51. az utolsó húsvét a tanítványokkal
Mt. 26,26-29. Mk. 14,22-25. Luk. 22,14-20. Jn. 13,1-17. II. Móz. 12. fejezet III. Móz. 23,5-8
| I. A húsvéti bárány vacsorája | II. Egy új ünnep beiktatása |
|
|
 |
Mt. 26,26-29. Mk. 14,22-25. Luk. 22,14-20. Jn. 13,1-17. II. Móz. 12. fejezet III. Móz. 23,5-8
| I. A húsvéti bárány vacsorája | II. Egy új ünnep beiktatása |
|
|
|
Izrael ünnepeit két nagy csoportba lehet szétválasztani, tavaszi és őszi ünnepek.
A tavaszi ünnepek az eljövendő Messiás első adventjét mutatták be jelképekben.
Az I. hónap 14-én a pászka ünnepe volt, amely bemutatta azt, hogy a Megváltónak meg kell halnia.
Az I. hónap 15-21-ig a kovásztalan kenyerek ünnepe volt, ami pedig arra tanított, hogy annak az embernek, aki elfogadja a megváltást, Isten szabadító tervét, annak meg kell szabadulnia a bűn kovászától.
Az I. hónap 16-án a zsengekéve bemutatásának ünnepe volt, amely a Megváltó harmadnapon napon történő feltámadását és mennybemenetelét jelezte előre.
Családonként egy egészséges, hibátlan, egyéves bárányt kellett megölni, a bárány vérével pedig meg kellett kenni a bejárati ajtó szemöldökét és félfáját, a húsát pedig meg kellett enni a családnak, keserű füvekkel,
Ezeknek az utasításoknak a pontos betartása biztosította azt, hogy az ítélet éjszakáján senki sem halt meg a családból, a figyelmen kívül hagyása viszont egy rettenetes ítélet bekövetkezését eredményezte, minden elsőszülött meghalt, ahol nem volt vér.
Ahogy a halálos ítélet minden elsőszülöttre vonatkozott, akként az Isten kegyelmi ajándéka is fel lett kínálva mindenkinek.
Aki hitelt adott ennek az isteni ajánlatnak, és leölt egy bárányt, mint helyettest, annak az otthona megmenekült a pusztító angyal ítéletétől.
Ebben az esetben Isten nem a vétkező bűnösre tekintett, hanem a vérre, mert a vérben van a bűneink egyedüli engesztelése.
Az évenként bemutatott húsvéti bárányok előre mutattak Istennek ama Bárányára, aki a Golgota keresztjén áldozta fel az életét érettünk és helyettünk. I. Kor. 5,7.
A húsvéti bárányt teljes menetkész állapotban és nagy sietséggel kellett elfogyasztani, ez a nagy sietség arra utal, hogy a szabadulás alkalmát nem lehet halogatni. II. Móz. 12,11.
Isten azt szeretné, ha mi is rádöbbennénk arra, hogy a bűn rabságából csak az alkalmas időben lehet megszabadulni.
Mindig legyünk készek erre a szabadulásra, nagy sietséggel tegyük meg azt, amit tőlünk vár el Isten.
A pászka bárányt keserű füvekkel kellett a családoknak elfogyasztani, amivel az egyiptomi rabszolgaság keserűségére emlékeztette őket Isten. II. Móz. 12,8.
Ha már mi is rádöbbentünk a bűnös állapotunkra és megértettük annak következményét, akkor ez megszomorodást és megkeseredést fog kiváltani belőlünk. II. Kor. 7,10.
Nem a kétségbeesés keserűségét, mert ez Sátán további csapdáját képezné.
A húsvéti bárány vérének oltalma alatt csak azok lehettek, akik tagjai voltak Izráel közösségének, ha az Istennel szövetségben álló nép tagja volt.
“Egy idegen származású se egyék abból... És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körül minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körülmetéletlen se egyék abból.” II. Móz. 12,43. 48.
Isten nagyon komolyan gondolja azt, amit mond, ezért szigorúan számon kérte választott népétől a rendelkezéseinek betartását.
