|
|
Csel. 17,11. |
|
Letöltés |
|
|
|
Csel. 17,11. |
|
Letöltés |
|
Ebben az igeszolgálatomban viszont arról szeretnék szólni, hogy mit tehetünk a ránk leselkedő veszély ellen, hogyan lehetünk védettek vele szemben.
–Ezért a viselkedésünkben, és a másokhoz való viszonyulásunkban sokszor felfedezhető az, amit nem mondunk ugyan ki, de annál inkább gondoljuk.
„Gazdag vagyok, meggazdagodtam és semmire nincs szükségem”. Jel. 3,17.
De vajon tényleg elmondható rólunk, hogy gazdagok vagyunk az Ige megértésében és annak ismeretében, valóban értjük is azokat az igazságokat, amiket a keresztségünk vallástételében elfogadtunk?
A történelem korszakaiban nagyon sok nemzedék elől el volt zárva, sokan áldozták fel az életüket, hogy birtokukban legyen és tanulmányozhassák azt.
Nekünk most a kezünkben lehet, szabadon rendelkezhetünk vele, de értékeljük és megbecsüljük-e úgy, amilyen értéket képvisel számunkra?
Akarjuk-e teljességgel odaszánni magunkat annak a jónak a megélésére, amit az Igén keresztül ismertet meg velünk Isten?
Hagyjuk-e, hogy az Ige átvilágítson bennünket, hogy felfedezzük magunkban a foltokat, - a bűn és az önzés foltjait?
Ha nem tesszük ezt minden igyekezetünkkel, akkor hiábavaló az életünk.
Ezzel azonban olyan veszélynek teszi ki magát, hogy könnyen megtéveszthetővé válik, mert el tudja ragadni magával a „tanításnak akármilyen szele”, mert csak azzal táplálkozik lelkileg, amit másoktól hall, és ez nagyon kevés
Ha nem akarsz Sátán támadásainak áldozatuk esni, ha nem akarod, hogy téged is elhitessen és megtévesszen, akkor nem elégedhetsz meg azzal, amit mások tanításából hallasz, hanem személyesen kell tanulmányoznod az Igét.
Nem elégedtek meg azzal, amit a szüleiktől vagy bárki mástól hallottak, hanem saját maguk is tanulmányozták az Írásokat.
Sajnos nemzedékről nemzedékre gyengül az Ige személyes kutatásának és tanulmányozásának gyakorlata Isten gyermekei között.
Nagy a hajlandóság arra, hogy a kényelmesebb részt válasszák, mint azt, hogy személyesen is kutassák az Írásokat, és személyes meggyőződéssé alakítsák át a megtalált és felismert igazságokat.
A béreabeliekről azt olvashatjuk, hogy semmit
sem fogadtak el csupán tekintélyalapon, hanem naponta tudakozták az Írásokat,
és mindent megvizsgáltak, hogy úgy vannak-e azok, ahogy a tanító mondta azt.
„Ezek
pedig nemesebb lelkűek voltak a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevették az ígét teljes készséggel,
naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek.” Csel. 17,11.
Ehelyett inkább mindenki a saját véleményét szeretné elmondani és érvényesíteni a felvetett témában.
Eközben pedig nem is tudatosul benne, hogy mindez csak azért van, mert nem rendelkezik kellő ismerettel a Bibliából, de azért azt a látszatot szeretné kelteni, mintha teljesen tájékozott lenne az adott kérdésben.
Ezzel kiszolgáltatja magát Sátánnak, aki éppen arra vár, hogy egy ilyen tudatlan, de önmagát nagyon bölcsnek gondoló ember elkezdjen okoskodni.
Sátán azonnal sugja neki a megtévesztő gondolatokat, amiket ő már régen elkészített Isten népe megtévesztésére, csak éppen egy médiumra volt szüksége, akin keresztül elmondhatja a megtévesztő eszméit.
Vigyázz, nehogy te legyél Sátánnak ez az eszköze.
Ehhez azonban egy egészségesen működő lelki életre van szükséged, vagyis hogy újra és újra éhezd és szomjúhozd az élet kenyerét és vizét.
Aki nem érzi naponta ezt a lelki éhséget és szomjúságot Isten Igéje után, az végre döbbenjen rá, hogy lelkileg beteg, és gyógyulásra van szüksége.
