|
|
|
|
Pál apostol itt mindenek előtt arra kér bennünket, hogy az elhívatásunkhoz illő módon járjunk.
Ez mindenek előtt azt jelenti, hogy az elhívatásunknak és a viselkedésünknek egyensúlyban kell lenni.
Másrészt viszont azt hangsúlyozza, hogy “járjatok”, vagyis egy állandó előrehaladásnak kell jellemezni az életünket.
Mert az egyhelyben álldogáló keresztény a valóságban egy lelkileg halott keresztény.
Ennek az egységnek az egyháztagok emberszerető jellemében és magatartásában kell megnyilatkozni. 2. vers
Ennek az egységnek az Isten egységéből kell fakadnia a Szentlélek munkálkodásának eredményeként. 3-6. vers
Ez az egység a lelki ajándékaink különbözősége által tud kiteljesedni és tökéletesedni. 7-12. vers
Ez az egység megköveteli tőlünk a hitben és az ismeretekben való lelki nagykorúságot. 13-16. vers
Ezzel azt mondja ki az apostol, hogy nem nekünk kell létrehoznunk az egységet, nekünk csak megtartani és megőrizni kell azt, amit Isten Lelke megteremt közöttünk.
Ezt a Szentlélek által teremtett egységet “a békesség kötelékével” kell megtartanunk.
Ez a kötél egymáshoz köt bennünket, és azt igényli tőlünk, hogy szeretettel viseljük el egymást a különbözőségeink ellenére is.
Még akkor is, ha szenvedést okoz számunkra a másiknak a szeretetben való elhordozása.
Ezért Pál szinte csak a Lélek gyümölcseit sorolja fel kivonatosan, az egységet munkáló emberi tulajdonságok között.
A Biblia szerinti alázatosság sokkal inkább egy önként vállalt szellemi alázatosságot jelent.
Amikor készek vagyunk elismerni mások érdemét és értékét, még annak az árán is, hogy ezáltal esetleg mi magunk háttérbe kerülünk.
Minden széthúzás mögött a büszkeség és az önfelmagasztalás áll, ezért az egység és az egyetértés legnagyobb titka az alázatosság.
“Semmit sem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbnek tartván ti magatoknál.” Fil. 2,3.
Éppen ellenkezőleg, a bibliai szelídség azoknak az erős jellemű embereknek a viselkedési formája, akik uralkodni tudnak a természetükön a megpróbáló pillanatokban is.
Az alázatosság és a szelídség egy természetes párt alkotnak, egymást kiegészítve.
A szelíd ember ugyanis épp oly kevéssé gondol a személyes jogainak a minden áron való érvényesítésére, mint az alázatos ember a saját érdemeinek az elismertetésére.
A hosszútűrés olyan önmérsékletet igényel tőlünk, amikor már nem akarunk visszafizetni a bennünket ért sérelmekért.
A hosszútűréssel bíró ember olyan jellemvonással rendelkezik, hogy soha sem adja fel a reményt, állhatatosan kitart a célja érdekében.
És Pál szerint ez a cél a Jézus Krisztusban való egység megőrzése.
Az “egy” szó ugyanis hétszer fordul elő itt az apostol írásában. 4-6. vers
Egy a test - a Lélek - a reménység - az Úr - a hit - a keresztség - és az Atya.
A Bibliában a teljesség és a tökéletesség kifejezője a hetes szám.
Ebben a felsorolásban háromszor az Istennel kapcsolatban kerül kimondásra az egy szó, négyszer pedig velünk emberekkel kapcsolatban.
Ez a szimbolikus nyelvezet azt érzékelteti, hogy ezt az egységet csak Istennel egyesülve, Vele együtt munkálkodva tudjuk megtartani.
Egyrészt azt mondja el, hogy a gyülekezetben kivétel nélkül mindenki részesül valamilyen kegyelmi ajándékban.
Már ezek az ajándékok is különböző mérték szerint vannak bennünk, és ebből adódóan nem vagyunk egyformák. 7. vers
Majd később pedig arról beszél, hogy a gyülekezet közösségét is megajándékozza olyan emberekkel, akik sajátos és egyéni lelki ajándékot kaptak Krisztustól a gyülekezet építése érdekében.
Ezért némelyeket apostolokul adott, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. 11. vers
Sokan úgy gondolnak az “egység”-re és a “különbözőség”-re, mint két egymással ellentétes, egymást kizáró dologra.
Ha valaki túlságosan nagy súlyt helyez az egységre, akkor biztosan szembekerül és megsérti a különbözőséget.
Ha viszont a különbözőséget teszi valaki jelszavává, akkor ezzel az egység gondolatát fenyegeti.
Ahogyan az emberi test hihetetlenül különböző tagokból áll, mégis egy csodálatos egységet alkotva működik, ez tekinthető ideális állapotnak a Krisztus testével kapcsolatban is.
A tagok közötti különbözőségek sohasem jelenthetnek akadályt az egész test egységes működésében.
