Lk. 10,38-42. Jn. 7,1-53.
| I. Mária és Márta otthonában | II. Jézus titokban jelenik meg a sátoros ünnepen |
|
|
|
| III. Jézus tanítása az élő vízről |
Valószínűleg Jerikó felől közeledik Jézus Jeruzsálem felé, és eközben esik útba Bethánia, ahol megszakítja útját, hogy pihenőt tartson.
Lukács nem vezeti be helymeghatározással az elbeszélését, máshonnan tudhatjuk, hogy Márta és Mária Bethániában lakott. Jn. 11,1.
Bevezető szavaiból csak az derül ki, hogy Jézus egymaga tér be a két nőtestvér házába, ahol a samáriai falu lakóival ellentétben szerető gondoskodással fogadják.
Jézus az emberek értetlenségétől való gyötrődésében fáradtan érkezik a két testvér hajlékába, amit csak súlyosbít az a körülmény, hogy útja Jeruzsálembe, szenvedéseinek színhelyére vezet.
2. Milyen különös ellentétet látunk a két lánytestvér magatartása és Jézushoz való viszonyulása között?
Mária mély emberi megértéssel, lelkének teljes szeretetével illeszkedik bele a fáradt Mester helyzetébe.
Azt teszi, amire Jézusnak szüksége van, és ilyen módon azt kapja ajándékba, amire neki van szüksége.
Márta éppen ellenkezőleg, a maga elgondolása szerint próbálja bizonyságát adni szeretetének, és eközben szinte szétforgácsolódik a sokféle szolgálatban.
A szorgalmas emberek lendülete és lelkesedése hajtja, ezt azonban hamar felváltja a zúgolódás és szemrehányás, ezért Jézushoz fordul panaszával.
Márta nem tudja elviselni, hogy a testvére más értékrend alapján ítéli meg a dolgokat, és ennek alapján viselkedik és cselekszik.
3. Mire mutatott rá Jézus a Márta által felvetett panaszra válaszolva?
Jézus arra mutat rá válaszában, amit Márta nem ismert fel: minden helyzetben fel kell ismerni az alkalom sajátos követelményét, és annak kell megfelelni.
Márta sokféle szolgálatából Jézusnak lényegesen kevesebb is elég lett volna.
“Az 'egy dolog', melyre Mártának szüksége volt, az a csendes, odaadó lelkület és a mélységesebb vágyakozás a jövővel, a halhatatlan élettel kapcsolatos ismeretek után, valamint a lelki előrehaladáshoz szükséges kegyelem után. Kevésbé kellett aggódnia a mulandó dolgok miatt, s többet törődnie a maradandókkal.” (JÉ 442,2)
Mária viszont felismerte ezt a jobb részt és ezt választotta, és ez az, ami Jézus ígérete szerint nem vétetik el attól, aki mellette dönt.
1. Miért ment Jézus ekkor egyedül Jeruzsálembe, hol voltak a tanítványai?
Korábban már a testvérei is biztatták Jézust arra, hogy menjen fel velük együtt Jeruzsálembe, és cselekedje ott is azokat a csodáit, amiket máshol cselekedett.
Jézus azonban nagyon határozottan visszautasította, hogy velük menjen, ezt a magatartását azzal indokolta, hogy “én még nem megyek fel erre az ünnepre; mert az én időm még nem tölt be... még nincs itt”.
A sátoros ünnep első és nyolcadik napja megkülönböztetett ünnep volt a nyolc napig tartó ünnep között, ezt a két napot szombatként kellett megtartani. III. Móz. 23,34-35. 39/b.
Jézus kijelentése tehát arra vonatkozott, hogy az ünnep első szombatjára nem megy fel velük Jeruzsálembe, hanem csak később.
Másrészt viszont a galileaiak részéről egy felkelés volt kibontakozóban a rómaiak ellen, amit az ünnepi felvonulás leple alatt akartak végrehajtani, Jézus azonban távol akart maradni ettől az eseménytől.
