27.  A nagy vendéglátás és a következmények

Mt. 14,13-36.   Mk. 6,33-56.   Lk. 9,10-17.  Ján. 6,1-21.

I. Vendéglátás a pusztában	II. Egy kritikus helyzet
III. Vihar a tengeren

I. Vendéglátás a pusztában   (Mt. 14,13-21.  Mk. 6,33-44.  Lk.. 910-17.  Jn. 6,1-13.)

1. A Keresztelő Jánossal történt események után hová ment Jézus, és miért esett erre a helyre a választása?

• A Jordán keleti oldalán a Genezáreti tó északi torkolata alatt elhelyezkedő kis városkába ment, amely Fülöp negyedes fejedelem fennhatósága alá tartozott.

• Galileában Keresztelő János kivégzése miatt számítani lehetett arra, hogy lázadások törnek ki, amelyekre Heródes majd nagyon szigorú ellenlépésekkel fog válaszolni.

• Jézus Fülöp területére vonult vissza, ahol Heródiás miatt a vérig sértett és megalázott testvér uralkodott, itt teljes biztonságban lehetett.

2. Úti céljához érkezve mit tapasztalt Jézus, és hogyan reagált erre a körülményre?

• “A sokaság pedig meglátá őket, a mint mennek vala, és sokan megismerék őt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelőzék őket, és hozzá gyülekezének.” Mk. 6,33.

• Keresztelő János meggyilkolása miatt még nagyobb elszánással keresték Jézust az emberek, mert azt remélték, hogy most már nem habozik tovább, végre ledönti trónjáról Heródest, és maga ül be Dávid királyi székébe.

• Ezekben a napokban elég lett volna csupán egy szó vagy egy jel Jézustól, és Galilea egy emberként állt volna mellé a szabadságharc megindításához.

• “És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani.” Mk. 6,34.

• Tanította őket, betegeiket meggyógyította, de amit hallani szerettek volna Tőle, arról egy szót sem szólt.

3. Az esti órákhoz közeledve milyen aggodalmaskodás merült fel a tanítványokban az ott lévő hatalmas tömeggel kapcsolatban?

• “A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő ő hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.”Lk. 9,12.

• Jézus azonban azt mondta nekik: “Nem szükség elmenniük; adjatok nékik ti enniük”. Mt. 14,16.

• Jézus felszólítására reagálva a következőket tudták mondani:

• “Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?” Jn. 6,9.

• “Ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak”. Lk. 9,13.

• “Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikük kapjon valami keveset.” Jn. 6,7.

4. Hogyan elégítette ki Jézus az éhes emberek természetes szükségletét, és milyen tanulságot hordoz ez magában számunkra?

• “Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között. Evének azért mindnyájan, és megelé-gedének; És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is.” Mk. 6,41-42.

• “Az étel megsokasodott kezében, s a tanítványok keze, mely Krisztus, az Élet Kenyere felé nyúlt, sohasem ürült ki. A kis készlet mindenkit megelégített.” (JÉ 307-308)

• “Csak azt oszthatjuk szét, amit Krisztustól kapunk, s csak aszerint kaphatunk, ahogyan másoknak adunk. Ha szüntelen adunk, szüntelen kapunk is, és minél többet adunk, annál többet kapunk.” (JÉ 308,1)

• A kenyérszaporítás csodája az Istentől való függőségünk tanulságát szemlélteti.

• Jézus nem ígér gazdag lakomát, de azt igen, hogy a Benne bízóknak kenyere és vize nem fog elfogyni soha.

5. Miért tette Jézus ezt a csodát, mit akart ezzel bemutatni a mindenkori tanítványai számára?

• “Krisztus a kenyeret az Atyától kapta, és a tanítványoknak adta át, azok a sokaságnak, az emberek pedig egymásnak. Így mindenki, aki egy Krisztussal, Tőle kapja az élet kenyerét, a mennyei eledelt, és szétosztja másoknak.” (JÉ 307,2)

6. Milyen kísértés lehetősége merül fel a Jézus mellett végzett szolgálataink közben?

• “Istenért végzett munkánk azt a veszélyt hordozza, hogy túlságosan bízunk abban, amit az ember saját képességeivel, tehetségével elvégezhet.” (JÉ 308,3)

