|
|
|
|
|
Isten választott népének megjelölésére szolgálnak ezek a jelképes nevek.
Mindenek előtt a babiloni fogságban lévő néphez szól ez az isteni felszólítás.
De mint “örökkévaló evangélium”, a mindenkori választott nép számára is feljegyezve maradt.
Így tehát hozzánk is szól általa Isten.
Itt is arról van szó, hogy Isten népe már ugyan nem alszik mélyen, de még mindig szendereg, és még mindig tétlenül lustálkodik, ezért Isten szeretné kimozdítani őket ebből az állapotukból.
Ezért ez az üzenet egy csomó parancsot és felszólító üzenetet tartalmaz.
Serkenj fel, ülj fel, kelj fel!
Öltözd fel erősségedet!
Öltözd fel ékességed ruháit!
Rázd ki magad a porból!
Old ki magadat nyakad bilincseiből!
Isten azzal kezdi el népéhez küldött üzenetét, hogy serkenjen fel, - vagyis ébredjenek fel az alvó állapotukból.
A következő versben azonban még kiegészíti ezt a felszólító üzenetét.
Isten ugyanis nem elégszik meg azzal, hogy már fel tudott ébreszteni alvásodból, esetleg az életidegen álmodozásodnak is véget vetett.
Ő azt akarja, hogy szűnjél meg lustán feküdni, legalább ülj fel, hogy ne történhessen meg az, hogy vissza alszol.
Isten azt akarja, hogy “kelj fel”, mert ülve nem lehet tevékeny és aktív életet folytatni.
Már pedig ez az üzenet határozott tevékenységre szólít fel bennünket.
Isten azt is mondja, hogy “öltözd fel erősségedet”.
Ezzel viszont azt is mondja, hogy ezt az erőt senki sem hordozza magában, senkinek sem sajátja ez az erő.
Mindenkinek úgy kell magára felvenni, mint egy ruhát, amelyet használhat ugyan, de sohasem lesz a személyiségének része.
Mert ezt az erőt minden nap újra és újra igényelni kell Istentől.
Természetesen mindenki számára más dolog jelenti ezt a bilincset.
Mindenkinek az jelent bilincset, ami a régi életszokásaihoz köti, ami akadályozza abban, hogy Istennek tetsző életet éljen.
Pál apostol is átélte ezt a megbilincselt állapotot, és benne a maga tehetetlenségét.
Ezért kiáltott fel úgy, hogy “Óh én nyomorult ember, kicsoda szabadit meg engem”. Róm. 7,24.
Később azonban, amikor már nem a saját erejével küzdött, hanem igénybe vette az isteni ajánlatot is, akkor egészen másként nyilatkozott.
“Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” Fil. 4,13.
Isten tehát arra szólít fel, hogy az általa biztosított erő igénybevételével oldozzuk fel azokat a bilincseket, amelyek a régi életünk beidegződött szokásaihoz kötnek bennünket.
Amikor egy embernek a nyakára teszik fel a bilincset, akkor ez a legsúlyosabb rabságot jelenti, a rabszolgaságot.
A Biblia ilyen rabszolgának tartja a bűnben élő embert, mert ez a rabság az egész életre szól, és a maga erejéből senki sem képes megszabadulni belőle.
A nyakad bilincse a fejedet tartja fogságban, vagyis az értelmedet, a gondolkodásodat, és a szabad akaratú döntéseidet, ezért akin ez a bilincs még rajta van, az nem képes arra, hogy azt tegye, amit szeretne.
Az Isten által elhívott ember viszont Isten ajándékaként rendelkezik azzal a lehetőséggel és képességgel, hogy kioldhassa a nyakát a korábbi életének bilincseiből.
Az újjászületéssel mindenki visszakapja istentől a választás lehetőségét, az akarat szabadságát, amivel már újból dönthet a saját sorsáról.
Vagyis ne legyen közösséged a világ szennyével és porával.
Ne heverj tovább abban a bűnpiszokban, ami az eddigi életedet jellemezte, amiben eddig jól érezted magad.
Ha a világ jól érzi magát benne, és a világnak ez természetes, mint a disznónak a pocsolya, de neked ne legyen az, te kelj fel onnan, és rázd ki magad belőle.