Többek között erre is vonatkozik az a kijelentése: “az én időm még nincs itt”.
Ha a felkelés idején is Jeruzsálemben tartózkodott volna, akkor a lázadókkal együtt Őt is kivégezték volna mint politikai lázadót.
Erre a véres eseményre utal vissza Jézus a Lukács beszámolójában. Lk. 13,1-3.
Mindezen okok miatt Jézus tanítványai valószínűleg a tömeg között szétszóródva érkeztek meg Jeruzsálembe, Jézus pedig “nem nyilvánosan, hanem mintegy titkon” akart megérkezni, amikor a kedélyek már valamennyire lecsendesedtek.
2. Amikor a több napig tartó ünnep közepén megérkezik Jézus Jeruzsálembe és megjelenik a templomban, hogyan fogadják Őt az emberek?
A Jeruzsálemben tartózkodó emberek véleménye nagyon megoszlott Jézus megítélésével kapcsolatban.
Egyesek “jó ember”-nek mondják, mások viszont “a nép hitetője”-nek tartják. Jn. 7,12.
Ezeket a véleményeket viszont senki sem merte nyíltan hangoztatni, mert féltek a vezetőktől, akik ekkor már határozottan Jézus halálát akarták. Jn. 7,25.
Abban az időben az volt az általános hiedelem, hogy a Messiás származása titok, senki nem tudja, honnan jön elő, ezért azt várták, hogy a Messiás majd hirtelen lép fel a teljes ismeretlenségből.
Ezzel szemben Jézus származásával kapcsolatban úgy gondolták, hogy mindent ismernek, pedig a lényeg nem jutott el a tudatukig.
3. Mi volt az, ami megdöbbenést és csodálkozást váltott ki az emberekből Jézusnak a templomban való megjelenésével és fellépésével kapcsolatban?
Mindenki tudta, hogy a jeruzsálemi templomőrség tagjai le akarták tartóztatni Jézust, nyilván az arra illetékes vezető réteg hatására.
“Mindenki csodálta bátor és méltóságteljes viselkedését hatalmas ellenségei közepette, akik az életére törtek.” (JÉ 380,2)
De azt is látták, hogy senki nem mer kezet emelni rá, de azt nem tudták, hogy mindez csak azért történik így, mert ennek az Istentől meghatározott alkalma még nem jött el.
Az Atyának ugyanis van hatalma féken tartani és meghiúsítani a Krisztus kijelentésén megbotránkozó és ellene irányuló emberi erőket és szándékokat, láthatatlan keze mindig lefoghatja a rosszat tenni készülő látható kezeket.
Az emberek viszont a látottak alapján azt hitték: “Talán bizony megismerték a főemberek, hogy bizony ez a Krisztus?”. Jn. 7,26/b.
“Jézus beszéde a templom udvarán lenyűgözte a népet. Ugyanazok, akik a legerőszakosabbak voltak Vele, most képtelennek érezték magukat, hogy ártsanak Neki. Egy időre minden egyéb érdekükről megfeledkeztek.” (JÉ 381,f)
Lenyűgözte a templomban lévő embereket az is, ahogy Jézus szólta előttük az Igét: “Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta”. Jn. 7,15.
Az emberek azt hitték, hogy csak az ismerheti az Írásokat, aki a főpapok iskolájában tanulta azt.
4. Jézus szavai szerint mi a feltétele annak, hogy valaki felismerje Jézusban az istentől való származását és küldetését?
“Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?” Jn. 7,17.
Ha meg van bennünk az a készség, hogy a megértett isteni elveket cselekedni is akarjuk, akkor kinyillik előttünk az Ige ajtaja, és a segítségével ismerjük fel Jézusban az Istentől küldött Szabadítót.
5. Mit akart Jézus azzal mondani, hogy “Kerestek majd engem, és nem találtok meg; és ahol én vagyok, ti nem jöhettek oda”?
