|
|
|
|
Mindennap életet ad, a természet áldásait árasztja személyválogatás nélkül mindenkinek. Jer.Si. 3,22-23. Mt. 5,45. Zsolt. 145,15-16.
Isten azonban nemcsak evilági életünkre kiható kegyelmét akarja adni, hanem a legnagyobbat is, az üdvözítő kegyelmét.
De itt sem elégszik meg azzal, hogy már megismertük őt, elhívott bennünket és most gyermekeinek tudhatjuk magunkat, sok áldását megtapasztalva életünkben.
Szeretné teljességre vinni személyes életünkben a megváltást, az üdvözítő kegyelem részesévé akar tenni bennünket. Róm. 8,28-30. I. Tim. 2,4.
Mivel a bűn világában élő embernek megromlott és eltompult a gondolat és érzelem világa, önmagától az Isten dolgait felfogni és megérteni nem képes, ezért Isten világosságot gyújt minden emberben az arra alkalmas pillanatban. I. Kor. 2,14. II. Kor. 4,16/a. Eféz. 1,18/a.
Ebben az isteni világosságban látjuk meg az életünket és a bűnt olyannak, ahogy az Isten látja azt, és ismerjük fel az Isten által kínált életnek igazi értékét és szépségét.
Annak érdekében, hogy a felismert bűnökhöz ne akarjunk tovább is ragaszkodni, ezért ellenséges érzést támaszt bennünk a bűnnel és a bűn Szerzőjével szemben, így teljesítve be az ősevangéliumban adott ígéretét. I. Móz. 3,15.
A Szentléleknek ez a munkája a lelkiismeretünkön keresztül nyilatkozik meg, ami ettől fogva vádol bennünket, amikor a bűnt akarjuk tenni.
Mivel a bűn és a Sátán rabszolgaságában élő ember nem rendelkezik az Isten országa felé való választás lehetőségével, ezért Isten a megszólításunk pillanatában visszaadja a szabad akarati választás lehetőségét. II. Pét. 2,19/b. Róm. 8,7/b.
Az Isten munkálja bennünk azt, hogy újra lehetőségünk legyen a jó választására. Fil. 2,13. II. Pét. 1,3.
A régi bűnös életétől szabadulni akaró ember nem maradhat mindig csupán a döntés és az elhatározás szintjén, de mivel a saját erejéből nem képes tovább lépni, ezért az Isten kegyelme siet ekkor is a segítségére. Ján. 15,5/b. 1,12.
Először is fel akar ébreszteni, ami által szeretne rádöbbenteni a jelenlegi állapotunkra, annak érzékelésére.
Hogy meglátva bűnös és tehetetlen voltunkat, a Jézus Krisztusban való megigazulás vágyakozásával töltsön el.
“Mielőtt Isten utoljára látogatná meg ítéletével a Földet, az Úr népe között olyan lelki ébredés lesz, amire az apostoli idők óta nem volt példa.” (N.K. 413,3.)
Az Istentől jövő ébredések azonban minden esetben a gyakorlati élet megváltozását is munkálják, vagyis mindig egy reformációt indítanak el.
“A látványos ébredések nagyon sokszor a képzelet megmozgatásával, az érzelmek felkeltésével, az új és meglepő utáni vágy kielégítésével lángolnak fel.” (N.K. 413,1.)
Ezért csak a reformációra késztető ébredés tud elindítani bennünket a megszentelődés útján, és csak ez tud közelebb vezetni bennünket Istenhez.
Bár az ébredés és reformáció két különböző dolog, de a lelki életünkben szükséges változás érdekében elválaszthatatlanul együtt kell hatniuk.
Lehetőségünk volt megismerni és elfogadni ezt a kegyelmet
Az Isten üdvözítő kegyelme azonban nem akar megrekedni bennünk csupán a megismerés és az elfogadás szintjén.
Ez a kegyelem szeretne kiteljesedni, és tovább vezetni.
Rá akar mutatni életünk hiányosságaira.
Meg akarja tanítani, hogy mikor várhatjuk boldog reménységgel Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelét.
Ha Jézust valóban elfogadtad személyes megváltódnak, akkor merd hittel vallani azt, hogy te most Isten újjászületett gyermeke vagy.
Ez a hited azonban látszódjon meg a cselekedeteidben, és az egész életedben is, hogy a környezetedben élők is győződhessenek meg róla, hogy te valóban Isten gyermeke vagy.
Ez a hited Jákobhoz hasonlóan merjen belekapaszkodni Isten ígéreteibe akkor is, amikor a körülményekből úgy látod, hogy mindenki elhagyott, még az Isten is.
Mert “Ha hiheted azt,..... minden lehetséges a hívőnek”. Mk. 9,23.
Bár mi sokszor csak úgy hiszünk, mint a Jézus által meggyógyított gyermek apja.
“Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemben!” Mk. 9,24.
“Aki hisz Abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul.” Róm. 4,5.
Mert “az igaz ember pedig hitből él”. Róm. 1,17.
A világ nagyon sok területen kínálja önmagát, bűnnel fertőzött árúit.
A szórakoztató ipar különböző cikkeiben.
A szélsőséges divatok egészségtelen és erkölcstelen árúiban.
A gyors meggazdagodás lehetőségének telhetetlen hajszájában.
Isten gyermekei viszont csak egy többlépcsős változatban tudnak eljutni odáig, hogy végül megtagadják a világ kívánságait.
"Szánjátok oda magatokat Istennek!" Róm. 12,1.
"Ne szeressétek (ne dédelgessétek) a világot!" I. Ján. 2,15.
"Ne szabjátok magatokat a világhoz!" Róm. 12,2.
