19. Milyen lélekkel teszi Jézus a csodáit?

Mt. 12,22-37.  Mk. 3,22-30.  Lk. 11,14-23.

I. A vak és a néma ördöngős	II. Jézus védekezése a vádakkal szemben
III. A Szentlélek elleni bűn

I. A vak és a néma ördöngős (Mt. 12,22-23. Lk. 11,14.)

1. Tudhatunk-e arról, hogy hol történt ez a rendkívüli esemény, és kik vitték Jézushoz a vak és néma ördöngőst?

• A Szentírás ugyan nem jegyzi fel, de abból a körülményből, hogy Jézus rokonai is ott voltak a közelben, arra következtetnek, hogy Kapernaumban történt ez az esemény.

• Lehet, hogy a barátai vitték Jézushoz, mint a gutaütöttet, akit a tetőn át engedték le.

• Vannak, akik azt vallják, hogy a farizeusok készítették elő Jézus számára ezt a gyógyítást, hogy utána megvádolhassák, miszerint Belzebub által cselekszi ezeket.

2. Miért támadtak Jézusra a farizeusok a gyógyítás után, ahelyett, hogy együtt örültek volna a beteg meggyógyulásának?

• Amikor a tömegben kezdett felerősödni az a gondolat, “Vajon nem ez-é Dávidnak ama Fia?”, ez felbőszítette őket.

• Képtelenek voltak elviselni Jézus népszerűségének az emelkedését, azt pedig különösen nem, hogy Dávid Fiát vagyis a megígért Szabadítót lássák Jézusban.

• Ezért úgy próbálták gyengíteni és megtörni a hitelét az emberek szemében, hogy ezeket a csodáit Belzebub ereje által cselekszi.

3. Mit jelent az a név, hogy “Belzebub”, és miért alkalmazták ezt Jézusra a beteg meggyógyítása után?

• A Belzebub név a “ba^cál zöbúb” = “legyek ura”, görögben pedig “beelzeboul” névből képződött az idők folyamán.

• A “legyek ura” névnek pozitív jelentőséget tulajdonítottak, azt értették alatta, hogy “a levegőbeli hatalmak ura” másként “a magasságbeli hatalmak ura”.

• Ezért Baál a kánaánita népek legfőbb istene volt, neve azt jelentette, hogy “úr”, ezért még Izráel bálványimádó királyai is hozzá mentek tudakozódni. II. Kir. 1,2.

• Kánaánban Izráel Istenének legfőbb ellenségeként tartották számon.

• A farizeusok alkalmazásában a Belzebub név annak az egyetlen személynek a megnevezésére volt alkalmazva, aki mindig Istennel szembe áll, vagyis Sátánra, az ellenségre.

• A farizeusok tehát azt állították, hogy Jézus Sátán ereje és segítsége által cselekszi a csodáit.

II. Jézus védekezése a vádakkal szemben (Mt. 12,33-37.)

1. Mit tett Jézus annak érdekében, hogy a farizeusok által hangoztatott vádat visszautasítsa és megcáfolja?

• Mindenek előtt arra világított rá, hogy mennyire képtelen dolog az, amivel vádolják.

• Ha Belzebub a többi ördög ellen harcolna itt a bűn világában, akkor Sátán országa meghasonlott önmagával, és nagyon gyorsan elérkezik a pusztulása.

• Jézus szavai azt is világossá tették, hogy Sátán nem segíti és nem szolgálja Jézust, hanem éppen ellenkezőleg, Ő Jézus ellen harcol.

• Majd pedig azt mondta: ha én nem Belzebub által, hanem az “Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa”.

2. Miért volt Jézus válasza olyan döntő jelentőségű, hogy a farizeusok megszégyenülten elhallgattak a vádjaikkal?

• Jézus emlékeztette őket, hogy a farizeusok között is vannak, akikről azt állítják, hogy ördögöket űznek ki emberekből.

• Jézus tehát párhuzamot vont és azt kérdezte tőlük: “ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki?”.

• Ezzel Jézus olyan fordulatot adott az ellene felhozott vádakkal szemben, amire nem tudtak semmit sem válaszolni.