Senki számára sem elég az, hogy eljön a gyülekezetbe, de eközben szinte egyáltalán nem ismeri a Bibliát, a benne kinyilatkoztatott igazságokat.
Péter apostol azt írja: „Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről”. 1Pét. 3,15.
Ezért mindenki vizsgálja meg magát, képes-e ennek a felszólításnak eleget tenni, rendelkezik olyan ismerettel, hogy ne csak közhelyeket mondjon, hanem Isten Igéjéből vett gondolatokkal beszéljen a hitéről.
Miként a béreabeliek, akik „bevették az Igét teljes készséggel”. Csel. 17,11.
Ezért Jakab apostol intelme ma különösen nagyon időszerű.
„Szelídséggel fogadjátok a beoltott Igét, mint amely megtarthatja a ti lelkeiteket.” Jak. 1,21.
Adná a jó Isten, hogy Jeremiással együtt minél többen elmondhatnánk; „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat, a te szavaid örömömre váltak nékem, és szívemnek vigaszságára”. Jer. 15,16.
Bárcsak mindannyian ismernénk az Ige olvasásából, hallgatásából és megtartásából fakadóan azt az igazi boldogságot, amit Isten kész adni általa, és amire János által ígéretet tett a Jelenések könyvében.
„Boldog,
aki olvassa, aki hallgatja, és aki megtartja azokat”. Jel. 1,3.
Mindezt pedig azért, hogy az Igén keresztül azután elmondhassa neki mindazokat a tanácsait, amik által szeretné megjobbítani az életét.
Mivel mi olyan történelmi korban élünk, amikorra nagyon sok hamis tanító feltámadása van megjövendölve, akik szeretnék megtéveszteni az embereket, ezért szükségünk van a Biblia tiszta és határozott tanításainak ismeretére.
Isten Igéje egy biztos pontot jelenthet mindenkinek, mert a tiszta tanítást állítja elénk, és a benne adott isteni tanításokkal megvizsgálhatunk és megpróbálhatunk minden emberi gondolatot és állítást.
Ezt a görög kifejezést ugyanis úgy is lehetne fordítani, hogy „a teljes írás Istentől lehelt”.
Az eredeti szövegben található kifejezésnek ugyanis a „pneuma” szó adja az alapját (theopneusztosz), ami az isteni leheletet jelenti.
Ez a kifejezés viszont egy fontos párhuzamra hívja fel a figyelmünket, amelyben egy jól ismert Ige szavai csengnek össze ezzel a kijelentéssel.
„És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.” I. Móz. 2,7.
Vagyis ahogy kezdetben Isten a föld porából teremtette az életet úgy, hogy a megalkotott formába bele lehelte az élet leheletét, - úgy támaszt bennünk most is örök életet azzal, hogy az Ő teremtő szavát, az Ige életet adó lehelletét nyilatkoztatja ki részünkre, és aktivizálja bennünk.
Ezért mondja Jakab azt: „Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.” Jak. 1,18.
Vagyis a kezünkben lévő Igéből az Isten teremtő ereje árad felénk, és bennünket szeretne újjáteremteni.
Ez az indoklás ma sokkal időszerűbb, mint János apostol idejében volt.
Ezért tarts önvizsgálatot: olvasod-e, hallgatod-e, megtartod-e mindazt, amit Isten a kinyilatkoztatás csatornáján keresztül biztosított részedre?
Kész vagy-e bizonyságtevő szolgálatot vállalni az Istentől jövő kinyilatkoztatás láncolatában, hogy akinek van füle, az rajtad keresztül hallhassa meg, hogy mit mond neki a Lélek?
„A Biblia egyetlen igazságot sem tanít világosabban, mint azt, hogy a megváltás munkáját kibontakoztató nagy mozgalmakban Isten különösképpen irányítja szolgáit Szentlelke által a földön. Az emberek eszközök Isten kezében, akiket felhasznál kegyelmes és irgalmas szándékainak megvalósítására.” (NK 307.)
Ehhez azonban az Istentől adott Ige buzgó tanulmányozója kell legyél, hogy legyen mit továbbadnod, ne jelentsen problémát, hogy miről beszélj.
