|
|
|
|
|
Pál apostol egy cselekvő tevékenységnek nevezi a felébredést.
Üzenetével azt akarja kifejezni, hogy az alvásnak és az ébrenlétnek egy sajátos állapotában vagyunk.
Ebben a kijelentésében az is benne van, hogy mi akik alszunk, tudatában vagyunk az állapotunknak, azt is tudjuk, hogy már fel kellene ébrednünk és kelnünk, csak még nem szántuk rá magunkat.
“Sátán éppen az elpecsételés jelen idejében fejti ki leginkább azirányú tevékenységét, hogy Isten népét eltérítse, megcsalja és megsemmisítse... Minden úton-módon megkísérelte, hogy ott tartsa őket, ahol éppen voltak...” (Tap.Lát. 32,1-2.)
“Sátán semmitől sem fél jobban, mint attól, hogy Isten népe minden akadályt eltávolít az útból, hogy ezáltal az Úr kitölthesse Lelkét a most még lankadó és bűnös gyülekezetére. Ha Sátánon múlna, akkor az idők végezetéig egyetlen ébredés sem lenne Isten népe körében.” (Vál.Üz. I. 117,4.)
Pál szerint ugyanis Isten népe nemcsak elaludt, hanem még álmodik is.
János apostol szerint azt álmodja, hogy “gazdag vagyok, és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem”. Jel. 3,17/a.
Pál azonban nem azokról beszél, akik olyan mélyen alszanak, hogy teljesen reménytelen az állapotuk, mint a balga szüzeké Jézus példázatában.
Pál szóhasználatában a “felserkenni” csak olyan emberekre alkalmazható, akik elaludtak ugyan, de nem mélyen.
Így aludtak el az okos szüzek is a példázatban, Jézus szerint csak “elszunnyadának”. Mát. 25,5.
Ugyanis rövid alvásidő alatt is lehet álmodni olyan élményszerűen, mintha az álom a valóságban történne.
Az apostol szavai viszont arra szeretnének késztetni, hogy végre mozduljunk meg, végre legyünk képesek tenni valamit annak érdekében, hogy megváltozzanak a dolgok.
Nekünk valóban tudnunk és ismernünk kell azt az időt, amiben élünk, hiszen próféciát ismerő népnek valljuk magunkat.
Isten Igéje szerint “a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félre téve minden akadályt és megkörnyékező bűnt”. Zsid. 12,1.
De vajon nemcsak az ajkak vallomása ez részünkről, - valóban tudatosul bennünk az, hogy milyen időben élünk?
Ne feledkezzünk el róla, hogy az igazi vallomásunkat a cselekedeteinkkel és az életünkkel tesszük meg és mondjuk el.
Mert az élő hit bizonyítéka minden esetben a cselekedet, és Pál apostol erre a cselekvő lépésre szólít fel bennünket. Jak. 2,17-18.
A világ számára egyre inkább az éjszaka ideje és a sötétség állapota jön el.
Isten népe számára azonban a hajnal világossága közeledik.
Ez a hajnali fény hozza el magával azt, hogy végre feltámad rajtunk az Úrnak dicsősége. Ésa. 60,1-3.
Ennek érdekében Isten újra és újra ébresztget, mert tudatosítani akarja bennünk a hajnal világosságának a közeledését.
“Annakokáért... Serkenj fel, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus”. Eféz. 5,14.
Jézus Krisztus mint hajnalcsillag a szívünkben szeretne feltámadni, és világosságot hozva szeretne felébreszteni. II. Pét. 1,19.
Nem sok történhet általunk addig, amíg nem megy végbe bennünk valami.
Ha Isten nem tud értem és bennem tenni valamit, akkor nagyon keveset fog tudni velem és általam tenni.
Gyülekezeteink lelki ébredése csak akkor fog megkezdődni, amikor végre tiszta szívből tudjuk Istentől kérni azt, amit Dávid:
“Tiszta szívet teremts bennem óh Isten, és az erős lelket újítsd meg” Zsolt. 51,12.
Olyankor mindig felmerült bennem az a kérdés, hogy vajon az eltelt évek jelentenek-e valamilyen érdemet vagy előnyt az Isten előtt?
Úgy gondolom, hogy csak több felelősséget, és több munkát.
Esetleg komolyabb számonkérést a ránk bízott feladatok miatt.
Isten mindenkit annak alapján fog megítélni, hogy az általa ismert igazság mennyire alakította át az életét és a jellemét.
Annak alapján ítélkezik, hogy a Jézussal szövetségben töltött idő alatt milyenné válhatott volna az életünk, és ebből mit valósítottunk meg.
De vajon az én üdvösségem és a Te üdvösséged is közelebb van?
Mert “más dolog belépni a gyülekezetbe, s megint más összeköttetésbe kerülni Krisztussal.” (Test. 5. 278,2.)
Ezzel az üzenettel Isten szeretne önvizsgálatra késztetni bennünket.
A múlt században élt advent úttörők esete jól példázza számunkra, hogy miként kell készülni a Jézussal való találkozásra, ha valóban hiszünk abban, hogy közel van hozzánk az üdvösség pillanata.
Vajon mi, akik időben már valóban közelebb vagyunk az üdvösség napjához mint ők, készülünk-e ugyanolyan komoly vágyakozással?