“Öltözzél fel ékességed ruháiba Jeruzsálem”, mondja az Úr.
Ennek az átöltözésnek, ennek a ruhacserének a folyamatát láthatta Zakariás próféta, amikor Józsua főpapot látta az Úr előtt állni. Zak. 3,3-4.
Levették róla a szennyes ruhákat, és ünnepi ruhába öltöztették fel.
Mit nevez Isten az ékességünk ruhájának?
Hogyan lehet felöltözni ezt a ruhát magunkra?
Rá lehet-e venni a régi ruhánkra ezt az Isten által felkínált ruhát?
Mikor kell elvégeznünk ennek a ruhának a felvételét?
“A gyülekezetnek rövid időn belül fel kell öltenie magára ékességeit: Krisztus a mi igazságunk.” (Préd.r. 5,1.)
“Akik magukra öltötték Krisztus életszentségének öltönyét, azok úgy állhatnak majd előtte, mint ‘választottak, hívek és igazak’.” (Pr.Kir. 365,1.)
Ez az ékesség tehát nem más, mint Krisztusnak bennünk lakozása, és életünkben való megnyilatkozása, amelynek láthatóvá kell válnia a környezetünk számára is.
Ezért mondja Péter apostol is azt, hogy a hivő ember ékessége teljesen más természetű, mint a világé.
“Akiknek ékessége ne legyen külső... hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt. Mert így ékesítették magukat hajdan ama szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek.” I. Pét. 3,3-5.
“Krisztus igazsága nem olyan takaró, amellyel befedhetjük a be nem vallott és az el nem hagyott bűneinket.” (Jéz. Él. 466,5.)
“Sokan keresztényeknek vallják magukat, és az evangélium áldásaira és kiváltságaira tartanak igényt, de nem tartják szükségesnek jellemük átformálását... Nem győzték le örökölt és ápolt rossz tulajdonságaikat és hajlamaikat... (az ilyenek) nem öltötték fel Krisztus igazságosságának öltönyét.” (Kr. Péld. 228,2.)
“Mindazok, akik bár magukra rakják a szentély ékességeit, de nincsenek betakarva Krisztus igazságának öltözetével, az ő mezitelenségük rútságában fognak maradni.” (Test. 5. 81,1.) v.ö: II. Tim. 3,5.
Ezek az emberek megpróbálják magukra venni a “szentély ékességeit”, de az nem tudott beleolvadni a természetükbe, nem tudott a saját természetük részévé lenni.
Lehet, hogy lelkesen beszélnek róla, ha azonban nem változtatja meg az életüket, akkor csak formálisan, külsőségekben történt változás.
Amikor Isten azt mondja, hogy “öltözzél fel ékességed ruháiba”, akkor ez azt kell jelentse számodra, hogy a felöltözés közben sajátoddá kell váljon ez a ruha, a felvett krisztusi természetnek meg kell nyilatkozni a mindennapi életedben.
Ilyen alkalom az Úrvacsora cselekménye is, az Istennel való szövetségünk megújjítása.
Az Úrvacsorával, a golgotai kereszt emlékünnepével is azokra a lehetőségekre szeretne emlékeztetni Isten, amiket ebben az Igében üzen.
Levetheted azokat a bilincseket, amik megkötözve tartanak.
Kirázhatod magad abból az állapotból, ahol még a világ bűne szennyezi életedet.
“Öltözzél fel ékességed ruháiba”, élj azzal a lehetőséggel, amit Isten biztosított részedre.
Az Úrvacsora szimbólumai által Isten arról akar biztosítani, hogy hit által elfogadhatod Krisztus igazságának tiszta öltönyét.
Krisztus igazságának elfogadása által viszont már dicsőséges és ékes lesz az életed.
A bennünk és rajtunk megnyilatkozó lelki ékesség ruhának ugyanis van egy alsó és egy felső része.
A felső ruha nem más, mint a Krisztustól kapott mennyegzői öltözet, az Ő szeplőtelen élete, amit kész nekünk adni, hogy méltóan állhassunk meg a megvizsgálás pillanatában.
Ezért a ruháért nem kell tennünk semmit, csak elfogadni és viselni.