Ezt azért tudta megtenni, mert Ő tudta, hogy ott mi van megírva.
Tedd fel magadnak a kérdést: Te tudsz-e hívatkozni arra, hogy mi van megírva az Igében, vagy csak a saját véleményedet mondod el az embereknek?
Éhezed és szomjúhozod-e a számodra küldött üzeneteit, - mennyi időt fordítasz naponta az Ige olvasására, tanulmányozására?
Örülsz-e annak, ha lelki dolgokról beszélgethetsz emberekkel, mit jelent számodra, amikor kicserélheted másokkal az Igéből megértett gondolataidat?
Szívesen elmondod-e az Istennel szerzett tapasztalataidat, - örömet jelent-e neked, ha Róla beszélhetsz valakinek?
Nem kell uniformizálódnunk, lehetnek különbségek közöttünk annak módjában, hogy mikor, miként és mennyi időt fordítunk igetanulmányozásra.
Ne akarjuk egymást másolni, hiszen különböző a személyiségünk.
A leghatékonyabb módszerek egyike az, ha bibliatanulmányozó kiscsoportot alakítunk, mert az ilyen csoportban sokszínűen élhetjük meg az igetanulmányozás lehetőségét.
„Az, aki sohasem tévedhet, megmutatta nekem,
hogy kiscsoportok alakítása képezi a keresztényi
munkálkodás alapját. Ha a gyülekezetnek nagyobb számú tagja van már, akkor
alakuljanak kisebb csoportok, amelyek nemcsak
a gyülekezeti tagokért, hanem a kívül-valókért is munkálkodhatnak.” (7Test.
Pál a Thessalonikában lévő gyülekezetről is így nyilatkozott:
„Minden helyen híre terjedt a ti Istenbe vetett hiteteknek, annyira, hogy szükségtelen arról valamit szólnunk”. I. Thess. 1,7-8.
A kiscsoportban kialakított légkörnek ugyanis olyan befolyása van, amitől az élet illatává válik azok számára, akik kapcsolatba kerülnek vele.
Ennek a légkörnek vonzónak és kívánatosnak kell lenni, vagyis szeretetet kell árasztania magából.
Az első keresztények is megértették, hogy nem elég a heti egy alkalommal való együttlét a templomban.
Ők is megértették, hogy ezen kívül szükség van még a rendszeres házi, családi körben megtartott együttlétekre is.
Sok szempontból lehetne csoportosítani a közösség-teremtéshez szükséges feltételeket, ezek közül szeretnék néhányat megemlíteni.
Szívesen legyenek együtt, ezért ha valami miatt elmarad, akkor hiányozzon az együttlét öröme, közössége és áldása.
Bizalommal legyenek egymás iránt, mert csak így tudják szabadon elmondani, kicserélni a gondolataikat egy-egy kérdéssel kapcsolatban.
Felszabadultan tudjanak beszélgetni az Isten Igéjéről, a lelki gondjaikról és örömeikről.
Ha ezek a szempontok nem adottak, akkor csak egy szokványos együttlétről beszélhetünk, de semmiképpen sem közösségről.
Ilyen esetben inkább változtassunk a csoport összetételén, de ne erőltessük az együtt maradást.
A vendégeink nagyon hamar megérzik, ha hiányzik közöttünk az összetartozás közössége, és ez taszítóan hat rájuk, ezért nagyon hamar elmaradnak, és nagyon nehéz őket újra elhívni.
Mert az Igében az Isten teremtő hatalma nyilatkozik meg, és ez a hatalom annak az oldalán áll, aki kész naponta magába fogadni az Igén keresztül ezt a hatalmat.
Ezért tanulmányozd naponta az Igét, hogy birtokosa lehess ennek az isteni erőnek és hatalomnak.
Péter apostol azt írja, hogy az utolsó időben nyilvánvaló lesz, hogy Isten gyermekeit Isten hatalma fogja megőrízni.
„Akiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.” 1Pét. 1,5.
Ez az isteni hatalom a megismert és befogadott Igén keresztül ad védelmet, mert tiszta látáshoz segít, ezért Sátánnak az igazságba csomagolt hazugságai nem tudnak megtéveszteni, és magával sodorni.
