49. A Messiás prófétai szolgálata
Mt. 23,34-39. 24,1-3. 15-18. Mk. 13,1-2. Lk. 13,34-35. 21,5-7. 20-24.
| I. Ítélet Izráel és Jeruzsálem felett | II. A végidő előjeleiről |
|
|
 |
| III. A végidő előjeleiről |
A hozzátok küldött isteni hírnökök közül “némelyeket megöltök, és megfeszítetek, másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok és városról-városra üldöztök”, mondotta nekik. Mt.23,34.
“Hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.” Mt. 23,37.
Isten nem csak egyszer, hanem nagyon sokszor próbálkozott azzal, hogy Izráelt jobb belátásra bírja, visszafordítsa őket a bűn útjáról.
Mivel a teremtő Istenünk szabad akarattal teremtett bennünket, ezért Ő most sem kényszeríti ránk akaratát, most is tiszteletben tartja az emberek szabadon választott döntéseit, még akkor is, ha tudja róluk, hogy rosszul döntenek.
3. Mire vonatkozik Jézusnak az a kijelentése: “Imé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok”?
Isten úgy ítélte meg, hogy a jeruzsálemi templom már nem az Isten háza, hanem a főpapok sajátították azt ki az maguknak, a saját önző érdekeik érvényesítéséhez.
Ezért kellett Jézusnak kétszer is erőfeszítést tenni a templom megtisztítására.
Amikor ez a Jézus által bejelentett ítélet bekövetkezik, akkor Isten személyes jelenléte megszűnik jelen lenni abban a templomban, amit pedig korábban Ő választott ki magának arra, hogy népe között lakozzon. II. Móz. 25,8.
Egy ilyen ítélet bekövetkezésének lehetőségét Isten már a salamoni templom építése alkalmával elmondta figyelmeztetésül. I. Kir. 9,6-9.
Ez az ítélet Jézus halálának pillanatában következett be, amikor a szentek-szentjét eltakaró kárpit a tetejétől az aljáig kettészakadt. Mt. 27,50-51.
Isten ezzel akarta jelezni választott népe számára, hogy többé nem lakozik közöttük, ezért a templomban végzett szolgálatoknak sincs tovább jelentőségük.
Krisztusnak a papokhoz és főemberekhez intézett szavai rettegéssel töltötték el a tanítványok szívét.
Bár közömbösséget színleltek, de gondolataikban egyre ott motoszkált a kérdés, mit jelentenek e szavak.
Türelmetlenül vártak Jézustól valami határozottabb kijelentést, ezért a templomból kifelé jövet felhívták figyelmét az épület szilárdságára és szépségére.
Jézus viszont azt válaszolta nekik, hogy “nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik”. Mt. 24,2.
“Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, a mit csak szólánd néktek.” Csel. 3,22. - V. Móz. 18,18. 19.
“Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én igéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.” V. Móz. 18,18. [Ján. 12,49. 50]
A Samáriai asszony éppen ez alapján ismerte fel Jézusban a megígért Szabadítót, a Krisztust: “mindent megmondott nékem, amit cselekedtem”. Ján. 4,39.
Amikor Jézus a templomban azt mondta, hogy “pusztán hagyatik néktek a ti házatok”, akkor a tanítványok nagyon meglepődtek, és nem értették mesterük kijelentését.
Ahogy a templomból kiléptek, azonnal el kezdték neki mutogatni a templom épületeit, amivel ki akarták provokálni belőle azt, hogy magyarázza meg az előbbi kijelentését.
Ebbe a mutogatásban viszont benne volt az is, hogy Jézus lássa be, hogy amit az előbb mondott, az teljes képtelenség.
Jézus azonban egy még súlyosabb kijelentést tett: “Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik”. Mát. 24,2.
A tanítványokban úgy csapódott le Jézusnak ez a kijelentése, hogy ez az esemény azonos a véggel, vagyis Jézus visszajövetelével és a világ végével. Mát. 24,3.
