31. A farizeusok újra jelt kérnek Jézustól
Mt. 15,39 - 16,5-12. Mk. 8,10-26. Lk. 12,1.
| I. A farizeusok és a sadduceusok szövetsége | II. A farizeusok kovászáról |
|
|
 |
Mt. 15,39 - 16,5-12. Mk. 8,10-26. Lk. 12,1.
| I. A farizeusok és a sadduceusok szövetsége | II. A farizeusok kovászáról |
|
|
|
Galileában, ahol isteni hatalmának legtöbb irgalmas cselekedetét hajtotta végre és legtöbb tanítását tartotta, éppen ott nyilatkozott meg vele szemben először az általános hitetlenség hulláma.
Alighogy megérkezett, máris rátalált a farizeusok és a sadduceusok küldöttségének egy csoportja.
Mert e két pártállású csoportosulás között egyfajta kibékíthetetlen ellenségeskedés állt fenn már ősidők óta.
A farizeusok a római elnyomó hatalommal szemben egy általános gyűlöletet éreztek és tápláltak az emberekben, és nagyon várták azt az időt, amikor lerázhatják magukról az elnyomók jármát.
A farizeus név azt jelenti: “elkülönülő”, amivel azt jelezték, hogy ők elkülönülnek minden tisztátalan dologtól, cselekménytől és személytől.
A sadduceusok viszont a zsidó nép gazdag és arisztokrata rétegéből képződött csoportosulás volt, akik igyekeztek az uralkodó hatalom kegyét keresni annak érdekében, hogy a saját elért helyzetüket és befolyásukat megtarthassák.
Mivel a papok is ehhez a csoporthoz tartoztak, ezért többnyire közülük kerültek ki a főpapok is, ebből adódóan a nagytanács többségét is ők alkották.
A farizeusokkal ellentétben viszont elutasították az angyalok létezését, és nem hittek a halottak feltámadásában sem.
A Jézussal szembeni gyűlöletükben viszont félretették az ellenségeskedést, és szövetségre léptek egymással, csakhogy találjanak valamit Jézusban, amivel vádolhatják és elítélhetik.
Egyrészt “égi jelt” akartak Jézustól kérni, annak bizonyítására, hogy Ő valóban a menny Istenének küldöttjeként jött el.
Mivel pedig nem volt még a kezükben elég bizonyíték Jézus ellen, ezért cselekvésre akarták késztetni és vitát akartak provokálni vele, abban bízva, hogy eközben majd valami olyat fog tenni vagy szólni, amit fel lehet ellene használni.
“Égi jel” alatt olyan csodát értettek, amit egyetlen csaló sem tud produkálni, csak azok kiváltsága ez, akik élő közösségben vannak az Istennel.
Izráel történelme folyamán sok ilyen csoda történt, amik feljegyzésre kerültek a bibliában, és most Jézustól is ilyen csodát követeltek küldetése bizonyítására.
A zsidó nép honfoglalása idején Józsué szavára “megálla a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig”. Józs. 10,13/b.
Ezékiás királynak pedig kimondottan égi jelként adott Isten csodát imájának meghallgatása igazolására.
“Ez legyen jel néked az Úrtól... Imé , visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, amelyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal.”Ésa. 38,7-8.
“Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég. Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?” Mt. 16,2-3.
Mert tudta, hogy bármilyen jelt adna is nekik, ők akkor sem hinnének benne, mert nem akarták elismerni, hogy küldetése az Írások beteljesedését jelenti.
Jézus tudta, hogy ezeknek az embereknek nem jel kell, hanem olyan bizonyíték után áhítoznak, aminek alapján vádat emelhetnek ellene és végre elítélhetik.
Amikor pedig képmutatóknak nevezte őket, akkor arra utalt, tudja róluk, hogy tudomásuk van mindazon eseményekről és csodákról, amik az isteni küldetését igazolják, de nem akarják nyíltan elismerni.
Krisztus minden csodája istenségének egy-egy jele volt, hiszen pontosan azokat cselekedte, amiket a Messiásról megjövendöltek a próféták.
A keresztsége alkalmával adott hármas isteni bizonyságtétel adásakor is voltak jelen farizeusok abban a tömegben, akik Jánoshoz jöttek ki.
Ezzel a jellel Jézus rámutatott arra, hogy a farizeusok már korábban eldöntötték, hogy elutasítják Őt.
Ahhoz, hogy Jézus beteljesíthesse Jónás próféta jelét, szükséges volt előbb elutasítani, megölni és eltemetni.
Mire Jónás próféta jele megvalósul, már túl késő lesz felismerniük, hogy Jézus nem Belzebub által cselekszi a csodáit, és akkor már Isten Lelke is elhagyta őket, mivel elkövették a Szentlélek elleni bűnt.
Akik a korábban látottak és hallottak után is még jelt kértek Jézustól, azoknak már annyira meg volt keményedve a szívük, hogy már a lelki érzékenységük és a tisztánlátásuk is megromlott, ezért nevezte őket Jézus süketeknek és vakoknak.