• Mert ha továbbra is elmarasztalják Jézust, azzal a saját fiaikat is Belzebubbal kapcsolják össze, és ezzel beteljesedik az, amit Jézus kimondott előttük, akkor “ők maguk lesznek a ti bíráitok”.

• Ha viszont most elkezdik védelmezni a saját fiaikat, akkor Jézusról sem állíthatják ezután, hogy Belzebub által cselekszik.

3. Mire vonatkozik Jézusnak az a kijelentése, hogy “az erőset megkötözi és azután rabolja ki annak házát”?

• Sátán megkötözésére vonatkozik, ami a mennyből való kivettetésével kezdődött.

• Ettől fogva folyamatosan, mindig szorosabb az a kötél, amely mozgásteret biztosít Sátánnak és angyalainak.

• Jézus minden cselekedete, amellyel Sátán hatalmát korlátozta, egyúttal a tevékenységében való megkötözését is jelentette, vagyis cselekvésképtelenné tette egy egy helyzetben.

• Sátánnak ez a megkötözése számunkra is érzékelhető minden olyan esetben, amikor Isten szabadító kegyelmét éljük át akár testi, akár lelki vonatkozásban.

4. Miből lehet felismerni azt, hogy kiben milyen lélek van, és milyen erő nyilatkozik meg a cselekedeteiben és az életében ?

• Egyrészt arra mutatott rá Jézus, hogy a szívből felszínre törő szavak, a beszéd tartalma és jellege alapján előbb-utóbb minden ember esetében felismerhető, hogy milyen lélek van benne.

• “Mert a szívnek teljességéből szól a száj”, ezért “a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak”.

• “A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.”

• Másrészt viszont a megnyilatkozó cselekedetek árulják el azt, hogy kiben milyen lélek van, ezért Jézus szerint a “gyümölcséről ismerik meg a fát”.

• “Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt.”

• Minden fa csak olyan gyümölcsöt képes teremni, ami a természetéből fakad.

• “Vajon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?... Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.” Mt. 7,16. 18.

• Akiben az Istennek Lelke van, abban a Lélek gyümölcsei fognak megnyilatkozni az élet minden körülményeiben és helyzeteiben. Gal. 5,22.

• Jézus szerint tehát a beszéd és a cselekedet együtt tesz bizonyságot arról, hogy kiben milyen lélek van.

5. Hogyan kell érteni Jézusnak azt a kijelentését: “Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, az tékozol”?

• A kiélezett helyzet miatt Jézus határozott döntésre szólította fel az embereket, akiknek már kezdett meginogni a Jézusba vetett hite.

• Jézus mindenkit állásfoglalásra késztet, senki sem maradhat semleges, mindenkinek állást kell foglalnia abban, hogy Jézusban Istennek Lelke van-e vagy Belzebub lelke.

• Jézusnak ez kijelentése azonban mintha ellent mondana egy másiknak, miszerint “aki nincs ellenünk, az mellettünk van”. Mk. 9,40.

• A egyik kijelentése csak az emberekért végzett munkára vonatkozik, eszerint aki nem Jézussal ellentétes irányban dolgozik, az ugyanazt az ügyet szolgálja.

• A másik kijelentésben viszont az ember szívének elkötelezettségét ítéli meg Jézus, és mivel “senki sem szolgálhat két úrnak”, ezért mindenkire érvényes, hogy vagy Jézussal van, vagy ellene van, közép út és semlegesség nincs. Mt. 6,24.

III. A Szentlélek elleni bűn   (Mt. 12,24-32. Mk. 3,22-30. Lk. 11,15-23.)

1. Mit nevezünk Szentlélek elleni bűnnek, mikor követi azt el valaki?

• “A Szentlélek elleni bűn leggyakoribb formája az, amikor valaki kitartóan semmibe veszi a menny bűnbánatra hívó szavát. Minden lépés, amellyel elutasítjuk Krisztust, egy lépés a megváltás elutasítására is, és a Szentlélek elleni bűn felé is.” (JÉ 267,1)

• “Ha egy lélek végleg visszautasítja a Szentlelket, akkor Isten már semmit sem tehet érte.” (JÉ 265, f) lásd még: Hós. 4,17.