"Keressétek, hogy mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." Róm. 12,2.
Ha el tudunk mélyülni Isten Igéjének kutatásában, akkor Ő képes foglyul ejteni a gondolatainkat, és akkor addig Sátán nem tud kísérteni bennünket.
“Akik nem akarnak Sátán cselvetéseinek áldozatul esni, azoknak jól kell őrizniük a belső világukba vezető utakat. Kerülniük kell az olyan dolgok olvasását, szemlélését vagy hallgatását, ami tisztátalan gondolatokat ébreszthet bennük.” (Üz.Ifj. 204,2.)
Ezért Isten üzenete azt mondja, hogy a Jézussal való találkozás előfeltételei között a mértékletes életnek is ott kell lenni.
Természetesen minden embernek más területen jelentkezik a mértékletes élet kritikus pontja.
Vannak, akiknek például a beszédben kell mértékletességet gyakorolniuk.
Másoknak talán a világ divatjának követésében kell önmegtagadást gyakorolni.
Vannak olyanok is, akik a munka rabszolgái, ezért nekik éppen ebben kell mértékletességet gyakorolni.
Vannak olyanok is, akiknek Pál apostol szavai szerint a hasuk az istenük, és ezért nekik itt van szükségük mértékletességre.
Az is lehet, hogy tisztában vannak vele, hogy ezen a területen mit kíván tőlük Isten, még sem tudnak lemondani és az Isten mértéke szerint élni.
“Akik nem hajlandók a gyakorlatban alkalmazni azt a világosságot és tudást, amit Isten könyörületesen elérhetővé tett számukra, azok lelki és testi életük fejlesztésének egyik Isten-adományozta módját utasítják vissza. Ezzel olyan területre lépnek, ahol Sátán csalásainak teszik ki magukat.” (Test. 5. 193,4.)
Ez a lecke Isten megváltó művének két dimenzióját villantja fel előttünk: igazán és szentül.
Mindkét állapot csak Isten kegyelme által érhető el, és alakulhat ki bennünk.
Az ember kizárólag csak a Jézus Krisztusba vetett hite által lehet igaz Isten előtt. Gal. 2,16.
A békesség Istene képes arra, hogy megszenteljen bennünket mindenestül, egész valónkat, mind lelkünket, mind testünket. I. Thess. 5,23.
Ennek megvalósulását nem a bizonytalan jövőben kell tervezgetni, hanem a mában, “a jelenvaló világon”.
Az első csoportban azt mondja el, hogy mi az, amitől el kell fordulnunk, amit határozottan meg kell tagadnunk magunktól.
Mindenek előtt a hitetlenséget és bizalmatlanságot Istennel és ígéreteivel kapcsolatban.
De meg kell tagadni a világi kívánságokat is, amelyek megrontják életünket és elválasztanak Istentől.
A másik csoportba viszont az elérendő és megvalósításra váró célokat sorolja fel.
Arra kér, tanuld meg, miként lehet az isteni mértékletesség szerint élni.
De meg kell tanulni azt is, hogy az üdvözítő kegyelem birtokosainak igazán és szentül kell élni már ebben a világban is.
Nagyon sokszor ugyanis a hitetlenségüket kell megtagadni azoknak, akik a mértékletesség kérdésében lépéshátrányban vannak az Istentől adott világossághoz viszonyítva.
Egyértelműen mondhatjuk viszont azt is, hogy mindazoknak, akik mértékletesen akarnak élni, mindenek előtt a világ szerinti kívánságokat kell megtagadni, amit a hátunk mögött kell hagyni.
Ugyanakkor, az üdvösség vonatkozásában semmi jelentősége sincs az olyan jellegű mértékletességnek, amelyik nem kapcsolódik össze az igaz és szent élettel.
Önmagában lehet nagyon egészséges élet, de az Istennel való kapcsolathoz semmi köze sincs.
Pál azt is hangsúlyozza, hogy az üdvözítő kegyelem ezt a gyakorlati tanítását és késztetését nem az örökkévalóságban szeretné megvalósítani, hanem már ebben a jelenvaló világban.
Vagyis amikor megértetted, hogy mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata, akkor ne halogasd annak elfogadását és gyakorlati alkalmazását életedben.
A holnap és a jövő nem a miénk, ezért döntéseinket ne jövő időre halogassuk, hanem tanuljunk meg a mában élni, a jelenvaló világban.
Ez a hitünk és meggyőződésünk újra és újra elhangzik prédikációkban és személyes bizonyságtételekben megfogalmazva.
De ezt a reménységünket hivatott hirdetni a nevünk is azok számára, akik valamilyen módon megismerhetnek vagy hallhatnak felőlünk.
Az alapigénk üzenete viszont azt mondja el, hogy a Jézus várásnak feltétele is van.
A kérdés csak az, hogy kész vagy-e tanulni Istentől, engeded-e vezettetni magad Tőle?
Pál apostol sorai között ott van egy határozott felszólítás is, amit Ellen White mond ki teljes nyíltsággal;
“Valamennyi keresztény kiváltsága az, hogy ne csupán várja, hanem siettesse is Jézus Krisztus visszajövetelét.” (A.T. 487,f.)
Ha az üdvözítő kegyelem meg tudja valósítani életünkben ezeket a gyakorlati szempontokat, akkor ezzel sürgethetjük Jézus dicsőséges visszajövetelének mielőbbi beteljesedését.
“Ha a gyülekezet magára öltené Krisztus igazságát és szentségét, ha mellőzne mindennemű közösséget a világgal, akkor a fénylő és dicső nap hajnala virradna rá.” (A.T. 487,1.)