Mt. 8,18. 23-34. Mk. 4,35-5,21. Lk. 8,22-40.
| I. A viharzó tengeren | II. A gadarénus ördöngösök |
|
Egyrészt azért, mert az egész napot tanítással töltötte el, és most a nap végeztével már annyira kimerült volt, hogy elhatározta, visszavonul a tavon a túlsó partra, egy magányos helyre megpihenni.
Másrészt az a sokaság, amely Jézust körülvette, már többet akart mint csak Jézus tanítását hallgatni.
Jézus ugyanis mindig csak indokolt esetben lépett fel olyan határozott módon emberekkel szemben, mint ahogy Máté feljegyzéséből tudhatjuk.
“Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra.” Mt. 8,18.
Valószínűleg itt is az a gondolat kezdett elhatalmasodni a tömeg között, hogy Jézus királlyá kell kikiáltani és Dávid trónjára felültetni, és Jézus ezt az isteni szándékkal ellentétes cselekményt akadályozta meg a határozott fellépésével.
Alig távolodott el hajójuk a parttól, Jézus lefeküdt a hajó egyik végében, ahol nyomban el is aludt, mivel annyira fáradt volt.
Nem sokkal ezután “nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék”.
A hullámok olyan erővel csaptak fel a hajó fölé, hogy számolni kellett még a hajó elmerülésével is.
A viharedzett és tapasztalt halászok tehetetlenül álltak szembe ezzel a hatalmas erejű viharral, ezért szívük megtelt félelemmel.
Elviselhetetlenné vált bennük az az érzés, hogy elvesznek, miközben Mesterük, aki miatt kellett nekik most a tengerre szállni, békésen alszik és nem törődik velük.
“Aki győzött a betegség, démonok, sőt még a halál fölött is, annak nincs ereje, hogy most segítsen tanítványain? Nem érdekli a nyomorúságuk?” (JÉ 277,2)
Mintha Sátán mozgatta volna a halált hozó erőket a levegőben és a vízben, hogy elveszítse benne Jézust és a tanítványait is.
Mivel a tömegnek sugallt szándékkal nem sikerült mellék-vágányra siklatni a Messiás küldetését, ezért Sátán megpróbált az életére törve idő előtti halálát eszközölni.
Mert Jézus a békesség fejedelme, Ő a forrása annak a békének, ami nem azonos az evilági békességgel, és nem is olyan törvényszerűségek alapján működik. Jn. 14,27.
A világ szerinti békesség az, amit csak a jó körülmények adnak, amikor valaki csak a körülményekre néz, de belül a lelkében zaklatott és háború dúl.
A másik békesség forrása pedig Krisztus, és a Tőle kapott békesség független a körülményektől, mert ez a lélek békességét jelenti.
Ezt a békét a körülmények nem tudják elvenni, illetve csak nagyon nehezen.
Ez a békesség a szívben uralkodik, és a Szentlélek gyümölcsei közé tartozik(Kol 3:15, Gal 5:22).
“És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.” Mk. 4,39.
A valóságban azokat a démoni sereget és az általuk felvonultatott erőket dorgálta meg, amelyek meg akarták akadályozni, hogy Jézus átkeljen a túlsó partra.
Ezek a démoni lelkek már tudták, hogy a túlsó parton két ember várja Jézust, akik az ő fogságukból szeretnének megszabadulni Jézus hatalma által.
“Szava, amely lecsendesítette a tengert, Isten hatalmának megnyilatkozása volt.” (JÉ 278,3)
“Az emberek elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki.” Mt. 8,27.
Majd pedig megdorgálta a tanítványait is: “Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?” Mk. 4,40.
A legtöbb szenvedést a kishitűség és annak nyomában támadó félelem okozza.
“Ahogyan Jézus hittel pihent Atyja gondviselésében, úgy kell nekünk is megpihennünk Megváltónk gondoskodásában.” (JÉ 278,4)
Gyakran történik meg velünk is, amikor a kísértés vihara tombol körülöttünk és szinte átcsap felettünk, hogy először egyedül küszködünk a viharral, mert eszünkbe sem jut, hogy segítséget is kérhetnénk Jézustól.
A lelkünkben feltámadó és tomboló szenvedélyek viharát is csak az elemek Ura tudja maradandóan lecsendesíteni és békességet teremteni.
“És a mikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngős ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton.” Mt. 8,28.