A Szentírás elég sok történetet feljegyez tanulságképpen az utókor számára, hogy mi történik akkor, ha a látszólag kis dolgokban közömbösséget tanúsítanak és nem veszik figyelembe Isten rendelkezéseit.
Ilyen eset Nádáb és Abihu története, akik idegen tüzet vittek az oltárhoz, ezért Isten halállal sújtotta őket. III. Móz. 10,1-2.
Uzzának is meg kellet halnia, pedig ő látszólag jót akart tenni, csakhogy olyan területen avatkozott közbe, ahová neki nem volt felhatalmazása.
A vér védelme alatt levő emberek nem ehettek semmi kovászos ételt a húsvét teljes ideje alatt, mert ellenkező esetben visszakerültek Isten halálos ítélete alá.
“Valaki kovászost eszik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből... akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.” II. Móz. 12,15.
Ebben az esetben a kovász a bűnt jelképezi, ezért a Krisztus vérén megváltott embereknek ki kell irtani életükből a bűn kovászát. I. Kor. 5,6-8.
Sokakat kísért az a gondolat, hogy mivel már bűnbocsánatot nyertünk Jézus vére által, ezért biztonságban érezhetjük magunkat.
De ha a bűn kovásza ott marad az életünkben, ha a régi kovászt Isten segítségével nem távolítjuk el, akkor mi is visszakerülünk Isten ítélete alá.
Ezt az ítéletet fogja majd végrehajtani Jézus a vizsgálati ítélet alkalmával.
Akik megmaradnak a bűn kovásza mellett, azoknak nevét kitörli Jézus az élet könyvéből, ezt jelképezte az a rendelkezés, hogy “irtassák ki az ő népe közül”. Jel 3,5.
A két ünnepnek együttes alkalmazása két bibliai fogalmat hivatott bemutatni előttünk: a megigazulást és a megszentelődést.
A Bárány vére megigazít, felment az ítélet alól, jogot ad Isten kegyelmére.
Ez a jog azonban csak akkor válik gyakorlattá, ha én is kész vagyok megtenni a magam részét, amit tőlem vár el az Isten.
“Mert bár a bűn büntetésétől egyedül Krisztus bűntörlő vére szabadít meg, de nekünk el kell fordulnunk a bűntől, hogy engedelmesen, igazságban szolgáljunk Istennek… Igaz, hogy nem cselekedetekből, hanem hit által igazul meg az ember, ám hitét cselekedeteivel kell bizonyítania” (PP, 277).
Mindezek megvalósítása közben fog szentelődni az életünk.
Jézus az Úrvacsora szertartását iktatta be ekkor, mert amit akkor Izraelnek a húsvéti bárány jelentett, azt jelenti ma nekünk Jézus, mint Istennek Báránya. I. Kor. 5,7/b.
Ha Isten melletted is ott látja a Bárány vérét, akkor olyan biztosan állhatsz meg az ítéletben, mint Egyiptomban a vér által megmentett elsőszülött az öldöklő angyal előtt.
Hasonlóan a pászkához, az Úrvacsorában is Jézus krisztus halálának és áldozatának emléke él tovább.
Ugyanúgy meg kell enni a Megváltót jelképező kenyeret és bort, mint akkor a bárányt.
A jelképek fogyasztása közben ugyanarra a Szabadítóra kell emlékeznünk és gondolnunk, mint Izráel népének.
Nekünk is kovásztalan kenyeret kell ennünk, mert ez a kenyér Jézus Krisztusnak a bűn kovászától mentes életét szimbolizálja.
Vannak keresztények, akik csak egy szín alatt veszik az Úrvacsorát, mivel a pap csak a kenyeret adja nekik elfogyasztásra.
A keresztények többsége azonban két szín alatt vesz Úrvacsorát, vagyis a kenyeret és a bort is kiosztják a hívek között.
Mi adventisták viszont úgy hisszük, hogy Jézus a lábmosás szertartását is elrendelte az Úrvacsora részeként. Ján. 13,14-15. 17.
Ezzel a cselekménnyel nem egy tisztálkodási szokásra kell emlékeznünk, hanem a Jézushoz való tartozásunkat fejezzük ki szimbolikusan.