Megkérdezték azért Tőle: “Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek?”. Luk. 21,7.
Jézus nagyon határozottan megfogalmazta azt a jelt, amelyik Jeruzsálem pusztulását hivatott jelezni azoknak, akik figyelni akarnak az Istentől adott prófétai kijelentésekre.
“Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása.” Luk. 21,20.
“Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg): Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;” Mát. 24,15-16.- Dán. 9,26.
Jézus ezt a kijelentését a Római hadsereg megjelenésére értette, akik valóban elpusztították Jeruzsálemet teljesen.
Ez Isten büntető ítéleteként fog bekövetkezni a városon és a népen.
“Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak.” Luk. 21,22.
Ez a pusztítás pontosan bekövetkezett i.u: 70-ben, amikor Titus seregei elfoglalták Jeruzsálemet és elpusztították azt.
Nagyon pontosan fogalmaz a prófécia Dániel könyvében, amikor azt mondja ki, hogy a fejedelem népe végzi el ezt a pusztítást.
Ami akkor történt Jeruzsálemben, azt ugyanis nem Titus akarta, hanem a zsidók kegyetlenségétől megvadult római katonák, akiket Titus már nem tudott visszatartani a pusztításban.
A Dánielnek adott kijelentés szerint ez a pusztítás olyan erejű lesz, mintha egy vízözön söpörne végig a városon.
Vagyis senki sem állíthatja meg annak pusztító erejét, mert Istennél “elhatároztatott a pusztulás”. 26/b.
Jézus három pontban részletezi azt az üzenetét, hogy miért kell a mindenkori tanítványainak komolyan odafigyelni az Által mondottakra.
“Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket”, mert nagyon sok hitető, hamis próféta és hamis Krisztus fog támadni, akik még jeleket és csodákat is tesznek annak érdekében, “hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is”. Mát. 24,4. 24.
Abban az időben rendkívül meglepő dolgok fognak történni, amivel Sátán szeretné megingatni a választottak hitét: “sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást”. Mát. 24,10.
Isten mintegy útjelző táblákként mutatja fel előre a végidő eseményeit, hogy felkészültek lehessünk akkor, amikor végre minden beteljesedik.
“Mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.”
Mindenek előtt azért, mert a tanítványok kérdésére válaszolt, és ők így egy csomagban tették fel a kérdésüket.
Másrészt azért, mert Jézus jó néhány pillanatkép-próféciát mond el ebben a tanító és kinyilatkoztató beszédében.
A pillanatkép-próféciák jellegzetességei közé tartozik, hogy esetenként kettős teljesedésűek, vagyis beteljesedhetnek Jeruzsálem pusztulásakor is, de a végidőben Jézus dicsőséges visszajövetelekor is.
Isten a legtöbb esetben az utókor embereire bízza a prófétai kinyilatkoztatás megértését, amikor a Szentlélektől vezetett emberek tanulmányozni fogják, és megértik az abban adott kijelentéseket. (lásd: Dán. 12,4)
Hamis próféták és hamis Krisztusok támadnak, akik bizonyos helyeken megjelennek az emberek előtt és csodákat is tesznek előttük.
“Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről.” Mát. 24,6.
“Lesznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.” Mát. 24,7.
“Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.” Mát. 24,9.
“Az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” Mát. 24,14.
“Az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.”Luk. 21,26.
“És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog,” Luk. 21,25.
“A nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.” Mát. 24,29.
“Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után”. Mát. 24,29.
Jézus a Dániel által kinyilatkoztatott prófétikus évnapokra utal. Dán. 12,11-12.
“De azokban a napokban, azután a nyomorúság után” Mk. 13,24-25.
Még a prófétai évnapok időszaka alatt, de a nyomorúságnak már vége van akkor, amikor ezeknek a természeti eseményeknek be kell teljesednie.
1780 május 19-én a Nap és a Hold elsötétedése - 1833 november 12-13 éjszakáján a csillaghullás jelensége teljesedett be.
“Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.” Mát. 24,36.
“Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” Luk. 21,36.