“Az őszinte hívők gondosan megvizsgáltak minden gondolatot, és szívüknek minden indítékát, mintha a halálos ágyukon feküdtek volna, és néhány óra múlva be kellett volna zárni szemeiket a földi jelenetekre nézve. Mindnyájan érezték egy belső bizonyíték szükségességét, hogy el vannak készülve a Megváltóval való találkozásra. Lelkük tisztasága volt a fehér ruhájuk, - a Krisztus engesztelő vére által megtisztított jellem. Bár még ma is bírna Isten népe ugyanolyan szívet kutató lélekkel, ugyanolyan komoly, határozott hittel.” (Nagy.Küzd. 358,1.)
A lelki ébredés esetében ugyanazok a törvényszerűségek működnek.
A felébredésünk pillanatában Dáviddal együtt kell imádkoznunk:
“Vizsgálj meg engem óh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? És vezérelj engem az örökkévalóság útján!” Zsolt. 139,23-24.
Kérd Istent, hogy feddje fel életedben azokat a dolgokat, amik nincsenek összhangban az akaratával.
Kérd a Szentlelket arra, hogy hasson rád azokon a területeken, ahol korábban még nem hallgattad meg a tanácsát.
Pál apostol is azonnal azt kérdezte Jézustól: “Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Csel. 9,6.
Felébredésről csak akkor beszélhetünk, ha készek vagyunk azonnal átrendezni életünkben a fontossági sorrendet.
Ami nem lényeges, az várhat, most minden késlekedés nélkül szenteld időd egy részét a Krisztussal való közösség fenntartására.
Ezen az úton a felébredt embertől cselekvő tevékenységet vár el Isten, hogy azután Ő is kiáraszthassa áldásait a felébredt megtérőre.
“És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával; én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.” II. Krón. 7,14.
Ebben az isten által felállított rendszerben nem lehet kihagyni egyetlen elemeket sem, de felcserélni sem lehet őket.
Ha ez az összhang kialakul Isten és népe között, akkor csodálatos dolgok fognak következni.
Az egész Menny készen áll arra, hogy nagy dolgokat tegyen az Egyházért, benne azokért, akik meghallják Isten utolsó kegyelmi üzenetét.
A külsőséges formák betartása nem elégíti ki az emberi lélek nagy igényét.
Minden esetben a belső indítékaim határozzák meg, hogy melyik csoportba sorolhatók a cselekedeteim; reformáció vagy csak egy formális külsőség.
“Sokkal jobban kell félnünk a belső akadályoktól, mint a külsőktől. Az erő és siker akadályai sokkal nagyobbak magában az egyházban, mint a világban....
A felénk közeledő embereken először mindig azt figyeljük meg, hogy milyen a ruhájuk, vagyis hogy néznek ki, még akkor is, ha ez nem tudatosan történik.
Így történik ez akkor is, amikor mi közeledünk valakihez az örökkévaló evangélium üzenetével.
A világosság fiaiként már nem jelenhetünk meg az emberek előtt a sötétség cselekedeteibe öltözötten.
Mert nem Krisztus természetét tükrözik vissza, ezért ellentétes azzal az üzenettel, amit képviselünk.
Mert ezek a cselekedetek nagyon sokszor megaláznak és szégyenbe hoznak bennünket Isten és az emberek előtt.
Mert ha továbbra is ragaszkodunk hozzá, akkor örökre elválaszthat bennünket Krisztustól és az üdvösségtől.
“Dobzódás, részegség”
Korunk emberére jellemző, hogy csak a telhetetlen étvágyát akarja kielégíteni.
Ne feledkezzünk el róla, hogy az egészséges ételekkel is lehet dobzódva, azaz mértéktelen módon élni.
A részegség viszont már egyfajta kábulatot jelent, amikor az ember már elveszítette a józan ítélőképességét.
Úgy gondolom, hogy nemcsak az alkoholtól válhat részeggé egy ember.
Vannak emberek, akiket a hatalom részegített meg.
Részeggé válhat valaki a világ befolyásától is, amikor már nem ura a saját tetteinek, már teljesen a világ szokása határozza meg az életét és tetteit.
Részeg lehet valaki az önfelmagasztalás büszkeségétől is, amikor túl sokat gondol maga felől.
“Bujálkodás, feslettség”
Napjainkban az érzékiség, a test fékevesztett vágyainak a kielégítése áll az emberek életének a középpontjában.
Ez az Ige azonban azoknak is szól, akik magukat erkölcsileg talán kifogástalannak tartják, de elfogadják a világ különböző kínálatát.
Az erkölcstelen könyvek és folyóiratok által.
Az ilyen jellegű TV, videó és rádió műsorok által.
És ha szívesen hallgatnak társaságban erkölcstelen vicceket.
A világgal való barátkozás és a világ szokásainak követése pedig lelki értelemben teszi paráznává az embereket. Jak. 4,4.
“Versengés, irigység”
Ezeknek a jelenléte életünkben minden esetben azt tanúsítják, hogy hiányzik az őszinte szeretet.
“Ha pedig keserű irigység van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen.... Mert ahol irigység és civakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.” Jak. 3,14. 16.
"Mert nem test és vér ellen van nékünk tusakodásunk" Eféz. 6,12-17.
"Öltözzétek fel a világosság fegyvereit"