
Ebben az esetben ugyanis ez annak a jele, hogy a bűnös életmód már teljesen természetes számukra.
A laodicea korában élők kimondatlanul is azt kérdezik az Úrtól:
Miért mondod azt, hogy mi szegények és nyomorultak vagyunk, amikor nekünk mindenünk megvan, és semmire sincs szükségünk?
Laodiceának sem az az igazi bűne, hogy rettenetes dolgokat cselekszik, hanem sokkal inkább az, hogy nem ismeri szívének igazi állapotát.
Az oltárra tisztátalan és megfertőztetett kenyeret vittek áldozatul.
Úgy gondolkodtak, és ezt ki is mondták egymás között, hogy „az Úrnak asztala megvetni való, és annak jövedelme, eledele utálatos”. (7. 12. vers.)
Vak, sánta és beteg állatokat vittek Isten elé áldozatul. (8. Vers.)
Mindezt pedig még csak súlyosbította:
egyáltalán nem tartották rossznak azt, amit tette, ahogy gyakorolták az áldozattal kapcsolatos dolgokat.
sőt mi több, gyakran még lopott állatokat is elvittek áldozati bemutatásra.
a papok pedig már csak a saját fárdtságukat látták az egész áldozati rendszer gyakorlásában.
Ilyen felsorolásból világosan kitűnik, hogy mind a nép, mind a papság felelős volt a fennálló helyzetért.
Elhiteti magával, és másokat is szeretne meggyőzni, hogy az ő tettei az igaz istentisztelet cselekedetei.
Miközben nem az a fontos, hogy mit kíván az Úr, hanem sokkal inkább az, hogy mit vagyok kész megtenni abból, amit az Úr kíván.
„Emberi szívek legnagyobb öncsalása Jézus
napjaiban az a nézet volt, hogy a megigazulás az igazság egyszerű helyesléséből
áll.” (Kriszt. Igazság. 73,1.)
„Az igazság semmi értéket sem jelent a lélek
számára, hacsak be nem kerül a belső szentélybe, hogy megszentelje a lelket.” (u.o: 73,4.)
„Sokan, akiknek a neve már be van vezetve a
gyülekezet könyvébe, életükben nem változtak meg igazán. Az igazságot csak a
külső pitvarban tartogatják.” (u.o: 74,1.)
„A mindent megízesítő só, = a tiszta első szeretet, Jézus szeretete, a tűzben megpróbált arany. Ha ezt kihagyjuk vallásosságunkból, akkor Jézus nincs bennünk. Jelenlétének világossága, napsugara nem kísér bennünket. Mit ér tehát egy ilyen vallás? Éppen annyit, amennyit a só ér, ha megízetlenül. Nem más, mint egy szeretet nélküli vallás. Olyan erőlködés ez, amely a hiányokat bizonyos cselekményekkel akarja pótolni. Olyan buzgóság, amelyben nincs helye Krisztusnak.” (u.o: 75,2.)
„lehet valaki formai, egyoldalú hívő, és
mégis híjával találtatik az üdvösség vonatkozásában. Gyakorolhatja valaki a
Biblia betanult szabályait, és megbecsülést kaphat, mint keresztény - és mégis
elvész, a keresztényi jellemet alkotó lényeges lelki tulajdonságok hiányában.” (u.o: 75,4.)
Isten népét tehát nem a bűnös életmód veszélye fenyegeti, hanem a külsőségekben, a csupán csak formálisan gyakorolt kegyesség és istentisztelet.
Ha meg akarjuk érteni Jézus üzenetét, akkor végig kell gondolnunk, hogy miben rejlett a balga szüzek balgasága?
Jézus tanítása alapján nagyon sok pozitív dolgot mondhatunk el a balga szüzekről is.
Szüzeknek mondja őket, ami azt jelenti, hogy az életük tiszta és erkölcsös.
Ők is várták a vőlegény érkezését, vagyis látszólag ugyanúgy éltek, mint a többi szüzek, készültek a vőlegény érkezésére, azaz Jézus visszajövetelére.
Az Ő lámpájuk is égett, Ők is világítottak vele, ami azt jelentheti, hogy az evangélium hirdetésének munkájában Ők is részt vettek.
„Az öt bolond szűznek meg volt a lámpása, de
nem volt velük Krisztus kegyelme. Ők napról-napra taposták a ceremóniák, a
külsőségek és a kötelességek kerékvágását, de az ő szolgálatuk élettelen,
Krisztus igazságát nélkülöző volt. Az igazság napja nem világított be elméjükbe
és szívükbe, ezért nem bírtak az igazság szeretetével, amely az életet és a
jellemet formálja, ami a Krisztus képének kibontakozása. A kegyelem olaja nem
vegyült össze erőfeszítéseikkel. Az ő vallásuk csak üres, száraz hüvely, burok,
amelyben nincsen mag.” (Kriszt. Igazs. 76-77.)
A balga szüzek azt hitték, hogy a vőlegény késik, pedig ők voltak elkésve.
Az elhanyagolt és meg nem tett lépésekben való késlekedésük végzetes következményeket eredményezett számukra..
Krisztus megjelenésekor viszont a hűtlenségből fakadó jellemen már nem lehet változtatni.
Erre csak előtte van lehetőség.
Ezért kínál ma még mindenkinek Jézus „fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen”. (Jel. 3,18.)
Az üdvösség nem a cselekedeteink után járó érdem, hanem Jézus ajándéka, olyan jutalma, amit mi nem érdemeltünk ki.
Jézus „jutalma az, hogy kialakul bennünk jelleme és lelkülete; ez lesz az Ő öröme az örökkévalóságon át.” (Jéz.Él. 528.)
Nincs annál nagyszerűbb tett, mint örömöt szerezni annak, aki úgy szeretett bennünket, hogy kész volt helyettünk meghalni a Golgotán.
Ha kevesebbet ajánlasz fel szívedben, mint az első helyet, akkor ez azt jelenti, hogy a valóságban egyáltalán nem ajánlottál fel Neki semmit sem.
Amikor a zsidók megtartották maguknak a legjobb és legszebb állataikat, és nem adták oda az áldozatra, akkor ezzel nyilvánvalóvá tették, hogy nem Isten áll az első helyen az életükben.
Ezért az Isten is úgy válaszolt nekik: „nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura”. (10. Vers.)
Laodiceának is hasonló módon válaszol: „Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból”. (Jel. 3,16.)
Vagy a teljes életedet átadod Istennek, és akkor elfogad, vagy csak egy darabkát adsz át életedből és magadból, de azt Isten nem fogadhatja el.
„Most azért engeszteljétek meg az Istennek orcáját, hogy könyörüljön rajtunk.” (9. Vers.)
Laodiceát pedig Jézus próbálja megtérésre vezetni.
„Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem; légy buzgóságos azért, és térj meg.” (Jel. 3,19.)
(Történet a fiatalemberről, aki a munkahelyéről ellopott néhány gramm plutóniumot. Mivel eladni nem tudta, visszavinni pedig nem merte, ezért az ágya alá dugta el, jól becsomagolva. Az általa készített csomagolás azonban nem védte meg a rádióaktiv sugárzástól. Ezért rövid idő után nagyon súlyos beteg lett. Így tette is kiderült, és tettének következményeként meg kellett halnia is.)
A bűnről is elmondhatjuk azt, hogy kicsi formájában is sokat ígérő és sokkal kecsegtet.
De ha nem szabadulunk meg tőle időben, hanem még inkább rejtegetjük és takargatjuk is, akkor az életünkkel fizetünk érte.