|
|
Ésa: 60,1-5. |
|
Letöltés |
|
|
|
Ésa: 60,1-5. |
|
Letöltés |
|
|
|
|
|
Amíg Ésaiás próféta még csak egy feltételes eseményként beszél róla, addig János apostol már egy beteljesedett eseményként szemlélhette látomásában.
“A föld fénylett annak dicsőségétől.”
Jánoson keresztül szeretne biztosítani bennünket Isten arról, hogy ez az esemény egyszer valóban be fog teljesedni.
Be kell teljesednie azért is, mert csak ezzel a rajtunk megnyugvó isteni dicsőséggel leszünk alkalmasak arra, amit a harmadik verstől kezdve mond el a próféta.
Ez a rajtunk megnyugvó dicsőség előfeltétele annak, hogy a Szentlélek megindítsa azokat az embereket, akik Isten juhaiként vannak számontartva a különböző aklokban. Ján: 10,16.
Isten ki fogja hívni onnan az övéit, de előbb az Ő aklának befogadóvá kell válnia.
A prófétán keresztül határozott cselekvésre szólít fel bennünket Isten:
“Kelj fel, világosodjál!”
Ennek a felszólításnak egy sürgető jellege van a próféta üzenetében.
Amiért ugyanis fel kellene kelnünk alvó állapotunkból, az már itt van, de még nem tud velünk mit kezdeni, mert még készületlenek vagyunk a fogadására.
A prófétaság Lelkének üzenetein keresztül szintén megerősítést kapunk arra vonatkozóan, hogy ezt az eljövetelt valóban múlt időben kell érteni.
“A harmadik angyal hangos kiáltása már megkezdődött Krisztusnak, a bűnbocsátó Megváltó igazságának hirdetése által. Ez ama angyal világosságának a kezdete, akinek dicsősége be kell hogy töltse az egész Földet.” (Kr.a mi igaz: 51,2.)
“Nagy világosság nyugodott meg rajtuk, s mindnyájan egyesültek, hogy félelem nélkül hirdessék a harmadik angyal üzenetét.” (TL 240,f.)
Már több mint száz év telt el azóta, amikor Isten szerette volna népére árasztani ezt a világosságot.
De vajon mit hozott ez az elmúlt száz év a részünkre mint nép, és részedre mint Isten gyermeke?
Hajlandó vagy e felkelni végre a lelki szunnyadásodból?
Készülsz e arra, hogy az Isten dicsősége rajtad feltámadhasson, és rajtad megnyugodhasson?
Ez a fény különböző területen és különböző módon ragyoghat fel az embereknek.
Ez megtörténhet az Istentől való elhívás pillanatában, amikor Pál szerint az értelmünk szemei nyílnak meg a látásra. Eféz: 1,18/a.
Ez a megvilágosodás azonban bekövetkezhet a hívő ember életének különböző szakaszaiban is. Luk: 24,44-45.
Ilyen esetekben teljesen új összefüggésekben ért meg már korábban is ismert igazságokat és dolgokat.
A Biblián keresztül önmagát nyilatkoztatja ki Jézus a világ világosságaként.
“Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” Ján: 8,12.
Ebből azt is megérthetjük, hogy ez a világosság a Jézussal való közösség által lehet a miénk.
Ez az esemény először is az Isten gyermekeinek a személyes megvilágosodását jelenti, hiszen azt mondja Isten, hogy világosodjál.
Azt jelenti ez, hogy új világosságban látnak meg és értenek meg bizonyos isteni üzenetet.
Viszont nagyon sok forrásból tudhatjuk azt, hogy a hit általi megigazulás evangéliumát szeretné Isten a tőle jövő világosság reflektor fényébe állítani.
Mert “Száz közül nincs egy, aki megértené a maga részére a Bibliának erre vonatkozó tárgyát, amely pedig annyira fontos a mi földi és örök életünkre vonatkozóan”. (Kr.a mi igaz: 79,3.)
A Bizonyságtétel nem azt mondja, hogy egyáltalán senki sem érti a maga részére is ezt a fontos igazságot.
Ezzel a kijelentéssel csupán az arányokat szeretné érzékeltetni velünk Isten.
Azt akarja ezzel érzékeltetni, hogy ez a világosság nem annyira ismeretek sokaságából áll, hanem tapasztalatokból, személyes élményekből, amiket Jézussal közösségben, Vele együtt élve szereztünk meg.
Mert ezt az igazságot elsősorban a saját részünkre kell megértenünk, mert az örök életünk függ ettől az ismerettől.
Amíg tehát a környezetünkben lévők nem veszik észre ezt a változást, addig még mindig nem mondhatjuk el, hogy már a magunk számára is értjük a hit általi megigazulás evangéliumát.
Ha viszont még mi sem értjük, akkor mit mondunk az embereknek az evangéliumnak erről a legfontosabb üzenetéről?
Mert a bennünket hallgató emberek mindig érzik azt, hogy mikor mondunk csupán egy betanult leckét, és mikor van mögötte átélt tapasztalat.
Akkor majd az Isten szólít fel és kér meg, hogy nézz már fel és lásd meg, hogy mi történik.
Mert akkor mindenhonnan özönleni fognak hozzád az emberek.