A megváltottaknak azonban van egy olyan ruhájuk is, amit állandóan meg kell mosni és kifehéríteni a Bárány vérében. Jel. 7,14.
Ez a ruha nem lehet Krisztus igazságának fehér ruhája, hiszen azt nem kell megmosni és kifehéríteni.
Krisztus igazságának fehér ruháját mi csak elveszíthetjük, de nem szennyezhetjük be.
Ez a mosásra szoruló ruha nem más, mint a mi bűnnel fertőzött és megromlott természetünk, amihez mindenhol bűn tapad, és állandóan tisztításra szorul.
Ezért az isteni tisztító kegyelemért imádkozott Dávid is, aki érezte, hogy a teljes lelki békéhez és boldogsághoz nem elég a megigazulás.
“Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engem.... Tisztíts meg engem izsóppal és tiszta leszek, moss meg engem és fehérebb leszek a hónál.” Zsolt. 51,4. 9.
“Jézus drága vére az a forrás, melyet az Úr előkészített, hogy megtisztítsa a lelket a bűn szennyétől.... Drága megváltónk áldozatának és közbenjárásának tényleges tudata fogja összetörni szíveteket, melyet eddig a bűn keményített meg; s szeretet, hála, alázat fogja betölteni lelketeket. A szívetek Jézusnak való átadása bűnbánóvá, megtérővé teszi a lázadó embert, s attól kezdve ez lesz az engedelmes lélek szava: 'A régiek elmúltak, ímé újjá lesz minden'. Ez a Biblia igaz vallása. Ami ennél kevesebb, az nem más, mint félrevezetés.” (Test. IV. 625,2.)
Jézus vére olyan erővel és hatással járja át a belső lényünk rekeszeit, aminek eredményeként “a régiek elmúlnak, és imé újjá lesz minden”. II. Kor. 5,17.
Jézus ugyanis a tisztítás alatt nem a régi életünk javítgatását és foltozgatását érti, hanem a szívünk újjáteremtését érti, ahol “a régiek elmúlnak, és újjá lesz minden”.
“A keresztény élet nem a régi megjavításából és módosításából áll; az ember természetének kell teljesen átalakulnia! Az ‘én’-t és a bűnt meg kell öldökölni! Nyomában új életnek kell fakadnia! Ezt az átalakulást azonban csak a Szentlélek hathatós munkálkodása hozza létre.” (Jéz. Élete: 134,1.)
Nagyon fontos tudni és meghatározni azt is, hogy mi az, ami ettől kezdve elmúlt.
Emberi mértékek szerint egy ilyen változás hatalmas jelentőségű lehet, Isten azonban nem a külső alapján ítél meg bennünket. I. Sám. 16,7/b.
Pál apostol szerint “a régi élet szerinti ó ember meg van romolva a csalárdság kívánságai által”, ezért azt teljesen le kell vetkőzni. Eféz. 4,22.
A bűn ugyanis a kívánságok, a vágyak és a hajlamok szintjén uralja az embereket.
Amikor Isten teremtő műveként a régiek elmúlnak, akkor itt ezen a területen történik a változás.
Minden múljon el, ami meg van romolva, minden, ami a bűn következményeként van bennünk.
És mi csak akkor mondhatjuk el, hogy ez már megtörtént, ha már valóban elmaradtak életünkből, ha már nincs kapcsolata velünk és nem uralja a lelkünket.
Pál apostol azt mondja: “És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.” Eféz.4,24.
Ez a változás először belül jelentkezik a szívben, a belső emberünkben.
Azt tapasztaljuk, hogy elmúltak belőlünk az életünket uraló és rabságban tartó bűnös vágyak és hajlamok.
Helyükbe pedig a Jézusból áradó nyugalom és biztonság öröme lép.
A cselekedeteink pedig csak ennek megtörténte után, ennek a változásnak a következményeként változnak meg.
Ezt a sorrendet az eredményesség érdekében sohasem cserélhetjük fel.
Az egyik esetben egyszerűen csak azt kell tennünk, hogy “öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust”, - ez az Ő igazságának felöltözését jelenti.
A másik esetben viszont már belül cserélődünk ki: “Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”.