Ha valaki az Isten által adott kinyilatkoztatásoknak nem hisz, ha nem engedi be lelkébe a Szentlélek világosságát, akkor az égi jelek sem tudnak neki segíteni.
Mivel Jézus nem akart értelmetlen vitába keveredni, ezért egyszerűen otthagyta ezeket a gáncsoskodó és rosszindulatú embereket, hajóra szállt és átment a túlsó partra Betsaidába.
“És ő inti vala őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!” Mk. 8,15.
A tanítványai azonban félre értették Jézusnak ezt a figyelmeztetését, úgy gondolták, Jézus attól óvja őket, hogy mivel kevés a kenyerük, ezért ne a farizeusoktól vegyenek kenyeret.
“Fennforgott a veszély, hogy a farizeusok és szadduceusok ravasz okoskodása a hitetlenség kovászát keleszti meg tanítványaiban, s végül könnyelműen fogják föl Krisztus munkásságát. A tanítványok hajlottak a gondolatra, hogy Mesterüknek teljesítenie kellett volna a mennyei jelre vonatkozó kérést. Hitték, hogy tökéletesen képes megtenni, s egy ilyen jel elhallgattatná ellenségeit.” (JÉ 343,2)
Természetére nézve mindhárom kovász azonos módon hat az emberi természetre, de mindegyik más irányba vezet és más területen nyilatkozik meg.
A farizeusok kovásza: a képmutatás, az önteltség és önfelmagasztalás, mások lenézése, ha Jézus nem teszi azt amit ők mondanak, akkor elvetik mint isteni küldöttet.
A sadduceusok kovásza: a külsőségek szeretete, a tekintély és pénz utáni vágy, és az Isten szolgálatának elhanyagolása.
Heródes kovásza: az érzéki bűnök szeretete, a gyávaság és a könyörtelen öldöklési vágy.
E három hatalom tört Jézus élete ellen, és ez a három kovász képes az embereket ma is kárhozatra vinni.
“Az írástudóknak és a farizeusoknak megtévesztő, félrevezető elveik voltak. Álcázták tanításaik igazi célját, s minden alkalmat felhasználtak, hogy ezeket mesterien belophassák hallgatóik elméjébe. Ezek a hamis elvek, ha egyszer elfogadták őket, úgy munkálkodtak, mint a kovász a lisztben, átjárták és átformálták a jellemet.” (JÉ 344,2)
“Az ételbe kevert kovász észrevétlenül hat, az egész tésztát saját természetére formálja. Ugyanígy, ha a képmutatás helyet kap a szívben, átjárja a jellemet és az életet.” (JÉ 344,2)
“Urunk mai követői között is, csakúgy, mint régen, mennyire elterjedt ez az alattomos, leplezett bűn! Milyen gyakran beszennyezi Krisztusért végzett szolgálatunkat, egymással való közösségünket az önfelmagasztalás titkos vágya! Milyen tettre kész az önmagunkat kitüntető gondolat, az emberi elismerés utáni vágy! Az én szeretete, az Isten által kijelöltnél könnyebb út keresése vezet oda, hogy az isteni előírásokat emberi elméletekkel és hagyományokkal helyettesítjük.” (JÉ 345,1)
“Amikor az elfogadott hit lerombolja az önzést és a hiúságot, amikor általa Isten dicsőségét és nem a sajátunkat keressük, akkor tudhatjuk, hogy ez a jó út. ‘Atyám, dicsőítsd meg a Te nevedet’ (Jn 12:28), ez volt Krisztus életének kulcsa, és ha követjük Őt, ez lesz a mi életünk kulcsa is.” (JÉ 345,2)
Ugyanott és hasonló törvényszerűségek alapján kell megtörténni a megtérésnek a Szentlélek eredményeként, mint ahol és ahogy a bűn rombolása történt meg.
Az ember testében, lelkében, szellemében, vagyis a “három mérce lisztben”.
A deformáció is egy idegen befolyás és erő hatására indult meg az emberben, ezért a reformáció is csak így mehet végbe.
Ez a folyamat csak az ember szabad akarati hozzájárulására indulhat meg, vagyis a befogadás és a személyes átadás arányában.
“Valakik pedig befogadák Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek.” Jn. 1,12.
“Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt. Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit?” Mk. 8,22-23.
Jézus a lelkileg vak farizeusokat és sadduceusokat is meg tudta volna gyógyítani, ha a gyógyulás vágyával keresték volna fel a nagy Orvost.
Jézus azért jött Bethsaidába, hogy nyugalmat találjon az állandóan kémkedő és akadékoskodó farizeusoktól és sadduceusoktól.
Ezért, ha a beteg elkezdi híresztelni, hogy Jézus itt van a környéken, mert őt meggyógyította, akkor újra vége a nyugalmának, amit keresett.