Mt. 17,10-21. Mk. 9,11-29. Lk. 9,37-42.
| I. Az eljövendő Illés | II. A beteg ifjú meggyógyítása |
|
||
| III. A tanítványok tanácstalansága |
Malakiás próféta által adott jövendölésre gondoltak, miszerint: “én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja”. Mal. 4,5.
Egyrészt a farizeusok határozottan képviselték, hogy az igazi Messiás előtt “előbb Illésnek kell eljönnie”. Mt. 17,10.
Mivel pedig szerintük még nem jött el Illés, ezért Jézus nem lehet az igazi Messiás.
Másrészt viszont a három tanítvány tanúja volt annak, hogy Illés valóban eljött és ők együtt voltak vele a hegyen.
Ezért mintegy megerősítést vártak Jézustól arra vonatkozóan, hogy Malakiás arról az eseményről jövendölt, ami fent a hegyen történt.
Jézus először még maga is megerősítette a farizeusok által hangoztatott érvet: “Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít”. Mt. 17,11.
Első kijelentése után azonban teljesen új megvilágításba helyezte előttük a malakiási jövendölés
“De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának... Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.” Mt. 17,12-13.
Valószínűleg most is Jézusról akartak terhelő adatokat gyűjteni, és ezért provokáltak Jézus távollétében vitát a tanítványaival.
A farizeusok minden lehetőséget kihasználtak arra, hogy Jézus hitelét gyengítsék és megtörjék a nép előtt.
Erre nagyon jó alkalomnak kínálkozott az a körülmény, hogy a tanítványok kudarcot vallottak a beteg ifjú meggyógyításával.
A farizeusok azonnal csalónak minősítették Jézust is és a tanítványait is.
Valószínűleg ebben a vitában is bevetették azt az érvüket, hogy az igazi Messiás előtt előbb Illésnek kell eljönni, márpedig az még nem jött el.
Ezt a körülményt kommentálta Jézus úgy, hogy “Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának”. Mt. 17,12.
Amikor Keresztelő János születését jelezte az Isten angyala, akkor egy magyarázó kiegészítést is adott a malakiási jövendöléshez.
“És az Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével...” Lk. 1,16-17.
Ha Izráel elfogadta volna Jánost és üzenetét, akkor teljesen betölthette volna az Illési küldetést.
A választott nép azonban nem ismerte fel Benne a megjövendölt mennyei követet, ehelyett “azt cselekedték vele, amit akartak”. Mk. 9,13.
Igen, mert ez a malakiási jövendölés egy kettős teljesedésű prófécia, ezért mindkét adventtel kapcsolatban azonos módon kell a Messiás eljövetelét előkészíteni.
Illés eljövetelével kapcsolatban a következőket kell szem előtt tartani:
Az Isten üdvözítő kegyelmének megtérésre felszólító evangéliumát kell hirdetni minden ember felé.
Személyes példaadással kell utat mutatni, és az isteni elveket képviselni.
Tiszta és világos határvonalat kell meghúzni az Isten igazsága és az emberi tévelygések között.
Ha szükség van rá, akkor rettenthetetlen bátorsággal kell megfeddni a bűnt, még a legmagasabb szinteken is.
Ezzel a lelkülettel végezte szolgálatát Illés és Keresztelő János, és ilyen módon kell végezniük munkájukat azoknak is, akiket a második advent előkészítésében
II. A beteg ifjú meggyógyítása (Mt. 17,14-18. Mk. 9,17-27. Lk. 9,37-43.)
A holdkórosság csupán a népies elnevezése a démoni megszállottság egyik formájának.
Az evangélisták feljegyzéseiből a következőket tudhatjuk erről a betegségről:
“Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van. És a hol csak előfogja, szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad.” Mk. 9,17-18.
“...mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe” Mt. 17,15.
“...mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala” Mk. 9,20.
“És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva” Mt. 17,18.
Mivel az apa bizonytalanná lett a tanítványok kudarca után, ezért már Jézushoz is ilyen kételkedő módon könyörög: “de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk”. Mk. 9,22.
Jézus viszont azonnal visszahárítja a megoldás lehetőségét az apához: “Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek”.
Ugyanis a hit köt össze a mennyel, ez ad erőt, hogy győzni tudjunk a sötétség hatalmai felett. (lásd: I. Ján. 5,4-5.)