• “Ha a mű Istené, akkor Ő Maga fog gondoskodni az elvégzéséhez szükséges eszközökről. Megjutalmazza a Belé vetett őszinte, egyszerű bizodalmat. A kevés, ha bölcsen, takarékosan használják föl a menny Urának szolgálatában, megsokasodik a szétosztás során. Krisztus kezében nem fogyatkozott meg a kevés élelem, míg az éhező sokaság meg nem elégedett. Ha a minden erő Forrásához járulunk, s kinyújtjuk hit-kezünket, hogy kapjunk, meg fogunk erősödni munkánkban még a legfenyegetőbb körülmények között is, és képesek leszünk átadni másoknak az élet kenyerét.” (JÉ 309,1)

7. Miért kellett a tanítványoknak összegyűjteni a maradékot, van-e ennek valamilyen üzenete számunkra?

• Jézus mellett meg kell tanulni, hogy a kicsit is értékelni kell és nem elpocsékolni.

• Az összeszedett maradékot szétosztották azok között, akik otthon maradt barátaikra is gondoltak, akiknek elvitték az élelmet és elmondták mindazt, ami történt.

II. Egy kritikus helyzet   (Mt. 14,22-23. Mk. 6,45-46.. Jn. 6,14-15.)

1. Az étel megszaporításának csodája milyen reakciót váltott ki az ott lévő emberekből és Jézus tanítványaiból?

• “Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra.” Jn. 14,22.

• Miközben egész nap hallgatták Jézust és látták a csodáit, mindjobban megerősödött bennük Ő az a Szabadító próféta, akiről Mózes jövendölt.

• “Tanácskoznak, és abban egyeznek meg, hogy erőszakkal elragadják Őt, és kikiáltják Izrael királyának. A tanítványok is csatlakoznak a sokasághoz, és kijelentik, hogy Dávid trónja Mesterük jogos öröksége. Krisztus - mondják - csak szerénysége miatt utasít vissza ilyen megtiszteltetést. Hadd emelje trónra a nép a Szabadítóját!” (JÉ 313-314)

2. Milyen érvek által hagyták magukat meggyőzni arra vonatkozóan, hogy most érkezett el a legmegfelelőbb pillanat Jézus királlyá kiáltásához?

• “A tanítványok rég vártak egy olyan népi megmozdulásra, amely Jézust trónra emeli - nem tudták elviselni a gondolatot, hogy lelkesedésük semmivé váljék. A húsvét megünneplésére összegyűlt tömeg látni akarta az új prófétát. Követői számára ez a legmegfelelőbb alkalomnak látszott, hogy szeretett Mesterüket Izrael trónjára ültessék.” (JÉ 314,1)

• Amiben Keresztelő János elbizonytalanodott, azt ez a tömeg határozott hangon hirdette: “Bizonnyal ez ama próféta, aki eljövendő vala a világra”. Jn. 6,14.

• “A húsvét megünneplésére összegyűlt tömeg látni akarta az új prófétát. Követői számára ez a legmegfelelőbb alkalomnak látszott, hogy szeretett Mesterüket Izrael trónjára ültessék.” (JÉ 314,2)

3. Hogyan és milyen módon hárította el Jézus ezt a sátáni sugallatot, amely az igazi küldetésének lényegét akarta meghiúsítani?

• “És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.”Mt. 14,22.

4. Mit tett Jézus, amikor végleg egyedül maradt, miért ezt tette, miért nem ment a tanítványai után?

• Amikor elbocsátotta a sokaságot Jézus és végre magára maradt, már beesteledett, ekkor “felment a hegyre magányosan imádkozni”. Mt. 14,23.

• “Nem magáért, hanem az emberért imádkozott. Erőt kért, hogy bemutathassa az embereknek küldetésének isteni jellegét, s Sátán ne homályosíthassa el értelmüket, ne ronthassa meg ítélőképességüket.” (JÉ 314,4)

5. Mennyi időt töltött el Jézus egyedül imádkozva, mit tudhatunk Jézus imaéletéről?

• Akkor vonult félre imádkozni, amikor beesteledett, majd pedig “az éjszaka negyedik szakában” (római időszámítás szerint negyedik őrváltás ideje, hajnali 3-6 óra között) találkozott a tanítványaival. Mk. 6,48.