2. A Szentlélek elleni bűn ugyanaz, mint a Szentlélek megszomorítása, vagy pedig két dolognak kell ezt tekinteni? (Eféz. 4,30.)

• Isten Lelkét megszomítjuk minden olyan tettünkkel és megnyilatkozásunkkal, amikor az Ő jóra késztetése helyett inkább a bűnt választjuk.

• A Szentlélek megszomorításával mindig rálépünk arra az útra, ami a Szentlélek elleni bűnhöz vezet.

• Viszont nem mindenki megy végig ezen az úton, mert még időben lelépünk róla vagy visszafordulunk, ezért nem is jutunk el a Szentlélek elleni bűn állapotához.

3. Miből lehet tudni azt, hogy az általunk elkövetett bűnök miatt még nem jutottunk el a Szentlélek elleni bűn elkövetéséhez, és miből tudható az, ha egy ember már ebben az állapotban van?

• Sok ember gyötrődik amiatt, hogy vajon elkövette-e már a Szentlélek elleni bűnt.

• Az a körülmény, hogy valaki a lelkében emiatt nyugtalankodik, már annak a bizonyítéka, hogy még nem vétkes benne, mert a Szentlélek hangja még szól a lelkében.

• Akik már elkövették ezt a bűnt, azoknak a Jézussal szembeni magatartásuk és szembeállásuk megkeményedett és engesztelhetetlen, lásd Júdás esetét.

• Akik Jézust halálra adták, azoknak nem volt lelkifurdalásuk, nem tétováztak afölött, hogy mit tegyenek Jézussal, és semmilyen megbánást és bűntudatot nem mutattak a tettük fölött még utólag sem.

4. Miért nem bocsátható meg a Szentlélek elleni bűn?

• Aki végleg elszakította magát Isten Lelkének megtérésre késztető befolyása alól, annak szívében többé nem támad megbánás, ebből adódóan bűnbocsánat és megtérés utáni vágy sem, mert Isten Lelke nélkül ez nem támad fel egyetlen szívben sem.

• Amikor valaki végleg elutasítja magától a Szentlélek befolyását, ezzel az utolsó tettével követi el azt, hogy olyan állapotba jut, ahol nem támad fel benne megbánás, ebből adódóan Isten sem részesítheti megbocsátásban.

5. Jézus ezzel a kijelentésével azt akarta mondani, hogy közte és a Szentlélek között olyan nagy különbség van az istenségen belül, hogy Őellene még lehet szólni bármit, de a Szentlélek ellen már nem szabad?

• Lehetséges, hogy Jézus személye és munkássága sokak számára nem elég világos és nem érthető, de a Szentléleknek benne működő erejét sohasem szabad félreérteni, különösen nem a vallási vezetőknek.

6. Mi a különbség a Szentlélek elleni bűn és a Szentlélek káromlása között?

• A Szentlélek elleni bűn állapotából esetenként a Szentlélek elleni káromlás következhet, ahogyan a Jézus korabeli zsidó vezetők esetében is történt.

• “Meggyőződtek a Krisztust kísérő erő felől, de hogy ellenállhassanak az igazságnak, a Szentlélek munkáját Sátánnak tulajdonították. Ezzel tudatosan választották a csalást, alávetették magukat Sátánnak, és ettől fogva már az ő ereje befolyásolta őket.” (JÉ 265,2.)

• Ezek az emberek valójában a Szentlelket nevezték Belzebubnak, a démonok fejedelmének.

• A Szentlélek elleni káromlást viszont csak azok követhetik el, akik korábban a Szentlélek vezetése alatt voltak, akik meggyőződés szintjén ismerték a Szentlélek munkáját és megnyilatkozásait, és most ezt a megnyilatkozást képesek Sátánnak tulajdonítani.

• Ez a cselekedetük a bennük lévő ismerettel szemben egy dacos megkeményedésből fakad, vagyis tudatosan követik el a Szentlélek káromlását. II. Pét. 2,20-22. Zsid. 6,4-6. 10,26-27.