“Ha meg nem moslak téged, akkor semmi közöd sincs énhozzám.” Ján. 13,8/b.
Ez a lábmosás az újjászületés fürdőjének a kiegészítéseként történik.
Mert az újjászületés fürdője óta már beszennyeződött a “lábunk”, vagyis a keresztség óta már újra követtünk el bűnöket, amiket le kell mosni magunkról, meg kell tisztulnunk tőlük. Ján. 13,10.
A lábmosás tehát a Jézus vérében való újbóli megtisztulásunk lehetőségének a szimbóluma. I. Ján. 1,7/b.
A lábmosás cselekményét azzal a hittel kell végeznünk, hogy a valóságban bennünket is Jézus mos meg, mint egykor ott Jeruzsálemben Pétert. Ján. 13,8/b.
Ez a cselekmény az egymás előtti megalázkodásunk kifejezésére is szolgál, vagyis nem tekintjük magunkat nagyobbnak a másiknál, és a Jézusi tanácsok szerint készek vagyunk a másiknak szolgálni. Mt. 20,26-28.
Jézus csak azok számára rendelte el, akik az újjászületés fürdőjében, a keresztség vizében már megtisztultak.
“Aki megfürdött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta.” Ján. 13,10.
Ennek viszont az ellenkezője is igaz; aki még nem fürdött meg, annak nem elég az, hogy megmossa a lábát, ettől még nem lesz tiszta.
Ha valaki még nem tisztult meg az újjászületés fürdőjében, ez azt jelenti, hogy még nem méltó a Jézus testével és vérével való közösségre, és az Úrvacsora nem jelentheti számára a Jézussal való szövetségének megújítását, hiszen azt meg sem kötötte.
Ezzel a cselekedettel egyrészt azt fejezzük ki, hogy kész vagyok a testvéremet bűnösként is elfogadni.
Kész vagyok mellette állni akkor is, ha újra bűnt követ el, és akkor nem követ akarok rá dobni, de még a fejét sem akarom megmosni, hanem csak a lábait, hogy megtisztulhasson, és Jézus Krisztus kegyelmében részesülhessen.
Másrészt viszont azt mondhatjuk el ezzel a cselekménnyel, hogy bűnösök vagyunk, és újra szükségünk van Jézus bűnbocsátó kegyelmére és bűntörlő vérére.
Amikor engedem, hogy a testvérem megmossa a lábamat, akkor ezzel előtte is bűnösnek vallom magam, és elfogadom az ő segítő szándékát.
A Jézus Krisztus testét jelképező kenyérnek kovásztalannak kell lennie, a vérét jelképező bornak pedig erjedetlen szőlőlének.
Jézus is ilyen kenyeret és bort adott a tanítványainak, hiszen a zsidó háztartásban húsvétkor semmi erjedt és kovászos dolog nem lehetett. II. Móz. 12,18-20.
Mivel Jézus természete mentes volt a bűntől, ezért az Ő testét és vérét jelképező szimbólumoknak is menteseknek kell lenni a bűn jelképeitől.
Isten arra int bennünket, hogy előtte vizsgáljuk meg lelkünk állapotát. I.Kor. 11,28-29.
Jézus az ószövetségi gyakorlat hátterén világítja meg előttünk az önvizsgálat szükségességének a lényegét. Mt. 5,23-24.
Jézus azt mondja, hogy amennyiben csak ott az oltárnál jutott eszébe az, hogy rendezetlen ügye van a felebarátjával, akkor inkább hagyja ott az áldozatát, menjen el és béküljön meg, minthogy úgy mutassa be az áldozatát.
Az Ószövetség emberének az áldozat bemutatás éppúgy a bűntől való szabadulás lehetősége volt, mint nekünk az Úrvacsora.
Az Úrvacsora által Isten bűnbocsátó kegyelmét igényeljük, ezért Jézus arra is figyelmeztet, hogy legyünk készek megbocsátani az ellenünk vétkezőknek olyan mértékben, mint ahogy mi is szeretnénk Isten bűnbocsátó kegyelmében részesülni. Mt. 6,12. 14-15.