Ez a kijelentésével emlékeztette őket annak tényére, hogy már nem sokáig lesz itt közöttük, mert visszatér az Atyához, ahonnan jött.
Ellenséges lelkületük miatt azonban nem fogták fel Jézus szavainak a jelentőségét.
Ilyen módon figyelmeztette őket arra, hogy el fog jönni az életükben az az idő, amikor nekik is szükségük lenne a Megváltóra, de akkor már túl késő lesz.
Most még lehetőségük van a Jézusban felajánlott kegyelem elfogadására, de ha most elutasítják, akkor nem biztos hogy Isten újabb alkalmat biztosít részükre.
1. Milyen körülmények között hangzott fel Jézus kiáltó szava a templomban: “Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék”?
A sátoros ünnep nyolcadik, azaz utolsó napján történik Jézusnak ez a fellépése, ezt a napot a hét hetedik napjához hasonlóan szombatként kellett megünnepelniük. III. Móz. 23,39.
Mivel a sátoros ünnepet többek között a pusztai vándorlásuk emlékére tartották, ezért a kősziklából való vízfakasztásról is megemlékeztek.
“Azon a reggelen a pap azt a szertartást végezte, mely a pusztai szikla megütésére emlékeztetett. A szikla Őt jelképezte, aki halála által az üdvösség élő patakját árasztja minden szomjazóra. Krisztus szava az élet vize. Az összegyűlt tömeg színe előtt elkülönítette magát: üssék meg, hogy az élet vize ömölhessen a világra. Krisztus megütésével Sátán az élet Fejedelmét akarta megsemmisíteni, de a megütött sziklából élő víz folyt.” (JÉ 381,3)
Jézus arra biztatta az embereket, hogy vegyék az élet vizét, hogy soha többé ne szomjazzon meg a lelkük. Jel. 22,17/b.
“Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne.” Jn. 4,14.
2. Mire vonatkozik Jézusnak az a kijelentése, hogy “A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből”?
Bár Jézus nem mondja meg, hogy honnan idézi az Írás szavait, de valószínűleg Ésaiás könyvének kijelentésére utal.
“És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy.” Ésa. 58,11.
János apostol pedig megmagyarázza, hogy Jézus ezzel a kijelentésével a Szentlélek eljövendő ajándékaira utalt, ami által sokak áldására fognak válni azok, akik részesülnek benne.
Ez azt is jelenti, hogy akinek élő kapcsolata van Jézussal, annak a Szentlélekkel is kapcsolatban kell lenni. I. Kor. 3,16. Róm. 8,9/b.
3. Miért tértek dolguk végezetlenül vissza azok a szolgák, akik azzal lettek megbízva, hogy fogják el Jézus, és vigyék a főpapok elé?
Ezek a szolgák azzal mentegették magukat a nagytanács tagjai előtt, hogy “Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember”. Jn. 7,46.
A farizeusok többszörösen is bizonyították, hogy ők már eltökélték magukat Jézus megölésére, mert a szívük már teljesen megkeményedett Jézussal szemben.
Megfélemlítéssel akarják hatástalanítani a Szentlélek befolyását a szolgákban.
Büszkén hivalkodnak azzal, hogy a főemberek és a farizeusok közül senki sem hitt Jézusban.
A sokaságot csak azért tudja elhitetni Jézus, mert nem ismerik a törvényt, ezért átkozottak, vagyis bűnösök Isten előtt.
4. Hogyan hiúsította meg Nikodémus a főpapoknak Jézus megölésére irányuló szándékát
Nikodémus a saját fegyverüket fordítja a farizeusok ellen, arra mutat rá, hogy éppen ők nem akarják most betartani a törvényt Jézus elítélésével kapcsolatban.
Bár tehetetlen dühükben mindannyian nekitámadnak Nikodémusnak, ennek ellenére mindnyájan hazamennek, mert Nikodémus érvelése annyira egyértelmű.