III. Vihar a tengeren   (Mt. 14,24-36.  Mk. 6,47-56.  Jn. 6,16-21.)

1. Milyen helyzetbe kerültek Jézus tanítványai, miután kikerültek a tengerre?

• A lelkükben hatalmas vihart kavart az a körülmény, hogy Jézus meghiúsította a már majdnem beteljesült álmukat, hogy Mesterük végre király legyen.

• “Magukat vádolták, amiért oly hamar engedtek parancsának. Úgy vélték, ha erélyesebben lépnek fel, véghezvihették volna szándékukat.” (JÉ 315,1)

• Úgy gondolták, ha Jézus nem kényszeríti őket erre az útra, nem kell hajóba szállni és kimenni a tengerre, akkor most semmi bajuk sem lenne.

• Egyre inkább Jézust tették felelőssé az őket fenyegető veszélyért.

• “Mindig hamis próféta követőinek tekintették őket? Krisztus sohasem nyilvánítja ki királyi hatalmát? Miért nem mutatja meg igazi jellemét, akinek ilyen hatalma van, miért nem teszi útjukat kevésbé fájdalmassá?” (JÉ 315,2)

• “Így okoskodtak a tanítványok, mígnem óriási lelki sötétség borult rájuk. Azt kérdezték, lehetséges, hogy Jézus valóban csaló, mint ahogy a farizeusok állítják?” (JÉ 315,2)

• Hitük mgőrzése érdekében Jézus megengedte, hogy vihar támadjon a tengeren is, ami majd el fogja terelni figyelmüket a hitetlenséget sugalló sátáni gondolatoktól.

2. Milyen körülmények között találkoztak újra Jézussal?

• Miközben ők az életük és a hajó megtartásáért küszködtek, egyszer csak azt látják, hogy egy alak tűnik fel a vízen, feléjük közeledve.

• Első reakciójukban kísértetnek vélik és megrémülnek tőle, ezért a félelem olyan mértékben elhatalmasodik bennük, hogy el kezdtek kétségbeesetten kiáltozni.

• Jézus azonban megszólította őket és biztatóan megnyugtatta rettegő tanítványait.

• Erre Péter azt kérte: “Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vízen. Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken.”

3. Mi volt az oka annak, hogy Péter egy idő után el kezdett merülni a vízben?

• “Péter éppen akkor volt gyenge, amikor erősnek hitte magát, és amíg fel nem ismerte gyengeségét, addig nem jött rá, hogy szüksége van a függőségi viszonyra Jézussal. Ha a tengeren átélt tapasztalatból tanult volna, akkor később hite nagy próbájában nem bukott volna el.” (JÉ 317,5)

• “Ha bajba kerülünk, milyen sokszor hasonlítunk Péterre! A hullámokat nézzük, ahelyett, hogy tekintetünket a Megváltóra szegeznénk. Lábunk megcsúszik, a büszke vizek elöntik lelkünket.” (JÉ 317,4)

4. Milyen tanulságot lehet találni ebben a történetben a mi életünkre?

• Az a viharzó tenger, amely a tanítványokat halálfélelemmel töltötte el, ugyanaz Jézus számára a tanítványaihoz vezető utat jelentette.

• Esetenként Isten megenged olyan pillanatokat az életünkben, amivel rádöbbent a Tőle való teljes függőségünk tudatára, és azt várja, hogy kérjük a kegyelmét és megtartását, mert nem akarja ránk erőszakolni.

• “Akik nem ismerik föl állandó függőségüket Istentől, azokat leteríti a kísértés. Hihetjük, hogy biztos lábakon állunk, és sosem ingunk meg. Mondhatjuk magabiztosan: tudom, kiben hiszek, semmi sem ingathatja meg Istenbe és igéjébe vetett hitemet. Sátán terve azonban az, hogy kihasználja öröklött és szerzett jellemvonásainkat, és megvakítsa szemünket, hogy ne lássuk szükségünket, hibáinkat. Csakis akkor járhatunk biztonságban, ha felismerjük gyengeségeinket, és szilárdan Jézusra tekintünk” (JÉ 318,1)

• Ahogy Jézus belépett a hajóba, azonnal elállt a szél, és a hajó azonnal célba ért a túlsó parton. Mk. 6,51. Jn. 6,21.