Krisztus szeretné tudatosítani az apában, hogy fia meggyógyítása csupán az ő hitétől függ, mert Jézusból nem hiányzik sem a készség, sem a meggyógyításhoz szükséges hatalom.
Az édesapa válaszát értékelhetjük úgy is, hogy a lelkében dúló kétségbeesés és józan tárgyilagosság kettős belső küzdelmét mondta ki.
Egyrészt azt akarta mondani, “Hiszek Uram!” Benned, hiszek abban, hogy képes vagy a gyógyításra, csak gyógyítsd meg az én fiamat is.
Másrészt viszont azt akarta kérni, hogy Jézus erősítse meg abban, hogy a még meglévő kis hite ne inogjon meg.
Ezek után fordult Jézus a beteg gyermekhez és távozásra kényszerítette a benne lévő gonosz lelket.
Miközben az apa és fia együtt dicsőítik Isten nevét, addig az emberek “álmélkodá-nak mindnyájan az Istennek nagyságos erején”. Lk. 9,43.
A farizeusok Jézus messiási mivoltát akarták megkérdőjelezni, Jézus pedig éppen ezt akarta megerősíteni a jelenlévő emberek előtt ezzel a tettével.
III. A tanítványok tanácstalansága (Mt. 17,19-21. Mk. 9,28-29.)
A tanítványok számára rendkívüli kudarcot és megszégyenülést jelentett az, hogy nem tudták meggyógyítani ezt a beteg ifjút.
Különösen annak hátterén vált ez súlyos esetté, mivel nem sokkal ezelőtt még egész Galileát végig járva azzal a boldog tapasztalattal jöttek vissza, “sok ördögöt űztek ki, és sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak”. Mk. 6,13.
Miután pedig azt látják, hogy Jézus minden gond nélkül meggyógyította az ifjút, az emberek eltávozása után első kérdésük Jézushoz az: “Mi miért nem tudtuk azt kiűzni?”. Mt. 17,19.
Jézus két pontban összegezte a problémájukat, ami az eredménytelenséget okozta.
“A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.”
“Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és böjtöléssel.”
A kudarcot vallott tanítványok hitetlensége nagyon súlyos háttérből táplálkozott.
A Jézust felkísérő három tanítvány kiválasztása felkeltette a többi irigységét.
Ahelyett, hogy imádkozással, és az Ige felett való elmélkedéssel erősítették volna hitüket, inkább csüggedésükkel és személyes sérelmeikkel foglalkoztak.
Vereségüket pedig az okozta, hogy a lelki sötétségüknek ebben az állapotában vállalták a küzdelmet Sátánnal.
Ahhoz, hogy sikerrel vegyenek fel egy ilyen harcot, más lelkülettel kellett volna munkához látniuk.
Hitüket meg kellett volna erősíteni imával, böjttel és szívbeli megalázkodással.
Jézus ezzel nem azt akarta mondani, hogy a hit csupán mennyiség kérdése, hanem inkább azt, hogy a hit egy új életformába való átlépést jelent.
A mustármag bármilyen kicsi is, de él, és ha a földbe elvetik, akkor magába szív minden elemet, amelyet a táplálására adott, és így nagyon gyors fejlődésnek indul.
“Ha ehhez hasonló hited van, akkor megragadod Isten Igéjét, és minden Tőle rendelt segédeszközt. A hit szavára leomlanak azok az akadályok, melyeket Sátán halmoz utunk elé, legyenek bár látszólag olyan áthághatatlanok, mint az örök hegyek, a hit parancsára eltűnnek.” (JÉ 364,2.)
A mustármaghoz hasonló hit bármilyen kicsinek látszik is, de hihetetlenül nagy feszítő ereje van ebben a világban. I. Ján. 5,4-5.
Nem közvetlenül előtte, hanem ilyen módon kell felkészülni, ha ilyen rendkívüli cselekményben akarunk Jézus munkatársai lenni.
Jézus nem feltétlenül a táplálkozással kapcsolatos böjtre gondol, hanem az egész lényünket megtagadó böjtre, ahol a nagy “ÉN”-nünk eltűnik az Isten szolgálatában. (lásd: Ésa. 58,3-11.)
Megtanulhatjuk, hogy “igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése”. Jk. 5,16.
Sok minden nem istenen múlik, hanem rajtunk, tudunk-e hinni Istenben.
Aki Jézust követi, annak meg kell tanulnia, hogy hol van szükség minden erejének latbavetésére, és hol kell teljesen félreállnia, hogy egyedül Isten cselekedhessen.