Ezek a sírboltok nem a halottak számára fenntartott kripták voltak, hanem a parti sziklák hasadékaiban található barlangok, amik hasonlítottak azokhoz szikla üregekhez, amelyekbe a halottakat szokták eltemetni.
Jézushoz érve különös kérdéseket vetnek fel ezek a beteg emberek.
“Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?” Mt. 8,29.
“Aki lecsendesítette a vihart, aki szembe került Sátánnal és legyőzte, az nem menekült el a démonok elől sem. Amikor az ördöngősök fogcsikorgatva, habzó szájjal közeledtek hozzá, Jézus felemelte kezét, amellyel nyugalomra intette a hullámokat, és a férfiak nem jöttek közelebb. Tajtékozva, de tehetetlenül álltak előtte.” (JÉ 279,3)
Ezek a pogány származású emberek, akik elkülönülten éltek még a saját társadalmuktól is, nem ismerhették Jézust olyan szinten, ahogy a megszólításukból kitűnik.
“Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.” Mk. 5,7.
Az őket fogva tartó démonok viszont nagyon is jól ismerték Jézust, ezért az emberek ajkát elhagyó szavak a démonok kérdése volt Jézushoz.
Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?” Mt. 8,29.
Az “idő előtt” kifejezés az utolsó ítéletre vonatkozó megjegyzés, amikor lejár Sátánnak és angyalainak adott kegyelem és megkapják a végső büntetésüket.
Válasz helyett Jézus visszakérdezett: “Mi a neved? És az felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk”. Mk. 5,9.
Majd pedig elkezdtek könyörögni Jézusnak a következő dolgokért:
“Igen kérék őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.” Mk. 5,10.
“Kérék Őt, hogy ne parancsolja nekik, hogy a mélységbe menjenek.” Lk. 8,31.
“Ha kiűzesz minket, engedd meg nekünk, hogy ama disznónyájba mehessünk.” Mt. 8,31.
Miután Jézus megengedte nekik az előzőeket, megszállták az ott legeltetett mintegy hétezer disznóból álló nyájat, aminek hatására azok a tengerbe rohantak a magas sziklákról, és az egész nyáj elveszett a vízben.
A Biblia kinyilatkoztatásaiból megállapíthatjuk, a “mélység” jelenleg az Isten ítélete alá került elbukott angyaloknak, a démonok tartózkodási helyét fejezi. II. Pét. 2,4.
A “mélység” kifejezés azonban a Föld “kietlen és puszta”, életnélküli sivár állapotát is jelenti, amilyen kezdetben volt, mielőtt Isten életet teremtett rá. I. Móz. 1,2/a.
Ebből az a következtetés vonható le, hogy jelenleg a “mélység”-be küldés a démonok számára a teljes tétlenségre való kárhoztatást jelentené, egészen a végső ítélet bekövetkezéséig.
Egyáltalán nem hatotta meg őket a két ember meggyógyulásának a jóhíre, ők csak egyet fogtak fel az eseményekből, hogy a hétezer disznóból álló nyájuk a tengerbe rohanva elpusztult.
Ez iszonyú anyagi veszteséget jelentett számukra.
A Jézus által megnyilatkozó erőtől és hatalomtól tartva nem mertek Jézusra kezet emelni, de megtűrni sem voltak hajlandók tovább a közelükben.
“És kéré őt a Gadarénusok körül való tartományok egész sokasága, hogy ő közülök menjen el, mert felette igen félnek vala.” Lk.8,37.
A két meggyógyított ember azt kérte Jézustól, hogy vele maradhassanak.
Jézus azonban egészen mást gondolt felőlük, a következőket mondta nekik.
“Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad. El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.”Mk. 5,19-20.
Jézus ezzel a két meggyógyított emberrel indította el Gadarában és környékén azt a missziót, aminek hatására szinte az egész környék megmozdult.
Így kezdődött el Dekapolis missziója, a Jordánon túl fekvő tíz városban az evangélium hirdetése.
“Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus ő vele. És lőn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadá őt; mert mindnyájan várják vala őt.” Lk. 8,39-40.
Ennek eredményeként ugyanolyan tömeg követte Jézust és hallgatta tanításait, mint Júdeában.
Ennek eredményeként gyógyult meg a tizenkét éve vérfolyásos asszony, és lett feltámasztva Jairus leánya.
Vannak olyan erők, amelyekkel számolnunk kell annak ellenére, hogy láthatatlanok.
A sátáni erők arra is rá tudják venni az embert, hogy az anyagiakat jobban szeresse, mint Jézus közelségét.