Ez az esemény azonban nem azért következik be, mert csodálatosan tudtál beszélni Jézusról, vagy olyan megcáfolhatatlan érvekkel bizonyítottad hitedet az emberek előtt.
Azok az emberek, akikről a próféta beszél, csak azért mozdulnak ki és indulnak el, mert megláttak valamit.
Meglátták azt a világosságot, ami rajtad feltámadt.
Meglátták azt a dicsőséget, ami rajtad megnyugodott.
Az önvizsgálat kérdéseit állítja elénk Isten ezzel az igei üzenettel.
Mit teszel azért, hogy ne kelljen tovább várnia Istennek?
Mit teszel ezért, mint aki azt vallod, hogy az Ő gyermeke vagy?
Mit teszünk ezért, mint akik azt valljuk, hogy az Ő népe vagyunk?
“Vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosságnak fegyvereit”, mondja az apostol.
A sötétségnek cselekedetei - mint egy ruha - meghatározzák a személyiségünknek mások által is érzékelhető részét.
Egy felénk közeledő emberen mindig a ruhájának a színét és annak összeállítását figyeljük meg először, még akkor is, ha ez nem tudatosult bennünk.
De így történik ez akkor is, ha az örökkévaló evangélium üzenetével közeledünk az emberekhez.
A világosság fiaiként nem öltözhetünk a sötétségnek cselekedeteibe, mert akkor ellenkező hatást fogunk elérni, mint amit szertettünk volna.
Ezek között elsőként említi meg a dobzódást és a részegséget.
Korunk emberére jellemző a tobzódás, mert szinte általános, hogy az csak a telhetetlen kívánságukat akarják kielégíteni az emberek.
Isten tehát az ébredésünk feltételei közé állítja azt, hogy akarunk e az általa adott mértékletességi reform szerint élni?
De ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az egészséges ételekkel is lehet tobzódva, azaz mértéktelen módon élni.
A részegség viszont egyfajta kábulatot jelent, amikor az ember elveszíti a józan ítélőképességét.
Úgy gondolom azonban, hogy nemcsak az alkoholtól válhat részeggé egy ember.
A laodiceai egyházkorszakra is ez az állapot jellemző, mert nem tudja magáról, hogy mezítelen és szegény.
Mint a részeg ember, aki azt hiszi magáról, hogy minden a legnagyobb rendben van körülötte és vele, miközben mezitelenül járkál az utcán az emberek között.
Vannak azonban olyan emberek is, akik a nekik jutott hatalomtól részegedtek meg.
De részeggé válhat valaki a világ befolyásától, vagy a saját személyének az önfelmagasztalás szemüvegén keresztül való szemlélésétől is.
A mai ember életének középpontjában az érzékiség áll, a test vágyainak a féktelen kielégítése.
Ez a tanács viszont azoknak is szól, akik talán kifogástalannak tartják magukat erkölcsileg, de ugyanakkor viszont elfogadják a világ ilyen irányú kínálatát.
Az erkölcstelen könyveket és folyóiratokat.
Az ilyen jellegű tévé és rádió műsorokat.
És szívesen meghallgatnak kétértelmű és erkölcstelen vicceket is.
Erkölcstelenné válhat azonban valaki csupán a világgal való barátkozás által is.
Mert Isten szemében a világgal való barátkozás, a világ szokásainak az átvétele is paráznaságnak számít. Jak: 4,4.
Ha ezek jelen vannak valakinek az életében akkor arról tanúskodnak, hogy ott az őszinte szeretet teljes mértékben hiányzik.
Ezért is jelölte Pál ezeket a jellemvonásokat a sötétség cselekedeteiként.
Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy a nemesnek látszó dolgokat is lehet versengésszerűen tenni.
Mivel azonban a versengés a sötétség cselekedetei között van, ezért Isten azt kérdezi, hogy “mi közössége van a világosságnak a sötétséggel”? II. Kor: 6,14.
Amikor tehát Isten arra szólít fel bennünket, hogy “vessük le a sötétség cselekedeteit”, akkor ez a jelen kérdés vonatkozásában az indítékok szintjére vonatkozik.
Isten azt szeretné ezzel a kérésével elérni, hogy semmilyen tevékenységünket se befolyásoljon a versengés lelkülete és szelleme.
Mert esetleg nem tudja elérni azt, amit a másik már elért, vagy nem olyan hamar érte el, esetleg nem olyan látványosan, és ezért már meg is fogant benne az irigység.
Jakab apostol azonban elmondja azt, hogy milyen rettenetes dolog az irigység. Jak: 3,14. 16.
Először is azért, mert az irigység a felmagasztalás hiánya miatt megkeseredett szívnek a terméke, és általában mindig alattomos.
Másodszor pedig azért, mert az irigység sohasem jár egyedül, hanem csak más bűnökkel összefonódva.
Ez a változás azonban csak akkor fog bekövetkezni akár a közösség életében, akár az egyesek életében, ha az álomból felébredve először a saját életükre engedik ragyogni az Isten világosságát.
Mert ebben a világosságban nagyon sok dologról kell meglátnunk azt, hogy “kár és szemét”, amit pedig korábban hivalkodó értékként láttunk életünkben.
Adja a jó Isten, hogy ez megtörténhessen népünk életében és a mindenkinek a személyes életében is.