A kezem is különbözik a lábamtól, a fülemről nem is beszélve, mégis milyen csodálatos összhangban segítik egymást az élet különböző helyzeteiben és dolgaiban.
Másrészt viszont különböző érdeklődésű és gondolkodású embereket kell elérni az evangélium üzenetének hirdetése közben.
Sokszor előfordul olyan helyzet is, hogy emberek visszautasítják az igazságot ahogy az egyik embertől hallják, miközben megnyitják szívüket amikor egy másik ember másként hirdeti előttük Isten üzenetét.
Tíz pontba lehet összegezni az apostol által adott üzenetet.
“A szentek tökéletesbítése céljából”, vagyis az egyes emberek lelki fejlődését, tökéletesedését kell szolgálnia.
“Szolgálat munkájára” adja Isten, vagyis csak azoknak adja, akik készek szolgálni vele másoknak.
“Krisztus testének építésére”, vagyis a testvéri közösség egységét építő szolgálatra vonatkozik.
“Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére.”
“Érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére.”
“Hogy ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele.”
“Az igazságot követvén szeretetben.”
“Mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban.”
“Az egész test szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén.”
“Minden egyes tag a saját mértéke szerinti munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére, szeretetben.”
Azt mondja Pál, hogy a lelki ajándékok azért adattak, hogy mindenki eljusson “az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére”.
“Hogy többé ne legyünk gyermekek, akiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele”, hanem legyünk egységesek.
Az egymástól való különbözőségünket ugyanis Sátán nagyon ügyesen próbálja kihasználni, és egymással szembeállítva a tanításnak különböző irányzatait létrehozni, és ezzel az egységet felbontani.
Számunkra viszont csak azok a hamis tanítók veszélyesek, akik éppen közülünk támadnak, de ezek nagyon veszélyesek.
A kívülről jövő tévtanítókkal szemben általában védettek vagyunk, de kevésbé vagyunk védettek azokkal szemben, akik közöttünk támadnak fel.
Mivel Isten előre látta ezt a veszélyt, ezért a Biblián keresztül figyelmeztet bennünket, hogy ne érjen a meglepetés erejével, amikor szembe találjuk magunkat ezzel a jelenséggel, hanem legyen alkalmunk felkészülni.
“Ti magatok közül is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják.” Csel. 20,30.
“Ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni.” II. Pét. 2,1.
Ebben a válságban csak azok tudnak megállni rendíthetetlenül Isten mellett, akiknek személyes igeismeretből kialakult meggyőződésük van.
“Az igaz és a hamis ösvény szorosan egymás mellett halad, és így a két vonal egynek tűnhet azok számára, akiket nem a Szentlélek vezet, s akik emiatt nem képesek arra, hogy különbséget tegyenek az igazság és a hamisság között.” (I. Szemelvények 192,1.)
“Nem elég a jó szándék. Nem elég azt tenni, amit az ember helyesnek vél, vagy a lelkész helyesnek mond. Üdvösségünk forog kockán. Minden embernek személyesen kell kutatni a Szentírást. Bármilyen erős is a meggyőződése, bármennyire is bízik abban, hogy a lelkész tudja, mi az igazság, nem építhet rá. Mindenkinek van egy térképe, amelyen fel van tüntetve a hazafelé vezető út minden jelzése. Nem kell találgatnia.” (NK 532,3.)
A Jézussal kapcsolatos ismeretek területén akarja megtéveszteni a választottakat, pedig ez az ismeret az örök életet jelentheti számunkra. Ján. 17,3.
Egyiket a szélsőséges és téves elméletekkel csap be, másokat pedig azzal, hogy a hit általi megigazulás üzenetével szemben közömbösséget hint el a szívében.
Ezért Pál azt mondja, hogy ne legyünk többé gyermekek a Jézusról való ismereteinkben.
Mert gyermekként a tanításnak akármilyen szele képes magával ragadni, mint a tenger habját, mert nincs kapaszkodónk, mert nem alapozódtunk meg az igeismeretben.
Jézus megismerésében érett férfiakká kell válnunk, határozott egyéniségekké, akiknek meggyőződésből származó ismeretek vannak a birtokukban.
És ez az ismeret legyen egységes közöttünk, “az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére” kell eljutnunk.
Minél jobban megismerjük Jézust, minél jobban tudunk bízni Benne, annál inkább növekedhetünk az egységben olyanná, amilyenné Ő kívánja.
Ez a növekedés akkor lesz valóság, ha Pál útmutatása szerint haladunk: “igazságot követvén szeretetben”. 15. vers
Az igazság megkeményedik bennünk, ha nem lágyítja meg a szeretet; a szeretet viszont ellágyul bennünk, ha nem erősíti meg az igazság.
Az apostol arra szólít fel bennünket, hogy e két dolgot harmonikusan egyesítsük magunkban.
Ami nem lehet nehéz a Lélekkel telt hívő számára, hiszen a Szentlélek maga az “igazság Lelke”, és legelső gyümölcse pedig a szeretet.